A | B | C | D | E | F | G | H | CH | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | W | X | Y | Z | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9
Magyar területi revizionizmus a két világháború között |
---|
Szervezetek |
Személyek |
Herczeg Ferenc · Harold Harmsworth · Bethlen István · Bánffy Miklós · Horthy Miklós · Csáky István · Teleki Pál |
Események |
Lajtabánság · Soproni népszavazás · Komáromi tárgyalások · Első bécsi döntés · Kárpátalja visszafoglalása · Szörényvári tárgyalások · Második bécsi döntés · Magyar–szlovák kis háború · Délvidék visszafoglalása |
Fogalmak |
1941-ben Magyarország visszafoglalta a trianoni békeszerződéssel Jugoszláviához csatolt területeinek egy részét.
Előzmények
Az 1940. augusztus 30-án meghozott második bécsi döntés révén Magyarország viszonylag békés úton visszaszerezte elcsatolt erdélyi magyarlakta területeinek jelentős részét. Szeptember 6-án lemondott II. Károly román király, megkezdődött Antonescu diktatúrája. Október 28-án Olaszország megtámadta Görögországot. November 20-án Magyarország csatlakozott a háromhatalmi egyezményhez, 23-án pedig Románia is.
Teleki Pál miniszterelnök el akarta kerülni az ország második világháborúba való sodródását, Jugoszlávia pedig az olasz területi követelésekkel szemben keresett támogatást. 1940. december 12-én Magyarországgal örök barátsági egyezményt kötött, amelyet az Országgyűlés 1941. február 27-én ratifikált.
A második világháború első szakaszában a Harmadik Birodalom jelentős sikereket ért el Nyugat-Európában. 1941 elejétől kezdve Németország nyomás alá helyezte Jugoszláviát, hogy csatlakozzon a tengelyhatalmakhoz, a Barbarossa hadművelet megindítását május 15-re tervező Adolf Hitler ugyanis nem kockáztathatta meg, hogy a Balkánról induló görög, jugoszláv és brit erők egy dél-észak irányú támadással elvágják utánpótlási útvonalaiktól a Szovjetunió területére mélyen behatoló csapataikat. 1941. március 1-jén Bulgária is csatlakozott a háromhatalmi egyezményhez, 25-én végül pedig Jugoszlávia is, de két nap múlva az úgynevezett márciusi puccs megdöntötte a jugoszláv kormányt. Hitler március 27-én parancsot adott Jugoszlávia megszállásának előkészítésére. A megszálláshoz Magyarországra felvonulási területként volt szüksége. Werth Henrik magyar vezérkari főnök hatáskörét túllépve, a magyar kormány háta mögött megegyezett a német áthaladás technikai részleteiről, ezzel kész helyzet elé állítva a második Teleki-kormányt.[1]
Hitler német birodalmi kancellár Sztójay Döme berlini magyar követ útján március 28-án nem csupán engedélyt kért az átvonulásra, hanem felszólította Horthy Miklós kormányzót, hogy a magyar hadsereg vegyen részt a Jugoszlávia elleni háborúban, cserébe újabb területeket ígért. Horthy beleegyezett az átvonulásba, de a hadjáratba való bekapcsolódás mellett nem kötelezte el magát. Utólag azzal magyarázta döntését, hogy tartott Magyarország német megszállásától és a délvidéki magyaroknak is védelmet szeretett volna adni. Emellett a bécsi döntésekkel elért korábbi revíziós eredmények is megkérdőjeleződtek volna, ha nem teljesítik a Führer akaratát.
Hitler tervei között szerepelt, hogy a jelentős bánsági, bácskai, tolnai és baranyai sváb népcsoportra alapozva létrehozza az ún. Prinz-Eugen-Gaut. Ez a kis ütközőállam a háború után a közép-európai német térszervezés központja lett volna. A tervvel a magyar kormányt is zsarolhatta.[2]
Az akkori magyar politikai elit halogatta a végső döntést. Úgy számoltak, hogy Magyarország nem szegi meg az „örökbarátsági egyezményt”, mivel a támadás csak azután történik, hogy az a Jugoszlávia, amellyel Magyarország az egyezményt kötötte, már megszűnik létezni. A kérdés viszont nem volt egyértelmű, Teleki Pál miniszterelnök számára megoldhatatlan dilemmát jelentett, és minden bizonnyal ez vezetett április 3-i öngyilkosságához.[3] Utódja Bárdossy László lett.
Jugoszlávia szétesése
A náci Németország 1941. április 6-án megtámadta Jugoszláviát. A Magyar Királyi Honvédség április 12-ére időzítette az offenzíva megindítását, a mozgósításra csak 9 nap állt rendelkezésre. A jugoszláv légierő azonban még jóval a magyar csapatok megindulása előtt, április 6-án és 7-én több támadást intézett Pécs, Szeged és más magyar városok ellen. A magyar légvédelem több gépet lelőtt, a Pécset támadó 14 jugoszláv bombázóból csupán egy tért vissza támaszpontjára. Április 10-én a Független Horvát Állam proklamálta önállóságát, a támadás nemzetközi jogi feltételei tehát megteremtődtek. A megszálló német csapatok addigra már Belgrádban harcoltak, és félő volt, hogy a háború véget ér, mielőtt a magyarok bekapcsolódnak, ezzel meghiúsul a revízió lehetősége.[4] A Muravidéket a németek 1941. április 6-án foglalták el, majd április 16-án átadták az időközben felvonuló magyar hadseregnek.
Magyarország 1941. április 11-én kezdte meg hadműveleteit. A 3. magyar hadsereg – alárendeltségében a Miklós Béla vezette gyorshadtesttel – négy nap alatt végrehajtotta a „Délvidék” felszabadítását, elérte a Duna–Dráva vonalát. Az addigra jórészt felbomlott jugoszláv hadsereg ellen többszörös túlerőben lévő magyar csapatok összesen 467 főt veszítettek halottakban és sebesültekben.
A Hitler által április 12-én aláírt „ideiglenes” felosztási dokumentum szerint a németeken és a magyarokon kívül Olaszország és Bulgária is jugoszláv területekhez jutott. Az 1941. április 24-iki bécsi német–olasz megállapodás szerint Jugoszláviát német és olasz érdekszférára osztották fel.
Magyarország előzetes követelése ellenére sem kapta vissza teljes korábbi – Horvát–Szlavónország nélküli – délvidéki területeit: Magyarországhoz került vissza a Bácska, a Baranyai háromszög, a Muravidék és a Muraköz. A Nyugat-Bánság (Westbanat) azonban német katonai ellenőrzés alá került, közigazgatásilag pedig az ugyancsak németek által megszállt Szerbia része maradt. Bár Hitler előzőleg a magyaroknak ígérte, a németek tartottak attól, hogy a terület átadása kiélezné az egyébként is feszült magyar-román viszonyt, ezért a terület hovatartozása függőben maradt.[5]
A magyar uralom visszatérte Délvidéken
Horthy Miklós kormányzó parancsára a délvidéki területek közigazgatásának feje Werth Henrik honvéd vezérkari főnök lett 1941 szeptemberéig. Az ő felmentése után, 1942 végéig a visszacsatolt területek katonai alakulatait Boldogfai Farkas Endre irányította. Utóda Szombathelyi Ferenc lett. A visszacsatolt területek 1941 őszéig maradtak katonai közigazgatás alatt.
A Magyarország által visszafoglalt 11 601 km² területnek 1,145 millió lakosa, ebből 301 000 magyar, 243 000 szerb, 220 000 horvát, 197 000 német, 80 000 szlovák, 15 000 ruszin és 15 000 zsidó volt.
A magyar bevonulás idejére ezekről a területekről a jugoszláv hadsereg már kivonult, a szláv lakosság azonban gyakran tanúsított ellenállást. Az ellenálló és nem ellenálló polgári lakosok közt a bevonulás több ezer áldozatot szedett. A magyar hadsereg nem volt felkészülve a gerilla-hadviselésre, a szabotázsokra, ezért a szláv polgári lakosság elleni kemény fellépéssel próbált rendet teremteni.
A magyar hatóságok azonnal megkezdték az első világháború után betelepített dobrovoljácok internálását azzal a céllal, hogy Szerbiába telepítse ki őket. Öt internálótábort hoztak létre (Szabadka, Zombor, Topolya, Becse és Újvidék).[6] A kitelepítések nagyobb részt a németek által megszállt bánsági területekre, kisebb részben a Független Horvát Államba történtek, ahol a horvátok sok szerbet egyszerűen megöltek vagy a hírhedt jasenovaci koncentrációs táborba vittek. 1941-től internálótábor működött Barcson, Kistarcsán, Nagykanizsán és Sárváron is. A magyar internálótáborokban az éhezéstől főleg idősek és gyerekek haltak meg.[7][8] A szerbek helyére bukovinai székelyeket telepítettek.
Az 1941. decemberi, a Moszkva alatti német vereség után felerősödő dobrovoljác csetnik- és partizánellenállás, valamint a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége (JKSZ) tevékenysége, a helyi és anyaországi magyar sajtó túlhevített csetnikellenes propagandája, illetve a Szovjetunió megtámadását követő katonapolitikai megfontolások vezettek az 1941/1942 telén végrehajtott délvidéki tisztogató akciókhoz és razziákhoz, amelyek az újvidéki vérengzéssé fajultak.
A magyar közigazgatásban Bács-Bodrog, Baranya, Csongrád és Zala vármegye teljesen helyreállt, Vas vármegye pedig kibővült. Bács-Bodrog vármegye székhelye Baja után ismét Zombor lett.
Nemzetközi következmények
A délvidéki katonai támadással Magyarország gyakorlatilag feladta semlegességét a második világháborúban. Teleki Pál öngyilkosságának hatása alatt Churchill brit miniszterelnök elállt a Magyarországnak küldendő hadüzenettől, megelégedett a diplomáciai kapcsolatok megszakításával.[9] A formális hadüzenet csak 1941 decemberében, a Szovjetunió elleni támadás után érkezett.
Megszűnte
A dél-erdélyi hadjárat kudarca után a támadó szovjet Vörös Hadsereg és Tito velük szövetséges jugoszláv kommunista partizáncsapatai 1944. október 7-én Zentánál átlépték a Tisza határfolyót. Október 11-ére megszállták Bácska keleti sávját. Újvidéket október 20-án adta fel a magyar Honvédség, a magyar közigazgatást és a rendvédelem egységeit evakuálták. A szovjetek és Titóék október 22-én délután foglalták el a várost. A hónap végére teljes Bácska a birtokukba került. Muravidék és Muraköz csak 1945 tavaszán került szovjet illetve jugoszláv kézre.
Megtorlás
A jugoszláv haderő bosszúból és megtorlásként számos tömeggyilkosságot követett el. Az egyéb atrocitásokkal[10] párhuzamosan etnikai tisztogatásba is kezdtek: sok magyart háborús bűncselekménykel vádoltak meg, és a kollektív bűnösség elve szerint frissen felállított koncentrációs táborba zártak. Számos nem elmenekült bánsági sváb és horvát civil, valamint a kommunistákkal szemben álló szerb is az üldöztetésnek esett áldozatul.
Az újvidéki vérengzésre hivatkozva Tito jóváhagyásával több mint 40 000 – egyes források szerint 80 000 – civil magyar lakost, korra és nemre tekintet nélkül gyilkoltak le a szerbek 1944–45-ben, amit a történészek délvidéki vérengzésekként emlegetnek.
Jegyzetek
- ↑ Az öngyilkos Telekivel már nem törődtek a győztesek – Origo, 2016. április 10.
- ↑ Keményfi Róbert: Teleki Pál utolsó államföldrajzi víziója Archiválva 2016. április 23-i dátummal a Wayback Machine-ben – In: Kommentár, 2014/3. szám.
- ↑ Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században (Osiris Kiadó, 2005) ISBN 963-389-719-X
- ↑ Tarján M. Tamás: 1941. április 11. – A Délvidék visszafoglalása – In: Rubicon
- ↑ A. Sajti Enikő: A bánáti magyar kisebbség helyzete a második világháború éveiben PDF
- ↑ Istorijski Atlas, Beograd, 2004 (100. oldal)
- ↑ Urosevics Danilo: Emlékeim a barcsi és a sárvári táborról – Beszélő, VII. évf. 1. szám.
- ↑ Urosevics Danilo: Az életért menetelni kell?[halott link] – Népszava, 2014. július 5.
- ↑ Jeszenszky Géza: Magyarország a brit gondolkodásban és külpolitikában, 1848-tól 1945-ig PDF In: Külügyi Szemle, 2014. nyár, 150–175. o.
- ↑ A bosszú: a jugoszláv kommunista partizánok magyarellenes atrocitásai a Délvidéken 1944–1945 – Társadalmi Konfliktusok Kutatóközpont, 2013.
További információk
- Az 1941-es délvidéki magyar hadműveletek Archiválva 2008. december 21-i dátummal a Wayback Machine-ben
- A. Sajti Enikő: Székely telepítés és nemzetségpolitika a Bácskában – 1941
- A. Sajti Enikő: Háború, kisebbségpolitika, megtorlás: magyarok és szerbek, 1941–1945 Archiválva 2016. március 4-i dátummal a Wayback Machine-ben – Élet és Irodalom, 2011. szeptember 9.
- Mihályi Balázs: Jugoszlávia hadserege és határerődítései 1935–41. In: Visszatér a Délvidék 1941 (Nagy Magyarország könyvek, Budapest, 2011)
- Ravasz István: A délvidéki hadművelet. In: Visszatér a Délvidék 1941 (Nagy Magyarország könyvek, Budapest, 2011)
- Szilágyi István: Egy magyar katona visszaemlékezése a bevonulásról. In: Visszatér a Délvidék 1941 (Nagy Magyarország könyvek, Budapest, 2011)
- Gulyás László: A délvidék mint német kisállam?
- Visszatér a Délvidék, 1941. Magyar-délszláv viszony és a visszacsatolás; szerk. Vincze Gábor; Kárpátia Stúdió, Bp., 2011 (Nagy Magyarország könyvek)
- Babucs Zoltán: "Vártunk, jöttetek!". A délvidéki országgyarapítás képes emlékalbuma; Heraldika, Bp., 2021
- Szabó Péter (DonSzabo nick): 80 éve történt ! Az utolsó magyar részleges területrevízió. arsmilitaria.blog.hu, 2020. március 29. . (Hozzáférés: 2023. április 17.)
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.
Analóg multiméterek túlterhelés elleni védelme
Egyenáram
Egyenáram mérése
Egyenirányítós lengőtekercses műszer
Elektromágnes (fizika)
Elektromos feszültség
Elektromos térerősség
Fáziseltolódás
Fázismutató
Fajlagos ellenállás
Feszültséggenerátor
Feszültségváltó
Forgó mágneses tér
Háromfázisú hálózat
Hőelektromosság
Hatásos ellenállás
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.