A | B | C | D | E | F | G | H | CH | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | W | X | Y | Z | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
| Tóhoku | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Japán |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 9 020 531 fő (2015)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 66 889,55 km² |
| Időzóna | japán standard zóna |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 38° 54′ 00″, k. h. 140° 40′ 12″Koordináták: é. sz. 38° 54′ 00″, k. h. 140° 40′ 12″ | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Tóhoku témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Tóhoku (japánul 東北地方, Tóhoku-csihó) Japán egyik földrajzi régiója, az ország legnagyobb szigete, Honsú északkeleti részén (Tóhoku jelentése japánul "északkelet"). Micsinoku néven is ismerik.
Hat prefektúrából áll: Akita, Aomori, Fukusima, Ivate, Jamagata, Mijagi.
Tóhoku a bennszülött ainu nép utolsó bástyája Honsún, sok csata színhelye, szép természeti környezettel, de kemény éghajlattal. A régióról a haikuköltő Macuo Basó Oku no hoszomicsi ("Keskeny út északra") című művében emlékezik meg.
Tóhoku, mint Japán jórésze, hegyes-dombos vidék. Észak-déli irányban az Ou-hegység szeli át. A történelmi időkben először a 7. század és a 9. század közt települt be, jóval azután, hogy a japán civilizáció és kultúra gyökeret vert Japán középső és délnyugati részeiben.
Tóhoku a szigetország hagyományos magtára, amely ellátta Szendai, Tokió és Jokohama piacait rizzsel és egyéb mezőgazdasági termékekkel, bár a régióban az 1960-as években fejlődésnek indult a vas-, acél-, cement-, papír- és vegyipar és az olajfinomítás is. Tóhoku Japán rizstermésének mintegy egyötödét teszi az asztalra, bár éghajlata zordabb, mint Honsú más részeié és csak egy aratást enged meg évente a rizsföldekről.
A régió lakossága a völgyekben koncentrálódik. Tengerpartjai kevéssé alkalmasak a kikötők fejlesztésére, ezért a régióban nagy fontosságra tett szert a belföldi közúti és vasúti szállítás. A központi hegylánc alacsony pontjai megkönnyítik a közlekedést a lánc két oldalán lévő völgyek közt.
A tóhoku nyelvjárás ebben a régióban a legelterjedtebb.
A turizmus fontos iparrá vált a régióban. A turisták a következő helyeket látogatják szívesen:
- Hiroszaki
- A Macusima-öböl szigetei
- Tovada-tó
- Az Oirasze folyó völgye
- Tazava-tó
- Kakunodate
- A Rikucsú Tengerpart Nemzeti Park
- A Bandai-Aszahi Nemzeti Park
- Szanriku tengerpart
- Morioka
- Hiraizumi
- Aizu
- Bandai-hegy
- Deva Három Hegye
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.
Analóg multiméterek túlterhelés elleni védelme
Egyenáram
Egyenáram mérése
Egyenirányítós lengőtekercses műszer
Elektromágnes (fizika)
Elektromos feszültség
Elektromos térerősség
Fáziseltolódás
Fázismutató
Fajlagos ellenállás
Feszültséggenerátor
Feszültségváltó
Forgó mágneses tér
Háromfázisú hálózat
Hőelektromosság
Hatásos ellenállás
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.