A | B | C | D | E | F | G | H | CH | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | W | X | Y | Z | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9
1959-es Eurovíziós Dalfesztivál | |||||
Palais des Festivals, Cannes, Franciaország | |||||
Döntő | 1959. március 11. | ||||
Műsorvezető | Jacqueline Joubert | ||||
Rendező csatorna | RTF | ||||
Győztes dal | Teddy Scholten (Een beetje) | ||||
Magyar versenyző | — | ||||
Szavazási rendszer | Mindegyik országnak 10 zsűritagja volt, akik 1 pontot adtak a legjobbnak ítélt dalnak. | ||||
Indulók száma | 11 | ||||
Először részt vevő országok | Monaco | ||||
Visszatérő országok | Egyesült Királyság | ||||
Visszalépő országok | Luxemburg | ||||
Nulla pontos dal | — | ||||
Meghívott előadók | — | ||||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Az 1959-es Eurovíziós Dalfesztivál volt a negyedik Eurovíziós Dalfesztivál, melynek a franciaországi Cannes adott otthont. A helyszín a cannes-i Fesztivál- és Kongresszusi Palota volt.
A résztvevők
1959-ben vett részt először Monaco. Az 1958-as versenyen utolsó Luxemburg visszalépett, az Egyesült Királyság pedig visszatért, így összesen 11 dal versenyzett ebben az évben.
Az olasz Domenico Modugno és a dán Birthe Wilke másodszor vettek részt a versenyen.
A verseny
Ekkor lépett életbe az a szabály, mely szerint hivatásos dalszerzők nem lehettek tagjai a zsűrinek.[1]
Ez volt az első alkalom, hogy a rendező ország nagy hangsúlyt fektetett a színpadi képre: a versenyzők egy látványos forgószínpadon adták elő dalaikat. Így mindegyik énekes mögött más, az adott országra jellemző háttér volt látható.
A szavazás
A szavazás ugyanúgy zajlott, mint a korábbi években. Mindegyik országnak tíz zsűritagja volt, akik nem a helyszínen, hanem saját országukban követték a közvetítést. Mindegyik zsűritag 1 pontot adott az általa legjobbnak ítélt dalnak. A műsorvezetőnő telefonon keresztül vette fel a kapcsolatot a szóvivőkkel, a fellépési sorrenddel ellentétes sorrendben: Belgium volt az első szavazó, míg a házigazda Franciaország az utolsó. A szavazás során három dalt váltotta egymást az élen: az első zsűri pontjai után Hollandia állt az élre, utána Svájc vezetett. A svájci zsűri pontjai után három dal – a holland, a svájci és a brit – holtversenyben állt az élen. Az olasz zsűri által Hollandiának adott hét pont döntőnek bizonyult, ezt követően már végig meg tudták őrizni előnyüket. A svájci, a svéd és a dán zsűri kivételével mindegyik ország zsűrije legalább egy ponttal jutalmazta a győztes dalt.
Hollandia lett az első ország, mely másodszor is meg tudta nyerni a versenyt. A dal szerzője, Willy van Hemert írta az 1957-es győztes dalt is, így ő lett az első személy, aki kétszer tudott diadalmaskodni.
Ez az egyetlen alkalom, hogy nemcsak az első helyezett Hollandia dalát, hanem a második és harmadik helyezett brit és francia dalt is újra előadták a műsor végén.[1]
Eredmények
# | Ország | Nyelv | Előadó | Dal | Magyar fordítás | Helyezés | Pontszám |
---|---|---|---|---|---|---|---|
01 | Franciaország | francia | Jean Philippe | Oui, oui, oui, oui | Igen, igen, igen, igen | 3. | 15 |
02 | Dánia | dán | Birthe Wilke | Uh, jeg ville ønske jeg var dig | Ó, bárcsak a helyedben lehetnék | 5. | 12 |
03 | Olaszország | olasz | Domenico Modugno | Piove (Ciao, ciao bambina) | Esik az eső (Szia, szia kedvesem) | 6. | 9 |
04 | Monaco | francia | Jacques Pills | Mon ami Pierrot | Barátom, Pierrot | 11. | 1 |
05 | Hollandia | holland | Teddy Scholten | Een beetje | Egy picit | 1. | 21 |
06 | Németország | német | Alice és Ellen Kessler | Heute Abend wollen wir tanzen geh’n | Ma éjjel táncolni szeretnénk | 8. | 5 |
07 | Svédország | svéd | Brita Borg | Augustin | Ágoston | 9. | 4 |
08 | Svájc | német | Christa Williams | Irgendwoher | Valahonnan | 4. | 14 |
09 | Ausztria | német | Ferry Graf | Der K und K Kalypso aus Wien | A bécsi császári és királyi Kalypso | 9. | 4 |
10 | Egyesült Királyság | angol | Pearl Carr és Teddy Johnson | Sing, Little Birdie | Énekelj, kismadár | 2. | 16 |
11 | Belgium | holland | Bob Benny | Hou toch van mij | Szeress hát engem | 6. | 9 |
Ponttáblázat
Zsűrik | ||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Össz | ||||||||||||
Franciaország | 15 | 4 | 1 | 2 | 4 | 1 | 1 | 2 | ||||
Dánia | 12 | 1 | 1 | 1 | 4 | 1 | 2 | 2 | ||||
Olaszország | 9 | 3 | 1 | 1 | 3 | 1 | ||||||
Monaco | 1 | 1 | ||||||||||
Hollandia | 21 | 4 | 7 | 1 | 2 | 3 | 1 | 3 | ||||
Németország | 5 | 2 | 1 | 1 | 1 | |||||||
Svédország | 4 | 1 | 3 | |||||||||
Svájc | 14 | 2 | 1 | 1 | 3 | 1 | 5 | 1 | ||||
Ausztria | 4 | 1 | 2 | 1 | ||||||||
Egyesült Királyság | 16 | 1 | 1 | 2 | 5 | 3 | 2 | 2 | ||||
Belgium | 9 | 2 | 1 | 1 | 3 | 2 |
A szavazás a fellépési sorrenddel ellentétesen történt.
Visszatérő előadók
Előadó | Ország | Előző év(ek) |
---|---|---|
Birthe Wilke | Dánia | 1957 |
Domenico Modugno | Olaszország | 1958 |
A szavazás és a nemzetközi közvetítések
Pontbejelentők
|
|
Kommentátorok
Ország | Kommentátor | Közvetítés | ||
---|---|---|---|---|
Ausztria | Elena Gerhard | |||
Belgium | Paule Herreman (franciául) | |||
Nic Bal (hollandul) | ||||
Dánia | Sejr Volmer-Sørensen | |||
Egyesült Királyság | Tom Sloan (televízió) | |||
Pete Murray (rádió) | ||||
Franciaország | Claude Darget | |||
Hollandia | Piet te Nuyl | |||
Luxemburg | Claude Darget | |||
Monaco | Claude Darget | |||
Németország | Elena Gerhard | |||
Olaszország | Bianca Maria Piccinino | |||
Svájc | Theodor Haller (németül) | |||
Claude Darget (franciául) | ||||
Svédország | Jan Gabrielsson |
Térkép
Jegyzetek
- ↑ a b Az 1959-es Eurovíziós Dalfesztivál adatlapja a eurovision.tv honlapon. EBU. (Hozzáférés: 2009. június 13.)
További információk
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.
Analóg multiméterek túlterhelés elleni védelme
Egyenáram
Egyenáram mérése
Egyenirányítós lengőtekercses műszer
Elektromágnes (fizika)
Elektromos feszültség
Elektromos térerősség
Fáziseltolódás
Fázismutató
Fajlagos ellenállás
Feszültséggenerátor
Feszültségváltó
Forgó mágneses tér
Háromfázisú hálózat
Hőelektromosság
Hatásos ellenállás
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.