A településen világörökségi helyszín található

Ez a szócikk a magyarországi városról szól. Hasonló címmel lásd még: Újhely (egyértelműsítő lap).

Sátoraljaújhely
Sátoraljaújhely címere Sátoraljaújhely zászlaja
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Észak-Magyarország
Vármegye	Borsod-Abaúj-Zemplén
Járás	Sátoraljaújhelyi
Jogállás	város (1899)
Polgármester	Szamosvölgyi Péter (Fidesz-KDNP)[1]
Irányítószám	3980
Körzethívószám	47
Testvértelepülései	Lista Lohja Franekeradeel Krosno Nagymihály Sindos Sóvárad Opole Lubelskie Franeker
Népesség
Teljes népesség	13 122 fő (2023. jan. 1.)[2]
Népsűrűség	200,15 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	73,46 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 48° 23′ 39″, k. h. 21° 39′ 22″48.39405, 21.6561148.394050°N 21.656110°EKoordináták: é. sz. 48° 23′ 39″, k. h. 21° 39′ 22″48.39405, 21.6561148.394050°N 21.656110°E
Sátoraljaújhely Pozíció Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye térképén
Sátoraljaújhely weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Sátoraljaújhely témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Sátoraljaújhely (németül Neustadt am Zeltberg; szlovákul Nové Mesto pod Šiatrom) határmenti város Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében. A Sátoraljaújhelyi járás és kistérség székhelye. Borvidék és 2002 óta világörökségi helyszín; a Tokaj-hegyaljai történelmi borvidék kultúrtáj része, "Zemplén fővárosa", Hegyalja legnagyobb települése, Zemplén vármegye egykori székhelye.

Fekvése

A város Észak-Magyarországon, a Zempléni-hegység (régi nevén: Eperjes-Tokaj Érchegység) északkeleti, illetve a Kelet-szlovákiai-alföld délnyugati részének találkozásánál, a szlovák határ mentén fekszik, Miskolctól közúton 82 km-re. Három tájegységet köt össze: a Bodrogköz, a Hegyköz és a Hegyalja „kapuja”.

A hegyek lábánál a Bodrog, a Ronyva és a Bózsva-patak árvízjárta völgyei találhatók. A város a hegyek és a vizek közé szorítva helyezkedik el.

Településrészek

Csatolt települések

A városhoz tartozik 1981 óta Rudabányácska, Széphalom és 1985 óta Károlyfalva, mint csatolt települések.

Széphalom községet a rudabányácskai bányászok alapították, először 1440-ban említik Kysbanya néven. Itt élt 1806-tól haláláig Kazinczy Ferenc. Az akkoriban Kisbányának, Kisbányácskának nevezett községet Kazinczy nevezte el Széphalomnak, bár hivatalosan csak 1886-ban kapta meg a nevet. Itt található a Kazinczy emlékcsarnok, a kertben Kazinczy Ferenc sírja és a 2008-ban létrehozott Magyar Nyelv Múzeuma. Széphalomhoz 1940-ben hozzácsatolták Hosszúlázt, majd 1981-ben az egészet Sátoraljaújhelyhez.

Károlyfalvát német telepesek alapították az 1750-51-es években, akiket az új tulajdonos, Trautson János herceg hozott a Fekete-erdő vidékéről a Sárospatak melletti elkobzott, kiürült volt Rákóczi-birtokra. A települést a herceg Károly nevű fiáról nevezte el (Carolfalve, Karlsdorf). A megélhetést kereső jövevények – 16 család – nehéz munkával teremtették meg az irtványtelepülést, s tartották fenn magukat a két város között földművelésből, állattartásból, szőlőművelésből, építettek maguknak templomot és iskolát, községházát és parókiát, lassan asszimilálódva, s a 20. század viharaiban egyértelműen ragaszkodva a magyar földhöz.

Városrészek, lakott külterületek

A csatolt települések mellett számos külterületi lakott terület található. A földrajzilag, történetileg kialakult elkülönült városrészeket a helyi rendeletben településrészként tartják nyilván, az alábbi felsorolás szerint:^[3] Alsóesztáva, Barátszer, Bányi hegy, Cerkó, Feketehegy, Hecske, Kácsárd, Károlyfalva,^[4][5] Kiscepre, Köveshegy, Nagycepre, Némahegy, Popelyás, Rudabányácska, Széphalom, Torzsás, Várhegy

Más szempontból csoportosítja a területrészeket Sátoraljaújhely települési arculati kézikönyve: Károlyfalva, Rudabányácska, Széphalom, Alsóváros, Barátszer, Belváros, Bodadűlő, Boglyoska, Borsiszer, Cerkó – Mocsárdűlő, Dörzsik, Felsőváros, Hatház, Hecske, Ipartelep, Keleti városrész, Kertváros, Májuskút, Pázsit, Ronyvakert, Szárhegy, Szarvaskert, Torzsás, Újváros, Várhegy, Zsólyomka^[6]

Hegyei

Sátoraljaújhely a Zempléni-hegység keleti peremén, egykori vulkáni kaldera körül kialakult, 300-500 méter magasságú hegyek lábánál fekszik. A fontosabb hegyek, magasságuk csökkenő sorrendjében:^[7]

• Magas-hegy, 512,7 m
• Kecske-hát, 483 m
• Sátor-hegy (Koporsó-hegy), 459,7 m
• Borz-hegy, 379,2 m
• Feketehegy, 370,3 m
• Várhegy, 334,3 m
• Kis-Szárhegy, 341,6 m
• Tatárka-hegy, 279,4 m
• Kopaszka, 223,9 m

Nevének eredete

Nevét a közeli Sátor-hegyekről kapta, eredetileg Sátorhalmának (Saturhalma) hívták.

Jelképei

Címere

Arany koronával ékesített álló háromszögletű pajzs. A pajzs kék mezejében arany „V” betű. A betű szárai között szintén arany szőlőfürt lebeg.^[8]

„A pajzs a felső élén nyitott, ötágú (három levél között két éken tölgymakkot mintázó ékítmény, a középső levél kereszt alakú) abroncsán geometrikus rajzolatokkal díszített aranykorona helyezkedik el. A korona emlékezetünkbe idézi, hogy királyi alapítású és birtoklású város volt Sátoraljaújhely, később is nagy forgalmú közigazgatási központként működött.

A kék mező az idők távolába vesző múltat szimbolizálja, hiszen ez a vidék ősidők óta lakott, Árpád vezér a honfoglaláskor "Sátorhalomtól egészen a Tolcsva vizéig az egész földet lakosaival egyetemben" Ketel vitéznek adta. A helyi vizekre (Ronyva, Zsolyomka, Bózsva patakok, Bodrog folyó) utal a kék szín a címerben.

A nagy V jelentései: az Újhely nevet, a betelepített vendégeket, a várost, a várat, később a vármegyei székhelyet is. A V-betű alakja - vadkanagyarat mintázva - az erdőségek legjellegzetesebb állatára is utalni kíván.

A szőlőfürt, mint régi keresztény jelkép, megjeleníti, hogy már a 13. század elején ágostonos szerzetesek éltek itt, a század közepén betelepedtek a pálosok is (II. József koráig), majd megjelennek a dominikánusok és ferencesek is. A korona levelei ismét csak a szőlőkultúrára, a levelek közötti makkok pedig az erdővel borított hegyekre utalnak.”

– Magyar Nemzeti és Történelmi Jelképek^[9]

Zászlaja

Két egyenlő vízszintes sávból áll. A felső vörös, az alsó pedig arany (sárga) színű.

Története

A kezdetektől a török hódoltságig

Az első feljegyzések szerint 904-ben vette hatalmába a környéket Alaptolma, Ketel vezér fia, s a gróf Cseszneky család őse, majd az Aba nemzetség birtokába került. 1110-ben Könyves Kálmán az Apuliából ideköltözött Casertai Rátold grófnak adományozta a területet.

Saturhalma a tatárjáráskor elpusztult. A túlélők – mivel ezt a lakóhelyet a Bodrog és Ronyva gyakori áradásai is állandóan veszélyeztették – nem építették újjá. Az új település („nova –villa”) helyéül a Ronyva patak jobb partját választották, a Sátorhegy tövénél. Ennek az első írásos említése IV. Béla 1256-ban készült okiratában történik. A pálos rend ekkor telepedett le az akkor még különálló településnek számító Barátszeren, a város legrégebbi részén.

Újhely 1261-ben kapott városi rangot V. István ifjabb királytól. Ekkor épült a vára is. III. Endre városnak („civitas”) nevezte „Saturala Wyhel” alakban.

I. Lajos király 1351-ben a legyőzött litván fejedelem fiának, Koriatovics Tódor hercegnek adományozta, aki rutén telepesekkel népesítette be. A 13 – 14. század folyamán végig királyi, illetve királynői birtok volt. Luxemburgi Zsigmond 1429-ben Pálóczy György esztergomi érseket és fivéreit tette meg a vidék urává.

A Pálóczy és a Perényi család hosszú időn át versengett, sőt hadat is vezetett egymás ellen Újhely váráért és birtokáért. 1533-ra sikerült a Perényieknek a birtokokat irányításuk alá vonni, akik protestánsok lévén, a katolikus intézmények helyett protestáns iskolát alapítottak Patakon és Újhelyen is. Az újhelyi vár jelentősége a sárospataki várkastély árnyékában egyre inkább csökkent. 1558-ban a várat Telekessy Imre császári hadvezér leromboltatta.

A török kortól a XIX. századig

A várost 1566-ban a törökök kirabolták és felgyújtották. 1567 és 1573 között kamarai birtok, 1573-tól a Dobó családé. 1605 és 1607 között Bocskai István hajdúi szállták meg, majd 1608-ban Lorántffy Mihály lányai örökölték.

A Rákócziak 1616-tól birtokolták házasság révén. Lorántffy Zsuzsanna 1660-ban bekövetkezett halála után menye, Báthory Zsófia és unokája, I. Rákóczi Ferenc örökölte. 1640-ben az Újhelyi Oremus szőlő présházában Sepsi Laczkó Máté páter készítette az első aszúbort.

1697-ben egy újhelyi országos vásáron pattant ki Tokaji Ferenc vezetésével a hegyaljai felkelés, amely egész térséget forrongásba hozta és előfutára lett a Rákóczi vezette szabadságharcnak. II. Rákóczi Ferenc Újhely fejlesztésére rendszeresen adományokat adott, testőrei számára külön utcasort építtetett. A szatmári béke után az elkobzott Rákóczi-birtok részeként Trauthson, osztrák herceg birtokába, majd kamarai kezelésbe került. 1806-ban – a pataki uradalom részeként – Bretzenheim hercegé lett.

Kereskedelme a 18. században megtelepedett görög és zsidó kereskedők irányítása alatt fejlődött és túlnőtt a város határain. A század közepén Zemplén vármegye végleges székhelyéül jelölték ki.

A lakosságot 1739-ben pestis, 1831-ben kolera, 1834-ben földrengés, 1845-ben árvíz pusztította. A szabadságharc alatt 1849 januárjában fegyvergyár működött Újhelyen. A bukás után a város lakossága ellenzéki magatartást tanúsított.

1871-ben a Magyar Északkeleti Vasút megnyitotta Szerencs–Sátoraljaújhely vonalát. A vasútépítés idején a városban nagy izgalmakat keltett a pályaudvar elhelyezése, mert az építtető vasúttársaság és az állam az indóház helyét máshová javasolta, mint ahová az újhelyiek óhajtották. A századfordulón megépült a Szerencs–Sátoraljaújhely–Kassa-vasútvonal, utána az Újhely–Csap-vonal, amelyek kereskedelmi- és vasúti csomóponttá tették a várost.

Az infrastruktúra fejlesztése gyors ütemű volt: a városi villamos erőmű 1896-ban létesült, a vízvezeték és csatornahálózat kiépítése 1906-ban kezdődött.

1833-ban nyílt meg az első közkórház, majd 1890-ben a város vezetése új kórház építéséről döntött, amely 1906-ban nyílt meg Sátoraljaújhelyi „Erzsébet Közkórház” néven, 40 belgyógyászati, 40 sebészeti, 120 elmeággyal és 6 férőhelyes elkülönítő részleggel. A kórház jelenleg Sátoraljújhelyi Erzsébet Kórház néven működik a városban.^[10]

A kiegyezést követően pezsgő kulturális élet jellemezte a települést. A „Zemplén Megyei Híradó” 1862-től, a „Zemplén” című hírlap 1870 és 1944 között jelent meg. Színház épült (1883), megalakult a Kazinczy-kör (1902), sportegyletek szerveződtek (1890), tornacsarnok, fürdő nyílt (1900).

Sátoraljaújhely a 18-19. században mezőváros volt, 1871-ben pedig, amikor a mezővárosi rang az egész országban megszűnt, nagyközséggé alakult. 1899-ben a település rendezett tanácsú várossá alakult, vállalva a nagyobb önállósággal járó többletterheket.

XVIII-XIX. századi leírások a városról

Vályi András leírása (1796-ból)

Vályi András „Magyar Országnak Leírása” (1796.) című művében az alábbiakat írja a városról:

"Újhely. Sátorallya Újhely. Ujhelinum. Jeles hegyallyai Város Zemplén Várm. földes Ura a Kir. Kamara, és mások is, lakosai katolikusok, ó hitüek, evangelikusok, reformátusok, és zsidók is, fekszik S. Patakhoz egy jó mértföldnyire, Sátor hegye alatt elég kies helyen, s a Vármegye szép Háza, és Gyűlései által nevezetesíttetik. Ronyva vize nedvesíti egy részét.

Egygyik Szentegyháza Sz. Imrének tiszteletére épült, mellyet Imre Erdély-Országi Vajda, és Zemplén Vármegyének akkori Fő Ispánnya építtetett. Másik pedig 1355diktől fogva a R. Sz. Pál Szerzetén lévő Atyáknak bírtokok vala, s Sz. Egidiusnak emlékezetére van szentelve. A Rákóczi nevét viselő díszes Kápolna, e Szentegyház mellett jeles 557épület, s több nevezetességekkel itten van Csepelényi Györgynek teste, a ki egyedül maradott vala az Ozmanoknak dühösködésekkor e vólt Paulinusoknak Klastromában, fogságba került, s 1672. feje vétetett az ellenségeskedők által.

A Szent Háromságnak tiszteletére szentelt Kápolnát pedig 1709-dikben pestisnek idején a Lakosok építtették. Az Óhitüeknek Templomjokat Keriatovich Tódor, a Reformátusokét pedig Perényi Péter építtette vala.^[11] Jó nagy Zsinagógájok van a Zsidóknak is itten. Épületei a Városnak a Magyarok szokások szerént épültek. Jeles ellenben a’ Vármegye-Háza, melly 1768-dikban készült s más némelly épületek is díszesítik e Várost. Nagy Szentegyháza elkezdetett, de félbe hagyattatott.

Szőlőhegyei híresek, a mellyeknek terméseit magas hegye alatt épültt kő pintzékben sok esztendőkig eltarthattyák; határja jó termésű, vagyonnyai jelesek, borai híresek, vásárjai hasznosak, és népesek; levegője egésséges, egy részét Bodrog vize nedvesíti; kedves, és valóban óltós lakást szolgáltat Lakosainak; elegyes, sárga, és fekete nyirkos földgye 3 nyomásbéli, terem gabonát, árpát, és zabot; jó borral bővelkedik, fa nélkül pedig szűkölködik."

Fényes Elek leírása (1851-ből)

Fényes Elek a „Magyarország Geographiai Szótára” (1851) című művében az alábbiakat írja (sátoralja)Újhelyről:

"Ujhely (Sátoralja-), Zemplén v. magyar-orosz-tót mv., a Ronyva pataka mellett, igen kellemes vidéken, Sáros-Patakhoz északra 1 1/2 mfldnyire: 2401 romai, 1464 g. kathol., 1174 ref., 120 evang., 26 n. e. óhitü, 1125 zsidó lak. Romai és g. kath. parochia; ref. szentegyház; synagóga.

A rom. katholikusoknak két templomuk, s ugyanannyi kápolnájuk van. A paroch. templomot Palóczy Imre erdélyi vajda épittette. A reformatusok egyházát pedig Perényi Péter, a nádor fia; a gör egyesültekét hg. Keriatovich, ki ide a várhegyre várat is épite, s a helységet orosz gyarmatokkal annyira megnépesité, hogy már 1390-ben városnak nevezteték.

A város nem igen rendesen épült, s házai többnyire alacsonyak. Kitünőbbek ezek közt a csinos izlésü megyeház, a rom. kath. gymnasium épületei, s némelly nemes udvarházak. Emlitést érdemel még a Győrnél 1809-ben elesett felkelő nemes vitézek emlékoszlopa, a cs. k. postahivatal. A r. kath. gymnasiumban piaristák tanitanak.

A várostól nyugotra szép hegyek közt láthatni a tábori-sátor formát ábrázoló Sátor hegyét is, mellytől a város nevezetét vette. – Egyébiránt Ujhely még a Hegyaljához tartozik, s tágas kiterjedésü szőlőhegyei igen nemes bort teremnek. A bor jóságára nagy befolyással vannak az itteni, mintegy 300-ra menő száraz pinczék. Szántóföldei gondos mivelés mellett mind buzát és kukoriczát, mind más gabonanemeket bőven adnak, s 2834 holdat foglalnak el; rétei jók; legelője a népességhez képest igen szűk; erdeje elég.

Mesteremberei számosak, s mind a heti-, mind az országos vásárok élénkek szoktak lenni, kivált gabonára, mellyet a felföldi tótok vesznek meg…

Későbben a s. pataki várhoz kapcsoltatott, s ezen várossal együtt jött a mostani birtokosának, hg. Breczenheimnak kezére. Különben a városnak vannak némelly kiváltságai, s határában több nemesek birnak szabad földeket."

A Pallas nagy lexikonában

A Pallas nagy lexikona a 19. század végén az alábbiakat írja a településről:

„Sátoralja-Újhely, nagyközség Zemplén vármegye S.-i j.-ban, a Ronyva partján s a Hegyalja sátoralaku hegyei tövében; fejlőlő és élénk városka, a vármegye törvényhatóságának és a járás szolgabirói hivatalának, kir. törvényszék, járásbiróság, kir. közjegyzőség, pénzügyiigazgatóság és pénzügyőrség, kir. tanfelügyelőség, államépítészeti hivatal, közúti kerületi felügyelő, m. kir. erdőgondnokság, folyam- és kulturmérnöki hivatal, állami állatorvos és csendőrszakaszparancsnokság székhelye.

Van r. kat. főgimnáziuma, tanonciskolája, vármegyei közkórháza, 2 takarékpénztára és népbankja, dohánygyára (200 munkás), téglagyára, s nagy államivasúti főműhelye. Élénk kereskedést űz fával és egyéb terményekkel.

Van adóhivatala, vasúti állomása, Posta- és táviróhivatala és postatakarékpénztára. Itt székel a bodrogközi tiszaszabályozási társulat, a zemplénvármegyei orvos-gyógyszerészegyesület és több más közhasznu egyesület és társulat. A magyar nyelvet és népnevelést terjesztő egyesület 1882. alakult.

Itt jelenik meg a Zemplén címü hetilap (XXVII. évf.) és a Közérdek c. szaklap (IV. évf.). Lakóinak száma (1891) 13 017, köztük 11 047 magyar, 853 német, 909 tót; hitfelekezet szerint 4909 r. kat., 2096 gör. kat., 271 ág. evang., 1717 helvét és 4018 zsidó. Határa 7150 ha.”

A XX. század

A millenniumtól a II. világháború végéig

A Sátoraljaújhelyi Törvényszéki Palota és Fogház 1905-ben készült el Czigler Győző műépítész tervei alapján.

A cseh haderő 1919. április 30-án elfoglalta a várost. A Tanácsköztársaság katonai egységei június 6-án foglalták vissza. A csehek augusztus 13-án ismét bevonultak és egészen 1920 tavaszáig megszállva tartották a környéket.

Az első világháborút lezáró trianoni békeszerződés következtében Újhely határvárossá lett. A város közel 2000 hektár területtel, egy iparteleppel, és egy vasútállomással lett szegényebb (az elcsatolt városrész az Újhely (Slovenské Nové Mesto) nevet kapta Csehszlovákiában).

A település a csonka Zemplén vármegye székhelye maradt, de elveszítette vasúti gócpont szerepét, kereskedelmi forgalma csökkent, gazdasági élete visszaesett. Lakossága a Szepes vármegyéből elmenekült magyar köztisztviselőkkel, hivatalnokokkal és azok családtagjaival gyarapodott.^[12]

A két világháború között a város fejlesztésére – bár történtek beruházások – a kormányzat összességében kevés erőt fordított. Az irredenta és revizionista mozgalom 1936-ban a város feletti Szár-hegyen közadakozásból Magyar Kálvária emlékhelyet épített az elszakított városoknak emléket állító 13 bástyaszerű stációval, a hegytetőn a 100. Országzászlóval és az 1938-ban felszentelt Szent István-kápolnával (melyeket 1946-ban leromboltak, a rendszerváltást követően újjáépítették).

1924-ben Károlyi gróf kezdeményezésére megépült a város főútvonalán áthaladó kisvasút, amellyel a hegyközi Füzérkomlóstól egészen Nyíregyházáig el lehetett jutni. Sajnos a balsai Tisza-hidat a II. világháború végén felrobbantották, onnantól csak Kenézlő-Tiszapartig közlekedett a kisvasút.

1944. március 22-én a város börtönében fogva tartott politikai foglyok kitörtek. A német katonai segítséggel levert Sátoraljaújhelyi börtönlázadásnak 60 halálos áldozata volt.

1944 nyarán a városból a kassai lista szerint 2567 fő zsidó származású lakost deportáltak és hurcoltak el koncentrációs táborokba.^[13]

A negyedik és a második ukrán front egységei heves harcokat követően 1944. december 3-án űzték ki a német és a velük szövetséges egységeket.

A II. világháború után a rendszerváltásig

Sátoraljaújhely 1950-ig Zemplén vármegye székhelye volt. Megyeszékhelyi rangját Zemplén vármegye megszűnésével, az 1950-es megyerendezéskor vesztette el, 1950. január 1-én.

Ugyancsak 1950-ben alakult meg szovjet mintára a tanácstörvény (1950.évi I.tv.) alapján a helyi közigazgatás intézménye, a városi tanács.

A kisvasút városon áthaladó szakaszát, majd a teljes vonalhálózatát az 1980-as évek elején felszámolták.

A rendszerváltás után és a XXI. században

A rendszerváltás után a közigazgatás, az oktatási- és szociális ellátórendszer, valamint az ipar és a kereskedelem is jelentős és többszöri változáson ment keresztül.

Ipar

A rendszerváltás súlyosan érintette a város termelőüzemeit, a legnagyobb foglalkoztatókat. A KGST és a szovjet blokk szétesése után a korábbi piacaik nagyrészt elvesztek, az új lehetőségek még nem nyíltak meg. Sorra kerültek felszámolásra, bezárásra a volt szocialista nagyüzemek és szövetkezetek. Némelyek új utakat kerestek, pl. vegyesvállalatot alapítottak. Volt cég, amely felszámolás után régi telephelyén, új néven folytatta tevékenységét, volt, amely elköltöztette székhelyét a városból, sok nagy foglalkoztató végleg megszűnt.

Megszűnt cégek, üzemek:

• HERUKON Konfekcióipari Rt.
• B-A-Z Megyei Tejipari Vállalat Sátoraljaújhelyi telephelye
• Vasipari KTSZ.
• Tisza Bútoripari Vállalat
• Tokaj-hegyaljai Állami Gazdasági Borkombinát, (később Grand Tokaj Zrt.)
• Háziipari Szövetkezet
• Zemplén-Hús Kft.

Persze a rendszerváltás sokkja után elkezdődött a talpra állás. Új cégek telepedtek meg a városban, vagy a régiek kerültek új tulajdonoshoz. Megalapult a Sátoraljaújhelyi Ipari Park. Itt találhatók a legnagyobb új, vagy átalakult cégek.

A nagyobb cégek, termelőüzemek:

• Continental Dohányipari Zrt.
• PREC-CAST Öntödei Kft.
• CERTA Kft. (FESTO International Holding GmbH.)
• Euroseal Bt.
• Heiche Hungary Bt. Felületkezelő Üzeme
• Refratechnik Hungária Tűzállóanyag Gyártó Kft.
• NORPAN Sátoraljaújhelyi Sütőipari Kft.
• FESTO-AM Gyártó Kft. Felületkezelő üzem (átadás 2024-ben)

Mezőgazdaság

A trianoni békeszerződés nem csak a város belterületét vágta ketté, de mezőgazdasági művelésre alkalmas területeinek jelentős részét is leszakította. A maradék földterületek az addigi termelőszövetkezeti gazdálkodóktól a rendszerváltás utáni kárpótlás során kibocsátott kárpótlási jegyek ellenében kerültek új tulajdonosokhoz,^[14] a termőföldek állami tulajdonban maradt része, jellemzően a szőlőültetvények, a Tokajhegyaljai Állami Gazdasági Borkombinát részleges privatizációja során kerültek magánosításra.

1993-ban a Borkombinát Tokaj Kereskedőház Zrt. néven gazdasági társasággá alakult, ennek során addigi sátoraljaújhelyi székhelyét is elhagyta, azóta is tolcsvai székhellyel, 100 % állami tulajdonban, egyre kisebb termőterülettel, ma Grand Tokaj Zrt. néven tölti be a Tokaj-hegyaljai történelmi borvidék kultúrtáj legnagyobb felvásárlói és termelői integrátori feladatát, miközben az ültetvények, pincészetek és feldolgozók jelentős része hazai és külföldi tulajdonosokhoz került.

A város külterületén található szőlőültetvények a "Tokaj" oltalom alatt álló eredetmegjelölés (OEM) védelme alatt állnak.^[15]

Kereskedelem

A kereskedelem szerkezete is átalakult a városban. Nagy bevásárlóközpontok, nemzetközi boltláncok, szupermarketek települtek le a város külső területein ill. a városon belül, de a városközponton kívül. Ettől nem függetlenül a városközpont hagyományos kereskedelmi funkcióját részben elveszítette. Hagyományos kiskereskedelmi üzletek jórészt a Kazinczy utca elején és a Rákóczi utcán maradtak, pár kivételtől eltekintve. A hét három napján (kedd, péntek, vasárnap) működik a Piac téren a zöldségpiac, valamint a tehermentesítő út mellett az ú.n. iparcikk piac.

Bevásárlóközpontok, szupermarketek:

• TESCO hipermarket
• ALDI szupermarket
• Lidl szupermarket
• Penny Market
• JYSK Bútorbolt
• KIK Ruházati bolt
• Deichmann Cipőbolt
• DM Drogerie-Markt
• Expert Elektronika

Intézmények, költségvetési szervek a városbanszerkesztés

A rendszerváltást követően a közigazgatás rendszere is átalakult. A városi, járási és megyei tanácsok és hivatalaik megszűntek. Az önkormányzatiság jegyében létrejöttek a települési önkormányzatok. Sátoraljaújhelyen is létrejött Sátoraljaújhely Város Önkormányzata, amelynek döntéshozó testülete a 12 tagú képviselő-testület. A testületet a közvetlenül választott polgármester képviseli, aki az önkormányzat hivatalát, a Sátoraljaújhelyi Polgármesteri Hivatalt a jegyző útján irányítja.

Az önkormányzat létrehozta a feladatai ellátását szolgáló intézményeket, amelyek munkáltatóként is jelentősek. Ezen túlmenően gazdasági társaságok is vannak az önkormányzat tulajdonában. Bizonyos feladatokat önkormányzati társulások keretében lát el az önkormányzat, e társulások is alapítottak gazdasági társaságokat.

Önkormányzati intézmények Sátoraljaújhelyen

• Sátoraljaújhely Város Önkormányzata
• Sátoraljaújhelyi Polgármesteri Hivatal
• Sátoraljaújhelyi Városellátó Szervezet
• Sátoraljaújhelyi Egyesített Szociális Intézmény
• Sátoraljaújhelyi Hétszínvirág Óvoda, Szlovák és Német Nemzetiségi Óvoda, Bölcsőde
• Magas-hegyi Turisztikai és Sportközpont
• Sátoraljaújhelyi Kossuth Lajos Művelődési Központ
• Sátoraljaújhelyi Városi Könyvtár

Sátoraljaújhely Város Önkormányzata többségi, vagy kisebbségi (rész) tulajdonában lévő gazdasági társaságok

• Újhelyi Gazdálkodási Kft. (Cégjegyzékszám: 05-09-001945)
• Sátoraljaújhely Városfejlesztő és Gazdasági Kft. (Cégjegyzékszám: 05-09-015752)
• Sátoraljaújhelyi Ipari Park Kft. (Cégjegyzékszám: 05-09-006842)
• Zemplén Televízió Közhasznú Nonprofit Kft. (Cégjegyzékszám: 05-09-017784)
• ZEMPLÉNI Vizmű Kft. (Cégjegyzékszám: 05-09-002410)
• Zempléni Z.H.K. Hulladékkezelési Közszolgáltató Nonprofit Kft. (Cégjegyzékszám: 05-09-026447)
• NORPAN Sátoraljaújhelyi Sütőipari Kft. (Cégjegyzékszám: 05-09-002863)

Az államhatalom, az oktatás és a központosított közigazgatás intézményei is részei a város intézményrendszerének. A közigazgatás jelenlegi rendszerében a megyei kormányhivatal területi szervei a kormányhivatal járási hivatala alá rendelve működnek. A közoktatás intézményei részben állami, részben egyházi fenntartásban működnek. Az egészségügyi intézmények szintén központosított irányítás alá tartoznak.

Központi közigazgatási, költségvetési, igazságügyi, rendészeti szervek a városban

• B-A-Z Megyei Kormányhivatal Sátoraljaújhelyi Járási Hivatala
• Sátoraljaújhelyi Rendőrkapitányság
• Sátoraljaújhelyi Hivatásos Tűzoltóparancsnokság
• Sátoraljaújhelyi Járásbíróság
• Sátoraljaújhelyi Járási Ügyészség
• Sátoraljaújhelyi Fegyház és Börtön

Egészségügyi intézmények

• Sátoraljaújhelyi Erzsébet Kórház

Oktatási és szakképző intézmények a városban

(forrás: Oktatási Hivatal KIR^[16])

• Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Pedagógiai Szakszolgálat (Sátoraljaújhely, Deák utcai tagintézménye, Kazinczy általános iskola)
• Deák Úti Óvoda, (B-A-Z Megyei Óvoda, Általános Iskola, Szakiskola, Készségfejlesztő Iskola, Fejlesztő Nevelést-Oktatást Végző Iskola, Kollégium és Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény), Deák utca 31.
• Hétszínvirág Óvoda, Szlovák és Német Nemzetiségi Óvoda, Bölcsőde
• Árpád-házi Szent Margit Katolikus Általános Iskola és Óvoda (V. István Katolikus Szakgimnázium és Gimnázium tagintézménye)
• Kazinczy Ferenc Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű, Nyelvoktató Általános Iskola
• Magyar-Szlovák Két Tanítási Nyelvű Nemzetiségi Általános Iskola és Kollégium
• Petőfi Sándor Református Általános Iskola (Új ART ÉRT Művészeti Alapítvány)
• Bokréta Alapfokú Művészeti Iskola
• Mentor Baptista Általános Iskola, Gimnázium és Szakképző Iskola (Sátoraljaújhely, Rákóczi úti telephelye)
• Sárospataki Alapfokú Művészeti Iskola (Sátoraljaújhely, Balassi Bálint úti telephelye)
• Pannon Oktatási Központ Gimnázium, Szakgimnázium, Technikum, Szakképző Iskola és Általános Iskola (Sátoraljaújhely, Kazinczy utcai tagintézménye)
• Kossuth Lajos Középiskolai Piarista Kollégium
• V. István Katolikus Szakgimnázium és Gimnázium
• Georgikon Görögkatolikus Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szakgimnázium, Szakközépiskola és Kollégium
• Szerencsi Szakképzési Centrum Sátoraljaújhelyi Kossuth Lajos Gimnáziuma, Szakgimnáziuma és Szakközépiskolája
• Szerencsi Szakképzési Centrum Sátoraljaújhelyi Trefort Ágoston Szakgimnáziuma és Szakközépiskolája

Közéleteszerkesztés

Egy város közélete sokrétű és változó. Az aktív politikai szereplőktől a közigazgatás, az egyházak, a civil szervezetek, a gazdasági szervezetek vezetőin át, a sajtóban és a nyilvánosság más fórumain megszólaló véleményformálókon, a művészetek, irodalom és kultúra szereplőin keresztül, egészen a piacok és italboltok nyilvánosságáig beszélhetünk közéletről. Ebből, csak a legismertebb szereplőket emeljük ki a politikai-történelmi időszakokban.

Polgármesterek, városi, járási vezetők 1900-1990szerkesztés

• 1919: Csuta Károly (1883-1962) a sátoraljaújhelyi direktórium elnöke a Tanácsköztársaság alatt^[17]
• 1923-1940: Dr. Orbán Kálmán (1880-1972) polgármester
• 1946. július -: Csathó József (1908-1993) városi párttitkár
• 1948. május 24 – 1950. április: Csathó József polgármester^[18]
• 1956-ban: Kovács Albert városi vb. elnök
• 1956-ban: László Imre városi párttitkár^[19]
• 1956-ban: Wakles György járási tanácselnök
• 1956-ban: Szűcs István járási párttitkár^[20]
• 1956-ban: Szopkó Béla a munkástanács vb. elnöke
• 1989-ben: Kazsimérszki Ferenc tanácselnök
• 1990-ben: Gyarmathy László tanácselnök^[21]

Polgármesterek a rendszerváltás (1990) utánszerkesztés