A | B | C | D | E | F | G | H | CH | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | W | X | Y | Z | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9
Gömör–Szepesi-érchegység | |
Magasság | 1476 m |
Ország | Szlovákia |
Hegység | Belső Északnyugati-Kárpátok |
Legmagasabb pont | Stolica |
Terület | 4000 km2 |
Hosszúság | 135 km |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 48° 45′, k. h. 20° 15′Koordináták: é. sz. 48° 45′, k. h. 20° 15′ | |
Térkép | |
A Gömör-Szepesi-érchegység elhelyezkedése (szürkével) | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Gömör–Szepesi-érchegység témájú médiaállományokat. |
A Gömör–Szepesi-érchegység vagy Szlovák-érchegység (szlovákul Slovenské rudohorie vagy Spišsko-gemerské rudohorie) az Északnyugati-Kárpátok belső vonulatán húzódó középhegység. Zöme Szlovákiában, egy csekély hányada Magyarországon található (Aggteleki-karszt). Méreteiben a legkiterjedtebb szlovákiai hegység.
A közte és a Bükk között elterülő néprajzi tájegység neve Gömör, régiesen Gömörország.
Tarka geológiai felépítésének köszönhetően a múltban a hegységben különböző érceket bányásztak. Az ércbányászat legfőképpen a 14. és 19. század között volt jelentős. Az alsósajói szideritet a mai napig folyamatosan tárják fel.
Masszív gyakran lapos domborzata van. A többi szlovákiai hegységtől eltérően csak egy kicsi katlana van (lásd: Rozsnyói-völgy). Hegyi jellege csak délen jellemző.
Alapvető adatok
- Legmagasabb csúcsa: Stolica (1476 m)
- hossza: kb. 140 km
- szélessége: kb. 40 km
- területe: kb. 4000 km²
Geológiai szerkezete
Bonyolult geológiai felépítése úgy alakult ki, hogy a Vepori- és Gömöri-aljzattakaró-rendszer túlnyomórészt prekambriumi illetve a paleozoikum korai időszakában kialakult (paleozoós) metamorf kőzetekbe a karbon időszakban gránit intrúziók nyomultak be. A mezozoikumi buroktakaró üledékei között igen fontosak a karbonátos kőzetek, amelyekből jellegzetes karsztos fennsíkok alakultak ki. A változatos felépítésű hegyekben sokféle érc és ásvány fordul elő.[1]
Nyugaton, az Ipoly és a Sajó völgye között az érchegységben három északkelet-délnyugati csapású hegység található, a főleg karbon kori gránitból álló Vepor és a metamorf kőzetek és a gránit váltakozásából kialakult Sztolica az egykori tönkfelszínek jól megőrzött maradványai. A Rőcei-hegység a Gömöri-medence szélén alacsonyabb és tagoltabb, egyben változatosabb felépítésű. Itt megjelennek a mezozoikumi karsztosodó kőzetek, valamint a neogén vulkánosság nyomai is.[1]
Az érchegység keleti része, a Sajó völgyétől keletre, a Gömöri-takarórendszer paleozoikumi, főleg karbon és perm időszaki palás kőzeteiből áll. A Sajó forrásvidékén lévő csomópontból két hegyvonulat indul kelet felé. A délkeleti, a Bódva forrásvidékénél végződő fő vonulaton 1100–1200 méter magas tetők (Pozsálló-Volovec, 1284 méter; Kojsói-havasok, 1246 méter) helyezkednek el. Az északi oldalgerincen emelkedik legmagasabb csúcsa, az Aranyasztal – Zlaty stol (1322 méter).[1]
A érchegységet észak és dél felől vastag triász mészkőtakaró övezi. Északon a Murányi-fennsík és a Szlovák Paradicsom, délen a Gömör–Tornai-karszt fennsíkjai kapcsolódnak a Gömör–Szepesi érchegység tömegéhez.[1]
Földrajzi tájtagolása
- Vepor (Veporské vrchy)
- Szepes-Gömöri-karszt (Spišsko-gemerský kras)
- Szlovák Paradicsom vagy Káposztafalvi-karszt (Slovenský Raj)
- Murányi-fennsík (Muránska planina)
- Sztolica-hegység (Stolické vrchy)
- Ratkói-hegyek (Ratkovské vrchy)
- Rőcei-hegység (Revúcka vrchovina)
- Gömör–Tornai-karszt
- Gömöri-mészfennsík (Slovenský kras)
- Aggteleki-karszt vagy Észak-Borsodi-karszt
- Rozsnyói-hegység (Volovské vrchy)
- Dobsinai-hegyek (Dobšinský vrch)
- Iglói-hegyek (Havranie vrchy)
- Hégény vagy Gálmusz-hegység (Hnilecké vrchy)
- Kassai-hegyek (Košické vrchy)
A karsztos területek kivételével mindegyiket sűrű erdő borítja.
Jegyzetek
Források
- ↑ Eurföldr: Nemerkényi–Móga: Gábris Gyula – Horváth Erzsébet – Horváth Gergely – Kéri András – Móga János – Nagy Balázs – Nemerkényi Antal – Pavlics Károlyné – Simon Dénes, Telbisz Tamás: Európa regionális földrajza - természetföldrajz. www.tankonyvtar.hu. ELTE Eötvös Kiadó (2014) (Hozzáférés: 2016. április 1.) (pdf)
- ↑ Szombathy: Szombathy Viktor: Csehszlovákia (nagyútikönyv). Budapest: Panoráma. 1976. 324. o. = Panoráma nagyútikönyvek, ISBN 963-243-076-X
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.
Analóg multiméterek túlterhelés elleni védelme
Egyenáram
Egyenáram mérése
Egyenirányítós lengőtekercses műszer
Elektromágnes (fizika)
Elektromos feszültség
Elektromos térerősség
Fáziseltolódás
Fázismutató
Fajlagos ellenállás
Feszültséggenerátor
Feszültségváltó
Forgó mágneses tér
Háromfázisú hálózat
Hőelektromosság
Hatásos ellenállás
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.