A | B | C | D | E | F | G | H | CH | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | W | X | Y | Z | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9
Hu Csin-tao (胡锦涛, ) | |
A Kínai Népköztársaság elnöke | |
Hivatali idő 2002. november 15. – 2013. március 14. | |
Előd | Csiang Cö-min ( ) |
Utód | Hszi Csin-ping ( ) |
A KKP Központi Katonai Bizottság elnöke | |
Hivatali idő 2004. – 2013. március 14. | |
Született | 1942. december 21. (81 éves) Csiangjen ( ), Csiangszu ( ) |
Párt | Kínai Kommunista Párt |
Házastársa | Liu Jung-csing ( ) |
Gyermekei |
|
Foglalkozás | hidraulikus mérnök |
Iskolái |
|
Vallás | konfucianizmus |
Díjak |
|
Hu Csin-tao (胡锦涛, ) aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Hu Csin-tao (胡锦涛, ) témájú médiaállományokat. |
Hu Csin-tao ( ) (胡锦涛) (Csiangjen ( ), 1942. december 21. –) kínai politikus, államférfi, 2002 és 2012 között a Kínai Kommunista Párt főtitkára, 2003 és 2013 között Kína elnöke, 2004 és 2012 között pedig a Központi Katonai Bizottság elnöke. Ezekben a posztokban – amelyek együtt immár hagyományosan a legfelső kínai politikai vezető hatásköreit testesítik meg – Csiang Cö-min ( ) utóda és a KNK negyedik vezetői generációjának feje, Mao Ce-tung ( ), Teng Hsziao-ping ( ) és Csiang Cö-min ( ) után. 2002-es megválasztása után 2007 őszén a KKP kongresszusán megerősítették főtitkári pozíciójában, 2008. március 15-én az Országos Népi Gyűlés újabb öt évre államfővé választotta.[1] Utódja, Hszi Csin-ping ( ) 2012-től kezdődően vette át tőle az ország irányítását.
Családja, tanulmányai
Hu Csin-tao ( ) Csiangszu ( ) tartományban született, szegény családban, bár apjának tea-kiskereskedése volt. Anyját hétéves korában elvesztette, ezután nagynénje nevelte. Apját a kulturális forradalomban meghurcolták, ami nagy hatást gyakorolt politikai nézeteinek alakulására.[2]
A pekingi Csinghua ( ) Egyetemen tanult, itt lépett be a KKP-ba 1964-ben. Ugyanebben az évben el is végezte az egyetemet hidraulikus mérnöki szakon. Az egyetemen ismerkedett meg későbbi feleségével is; egy fiuk és egy lányuk született.
1968-ban Kanszu ( ) tartományba helyezték, ahol egy vízerőműben dolgozott.
Politikai pályája
Munkájára 1974-ben felfigyelt Szung Ping ( ), a KKP tartományi bizottságának első titkára, tartományi kormányzó, aki politikai mentora lett. Ven Csia-pao ( ) – jelenlegi miniszterelnök – szintén Szung Ping ( ) felfedezettje volt és ugyancsak ekkor vált politikailag ismertté. Hu 1981-ben a pekingi központi pártfőiskolán tanult Teng Hsziao-ping ( ) lányával és Hu Jao-pang ( ) fiával együtt.
1982-ben Hu Csin-tao ( ) a Kommunista Ifjúsági Szövetség Kanszu ( ) tartományi titkára lett, de még abban az évben Pekingbe hívták, ahol a KISZ KB titkárságára került, amelynek két évvel később első titkára lett.
1985-ben Kujcsou ( ) tartomány párttitkára és kormányzója lett. A Csiang Cö-min ( ) köré tömörült úgynevezett sanghaj ( )i klikkel szemben Hu Csin-tao ( ) karrierjének nagy részét Kína szegény hátországában, a belső tartományokban töltötte, ezért is volt sokkal kevésbé ismert a nyugati elemzők számára, mint a partvidéki vezetők.
1987-ben sikeresen kezelte a tartományi diákmegmozdulásokat, amelyekhez hasonlóak Pekingben ebben az évben Hu Jao-pang ( ) kényszerű lemondásához vezettek.
1988-ban a politikailag nyugtalan Tibeti Autonóm Terület párttitkára lett. 1989-ben a kemény kéz politikájának és bizonyos liberális kulturális engedményeknek a kombinációjával letörte a helyi politikai ellenállást.
A KKP 1992-es 14. kongresszusa előtt a párt legfelső vezetői, köztük Teng Hsziao-ping ( ) és Csen Jün ( ), jelölteket kerestek a Politikai Bizottság Állandó Bizottságába, hogy biztosítsák az átmenetet a második és a harmadik vezetői generáció között. Hu Csin-tao ( ) ekkor, röviddel 50. születésnapja előtt, a legfiatalabb tagként került be ebbe a legfelső politikai vezető testületbe, mint reménybeli későbbi vezető, Csiang Cö-min ( ) várható utódja a negyedik generáció élén.
1993-ban Hu a KKP KB Titkárságának vezetője lett, mint a Központi Bizottság napi munkájának irányítója. Ugyancsak feladatául kapta az ideológiai munka irányítását.
1998-ban Hu az államfő helyettese lett, és Csiang ( ) egyre inkább bevonta a nemzetközi ügyekbe is. Ebben a minőségében ő kezelte a belgrádi kínai nagykövetség 1999-es amerikai bombázása miatti konfliktust.
A tényleges hatalomátadásra, és Hu Csin-tao ( ) első számú kínai vezetővé válására fokozatosan került sor. Először a KKP élére került, és Csiang ( ) – hasonlóan Teng ( ) korábbi gyakorlatához – egy darabig még megtartotta a Központi Katonai Bizottság elnöki posztját.
A legfelső kínai politikai vezető posztjára kerülve Hu és miniszterelnöke, Ven Csia-pao ( ), programjukban meghirdették a „harmonikus társadalom” kialakításának célját. Törekedtek – kevés sikerrel – mérsékelni a túlságosan gyors, súlyos társadalmi, környezeti problémákat okozó gazdasági fejlődést.
Hu alapjában véve ragaszkodott a gazdaság szoros állami ellenőrzéséhez és a politikai reformok terén is meglehetősen konzervatívnak, „fontolva haladónak” bizonyult. Irányítása alatt Kína nemzetközi gazdasági, politikai és katonai súlya rohamosan tovább növekedett.
2004-től a Központi Katonai Bizottság elnöke is volt.
Pozícióit – tervezett ütemterv szerint – 2012-ben és 2013-ban adta át utódának, Hszi Csin-ping ( )nek. Hu Csin-tao már nyugdíjas, de a Kínai Kommunista párt 2022 októberi kongresszusán részt vett, közvetlenül a jelenlegi elnök mellett ült a díszemelvényen az utolsó napig, amikor pártfunkcionáriusok kivezették az ülésteremből.[3]
Jegyzetek
Források
- Hu Jintao Archiválva 2006. augusztus 22-i dátummal a Wayback Machine-ben (ChinaVitae.com)
- Hu Jintao calls for upholding Marxism (Xinhua)
- China's leader shows his stripes – BBC
- Requiem for Reform? Archiválva 2008. október 11-i dátummal a Wayback Machine-ben
- China's Hu: well liked, little known, Christian Science Monitor, Robert Marquand írása, 2006. április 19.
- Hu Jintao's political philosophies and policies Dr. Robert Lawrence Kuhn írása (angolul)
- Who ist Hu, und wer ist Wen?
Eine neue Pekinger Doppelspitze führt China auf den Weg zur Weltmacht von Johnny Erling, Konrad-Adenauer-Stiftung, PM 423, Februar 2005
További információk
Kapcsolódó szócikkek
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.
Analóg multiméterek túlterhelés elleni védelme
Egyenáram
Egyenáram mérése
Egyenirányítós lengőtekercses műszer
Elektromágnes (fizika)
Elektromos feszültség
Elektromos térerősség
Fáziseltolódás
Fázismutató
Fajlagos ellenállás
Feszültséggenerátor
Feszültségváltó
Forgó mágneses tér
Háromfázisú hálózat
Hőelektromosság
Hatásos ellenállás
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.