A | B | C | D | E | F | G | H | CH | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | W | X | Y | Z | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9
Sajó | |
Közigazgatás | |
Országok | Szlovákia, Magyarország |
Földrajzi adatok | |
Hossz | 229,4 km |
Forrásszint | 1300 m |
Vízhozam | 65,6 m³/s |
Vízgyűjtő terület | 12708 km² |
Forrás | Gömör–Szepesi-érchegység |
é. sz. 48° 50′ 03″, k. h. 20° 14′ 30″ | |
Torkolat | Tisza |
é. sz. 47° 56′ 37″, k. h. 21° 06′ 51″ | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Sajó témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
A Sajó (szlovákul Slaná) Kelet-Szlovákia és Északkelet-Magyarország egyik legnagyobb folyója, a Tisza jelentős mellékvize.
Leírása
Magyarország kilencedik legbővebb vizű felszíni vízfolyása a Duna, Tisza, Dráva, Mura, Maros, Hármas-Körös, Szamos, és a Bodrog után (nem feltétlenül ebben a sorrendben). Szlovákiában a Gömör–Szepesi-érchegységben ered, Dobsinától nem messze, de másik völgyben: a Sztolica nevű hegy (1476 m) alatt, mintegy 1300 méteres tengerszint feletti magasságban. A fenyőkkel sűrűn benőtt hegyoldalról gyorsan leszalad, hogy aztán kis folyócskává (vagy igen bővizű patakká) cseperedve máris kiléphessen az emberek által megművelt földekre. Ezután sorra veszi fel rohanó mellékvizeit a fő közlekedési útvonal mentén kanyarogva.
Partján fekszik Rozsnyó (Rožňava) városa. Innen kicsit délre, Pelsőc (Plešivec) előtt töri át a karsztot. Jobbra a Pelsőci-, balra a Szilicei-fennsíkot találjuk. Ezek meredeken törnek le a folyóvölgybe. Az így átszakított hegység jellegzetes képe műholdas felvételen is könnyedén felismerhető. Pelsőcnél balra kanyarodva, pár kilométer megtétele után találjuk Domica, és már a magyar oldalon Aggtelek és Jósvafő cseppkőbarlang-rendszerét. A folyó azonban délkeleti irányban halad tovább, egészen jobb oldali mellékfolyójával, a Rimával való találkozásáig. Velkenye alatt ömlik a Sajóba, így növelve az anyafolyó vízhozamát átlag 14-ről 21,6 m³/mp-re. Az Ózd térségében található Sajópüspöki mellett lépi át a magyar határt. Itt hirtelen nagy mértékben csökken a mederesés, a szélesség pedig a magyar szakaszra jellemzően megnő. 800 méteren keresztül határfolyó Szlovákiával.
Szlovákiai szakaszának hossza 98 km. Teljes hossza a szabályozások óta valamivel kevesebb mint 223 km; ebből magyarországi szakaszának hossza 124 km. Szélessége a magyar szakaszon általában 20 és 80 méter közé esik. Átlagmélysége sebes folyása miatt a felsőbb magyarországi szakaszon 0,8–1,2 méter körüli, ám ez a torkolat előtt néhol elérheti a 3,6 métert is. Vízgyűjtő területe 12 708 km² (néhány helyen a Hernádé nélkül számolják, miközben azt ettől függetlenül ott is a Sajó mellékvizének tekintik). Átlagos vízhozama 60-65,6 m³/mp. Hordaléka jelentős mennyiségű kavics valamint iszap. A Sajó középszakasz jellegű, a kanyarulat-fejlettségi viszonyokat tekintve a magyarországi szakasza közepes fejlettségű meanderező (S=1,78) típusba sorolható, esése a Hernád torkolatig viszonylag nagy (50–70 cm/km),[1] onnan a torkolatig fokozatosan csökken. A hazai Sajó szakasz hossza, azzal együtt pedig a kanyarulatok fejlettsége fokozatosan növekszik, miközben a meanderezés egyre keskenyebb sávra korlátozódik. Egyre több új kanyarulat alakul ki, ezek azonban a fejlettség kezdeti stádiumában vannak, míg az érett kanyarulatok száma fokozatosan növekszik.[2] A Sajó hazai szakaszán az 1930-as években készültek előzetes tervezetek az összefüggő szabályozási munkálatok és a folyó hajózhatóvá tételére vonatkozóan, azonban a II. világháború során felmerült költségek átcsoportosítása miatt az elképzelések jelentős része csupán terv maradt, így napjainkban a Sajó folyó a borsodi iparvidékhez közeli szakaszai kivételével csak részben szabályozott. Több ponton létesítettek középvízi szabályozási műveket, melyek célja főként a homorú part biztosítása, valamint a közeli hidak, utak, vasútvonalak védelmét szolgálta.[3] A gyakran nem megfelelő módon és helyen kialakított védműveket azonban a Sajó több helyen kikezdte vagy elrombolta, így nagy kiterjedésű árvízvédelmi töltések hiányában a folyó egyes szakaszain napjainkban is intenzív s szabad kanyarulatfejlődés zajlik.[4] Bár átvágták néhány kanyarulatát a mederszabályozások folytán, a brutális változtatásoktól megmenekült (például korábban tervbe volt véve hajózhatóvá tétele a borsodi megyeszékhely és a Tisza között[5]).
Régebbi hagyományokat újraindítva 10 éven át a Sajón rendezték meg a Magyarországon egyedülálló, évente esedékes vadvízi evezést Miskolc határában. Utoljára 2009-ben került rá sor. A folyó vízgyűjtőjén látogatásra, említésre érdemes természeti és építészeti értékek sokaságát találjuk.
Az 1965 és 1990 közti miskolci városcímer négy hullámvonalából az egyik a Sajót jelképezi.
Nevének eredete
A „só” és a folyót jelentő régi magyar „jó” szó összetétele. (Finnugor nyelvekben eredetileg a „jo” szó élt "folyó" jelentésben. Finnül még ma is használatos a „joki”, magyarban pedig csak földrajzi nevek, így a Sajó mellett a Hejő, a Berettyó neve őrzi.) A folyó egyik ága az úgynevezett Sós-völgyből (Slanská dolina) ered, innen a folyó Sav (só) + jó (patak) neve, az Árpád-kori nyelvállapotnak megfelelően. Szlovák neve, a Slaná is „sós folyót” jelent.[6][7]
Másik lehetséges eredete az ótörök čaj (kis folyó), amely az ótörök-magyar viszonylatban gyakori č-s hangmegfelelés egyik példája is.
Főbb mellékvizei
Szlovákiában
- Dobsina patak (15,5 km; 57 km2). Bal oldalon
- Csermosnya-patak (29 km). Bal oldalon
- Csetnek (32,8 km; 229,6 km2). Jobb oldalon
- Murány (Jolsva; 48,8 km; 413,2 km2). Jobb oldalon
- Turóc (45 km; 370,5 km2) . Jobb oldalon
- Rima folyó (90 km; 1379,6 km2; 7,6 m3/s). A szlovákiai szakaszon az egyetlen folyó, ami a Sajóba ömlik. Velkenye alatt jobb oldalon.
Magyarországon
- Keleméri-patak (15,6 km; 60,3 km2; 0,15 m3/s). Bánrévei Vízmű és Sajónémeti között bal oldalon.
- Hangony-patak (30,9 km; 295,2 km2; 0,7 m3/s). A folyó Magyarországi szakaszán az első jelentősebb mellékvíz. Sajónémetinél jobb oldalon.
- Mercse-patak (10,6 km; 68 km2; 0,16 m3/s).
- Szörnyűvölgyi-patak (6 km; 10,3 km2; 0,04 m3/s). Putnoknál balról.
- Zsuponyó-patak (7,5 km; 17 km2).
- Bán-patak (23,9 km; 260,3 km2; 0,9 m3/s). Vadna mellett, jobb oldalon.
- Tardona-patak (18,9 km; 47,2 km2; 0,126 m3/s).Kazincbarcika alatt, jobb oldalon.
- Alacska-patak (10 km2; 0,02 m3/s) Sajószentpéter, jobb oldalon.
- Nyögő-patak (15,5 km; 86,1 km2; 0,224 m3/s). Sajószentpéter belterületén, jobb oldalon.
- Szuha-patak (40 km; 211,6 km2; 0,45 m3/s). Kazincbarcika és Sajószentpéter térségében, két ággal, bal oldalon.
- Bábony-patak (9,5 km; 26,9 km2; 0,053 m3/s). Sajóecseg, jobb oldalon.
- Bódva folyó (110,7 km; 1727,3 km2; 9 m3/s). Boldva község alatt, bal oldalon.
- Szinva (18,5 km; 159,4 km2; 0,733 m3/s). patak. Miskolc város alatt, jobb oldalon.
- Kis-Sajó (20,9 km; 85,8 km2; 0,16 m3/s). Bal oldalon. 15 km hosszú mellékág. Boldva községnél ágazik ki, s Felsőzsolcáig tart.
- Hernád folyó (282,2 km; 5436,4 km2; 32,16 m3/s). Ónodnál, bal oldalon.
- Takta (63,8 km; 620,6 km2; 1,627 m3/s). Kesznyétennél, bal oldalon.
Sajó-parti települések
Szlovákiában
Magyarországon
- Partjára épültek Putnok, Kazincbarcika, Sajószentpéter, Felsőzsolca, Miskolc, Alsózsolca és Kesznyéten települések.
- Tiszaújváros mellett folyik a Tiszába.
- A Sajó tágabb értelemben vett völgyében találhatóak Nyékládháza, Edelény és Ózd városok is.
Jelentősebb hídjai
Szlovákiában
- vasúti híd Dobsinától délre;
- a 3032-es mellékút hídja Dobsinától délre;
- vasúti híd Oláhpataknál (Vlachovo);
- a 67-es főút hídja Gócsnál (Gočovo);
- a 3031-es mellékút hídja Alsósajónál (Nižná Slaná);
- vasúti híd Alsósajó vasútállomásától délre;
- a 67-es főút hídja Henckónál (Henckovce);
- vasúti híd Henckó és Veszverés (Gemerská Poloma) között;
- a 3028-as mellékút hídja, egy vasúti híd, illetve a 67-es főút hídja Sajóházánál (Nadabula);
- az 526-os főút hídja, a 67-es főút hídja és egy vasúti híd Rozsnyónál (Rožňava);
- a 3000-es mellékút hídja Berzéténél (Brzotín);
- a 16-os főút hídja és egy vasúti híd Berzététől délre;
- a 3009-es mellékút hídja Gombaszögnél (Gombasek);
- a 16-os főút hídja Vígtelkénél (Vidová);
- a 3023-as mellékút és az 587-es főút hídjai Pelsőcnél (Plešivec);
- a 16-os főút hídja Lekenyénél (Bohúňovo);
- a 16-os főút hídja és egy vasúti híd Csoltónál (Čoltovo);
- a 16-os főút hídja Tornaljánál (Tornaľa);
- az R2-es autóút hídja Tornaljától délre;
- a 2766-os mellékút hídja Méhinél (Včelince)
- és az 571-es főút hídja és egy vasúti híd Sajólénártfalvánál (Lenartovce).
Magyarországon
- a 25-ös főút hídja Sajópüspökinél;
- a Miskolc–Bánréve–Ózd-vasútvonal hídja Serényfalva és Sajónémeti határán;
- a 2523-as út és a Eger–Putnok-vasútvonal hídjai Putnok és Sajóvelezd között;
- a 26-os főút hídja Sajógalgóc és Vadna határán
- a Miskolc–Bánréve–Ózd-vasútvonal hídja szintén Sajógalgóc-Vadna között;
- a 2603-as út hídja Sajókazánál;
- a Kazincbarcika–Rudabánya-vasútvonal és egy iparvágánya két hídja Kazincbarcika és Szuhakálló közt;
- a 2606-os út hídja Kazincbarcika és Múcsony között;
- a 27-es főút hídja Sajószentpéternél;
- a 2618-as út és a Miskolc–Tornanádaska-vasútvonal hídjai Sajóecsegnél;
- a 2619-es út hídja Szirmabesenyőnél;
- a 306-os főút hídja Miskolc északkeleti határában;
- a 3-as főút, az M30-as autópálya, valamint a Hatvan–Miskolc–Szerencs–Sátoraljaújhely-vasútvonal és a Miskolc–Hidasnémeti-vasútvonal hídjai Miskolcon;
- a 3606-os út hídja Sajólád és Sajópetri között;
- és a 36 107-es út hídja Kesznyétennél.
Vízminőség
Az elmúlt évtizedekben, mikor még a szlovák papírgyárak is üzemeltek, és Borsod-Abaúj-Zemplén megye az ország legjelentősebb nehézipari központja volt, a két főbb magyar iparvároson is átfolyó Sajó nagy mértékben szennyezett volt. Azóta jelentősen javult a helyzet a Felvidéken és idehaza is, rengeteget tisztult a víz, inkább az illegálisan partra hordott nagy mennyiségű kommunális hulladék okoz gondot. A vízminőség javulásának hatására manapság egyre többen adják fejüket evezős túrákra a folyón.
2022 tavaszán a szlovákiai Alsósajó mellett, a 2008-ban bezárt Siderit vasműhöz tartozó vasércbánya felhagyott tárnáinak maradványkőzetéből kimosódott és az ennek következtében vas-oxiddal szennyezett víz miatt a folyó középső, 15 km-es szakaszának teljes élővilága kipusztult.[8] [9] [10]
Képek
-
A Sajó forrása a Sztolica csúcsa alatt
-
A Sajó forrásának völgye
-
A Sajó, forrásától nem messze
-
A Sajó és a Trstenik találkozása
-
A Sajó felső szakasza Szlovákiában
-
A Sajó felső szakasza Szlovákiában
-
A Sajó, közvetlenül a Rima torkolata előtt
-
Sajó és Rima, szlovák-magyar határ
-
Vasúti összekötő híd a Sajón Sajónémeti és Bánréve között
-
A Bánrévei Vízmű alatti folyószakasz
-
Sajónémeti előtt
-
A Sajó Sajószentpéteren
-
Sajószentpéteren
-
Sajószentpéteren
-
Sajószentpéteren
-
Sajószentpéteren
-
Sajó-part, Sajószentpéter
-
Tavaszi ár a Sajón, Sajószentpéternél
-
A Sajó Kesznyétennél
-
A Takta-csatorna kesznyéteni torkolata
-
A Sajó Kesznyétennél
-
A Sajó Kesznyétennél
-
Kesznyétennél…
-
A Sajó beletorkollik a Tiszába, Tiszaújvárosnál az erőmű fellett
Jegyzetek
- ↑ Sallai F. (2006): A Sajó vízminősége, hosszú távú védelme. In: Fekete É. (szerk): Észak-magyarországi Stratégiai Füzetek 3(2), pp. 3-16.
- ↑ Bertalan L., Kovács Z., Szabó G. (2016): A Sajó mederfejlődési dinamikájának vizsgálata térinformatika-alapú morfometriai elemzések alapján - In: Balázs B. (szerk.) "Az elmélet és a gyakorlat találkozása a térinformatikában" VII.: Térinformatikai konferencia és szakkiállítás, Konferencia-kötet. Debreceni Egyetemi Kiadó, Debrecen. pp. 91-98. ISBN 978-963-318-570-4. DOI: 10.13140/RG.2.1.3558.6163
- ↑ Bertalan L., Szabó G. (2015): Mederfejlődési vizsgálatok a Sajó hazai szakaszán - In: Boda J. (szerk.) "Az elmélet és a gyakorlat találkozása a térinformatikában" VI.: Térinformatikai konferencia és szakkiállítás, Konferencia-kötet. Debreceni Egyetemi Kiadó, Debrecen. pp. 61-68. ISBN 978-963-318-488-2 DOI: 10.13140/RG.2.1.1070.7048
- ↑ Bertalan, L. - Szabó, G. - Szabó, Sz. (2017): Hidrológiai tényezők lehetséges hatásai a Sajó magyarországi szakaszának mederfejlődésére - In: Balázs B. (szerk.) "Az elmélet és a gyakorlat találkozása a térinformatikában" VIII.: Térinformatikai konferencia és szakkiállítás, Konferencia-kötet. Debreceni Egyetemi Kiadó, Debrecen. pp. 57-64. ISBN 978-963-318-638-1.
- ↑ Kákóczki B. (2016): A szederkényi uradalom történeti földrajza. Tiszaújváros város Önkormányzata a Derkovits Gyula Művelődési Központ közreműködésével. Tiszaújváros. 192p.
- ↑ Kiss Lajos 554. oldal
- ↑ http://mtdaportal.extra.hu/books/magyarorszag_ethnographiaja.pdf
- ↑ Fehér János - Még a halak kopoltyúit is belepi a rozsda (Telex.hu, 2022.03.18.)
- ↑ Koroknai Gergely - Ökológiai katasztrófa, lényegében kihalt a Sajó élővilága (Telex.hu, 2022.05.14.)
- ↑ Fehér János - A Sajó 15 kilométeres szakaszán már kipusztította a halakat a vörös szenny (Telex.hu, 2022.05.21.)
Források
↑ Kiss Lajos: Kiss, Lajos. Földrajzi nevek etimológiai szótára. Budapest: Akadémiai (1980). ISBN 963 05 2277 2
További információk
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.
Analóg multiméterek túlterhelés elleni védelme
Egyenáram
Egyenáram mérése
Egyenirányítós lengőtekercses műszer
Elektromágnes (fizika)
Elektromos feszültség
Elektromos térerősség
Fáziseltolódás
Fázismutató
Fajlagos ellenállás
Feszültséggenerátor
Feszültségváltó
Forgó mágneses tér
Háromfázisú hálózat
Hőelektromosság
Hatásos ellenállás
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.