A | B | C | D | E | F | G | H | CH | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | W | X | Y | Z | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9
1969-es Eurovíziós Dalfesztivál | |||||
Teatro Real, Madrid, Spanyolország | |||||
Döntő | 1969. március 29. | ||||
Műsorvezető | Laurita Valenzuela | ||||
Rendező csatorna | TVE | ||||
Győztes dal |
Salomé (Vivo cantando) Lulu (Boom Bang-a-Bang) Lenny Kuhr (De troubadour) Frida Boccara (Un jour, un enfant) | ||||
Magyar versenyző | — | ||||
Szavazási rendszer | Mindegyik országnak 10 zsűritagja volt, akik 1-1 pontot adtak a legjobbnak ítélt dalnak. | ||||
Indulók száma | 16 | ||||
Először részt vevő országok | — | ||||
Visszatérő országok | — | ||||
Visszalépő országok | Ausztria | ||||
Nulla pontos dal | — | ||||
Meghívott előadók | — | ||||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Az 1969-es Eurovíziós Dalfesztivál volt a tizennegyedik Eurovíziós Dalfesztivál, melynek Spanyolország fővárosa, Madrid adott otthont. A helyszín a madridi Teatro Real volt.
A résztvevők
Először fordult elő, hogy egy ország politikai okok miatt maradt távol: Ausztria Spanyolország diktátora, Francisco Franco elleni tüntetésként nem indult el a versenyen, így tizenhat dal versenyzett ebben az évben.[1]
A Monacót képviselő Jean Jacques, mindössze 12 éves volt, így ő a verseny történetének egyik legfiatalabb résztvevője.
Másodszor vett részt a versenyen a portugál Simone de Oliveira, a Luxemburgot képviselő Romuald Figuier (bár 1964-ben Monacót képviselte), és az 1960-ban Svédországot képviselő Siw Malmkvist (aki ebben az évben a német színeket képviselte), míg a norvég Kirsti Sparboe már harmadszor vett részt.
Liechtenstein is csatlakozni akart a versenyhez, de ez nem volt megoldható, mivel az ország nem volt az EBU tagja, és nem rendelkezett saját műsorsugárzóval sem. Emellett érvényben volt a nyelvhasználatot korlátozó szabály, ami szerint a liechtensteini dalnak német nyelvűnek kellett volna lennie. Vetty "Un beau matin" című dala pedig francia nyelvű volt.
A verseny
A szürrealista spanyol művészt, Salvador Dalít felkérték, hogy vegyen részt a verseny színpadra vitelében. A Dalí által készített látványos fémszobor a színpad közepén kapott helyet.
Helyszíni riportok szerint a fiatal műsorvezetőnő, Laurita Valenzuela a verseny kezdete előtt megkérdezte az EBU jelenlévő felügyelőjét, Clifford Brownt, hogy mi a teendő, ha döntetlen az eredmény. Brown megnyugtatta, hogy erre még sosem került sor, és nem is fog. Miután a verseny négyes holtversennyel zárult, Valenzuela élcelődve kérdezte Brownt, hogy ilyenkor ki is pontosan a győztes.
A versenyt Chilében, Brazíliában, Csehszlovákiában, a Szovjetunióban és Magyarországon is közvetítették, annak ellenére, hogy ezek az országok nem vettek részt. A műsorvezetőnő rájuk is gondolt nyitó beszédében, és "Jó estét!" felkiáltással a magyar nézőket is köszöntötte.[2]
A szavazás
A szavazás ugyanúgy zajlott, mint az előző években: a részt vevő országok 10-10 zsűritaggal rendelkeztek, akik 1 pontot adtak az általuk legjobbnak ítélt dalnak. A szavazás a fellépési sorrendnek megfelelően zajlott: Jugoszlávia volt az első szavazó, és Finnország az utolsó.
A szavazás során összesen öt ország váltotta egymást az élen: az első zsűri pontjai után még Németország állt az élre, ám az Egyesült Királyság rögtön átvette a vezetést. Ezután a brit, a francia és a spanyol dal felváltva állt az élre. Hollandia csak a tizennegyedikként szavazó francia zsűritől kapott hat pontnak köszönhetően csatlakozott az élbolyhoz. Az utolsó előtti zsűri pontjai után három ország holtversenyben állt az élen, majd a finn zsűritől kapott egy pontnak köszönhetően csatlakozott hozzájuk a brit dal is, így végül négyes holtversennyel ért véget a pontosztás. Franciaország, Hollandia, az Egyesült Királyság és a házigazda Spanyolország egyaránt tizennyolc ponttal állt az élen. Mivel a szabályok nem tértek ki arra, hogy mi a teendő döntetlen esetén, mind a négy országot győztesként hirdették ki. Ha a döntetlenre vonatkozó – később bevezetésre kerülő – szabály érvényben lett volna, akkor Franciaország nyert volna.
A négy ország mindegyike már korábban is nyert. Franciaország lett az első ország, amely négyszer is megnyerte a versenyt, Hollandia harmadszor győzött, az Egyesült Királyság és Spanyolország másodszor. Spanyolország lett az első ország, mely egymást követő két évben tudott diadalmaskodni.
Érdekesség, hogy az EBU 2012. április 1-jén, tréfaként egy cikket tett közzé a hivatalos oldalán, miszerint kiválasztják, ki a valódi győztes.[3]
Probléma adódott abból, hogy a győzteseknek szánt érmekből nem volt elég a helyszínen. Szerencsére pont négy volt, így legalább az énekesek kaptak. A dalszerzőknek és szövegíróknak később küldték el a plaketteket.[1]
Az eredménnyel sok ország elégedetlen volt, emiatt a következő, 1970-es versenytől többen visszaléptek, és a szavazási rendszer megváltoztatását szorgalmazták.[1]
Eredmények
- 1.↑ a: A dal tartalmazott egy-egy kifejezést spanyol, német, francia, angol, holland, olasz, orosz, illetve finn nyelven is.
- 2.↑ b: A dal tartalmazott egy-egy kifejezést francia nyelven is.
Ponttáblázat
Zsűrik | |||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Össz | |||||||||||||||||
Jugoszlávia | 5 | 1 | 1 | 3 | |||||||||||||
Luxemburg | 7 | 1 | 3 | 1 | 1 | 1 | |||||||||||
Spanyolország | 18 | 1 | 2 | 3 | 1 | 3 | 1 | 3 | 2 | 2 | |||||||
Monaco | 11 | 2 | 4 | 2 | 2 | 1 | |||||||||||
Írország | 10 | 1 | 1 | 1 | 3 | 1 | 3 | ||||||||||
Olaszország | 5 | 1 | 1 | 1 | 1 | 1 | |||||||||||
Egyesült Királyság | 18 | 2 | 4 | 3 | 1 | 5 | 1 | 1 | 1 | ||||||||
Hollandia | 18 | 2 | 1 | 3 | 1 | 4 | 1 | 6 | |||||||||
Svédország | 8 | 1 | 3 | 1 | 3 | ||||||||||||
Belgium | 10 | 2 | 3 | 1 | 2 | 2 | |||||||||||
Svájc | 13 | 2 | 3 | 2 | 1 | 1 | 2 | 2 | |||||||||
Norvégia | 1 | 1 | |||||||||||||||
Németország | 8 | 3 | 2 | 1 | 1 | 1 | |||||||||||
Franciaország | 18 | 1 | 2 | 4 | 4 | 2 | 1 | 1 | 1 | 2 | |||||||
Portugália | 4 | 2 | 1 | 1 | |||||||||||||
Finnország | 6 | 1 | 1 | 1 | 1 | 1 | 1 |
Visszatérő előadók
Előadó | Ország | Előző év(ek) |
---|---|---|
Romuald Figuier | Luxemburg | 1964 (Monaco színeiben) |
Louis Neefs | Belgium | 1967 |
Kirsti Sparboe | Norvégia | 1965, 1967 |
Siw Malmkvist | Németország | 1960 (Svédország színeiben) |
Simone de Oliveira | Portugália | 1965 |
Térkép
Jegyzetek
- ↑ a b c Az 1969-es Eurovíziós Dalfesztivál adatlapja a eurovision.tv honlapon. EBU. (Hozzáférés: 2009. június 15.)
- ↑ Laurita Valenzuela köszönti a nézőket. a YouTube-on
- ↑ Az EBU 2012-es áprilisi tréfája
További információk
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.
Analóg multiméterek túlterhelés elleni védelme
Egyenáram
Egyenáram mérése
Egyenirányítós lengőtekercses műszer
Elektromágnes (fizika)
Elektromos feszültség
Elektromos térerősség
Fáziseltolódás
Fázismutató
Fajlagos ellenállás
Feszültséggenerátor
Feszültségváltó
Forgó mágneses tér
Háromfázisú hálózat
Hőelektromosság
Hatásos ellenállás
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.