Miskolc
Bal fentről az óra járásával megegyezően: Avasi kilátó, Diósgyőri vár, Széchenyi utca, Miskolci Nemzeti Színház, Barlangfürdő, Herman Ottó Múzeum, Miskolci Egyetem, Lillafüredi Palotaszálló
Miskolc címere Miskolc zászlaja
Becenév: Acélváros,[1] Nyitott kapuk városa[2]
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Észak-Magyarország
Vármegye	Borsod-Abaúj-Zemplén
Járás	Miskolci
Jogállás	megyeszékhely megyei jogú város
Polgármester	Veres Pál (független politikus)[3]
Jegyző	Ignácz Dávid
Irányítószám	3500–3549
Körzethívószám	46
Testvértelepülései	Lista Aschaffenburg Aszan Burgasz[4] Cleveland Katowice Kassa Ostrava Tampere[5] Valenciennes Vologda Kayseri
Népesség
Teljes népesség	145 248 fő (2023. jan. 1.)[6]
Népsűrűség	623 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	131 m
Terület	236,67 km²
Földrajzi nagytáj	Északi középhegység[7]
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 48° 06′, k. h. 20° 47′48.1, 20.78333333333348.100000°N 20.783333°EKoordináták: é. sz. 48° 06′, k. h. 20° 47′48.1, 20.78333333333348.100000°N 20.783333°E
Miskolc weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Miskolc témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Miskolc (szlovákul és csehül Miškovec, németül Mischkolz) megyei jogú város Magyarország északkeleti részén, a Bükk-vidék keleti lejtőinél. Az Észak-Magyarországi régió központja és legnagyobb települése.^[8] Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye és a Miskolci járás székhelye.^[9] A vármegye lakosságának negyede Miskolcon él. Az ország negyedik legnépesebb települése Budapest, Debrecen és Szeged után, agglomerációval együtt Budapest és Debrecen után a harmadik legnagyobb,^[10] illetve a második legnagyobb belterülettel/beépített területtel rendelkező város Magyarországon Budapest után.

A környék Európa egyik legrégebben lakott területe, mint azt paleolit kori leletek tanúsítják. A különböző tájegységek találkozásánál, fontos kereskedőutak mentén épült település már a középkorban kereskedőváros volt, és 1365-ben Nagy Lajos királytól kapott városi rangot. A török hódoltság után ipara is fejlődésnek indult.

Miskolc Magyarország egyik legjelentősebb ipari központja. A hagyományos nehézipari és élelmiszeripari ágazatok mellett ma már jelentős szerephez jutnak a modern elektronikai, járműipari és vegyipari cégek is a város gazdaságában. Számos innovációs klaszter is működik a városban.

Miskolc ambíciója, hogy részben a helyi nagy múltú egyetem tudományos alapjaira építve, részben a már letelepedett nagyvállalatok műszaki hátterére alapozva, a térség kutató-fejlesztő központja legyen.

A rendszerváltás óta kulturális és idegenforgalmi szerepét igyekszik erősíteni; ebből a szempontból főbb látványosságai közé tartoznak a Miskolctapolca Barlangfürdő, a Diósgyőri vár, a lillafüredi Palotaszálló és a Miskolci Nemzeti Színház, illetve a Miskolci Állatkert és Kultúrpark. A régió vezető városaként az ennek megfelelő funkciókat is betölti; egyetemi város, a vármegye és környéke gazdasági, oktatási, kulturális központja. Miskolc város napja: május 11.

Fekvése

A város a Bükk-vidék keleti részén, abba „beágyazódva”, a Szinva, Hejő és a Sajó völgyében, különböző természeti és gazdasági tájegységek találkozásánál épült. A város kivételes szépségét e csodás fekvése miatt is köszönheti. A Sajó, a Bódva és a Hernád összeolvadó völgysíkja, a Miskolci kapu ősidők óta jelentős áru- és személyforgalom színtere.

Miskolc területe 236,66 km², ebből 54,21 km² a belterület, 29,34 km² a zártkert és 153,11 km² a külterület. A belterületi rész szélessége kelet-nyugat irányban 19 km, észak-dél irányban 10 km.^[11] Mai felszíne – a kéregszerkezeti mozgások eredményeként – lépcsőzetes felépítésű. Keletről nyugat felé 30 km kiterjedésű, amin belül négy „lépcső” figyelhető meg; a magasságkülönbség eléri a 800 métert.

• Legmagasabb területe a Borovnyák-tető (945 m).^[12] A legalacsonyabb terület a Sajó melléke (110–120 m), ez az alföldi táj része. Fiatal, pleisztocén–holocén üledékek (kavics, homok, agyag, iszap) építik fel.
• A síksági tájat az Avas–Tetemvár vonalától Diósgyőrig egy 250–300 méter magas dombvidéki tájövezet, az Alacsony Bükk váltja fel. Geológiai felépítésében harmadkori tengeri üledék – homok, homokkő, márga, agyag, közbeépült szénrétegek – és miocén-kori vulkáni anyagok, főleg tufák vesznek részt. Felszínét patakok, vízfolyások tagolták fel.
• Diósgyőrtől körülbelül Lillafüredig terjed a Középső Bükk 400–600 méteres rögsorozata, melyet túlnyomórészt triász mészkő, pala, alárendelt dolomit és egyéb kőzetek építenek fel. A tájövezet földrajzi sajátosságait a karsztos lepusztulásformák adják.
• Lillafürednél kezdődik a miskolci táj legmagasabb lépcsője, a 600–900 méterre emelkedő Magas Bükk, vagy Bükk-fennsík. Felépítésében ó- és középkori tengeri üledékek (mészkő, pala, dolomit) és eruptív kőzetek (például diabáz és porfirit) vesznek részt. Keletről nyugat felé fokozatosan emelkedik, belsejében kisebb-nagyobb barlangok alakultak ki.^[13]

Éghajlat

A város sokévi átlagos havi középhőmérsékleteit tekintve elmondható, hogy a leghidegebb hónap a január, míg a legmelegebb a július. Az évi közepes hőingás 22,1 °C. Az évi átlagos felhőborítottság 60% körüli.

Miskolc átlagos évi csapadékösszege 533 mm, ami jellegzetes évi menetet mutat, a nyári félév csapadékosabb, míg a téli félév szárazabb. A legkevesebb csapadék január-februárban hullik, a legcsapadékosabb hónap pedig – közel négyszer akkora értékkel – a június.

A napsütéses órák éves összege átlagosan 1800 óra, de évenként nagy változékonyságot mutat. Megfigyelhető a napfénytartam jellegzetes évi menete, a nyári hónapokban van a maximuma (havi 230–250 óra), míg november-január időszakban a minimuma (havi 40–60 óra).

A nyári napok (T_max ≥ 25 °C) éves száma 70 nap. A hőségnapok (T_max ≥ 30 °C) éves száma 15 nap. Forró nap (T_max ≥ 35 °C) átlagosan kétévente 1 nap. A fagyos napok (T_min ≤ 0 °C) éves száma 105 nap. A téli napok (T_max ≤ 0 °C) éves száma 30 nap. A zord napok (T_min ≤ –10 °C) éves száma 10 nap.

• Abszolút minimum-hőmérséklet: –35,0 °C (1940. február 16.) Miskolc-Görömbölytapolca (országos rekord)
• Abszolút maximum-hőmérséklet: 38,6 °C (1952. augusztus 16.) Miskolc Repülőtér, (2007. július 20.) Miskolc Avas
• Legnagyobb évi csapadékösszeg: 1554,9 mm (2010.) Miskolc-Lillafüred-Jávorkút (országos rekord)^[14]

A város története

Bővebben: Miskolc története

A régészeti leletek tanúsága szerint a terület ősidők óta lakott, s ez Magyarország legrégebben lakott területe is. A több mint 70 000 éves, paleolit kori leletek azt bizonyítják, egyike Európa legrégebben lakott területeinek. Első ismert lakói a kelta gotinok, talán hozzájuk köthető a Miskolctapolcától délre fekvő Leányvár építése is. A honfoglaló magyarok már kevert etnikumú lakosságot találtak ezen a vidéken, akik a Sötétkapu táján, a Papszer oldalán és a Tetemvár környékén laktak. A mai diósgyőri vár helyén a honfoglalás előtt már földvár állt.

A hely a Miskóc nemzetségről kapta nevét, elsőként Anonymus említi ezen a néven a Gesta Hungarorumban 1173 körül („que nunc uocatur miscoucy”). A Miskóc nemzetség, amely a megyének is nevet adó Bors nemzetség egyik ága volt, 1312-ben veszítette el a területet, mert Csák Máté pártjára álltak Károly Róberttel szemben. A király a rimaszécsi Széchy-családnak adományozta a birtokot. Ők szereztek Miskolcnak először bíráskodási és vásártartási jogokat.

Miskolcot Nagy Lajos király emelte városi rangra – oppidummá, azaz mezővárossá nyilvánította, bíróválasztási és végrendelkezési jogok biztosításával –, 1365-ben, nagyjából ugyanabban az időben, amikor a közeli diósgyőri várat felújíttatta. A király egyben a diósgyőri koronauradalomhoz is csatolta a várost, amely egészen 1848-ig királyi tulajdonban állt. Zsigmond király 1435. október 2-ai oklevelében pallosjogot adott Miskolcnak. A település gyors fejlődésnek indult, a 15. század végén már 2000 lakosa volt, a török hódoltság idején azonban a fejlődés lelassult. 1544-ben a törökök felégették a várost és behódolásra kényszerítették. Miskolcot egészen az 1687-es felszabadulásig adóztatta a török, bár a diósgyőri várat már 1674-ben sikerült visszafoglalni. A város ebben az időszakban vált fontos bortermelő központtá, és a 17. század végére már 13 céh is működött itt. A török idők végére a lakosság létszáma elérte az akkori Kassáét.

A szabadságharc idején Rákóczi fejedelem rövid időre Miskolcon rendezte be főhadiszállását (1704. január 18-ától március 15-éig). 1706. szeptember 25-én az osztrákok kirabolták és felégették a várost, 1711-ben pedig kolerajárvány pusztított, melynek a népesség fele áldozatul esett. Miskolc ezután újra virágzásnak indult. 1724-ben Borsod vármegye mint központi helyen fekvő, nagy lakosságú mezővárost, Miskolcot választotta a megyeháza felépítésének helyszínéül. Az első népszámlálás 1786-ban 2414 házat és 14 179 lakost jegyzett föl a városban.

Több fontos épület a 18. és a 19. század folyamán épült, köztük a városháza, az új megyeháza (1820 körül), a színház (az ország mai területén álló első kőszínház; az első Kolozsvárott épült), a zsinagóga, számos iskola és templom. 1867-ben elkezdődött a gázvilágítás bevezetése, 1870. január 9-én átadták a Hatvan–Miskolc vasútvonalat, amivel a város összeköttetésbe került Pesttel, 1874-ben pedig bekötötték az első telefonkészüléket Miskolcon. Ezek az évek azonban nemcsak fejlődést hoztak a városnak: több csapás is sújtotta Miskolcot, 1873-ban ismét kolerajárvány tört ki, 1878-ban pedig hatalmas árvíz követelt több száz emberéletet. Az árvíz rengeteg épületet is elpusztított, de helyükre szebb, nagyobb épületek épültek. 1897 júliusában indult el az első miskolci villamosjárat, harmadikként az országban (Budapest és Pozsony után), a Tiszai pályaudvar és a Szent Anna tér között, valamint a Szeles utca és a Népkert között. Az első világháború közvetlenül nem érintette a várost, de közvetetten rengeteg ember halálát okozta, a fronton és a kolerajárványban is rengeteg miskolci halt meg.

Miskolc volt az 1886-os közigazgatási rendezés után a Trianon előtti Magyarország egyetlen városa, amely rendkívül dinamikus növekedésének köszönhetően rendezett tanácsú városból törvényhatósági jogú várossá tudott átalakulni 1909-ben.

Büntetés-végrehajtási intézetét (ma: Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegyei Büntetés-végrehajtási Intézet) 1902-ben alapították.

A trianoni békeszerződés után Miskolc Borsod, Gömör és Kishont közigazgatásilag egyelőre egyesített (k.e.e.) vármegye székhelye lett. Ebben az időben a gazdaságban rövid időre hanyatlás következett be. A Trianon után elcsatolt országrészekből menekültek egész serege érkezett Miskolcra. A városnak át kellett vennie az addigi régióközpont, Kassa szerepét. Ez és a közelítő második világháborúra való felkészülés – amely Miskolcot az ország legfontosabb nehézipari központjává tette – újabb fejlődést hozott, bár a város sokat szenvedett a háború utolsó évében. Az ország német megszállása során – a vármegye főispánjának és a város polgármesterének közreműködésével – a helyi zsidó lakosságot gettósították, majd 1944 júniusának közepén a környék kisvárosaiból és a járásból összeszedettekkel együtt haláltáborokba szállították; mindent összevéve, a miskolci izraeliták 78 százaléka, mintegy 8900 fő veszett oda. Az első légitámadás 1944. június 2-án érte a várost. A Vörös Hadsereg december 4-én foglalta el Miskolcot. A háború alatt 350 épület semmisült meg és 7150-ben esett komoly kár.

1945-ben Diósgyőrt és Hejőcsabát, 1950-ben Görömbölyt, Szirmát és Hámort csatolták a városhoz. 1949-ben a Selmecbányáról Sopronba költöztetett Bányászati Akadémiát a nyugati határhoz túl közelinek ítélt városból keletebbre, Miskolcra hozták, akkor már Nehézipari Műszaki Egyetem néven. Az elkövetkezendő évtizedekben a város hat évre az ország második legnépesebb, egyben ötödik legnagyobb városa lett, az 1980-as években több mint 210 000 lakossal. 1983-tól a város lakossága egyre fogyott a 2017-es 157 ezres szintre. Mai kiterjedését 1981-ben érte el, amikor hozzácsatolták Bükkszentlászlót.

Az 1990-es évek a miskolci nehézipar hanyatlását hozták. A város népessége csökkenni kezdett, s Debrecen vette át helyét az ország második legnépesebb városaként. A 2000-es évektől folyamatos fejlődés volt megfigyelhető a városban, amivel az acélváros mítoszról a kultúra és turizmus városává válna Miskolc.

Miskolc 2005-ben az Európa kulturális fővárosa pályázaton Pécs után a második helyet szerezte meg, maga mögé utasítva ezzel Egert, Debrecent, Győrt, Budapestet és Sopront.

2008-ban a Kultúra Magyar Városa díjjal jutalmazták a várost, 2010-ben pedig megkapta az Értékgazdag Település címet.^[15]

Népesség

Miskolc lakónépessége 2022. október 1-jén 147 533 fő volt, ami Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye össznépességének 23,7%-át tette ki. A 2011-es népszámlálás óta 20 221 fővel csökkent a város lakosság száma. Ebben az évben az egy km²-re jutó lakók száma, átlagosan 623 ember volt. Miskolc népesség korösszetétele igen kedvezőtlen. 2022-ben a város lakónépességének a 13%-a 14 évnél fiatalabb, míg a 65 éven felülieké 23% volt. 2022-ben a férfiaknál 70,1, a nőknél 77,3 év volt a születéskor várható átlagos élettartam. A legmagasabb befejezett iskolai végzettség szerint az érettségi végzettséggel rendelkezők élnek a legtöbben a városban 51 012 fő, utánuk a következő nagy csoport a diplomával rendelkezők 34 543 fővel. 2022-ben a 6 évnél idősebb népesség 85%-nál volt internet elérési lehetősége. A népszámlálás adatai alapján a város lakónépességének 6,6%-a, mintegy 9709 személy vallotta magát valamely kisebbséghez tartozónak. A kisebbségek közül cigány, német és ruszin nemzetiségűnek vallották magukat a legtöbben.

A 19. század utolsó harmadától Miskolc lakosságszáma fokozatosan növekedett, egészen 1980-ig. A II. világháború rövid időre megakasztotta a fejlődést, majd a háború után robbanásszerűen növekedni kezdett Miskolc lakosságszáma, ez főleg az ipar erőteljes fejlesztésének köszönhető. Miskolc népessége az 1980-as évek közepe óta folyamatosan csökken. Népességének történelmi csúcsa 1985-ben volt amikor is 211 645 fő élt Borsod-Abaúj-Zemplén megye székhelyén. Az elmúlt évtizedek csökkenési ütemét figyelembe véve a demográfusok számításai szerint Miskolc lakossága 2030-ra 120 000 főre is csökkenhet. Ma már annyian élnek Miskolcon, mint 1960-ban.

A 2022-es népszámlálási adatok szerint a magukat vallási közösséghez tartozónak valló miskolciak túlnyomó többsége római katolikusnak tartja magát. Emellett jelentős egyház a városban még a református.

Iskolai végzettség

A 2001-es népszámlálási adatok alapján, Miskolcon a legmagasabb befejezett iskolai végzettség szerint az érettségi végzettséggel rendelkezők éltek a legtöbben 55 032 fővel. Második legnagyobb csoport az általános iskolai végzettséggel rendelkezőek voltak 44 891 fővel, utánuk következett az általános iskolai végzettséggel nem rendelkezők 26 160 fővel, a szakmunkás végzettségűek 23 494 fővel, végül a diplomások 22 936 fővel.^[18]

A 2011-es népszámlálási adatok alapján, Miskolcon a legmagasabb befejezett iskolai végzettség szerint az érettségi végzettséggel rendelkezők éltek a legtöbben 54 595 fővel. Második legnagyobb csoport az általános iskolai végzettséggel rendelkezők voltak 32 323 fővel, utánuk következett a diplomával rendelkezők 30 329 fővel, a szakmunkások 23 921 fővel, végül az általános iskolai végzettséggel nem rendelkezőek 15 832 fővel.^[19]

A 2022-es népszámlálási adatok alapján, Miskolcon a legmagasabb befejezett iskolai végzettség szerint az érettségi végzettséggel rendelkezők éltek a legtöbben 51 012 fővel. Második legnagyobb csoport a diplomai végzettséggel rendelkezők voltak 34 543 fővel, utánuk következett az általános iskolai végzettséggel rendelkezők 21 190 fővel, a szakmunkás végzettségűek 20 587 fővel, végül az általános iskolai végzettséggel nem rendelkezőek 11 707 fővel.^[20]

Etnikai összetétel

Jelentős nemzetiségi csoportok[21]
Nemzetiség	Népesség (2022)
Cigány	2388
Német	671
Ruszin	308
Ukrán	288
Szlovák	254

A 2001-es népszámlálás adatok szerint a város lakossága 184 125 fő volt, ebből a válaszadók 176 609 fő volt, 176 281 fő magyarnak, míg 4135 fő cigánynak vallotta magát, azonban meg kell jegyezni, hogy a magyarországi cigányok (romák) aránya a népszámlálásokban szereplőnél lényegesen magasabb. 474 fő német, 472 fő szlovák és 213 fő görög etnikumnak vallotta magát.^[22]

A 2011-es népszámlálás adatok szerint a város lakossága 167 754 fő volt, ebből a válaszadók 142 200 fő volt, 141 951 fő magyarnak vallotta magát, az adatokból az derül ki, hogy a magyarnak vallók száma jelentősen csökkent tíz év alatt, ennek egyik fő oka, hogy többen nem válaszoltak.^[23] Az elmúlt tíz év alatt, a nemzetiségiek közül a legjelentősebben a cigányok (5441 fő), a németek (912 fő) és a románok (208 fő) száma nőtt. A román és a német nemzetiségűek száma megkétszereződött. A szlováknak vallók száma (420 fő) kismértékben csökkent, az elmúlt tíz év alatt. A megyén belül, Miskolcon él a legtöbb magát cigánynak, orosznak (191 fő), szlováknak, németnek valló nemzetiségi.^[24]

A 2022-es népszámlálás adatok szerint a város lakossága 147 533 fő volt, ebből a válaszadók 126 330 fő volt, 125 746 fő magyarnak vallotta magát. Az elmúlt tizenegy év alatt, a nemzetiségiek közül a legjelentősebben a ruszinok (308 fő) és az ukránok (288 fő) száma nőtt, miközben jelentősen csökkent a cigányok (2388 fő) és a németek (671 fő) száma. A népszámlálás adatai nem részletezi az el nem ismert nemzetiségeket, de a számuk jelentősen nőtt, 2011 óta 1632 főről 5259 főre.^[21]