A | B | C | D | E | F | G | H | CH | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | W | X | Y | Z | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9
1977-es Eurovíziós Dalfesztivál | |||||
Wembley Conference Centre, London, Egyesült Királyság | |||||
Döntő | 1977. május 7. | ||||
Műsorvezető | Angela Rippon | ||||
Rendező csatorna | BBC | ||||
Győztes dal | Marie Myriam (L’oiseau et l’enfant) | ||||
Magyar versenyző | — | ||||
Szavazási rendszer | Mindegyik ország a 10 kedvenc dalára szavaz, melyek 1-8, 10, és 12 pontot kapnak. | ||||
Indulók száma | 18 | ||||
Először részt vevő országok | — | ||||
Visszatérő országok | Svédország | ||||
Visszalépő országok | Jugoszlávia | ||||
Nulla pontos dal | — | ||||
Meghívott előadók | Acker Bilk | ||||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Az 1977-es Eurovíziós Dalfesztivál volt a huszonkettedik Eurovíziós Dalfesztivál, melynek az Egyesült Királyság fővárosa, London adott otthont. A helyszín a londoni Wembley Konferencia Központ volt.
A résztvevők
Egy év kihagyás után visszatért Svédország.
Sokáig úgy tűnt, hogy Tunézia lesz a verseny első afrikai résztvevője, ám néhány héttel a verseny előtt visszaléptek. Ha részt vettek volna, a fellépési sorrendben a negyedikek lettek volna. Nem vett részt Jugoszlávia sem, így összesen 18 dal versenyzett.[1]
Másodszor vett részt a versenyen a monacói Michèle Torr (1966-ban Luxemburgot képviselte), az osztrák Beatrix Neundlinger (1972 után), a portugál Fernando Tordo és Paulo de Carvalho (1973, illetve 1974 után), az ír The Swarbriggs együttes (1975 után) és az izraeli Ilanit, aki az 1973-as Eurovíziós Dalfesztiválon debütáló ország első indulója volt. Ugyancsak másodszor szerepelt a belga együttes három női tagja, akik 1970-ben Hollandiát képviselték.
A Németországot képviselő Silver Convention trió a versenyt megelőzően Fly, Robin, Fly és Get Up and Boogie című dalaikkal első, illetve második helyezést értek el az amerikai Billboard Hot 100 slágerlistán. Ezzel ők voltak a dalfesztivál történetének első olyan előadói, akik részvételük előtt amerikai listavezető dallal rendelkeztek.
A verseny
Először – és eddig utoljára – fordult elő, hogy a versenyt el kellett halasztani. Az eredetileg április 2-ára tervezett verseny idején a BBC dolgozói sztrájkoltak. A versenyt egy hónappal később, május 7-én tartották meg.[1]
Ismét érvénybe léptették az 1973-as Eurovíziós Dalfesztiválon eltörölt nyelvhasználatot korlátozó szabályt. Tehát minden részt vevő országnak a hivatalos nyelveinek egyikén kellett énekelnie. Belgium és Németország ebben az évben mentesült e szabály alól, mivel már a szabálymódosítás előtt kiválasztották indulójukat.[1]
Az ebben az évben használt pontozótábla volt az első, melyen az egyes országok zászlajai is helyet kaptak. Az 1970-es verseny óta szokássá vált képeslapok ezúttal hiányoztak. Bár a BBC készített rövidfilmeket – egy londoni szórakozóhelyre invitálták az előadókat, és az összejövetel vidám pillanatait megörökítő filmeket készítettek – ám a norvég delegáció nem engedte, hogy leadják adásban, mivel a tizennyolc éves norvég énekesnőt többször is alkohol fogyasztása közben mutatta a videó, ami a norvég törvények szerint nem megengedett. Hasonló panasszal élt a svéd delegáció is, és a BBC-nek már nem volt ideje új képeslapokat forgatni. Helyette a dalok között a kamera a közönség sorait mutatta, miközben a zenekar halk zenét játszott.[1]
A szavazás
A szavazási rendszer megegyezett az 1975-ös versenyen bevezetettel. Minden ország a kedvenc 10 dalára szavazott, melyek 1-8, 10 és 12 pontot kaptak. A szóvivők a fellépési sorrendnek megfelelően hirdették ki a pontokat.
A szavazás a fellépési sorrendnek megfelelően zajlott: Írország volt az első szavazó, míg Franciaország az utolsó. A szavazás során öt ország váltotta egymást az élen: az első zsűri után Finnország állt az élen, míg Monaco pontjai után Izrael, Olaszország és Franciaország osztozott az első helyen. Ezt követően a házigazda Egyesült Királyság állt az élen. A görög zsűri pontjai után holtverseny alakult ki a brit és a francia dal között, ezután utóbbi vette át a vezetést és innentől kezdve már végig meg tudta őrizni előnyét. A győztes dal három zsűritől – német, svájci, finn – gyűjtötte be a maximális tizenkettő pontot, éppen feleannyitól, mint a zsűriket jobban megosztó brit dal. A legkevesebb, három pontot, a norvég zsűri adta a győztesnek.
Franciaország akkor rekordnak számító, ötödik alkalommal győzött, azóta viszont egyszer sem. Később Luxemburg és az Egyesült Királyság beállította ezt a rekordot, Írország és Svédország pedig meg is döntötte.[1]
A francia dal mindegyik zsűritől kapott pontot. Franciaországnak sorozatban másodszor sikerült ez. Az Egyesült Királyság tizedik alkalommal zárta a versenyt a második helyen, és zsinórban a tizenegyedik alkalommal végeztek az első négy hely egyikén.
Eredmények
- 1.↑ a: A dal tartalmazta a The Beatles két dalának angol nyelvű címét is.
Ponttáblázat
Zsűrik | |||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Össz | |||||||||||||||||||
Írország | 119 | 8 | 1 | 5 | 12 | 5 | 8 | 1 | 12 | 10 | 12 | 8 | 12 | 4 | 8 | 3 | 10 | ||
Monaco | 96 | 5 | 8 | 1 | 6 | 1 | 6 | 7 | 12 | 2 | 6 | 10 | 8 | 12 | 5 | 2 | 5 | ||
Hollandia | 35 | 3 | 3 | 1 | 1 | 1 | 7 | 1 | 10 | 8 | |||||||||
Ausztria | 11 | 5 | 2 | 3 | 1 | ||||||||||||||
Norvégia | 18 | 3 | 2 | 2 | 1 | 5 | 5 | ||||||||||||
Németország | 55 | 1 | 1 | 3 | 2 | 2 | 8 | 8 | 8 | 5 | 5 | 5 | 6 | 1 | |||||
Luxemburg | 17 | 2 | 7 | 8 | |||||||||||||||
Portugália | 18 | 2 | 2 | 1 | 4 | 3 | 6 | ||||||||||||
Egyesült Királyság | 121 | 12 | 7 | 12 | 7 | 10 | 12 | 12 | 8 | 8 | 3 | 2 | 4 | 12 | 12 | ||||
Görögország | 92 | 10 | 10 | 4 | 4 | 4 | 6 | 10 | 5 | 3 | 1 | 7 | 12 | 1 | 6 | 6 | 3 | ||
Izrael | 49 | 7 | 7 | 5 | 3 | 5 | 10 | 3 | 6 | 1 | 2 | ||||||||
Svájc | 71 | 6 | 10 | 10 | 5 | 4 | 4 | 6 | 4 | 4 | 10 | 8 | |||||||
Svédország | 2 | 2 | |||||||||||||||||
Spanyolország | 52 | 6 | 1 | 7 | 7 | 3 | 4 | 3 | 7 | 7 | 7 | ||||||||
Olaszország | 33 | 8 | 6 | 3 | 3 | 2 | 2 | 2 | 7 | ||||||||||
Finnország | 50 | 12 | 4 | 6 | 8 | 2 | 7 | 5 | 2 | 4 | |||||||||
Belgium | 69 | 4 | 12 | 6 | 8 | 4 | 7 | 10 | 5 | 6 | 4 | 3 | |||||||
Franciaország | 136 | 10 | 4 | 8 | 7 | 3 | 12 | 10 | 5 | 6 | 7 | 10 | 12 | 6 | 10 | 10 | 12 | 4 |
Visszatérő előadók
Előadó | Ország | Előző év(ek) |
---|---|---|
The Swarbriggs | Írország | 1975 |
Michèle Torr | Monaco | 1966 (Luxemburg színeiben) |
Beatrix Neundlinger (Schmetterlinge tagja) | Ausztria | 1972 (Milestones tagjaként) |
Fernando Tordo (Os Amigos tagja) Paulo de Carvalho (Os Amigos tagja) |
Portugália | 1973 1974 |
Ilanit | Izrael | 1973 |
Bianca Maessen (Dream Express tagja) Patricia Maessen (Dream Express tagja) Stella Maessen (Dream Express tagja) |
Belgium | 1970 (Hearts of Soul tagjaiként, Hollandia színeiben) |
Térkép
Jegyzetek
További információk
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.
Analóg multiméterek túlterhelés elleni védelme
Egyenáram
Egyenáram mérése
Egyenirányítós lengőtekercses műszer
Elektromágnes (fizika)
Elektromos feszültség
Elektromos térerősség
Fáziseltolódás
Fázismutató
Fajlagos ellenállás
Feszültséggenerátor
Feszültségváltó
Forgó mágneses tér
Háromfázisú hálózat
Hőelektromosság
Hatásos ellenállás
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.