Ebben a szócikkben a japán nevek magyaros átírásban és keleti névsorrendben szerepelnek.

Minamoto no Joritomo
Joritomo egy 1179-es festményen
Született	1147. május 9. Atsuta-ku
Elhunyt	1199. február 9. (51 évesen)[1] Kamakura
Állampolgársága	japán
Házastársa	Hōjō Masako Yaehime Kame no Mae Daishin no Tsubone Tone no Tsubone
Gyermekei	Minamoto no Yoriie Minamoto no Szanetomo Ōhime Sanman Jōgyō Ōtomo Yoshinao
Szülei	Yura Gozen Minamoto no Jositomo
Foglalkozása	politikus bushi várostervező
Tisztsége	sógun (1192–1199)
Halál oka	leesés a lóról
Sírhelye	Tomb of Minamoto no Yoritomo
Minamoto no Joritomo aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Minamoto no Joritomo témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Minamoto no Joritomo (japánul: 源 頼朝, Hepburn-átírással: Minamoto no Yoritomo) (1147. május 9. – 1199. február 9.) japán sógun, a Kamakura-bakufu alapítója és első vezetője. 1192 és 1199 között kormányzott.

Apja a Heidzsi-lázadás során 1160-ban elesett a Tairák ellen vívott harcban, fiait ekkor vidékre száműzték. Joritomo a Hódzsók felügyelete alá került, s később feleségül vette Hódzsó Maszakót, az „Apácasógunt”. A Taira–Minamoto-háború újabb fázisában 1180-ban maga is vereséget szenvedvén Kamakurába vonult, ahol létrehozta a későbbi sóguni központot. Miután öccse, Minamoto no Josicune vezetésével 1185-ben a Minamotók végre leszámoltak a Tairákkal, s miután a rivális testvért is a halálba küldte, Joritomo 1192-ben megkapta a császártól az akkor még csak katonai főparancsnoki tisztet jelentő sóguni címet, amelyet azután ő töltött meg diktátori tartalommal, megalapozva az eljövendő, csaknem hét évszázados szamurájuralmat. Két fia, Joriie és Szanetomo sógunsága után a hatalom mint „régensekre” a rokon Hódzsókra szállt. Joritomo a japán történelemben a halvérű könyörtelenség szimbóluma, s figurája paradox módon sokkal inkább a modern kori japán politikusokat előlegezi, míg az igazi szamurájszellemet az elbukó Josicune romantikus alakja testesíti meg.

Jegyzetek

Források

• Gy. Horváth László: Japán kulturális lexikon. Budapest: Corvina. 1999. ISBN 9631347567