A | B | C | D | E | F | G | H | CH | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | W | X | Y | Z | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9
A mikrofizika története évszámokban
A kvantummechanika, molekulafizika, atomfizika, magfizika és részecskefizika története évszámokban
- i. e. 440 Démokritosz alapvető oszthatatlan részecskéket feltételezett az anyag építőköveiként---"atomnak" hívta ezeket (a-tom, oszthatatlan).
A kémia kialakulása, és a periódusos rendszer kiteljesítése
- 1766 Henry Cavendish felfedezte és tanulmányozta a hidrogént
- 1778 Carl Scheele és Antoine Lavoisier felfedezte, hogy a levegő főként nitrogénből és oxigénből áll
- 1781 Joseph Priestley vizet hozott létre úgy, hogy hidrogént égetett el (oxigén jelenlétében)
- 1800 William Nicholson és Anthony Carlisle elektrolízissel szétválasztotta a vizet hidrogénre és oxigénre
- 1803 John Dalton bevezette az atom ötletét a kémiába és azt állította, hogy az anyag különböző tömegű atomokból áll
- kb. 1805 Thomas Young végrehajtotta kétrés-kísérletét
- 1811 Amedeo Avogadro felállította azt a törvényt, hogy a gázok azonos térfogatai azonos körülmények között azonos számú molekulát tartalmaznak Avogadro-szám
- 1832 Michael Faraday felfedezte az elektrolízis róla elnevezett törvényeit
- 1871 Dmitrij Ivanovics Mengyelejev tulajdonságok szerint rendezte az elemeket, létrehozva a periódusos rendszert, és megjósolta a gallium, a szkandium és a germánium létezését
- 1873 Johannes van der Waals bevezette a molekulák közötti gyenge kölcsönhatás ötletét
- 1885 Johann Balmer matematikai összefüggést találta a hidrogén színképvonalainak hullámhosszai között
- 1887 Heinrich Hertz felfedezte a fotoelektromos hatást
- 1894 John William Strutt és William Ramsay felfedezte az argont, amikor spektroszkópiai úton tanulmányozta azt a gázt, amely a levegőből a nitrogén és az oxigén kivonása után maradt
- 1895 William Ramsay felfedezte a héliumot a földön, amikor a bomló urán által létrehozott gázt tanulmányozta spektroszkópiai úton
- 1896 Antoine Becquerel felfedezte az urán radioaktivitását
- 1896 Pieter Zeeman tanulmányozta az erős mágneses pólusok között lángba helyezett nátrium D-vonalának felhasadását
- 1897 Joseph John Thomson felfedezte az elektront
- 1898 William Ramsay és Morris Travers felfedezte a neont, kriptont és xenont
- 1898 Marie és Pierre Curie elkülönítette és tanulmányozta a rádiumot és a polóniumot
- 1899 Ernest Rutherford felfedezte, hogy az urán által kibocsátott sugárzás pozitív és negatív töltésű részecskékből áll (alfa-részecske, béta-részecske)
A kvantummechanika kezdetei
- 1900 Paul Villard felfedezte a gamma-sugárzást az urán bomlásának tanulmányozásakor
- 1900 Johannes Rydberg finomította a hidrogén színképvonalainak megfigyelt hullámhosszaira vonatkozó képletét
- 1900 Max Planck felállította kvantumhipotézisét a feketetest-sugárzással kapcsolatban
- 1902 Lénárd Fülöp megfigyelte, hogy a fotoelektron maximális energiája csak a megvilágító fény frekvenciájától függ, az intenzitásától nem
- 1902 Theodor Svedberg megsejtette, hogy a Brown-mozgást atomok okozzák
- 1905 Albert Einstein megmagyarázta a fotoelektromos hatást
- 1906 Charles Barkla felfedezte, hogy minden elem rendelkezik egy karakterisztikus röntgen-sugárzással és a röntgen sugárzás behatolási foka az elem tömegszámától függ
- 1909 Hans Geiger és Ernest Marsden felfedezte, hogy az alfa-részecskék vékony fémfóliákon nagy szögben szóródnak
- 1909 Ernest Rutherford és Thomas Royds kimutatta, hogy az alfa-részecskék kétszeresen ionizált héliumatomok
- 1911 Ernest Rutherford megmagyarázta a Geiger–Marsden-kísérletet, feltételezve, hogy az atomoknak egy kis méretű magja van, és levezette a Rutherford-féle hatáskeresztmetszetet
- 1912 Max von Laue javasolta, hogy szilárdtest rácsot használjanak a röntgen-sugárzás diffrakciójának eléréséhez
- 1912 Walter Friedrich és Paul Knipping cink blendén röntgensugarakat szórnak
- 1913 William Henry Bragg és William Lawrence Bragg kidolgozták a kemény röntgen-sugárzás Bragg-feltételét
- 1913 Henry Moseley kimutatta, hogy az atommag töltése a leglényegesebb meghatározója az elemek tulajdonságainak
- 1913 Niels Bohr megjelentette az atom kvantummodelljét
- 1913 Robert Millikan megmérte az az elektromos töltés alapvető egységét
- 1913 Johannes Stark kísérletileg kimutatta, hogy az erős mágneses tér felhasítja a hidrogén Balmer-vonalait
- 1914 James Franck és Gustav Hertz végrehajtották a Franck–Hertz-kísérletet, amellyel igazolták, hogy a higanynak van gerjesztett állapota
- 1914 Ernest Rutherford felvetette, hogy a pozitív atommag protonokat tartalmaz
- 1915 Arnold Sommerfeld kifejlesztette a Bohr-féle atommodell módosított változatát elliptikus pályákkal, így megmagyarázva a relativisztikus finomszerkezetet
- 1916 Gilbert Lewis és Irving Langmuir létrehozta a kémiai kötés egyik elektronhéjmodelljét
- 1917 Albert Einstein bevezette a indukált emisszió ötletét
- 1921 Alfred Lande bevezette a Lande g-faktort
- 1922 Arthur Compton tanulmányozta a röntgensugárzás szóródását elektronon
- 1922 Otto Stern és Walter Gerlach kísérletileg megmutatja a spin kvantáltságát
- 1923 Louis de Broglie felvetette, hogy az elektronnak hullámtulajdonságai lehetnek
- 1923 Lise Meitner felfedezte az Auger-effektust
- 1924 John Lennard-Jones félempirikus intermolekuláris erőt javasol
- 1924 Satyendra Bose és Albert Einstein bevezeti Bose–Einstein-statisztikát
- 1925 Wolfgang Pauli felállította a kizárási elvét
- 1925 George Uhlenbeck és Samuel Goudsmit bevezette az elektronspin fogalmát
- 1925 Pierre Auger felfedezte az Auger-effektust (2 évvel Lise Meitner után)
- 1925 Werner Heisenberg, Max Born és Pascual Jordan megfogalmazta a kvantummechanika mátrixmodelljét
- 1926 Erwin Schrödinger felírta nem relativisztikus hullámegyenletét és megfogalmazta a kvantummechanika hullámmodelljét
- 1926 Erwin Schrödinger megmutatta, hogy a kvantummechanika hullám- és mátrixmegfogalmazása matematikailag egyenértékű
- 1926 Oskar Klein és Walter Gordon felírták a relativisztikus kvantummechanikai hullámegyenletüket
- 1926 Enrico Fermi felfedezi a spin és statisztika kapcsolatát
- 1926 Paul Dirac bevezette a Fermi–Dirac eloszlást
- 1927 Clinton Davisson, Lester Germer és George Paget Thomson bebizonyították az elektron hullám-részecske kettős természetét
- 1927 Werner Heisenberg bevezette a kvantummechanika határozatlansági relációját
- 1927 Max Born értelmezi a hullámfüggvény valószínűségi természetét
- 1928 Chandrasekhara Raman tanulmányozta a látható fény szóródását elektronon
- 1928 Paul Dirac felírta relativisztikus hullámegyenletét az elektronra
- 1928 Charles Galton Darwin és Walter Gordon megoldották a Dirac-egyenletet Coulomb-potenciál mellett
- 1929 Oskar Klein felfedezte a Klein-paradoxont
- 1929 Oskar Klein és Yoshio Nishina származtatja a Klein–Nishina-hatáskeresztmetszetet fotonoknak elektronokon való szórására
- 1929 Nevill Francis Mott származtatja a Mott hatáskeresztmetszetet relativisztikus elektronok Coulomb-szórására
- 1930 Paul Dirac bevezette elektronlyuk elméletét
- 1930 Erwin Schrödinger megjósolja a Brown-mozgást
- 1930 Fritz London a molekulák közötti van der Waals-erőket fluktuáló dipól momentumok közötti kölcsönhatásként magyarázza
- 1931 John Lennard-Jones javasolja a molekulaközi Lennard-Jones potenciált
- 1931 Irène Joliot-Curie és Frédéric Joliot-Curie megfigyelik, de félremagyarázzák a neutronszórást paraffinban
- 1931 Wolfgang Pauli bevezette a neutrínó fogalmát, hogy megmagyarázza, hogy a béta-bomlásban miért nem tűnik igaznak az energiamegmaradás-törvénye
- 1931 Linus Pauling felfedezi a "rezonanciakötést" és vele magyarázza a szimmetrikus síkmolekulák nagy stabilitását
- 1931 Paul Dirac megmutatta, hogy a töltésmegmaradás magyarázható, ha feltételezzük mágneses monopólusok létét
- 1931 Harold C. Urey felfedezte a deutériumot
- 1932 John Cockcroft és Thomas Walton lítium és bór atommagot hasított proton bombázással
- 1932 James Chadwick felfedezte a neutront
- 1932 Werner Heisenberg kidolgozta az atommag proton-neutron modelljét, és ezzel megmagyarázta az izotópokat
- 1932 Carl D. Anderson felfedezte a pozitront
- 1933 Max Delbrück felvetette, hogy a fotonok szóródását külső mágneses téren kvantumhatások okozhatják
- 1934 Irène Joliot-Curie és Frédéric Joliot-Curie alumíniumot bombázott alfa-részecskékkel, mesterséges radioaktív foszfor-30-at hozva létre
- 1934 Szilárd Leó rájött, hogy az atommag láncreakció lehetséges
- 1934 Enrico Fermi megalkotta a béta-bomlás elméletét
- 1934 Lev Davidovics Landau elmondta Teller Edének, hogy a nemlineáris molekuláknak vibrációs módusai lehetnek, mely megszünteti a pálya szerint degenerált állapotok degenerációját
- 1934 Enrico Fermi javasolta, hogy bombázzanak urán atomokat neutronokkal, hogy 93 protonos elemet hozzanak létre
- 1934 Pavel Alekszejevics Cserenkov közölte, hogy fényt bocsátanak ki a relativisztikus részecskék szigetelőkben
- 1935 Hideki Yukawa megjelentette a mezonokat megjósló elméletét az erős kölcsönhatásról
- 1935 Albert Einstein, Boris Podolsky és Nathan Rosen felvetette az EPR-paradoxont
- 1935 Niels Bohr bemutatta analízisét az EPR-paradoxonra
- 1936 Wigner Jenő kifejlesztette az atomok neutronbefogásának elméletét
- 1936 Hans Jahn és Teller Ede bemutatják azon szimmetriatípusok szisztematikus tanulmányozását, amelyekre várható a Jahn–Teller-effektus
- 1937 H. Hellmann felfedezte a Hellmann–Feynman elméletet
- 1937 Seth Neddermeyer, Carl Anderson, J.C. Street és E.C. Stevenson felfedezte a müont kozmikus sugárzásban ködkamra használatával
- 1939 Richard Feynman felfedezte a Hellmann–Feynman elméletet
- 1939 Otto Hahn és Fritz Strassman uránsót bombázott termális neutronokkal, és felfedezte a báriumot a reakciótermékek között
- 1939 Lise Meitner és Otto Robert Frisch megállapította, hogy maghasadás jön létre a Hahn–Strassman kísérletben
- 1942 Enrico Fermi létrehozta az első irányított atommag láncreakciót
- 1942 Ernst Stueckelberg bevezette a propagátort a pozitronelméletbe, és a pozitront negatív energiájú elektronként értelmezte, mely visszafelé mozog a téridőben
- 1943 Sin-Itiro Tomonaga közölte dolgozatát a kvantum-elektrodinamika alapvető fizikai elveiről
- 1947 Willis Lamb és Robert Retheford megmérték a Lamb-eltolódást
- 1947 Cecil Powell, C.M.G. Lattes, and G.P.S. Occhialini felfedezte a pi-mezont kozmikus sugárzás nyomok vizsgálatakor
- 1947 Richard Feynman bemutatta a kvantum-elektrodinamika általa kidolgozott propagátor megközelítését
- 1948 Hendrik Casimir megjósolja a két párhuzamos síkkapacitás közötti elemi vonzó Casimir-erőt
- 1951 Martin Deutsch felfedezte a pozitróniumot
- 1952 David Bohm bevezette kvantummechanikában a saját értelmezését
- 1953 Gell-Mann és Nishijima bevezetik a ritkaságot
- 1953 R. Wilson megfigyeli 1,33 MeV-os gamma sugarak Delbruck-szórását ólommagok elektromos mezőjén
- 1954 Jang Csen-ning és Robert Mills kifejleszt egy elméletet lokális mértékivarianciát megkövetelve izospin transzformációkra – az első nemabeli mértékelmélet
- 1955 Owen Chamberlain, Emilio Segre, Clyde Wiegand és Thomas Ypsilantis felfedezte az antiprotont
- 1956 Bruce Cork felfedezte az antineutront
- 1956 Frederick Reines és Clyde Cowan antineutrínót észlelt (neutrínókísérlet)
- 1956 Jang Csen-ning és Tsung Lee felvetette a gyenge kölcsönhatás paritássértését
- 1956 Chien Shiung Wu felfedezte a gyenge kölcsönhatás kobalt bomlásakor fellépő paritássértését, amit kicsit később Leon Lederman más módon igazolt
- 1957 Gerhart Luders bebizonyította a CPT-elméletet
- 1957 Richard Feynman, Murray Gell-Mann, Robert Marshak, és Ennackel Sudarshan variációs közelítő (VA) Lagrange-függvényt javasolnak a gyenge kölcsönhatás esetére
- 1958 Marcus Sparnaay kísérletileg bizonyítja a Casimir-effektust
- 1959 Yakir Aharonov és David Bohm előrejelzi az Aharonov-Bohm-effektust
- 1960 R.G. Chambers kísérletileg igazolja az Aharonov–Bohm-effektust
- 1961 Murray Gell-Mann és Júvál Neemán felfedezi a fizika nyolcas útját – SU(3) csoport
- 1961 Jeffery Goldstone felvetette a globális fázisszimmetria-sértés lehetőségét
- 1962 Leon Lederman megmutatta, hogy az elektron-neutrínó és a müon-neutrínó különbözik (kétneutrínó-kísérlet)
A Standard Modell fejlődése
- 1963 Murray Gell-Mann és George Zweig felvetette a kvarkmodellt
- 1964 Peter Higgs felvetette a helyi fázisszimmetria-sértés lehetőségét
- 1964 John Stewart Bell megmutatta, hogy minden lokális rejtett paraméter elméletnek ki kell elégítenie a Bell-egyenlőtlenséget
- 1964 Val Fitch és James Cronin megfigyelte a gyenge kölcsönhatás CP-sértését a K-mezon bomlásánál
- 1967 Steven Weinberg lefektette a leptonok elektrogyenge elméletét
- 1969 J.C. Clauser, M. Horne, A. Shimony, and R. Holt a Bell-egyenlőtlenség polarizáció korrelációs tesztjét javasolják
- 1970 Sheldon Glashow, John Iliopoulos és Luciano Maiani feltételezi a c (charm)-kvark (charm=bájos) létezését
- 1971 Gerardus 't Hooft megmutatta, hogy a Glashow–Salam–Weinberg elektrogyenge modell renormálható
- 1972 S. Freedman and J.C. Clauser végrehajtja a Bell-egyenlőtlenség első polarizáció korrelációs tesztjét
- 1973 David Politzer javasolta a kvarkok aszimptotikus szabadság elméletét
- 1973 Wess és Zumino javasolja a téridő szuperszimmetriáját
- 1974 Burton Richter és Samuel Ting felfedezte a pszi-mezont, bizonyítva a c-kvark (charm) létezését
- 1975 Martin Perl felfedezte a tau-leptont
- 1977 S. W. Herb megtalálta az üpszilon rezonanciát, bizonyítva a b-kvark (beauty/bottom) létezését
- 1982 A. Aspect, J. Dalibard, and G. Roger végrehajtja a Bell-egyenlőtlenség egy polarizációs korrelációs tesztjét ami kizárja a konspirációs polározó kommunikációt
- 1983 Carlo Rubbia, Simon van der Meer és a CERN-es UA-1 együttműködés megtalálta a gyenge kölcsönhatás W és Z közvetítő részecskéit
- 1989 A Z-bozon rezonanciaszélességének mérése a CERN-ben megmutatta, hogy csak három kvark-lepton család létezik
- 1994 A CERN LEAR Crystal Barrel kísérlet igazolja, hogy nemcsak kvark-antikvark, hanem gluon-gluon mezonok (egzotikus mezonok) is léteznek
- 1995 18 éves keresés után a Fermilab CDF és D0 kísérlete megtalálta a t (top)-kvarkot váratlanul nagy tömeggel
- 1998 A Super-Kamiokande (Japán) bejelentette első eredményét a neutrínóoszcilláció létezésére, ezzel igazolva, hogy legalább az egyik neutrínótípusnak van tömege
- 2001 Az Sudbury Neutrínó Obszervatórium (Kanada) megerősítette a neutrínóoszcilláció létezését
- 2005 A BNL RHIC gyorsítójának arany-arany ütközésében nagy viszkozitású „kvark-gluon folyadékot” találtak, ami esetleg a kvark-gluon plazma létrejöttére utalhat
- 2008 A nagy hadronütköztető gyűrű (LHC) működésének indulása
- 2012 A CERN bejelentette, hogy új részecske felfedezését, amelynek tulajdonságai összhangban vannak a Standard modell Higgs-bozonjának tulajdonságaival. A felfedezés a nagy hadronütköztető gyűrű két detektorában történt.
Kapcsolódó szócikkek
Részecskefelfedezések évszámokban
További információk
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.
Áramgenerátor
Analóg multiméterek túlterhelés elleni védelme
Egyenáram
Egyenáram mérése
Egyenirányítós lengőtekercses műszer
Elektromágnes (fizika)
Elektromos feszültség
Elektromos térerősség
Fáziseltolódás
Fázismutató
Fajlagos ellenállás
Feszültséggenerátor
Feszültségváltó
Forgó mágneses tér
Háromfázisú hálózat
Hőelektromosság
Hatásos ellenállás
Analóg multiméterek túlterhelés elleni védelme
Egyenáram
Egyenáram mérése
Egyenirányítós lengőtekercses műszer
Elektromágnes (fizika)
Elektromos feszültség
Elektromos térerősség
Fáziseltolódás
Fázismutató
Fajlagos ellenállás
Feszültséggenerátor
Feszültségváltó
Forgó mágneses tér
Háromfázisú hálózat
Hőelektromosság
Hatásos ellenállás
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.