A | B | C | D | E | F | G | H | CH | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | W | X | Y | Z | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
A Heian-kor (平安時代, Heian dzsidai) a japán történelem azon négy évszázada 794-től 1185-ig, amely a főváros Heiankjóba költözésével kezdődött, és amelyben Minamoto no Joritomo megszilárdította katonai uralmát Kamakurában. Hosszú, a császári udvar szempontjából kiegyensúlyozott időszak volt ez, melyben azonban jelentős belső változások történtek.
Kanmu, hogy kivonja magát a nagy narai buddhista kolostorok befolyása alól, 784-ben Heidzsókjóból Nagaokakjóba helyezte át a kormány székhelyét, majd tíz évvel később Heiankjóba. Maga a Heian szó (平安) békét vagy megnyugvást jelent. Heian, vagy Kiotó, ahogy a 11. századtól nevezik, egészen addig Japán fővárosa maradt, míg a császár 1868-ban Tokióba nem költöztette udvarát. Mindössze egy hat hónapos szünet töri meg ezt a hosszú időszakot, amikor 1180-ban Taira no Kijomori a Szeccu tartománybeli Fukuharakjóba helyezte át a fővárost.
A Fudzsivara család
A Fudzsivarák befolyása olyan erős volt a császári udvarra, hogy a 858-tól 1185-ig tartó időszakot általában Fudzsivara-időszakként is emlegetik.
A házat Nakatomi no Kamatari alapította, aki a Nakatomi-ház feje volt. Ő segítette Naka no Óe herceget államcsínyében 645-ben. Kamatari Tendzsi császártól kapta a Fudzsivara (藤原氏 Fudzsivara-udzsi), „Lilaakácmező” nevet 669-ben, annak a helynek az emlékére, ahol kitervelték egy másik nagy hatalmú nemzetség, a Szogák megdöntését.
A Fudzsivarák a legkülönfélébb módokon gyakorolták a hatalmukat. Az udvari politika minden formájában mestereknek bizonyultak. Elszigetelték ellenfeleiket, de az sem állt tőlük távol, hogy incidenseket szervezzenek, és másokat hibáztassanak értük. Türelmesen és célszerűen házasodtak, következetesen fonódtak össze a császári családdal a császári hercegek és trónörökösök révén. Hosszú távú elsőségük kulcsa az volt, hogy intézményesítették hatalmukat. Kezükben tartották a császári tanácsadó hivatalokat. Két kulcshivatal volt: a szessó, a kiskorú, és a kampaku, a nagykorú császár régense. Azzal, hogy a császárokat rávették a korai visszavonulásra, majd ők lettek a gyermek utódok régensei, a Fudzsivarák megtalálták a módját, hogy uralkodjanak anélkül, hogy a trónt megszereznék. Képesek voltak kiépíteni egy, a tennó nevében uralkodó, félig folyamatos régensséget.
Egyes császárok, akiknek nem Fudzsivara volt az anyjuk, vagy valami okból nem állt régens a hátuk mögött, megpróbálták visszaszerezni a császári irányítást, és más, ellenlábas családokhoz fordultak, hogy csökkentsék a Fudzsivara-befolyást.
Az önmagába forduló művészet
A Heian-kor közepén virágzott a jellegzetes japán arisztokrata kultúra. Az irodalom és a művészet egyformán magas fokú volt. Tény, hogy ebben a korszakban született sok a japán kultúra legmaradandóbb emlékei közül. Az olyan irodalmi művek, mint a Gendzsi szerelmei vagy a Párnakönyv, mélyebb bepillantást engednek az udvari életbe és kultúrába, mint a korai japán történelem bármely más időszakában keletkezett alkotások.
A csúcsok kivételével a Heian-kultúra önmagába forduló, kicsinyes és steril. 894-től az udvar nem küldött több követséget Kínába. Japán horizontja beszűkült. Az udvaroncok nemigen utaztak, és ha ki kellett mozdulniuk, szinte rosszul lettek a közemberekkel való kénytelen kapcsolattól.
A kana írásjegyek
A Heian-időszak elején még erős volt a kínai kulturális hatás, időről időre népes követségek hoztak új szövegeket és eszméket Japánba. A költészetben és a prózában egyaránt a kínai nyelv volt az irodalmi kifejezés eszköze. Feltehetőleg az is maradt volna, ám a kínai nyelv nem felelt meg a japánoknak érzelmeik kifejezésére, főleg a nőknek, akiktől nem várták el a kínai nyelv ismeretét. Ezen igények kielégítésére fejlesztették ki a japán írásjegyeket (kana) a kínai írásjegyek egyszerűsítésével és szabványosításával. A szokás Kúkainak tulajdonítja a létrejöttüket, de ez nincs bizonyítva. A kana lehetővé tette az irodalmi kifejezést mindenkinek, de főleg a nőknek. A kanával íródott első nagy irodalmi művek közé tartozott a Kokinsú („Régi és modern idők gyűjteménye”) című költészeti antológia. Ennek előszavában fogalmazza meg szerkesztője, Ki no Curajuki (895?–945) a japán irodalom alapvető ideálját, az érzelem elsőbbségét az intellektus fölött.
„ | A japán költészet gyökere az emberi szívben lakozik, virága a szavak számtalan levele között nyílik. | ” |
írja, majd később ezt olvashatjuk:
„ | A költészet az, ami anélkül, hogy megzavarná az eget és a földet, felkavarja a szem számára láthatatlan istenek és szellemek érzéseit, harmonikussá teszi a kapcsolatot férfi és nő között, megnyugtatja a vad harcos szívét. | ” |
A Kokinsú költői stílust teremtett, amelyet a következő ezer évben szinte minden tanka formában alkotó költő figyelembe vett.
A mijabi fogalma
Az udvar hierarchikus világában a protokoll, az etikett, a kalligráfia, a zene, a ruhák, a modor többet számított, mint a kardforgatásban vagy lovaglásban való jártasság. Ez az esztétikus kifinomultság (mijabi) legjobb formájában az élet és a művészet összeolvadását jelentette. A művészet az életben, az élet a művészetben kifejezés a Heian-kori arisztokratikus kultúra minden területére jellemző volt. Az a gondosság, amivel a Heian-nemesasszonyok megválogatták tizenkét rétegű ruháik színét, arcukat fehérítették, és fogaikat feketítették, a művészi érzékenység kifejeződése volt, és hozzátartozott a mindennapi esztétikához.
Az érzékenység férfira, nőre nézve egyaránt kötelező volt, a hűség már kevésbé. A Heian-arisztokrácia poligám volt. A nők is szabadon folytathattak szerelmi viszonyokat, és egyes udvari hölgyek komoly hírnévre tettek szert, mint például Izumi Sikibu. Más asszonyok, mint például Micsicuna anyja, a Kageró nikki („Ökörnyálnapló”) szerzője, magukra maradtak, és féltékenység kínozta őket.
A monogatari
A kanákal kifejlődött a Heian-kor közepére egy regényes műfaj, a beszély vagy monogatari. Ezek elbeszélő alkotások, amelyek prózában és versben íródtak. A legjobbak közülük az Isze monogatari (Iszei történetek) és a Gendzsi monogatari (Gendzsi szerelmei, Muraszaki Sikibu alkotása), vagy a Heike monogatari, a gyász és hősiesség megéneklése.
Gendzsi szerelmei
Gendzsi az eszményi Heian-udvaronc: egy császár fia, remek zenész, költő, festő és táncos, rugólabda-játékos, de legnagyobb eredményeit a szerelemben éri el. A regényt feltehetőleg kézről kézre adták az udvarban, vagy hangosan olvasták fel. A 12. századtól a tekercseket illusztrálták, és ahogy kitekerték, úgy bontakoztak ki a történet főbb jelenetei. A rajzok személytelen „vonalszemeknek és kampóorroknak” az „átlátszó” tetőn keresztüli megjelenítései, ami nélkülözi a perspektívát.
Heike monogatari
A Heike monogatari már inkább krónikaféle. Történeti hátterében a Taira család felemelkedése és bukása áll. Ők konfliktusba kerültek a Fudzsivarákkal és a Minamoto család harcosaival, akik a Fudzsivarák szolgálatában álltak. A Taira vezetők az elhúzódó véres és kegyetlen viszályban vagy ellenfeleik kezétől haltak meg, vagy öngyilkosságot követtek el.
A Heike monogatari összeállításának idejére vált a harcos eszménykép végső próbájává az élet feláldozása, meghalni a hűbérúrért, vagy akár rituális öngyilkosságot elkövetni.
Kapcsolódó szócikkek
További információk
- A Wikimédia Commons tartalmaz Heian-kor témájú kategóriát.
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.
Analóg multiméterek túlterhelés elleni védelme
Egyenáram
Egyenáram mérése
Egyenirányítós lengőtekercses műszer
Elektromágnes (fizika)
Elektromos feszültség
Elektromos térerősség
Fáziseltolódás
Fázismutató
Fajlagos ellenállás
Feszültséggenerátor
Feszültségváltó
Forgó mágneses tér
Háromfázisú hálózat
Hőelektromosság
Hatásos ellenállás
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.