A | B | C | D | E | F | G | H | CH | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | W | X | Y | Z | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
Kóbe-si (神戸市) | |||
| |||
Egyéb jelképek | |||
Fa | japán kamélia | ||
Virág | hortenzia | ||
Egyéb | Flag_of_Kobe.svg | ||
Közigazgatás | |||
Ország | Japán | ||
Régió | Kanszai | ||
Prefektúra | Hjógo prefektúra | ||
Polgármester | Jada Tacuó | ||
Irányítószám | 650-8570 | ||
Testvérvárosok | |||
Népesség | |||
Teljes népesség | 1 521 707 fő (2021. márc. 1.)[1] | ||
Népsűrűség | 2 768 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 552,8 km² | ||
Időzóna | JST, UTC+9 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 34° 41′ 25″, k. h. 135° 11′ 44″Koordináták: é. sz. 34° 41′ 25″, k. h. 135° 11′ 44″ | |||
Elhelyezkedése Hjógo térképén | |||
www.city-kobe.jp Kóbe-si weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Kóbe-si témájú médiaállományokat. |
Kóbe (japánul 神戸市), régebbi nevén Mukó, milliós nagyváros Japánban. A település jelentős kikötő, emellett a Hjógo prefektúra székhelye is. A Kanszai régióban, Oszakától nyugatra elterülő Kóbe az Oszaka–Kóbe–Kiotó várostömörülés szerves részét képezi. A város Japánban egyike a 20 kijelölt városnak.
Ez a település egyike volt azon városoknak, amelyek elsőként nyitották meg kapuikat a nyugat felé a zártság politikája után. Az 1850-es évektől Kóbe hatalmas kikötővárossá nőtt. Bár az 1995-ös Nagy Hansin földrengés után a város vesztett kikötői jelentőségéből, mára Japán negyedik legnagyobb tengeri forgalmi központja lett.
Gazdaságának alapja a hajógyártás, az acélipar, a műanyaggyártás, a textilipar, a könnyűipar és az élelmiszeripar. Kóbéban számos nagyvállalat székel, mint az ASICS, a Kawasaki és a Kobe Steel, valamint több mint 100 vállalatnak van itt az ázsiai vagy japán központja.
Története
A Kóbe nyugati részében felfedezett, kőből készült használati eszközök azt bizonyítják, hogy a város területe már a Dzsómon-korszakban lakott volt. A kedvező földrajzi tényezők, a természetes kikötő és a jó termőföldek idecsalogatták a telepeseket és lehetővé tették a város gyors fejlődését. A legrégebbi írásos leírás a régióról a Nihonsokiban szerepel. A műben a Dzsingú császárné által 201-ben alapított Ikuta szentélyt mutatják be.
A 4. században ezen a kikötőn át jutott be Japánba a kínai és koreai tudomány és kultúra. A Nara és Heian-korokban a kikötő neve Óvada (大輪田泊) volt. A városban Kína egyik Japánbéli nagykövetsége működött. 1180-ban rövid időre fővárossá vált, amikor Taira no Kijomori Fukuharába, a mai Kóba nyugati területére költöztette. A császár székhelyét öt hónap után Kiotóba helyezte át. 1184-ben a hjógoi Taira erőd és a közeli Ikuta-szentély a Genpei háború alatt a Minamoto és Taira családok közti icsinotani csata szemtanúja lehetett. Az ütközet után a Minamoto család visszaszorította a Tairákat nyugat felé.
A Kamakura-korszakban a kikötő a Kínával és más államokkal való kereskedelem központjává vált. A 13. században a város neve Hjógora változott (兵庫津). Ebben az időben Hjógo kikötője Oszakával a Szetcu tartományt alkotta. A Kamakura-korban a kikötő a Kínával és más államokkal való kereskedelem központjává vált. A 13. században a város neve Hjógora változott (兵庫津). Ebben az időben Hjógo kikötője Oszakával a Szetcu tartományt alkotta. Később, az Edo-korban, a mai Kóbe keleti kerületei az Amagaszaki birtok, nyugati kerületei az Akasi birtok részévé váltak. A központot a Tokugava-sógunátus birtokolta. A hanrendszer 1871-es eltörlése után megalakult a mai Hjógo prefektúra.
A Hjógo kikötő egyike volt az első kikötőknek, amelyek a Meidzsi reformok után megnyitották kapuikat a nyugat előtt 1868-ban. A nyitás óta számos külföldi talált otthonra a kóbei Kitano kerületben.
Kóbét a mai formájában 1889. április 1-jén alapították és a kormány 1956-ban jelölte ki. A város történelme szorosan összefügg az Ikuta-szentélyével, és a Kóbe név is a szentély támogatóinak ősi nevéből, a kanbe szóból ered.
A második világháború alatt, 1945-ben, Kóbét amerikai B–29-es bombázók bombázták le. A halálos áldozatok száma elérte a 8800 főt és a város 21%-a a földdel vált egyenlővé. Ez az esemény ihlette Noszaka Akijuki regényét, a Szentjánosbogarak sírját és az azonos című filmet.
Közlekedés
A Szannomija pályaudvar az ingázók fő központja Kóbéban, amely a három legnagyobb városi vasútnoval csomópontja. A JR Kóbe vonal a várost Oszakával és Himedzsivel köti össze, míg a Hankjú Kóbe vonal és a Hansin fővonal az oszakai Umeda pályaudvarra fut. A kóbei metró a Szanjó Sinkanszenre biztosít átszállási lehetőséget a Sin-Kóbe pályaudvaron. A Szanjó elektromos vasút járművei a Szannomija pályaudvarra Himedzsiből a kóbei gyorsvasút vonalain keresztül érkeznek.
A Sintecu vállalat vonatai az északon elhelyezkedő Szandát és Arima Onszent kötik össze a belvárossal. A Hokusin Kjúkó vasút a Sin-Kóbe pályaudvar és a Tanigami állomás között található. További vonatok a Szannomija pályaudvar és a Kóbei repülőtér között valamint a Szumijosi állomás és a Rokkó-sziget között közlekednek.
Kóbét számos autópálya és gyorsforgalmi út keresztezi. Ilyenek a Meisin autópálya (Nagoja és Kóbe közt), a Hansin autópálya (Oszaka és Kóbe közt), a Szanjó autópálya (Kóbe és Jamagucsi közt) és a Csúgoku autópálya (Oszaka és Jamagucsi közt). A Kóbe-Avadzsi-Naruto autópálya Kóbét és Narutót köti össze az Avadzsi-szigeten keresztül. Ennek az autóútnak részeként épült fel 1998-ban az Akasi Kaikjó híd, a világ leghosszabb függőhídja.
A mesterséges szigeten épült Kóbei repülőtérről és a közeli Itami település mellett fellelhető Oszakai repülőtérről főként belföldi járatok indulnak, míg a Kanszai nemzetközi repülőtér Oszakában a térség nemzetközi légikapuja.
-
A Kikötő autópálya
-
A kikötő
-
A Sin-Kóbe pályaudvar
Népesség
2007-ben Kóbe lakossága megközelítőleg 1 530 295 fő volt, miközben a város 658 876 háztartást számlált. Az előző évhez képest a növekedés 0,1%-os volt. Az átlagos népsűrűség 2 768 fő egy négyzetkilométerre. 100 nőre 90,2 férfi jut. A népesség 13%-a 14 év alatti, 67%-a 15 és 64 év közötti és 20%-a 65 éves kor felett van.
Kóbéban 46 149 regisztrált külföldi élt. A három legjelentősebb nemzetiség a koreai (22 431), a kínai (12 680) és a filippínó (1308).
Lakosok száma | 1 544 200 | 1 537 272 | 1 521 707 |
2010 | 2015 | 2021 |
Jegyzetek
Kapcsolódó szócikkek
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.
Analóg multiméterek túlterhelés elleni védelme
Egyenáram
Egyenáram mérése
Egyenirányítós lengőtekercses műszer
Elektromágnes (fizika)
Elektromos feszültség
Elektromos térerősség
Fáziseltolódás
Fázismutató
Fajlagos ellenállás
Feszültséggenerátor
Feszültségváltó
Forgó mágneses tér
Háromfázisú hálózat
Hőelektromosság
Hatásos ellenállás
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.