A | B | C | D | E | F | G | H | CH | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | W | X | Y | Z | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9
Magyarország felszabadításának napja vagy a felszabadulás ünnepe a Magyar Népköztársaság állami ünnepe volt 1950-től 1989-ig. Az ünnepnap április 4-ére esett, mivel az akkori hivatalos álláspont szerint 1945-ben ezen a napon hagyta el Magyarország területét Nemesmedvesnél az utolsó német katona az előrenyomuló szovjet csapatok elől visszavonulva.
Április 4-én a szovjet 6. gárda-harckocsihadsereg, a 4., 9. gárdahadsereg és a 46. hadsereg megkezdte Bécs ostromát. Április 4. után, Nemesmedves szovjet elfoglalását követően a visszavonuló német-magyar alakulatok közigazgatásilag önálló magyar községet már nem tartottak, de magyar területeket még igen, a hadműveletek során április 11-én, még magyar területen a Pinkamindszent községhez tartozó Dénes- és Kapuy-majort a németek feladták és a 104. szovjet lövészhadtest 93. lövészhadosztályának egységei vették birtokukba. Ezzel a szovjet hadsereg számára lezárult Magyarország területének elfoglalása.[1]
A háborúban győztes nyugati hatalmak és a Szovjetunió vezetői Ausztriánál húzták meg a választóvonalat Kelet és Nyugat között.[2] A Szovjetunió és Magyarország közötti 1947-es békeszerződés kimondta, hogy a szovjet erők mindaddig az országban maradhatnak, amíg (!) Ausztriában is állomásoznak csapataik.[3]
A Szovjetunió ilymódon jogot nyert arra, hogy Magyarországon fegyveres erőt tarthasson, ami az 1950-es évek elején négy hadosztálynyi haderő volt. A közlekedési utak biztosítását szolgáló két lövészhadosztály mellett egy-egy vadászrepülő- és vadászbombázó hadosztály állomásozott Magyarországon. A magyar hadsereg létszáma 1947. április 15-én mindössze 14 219 fő volt.[4] A Német Birodalom kapitulációját követően sem a Szövetséges Ellenőrző Bizottság, sem a politikai pártok nem kívántak magyar katonai jelenlétet Budapesten, illetve a magyar nagyvárosokban.[5]
A nemzetiszocialista Németország megszálló katonáinak kiűzése és a nyilaskeresztes hatalom megdöntése egyben Magyarország szovjet megszállásának kezdete is volt, hiszen a hatalmas anyagi károk és emberveszteségek után az ország életét a szovjet megszállás megnehezítette és az ország lakosságának nagy része számára a háború borzalmait maga a szovjet hadsereg tevékenysége jelentette.[6]
A 20. század végi rendszerváltástól kezdve politikai és történettudományi viták tárgya, hogy indokolt-e felszabadításról[7] beszélni a Vörös Hadsereg magyarországi katonai tevékenységével kapcsolatban. A „felszabadít” (освободить) szót a háborúban győztes szovjetek Magyarország vonatkozásában nem alkalmazták.[8]
A Rákosi- és a Kádár-korszak idején a felszabadulás ünnepe munkaszüneti nap volt.
Április 4. mint ünnep
Korábban arról emlékeztek meg e napon, hogy 1849-ben a tavaszi hadjárat során a tápióbicskei csatában Damjanich tábornok hadteste legyőzte Jellasics császári tábornagy csapatait. (Manapság ez felelevenedőben van.)[9]
Április 4-ét 1950-ben a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa törvényerejű rendeletében nemzeti ünneppé nyilvánította. Minden évben ezen a napon emlékeztek meg a Magyarországon elesett szovjet katonákról is.
A felszabadulásról való megemlékezés ünnepi gyűlésekkel, az elesett katonák sírjának megkoszorúzásával és kezdetben évente, később minden ötödik évfordulón katonai díszszemlével zajlott. Az utolsó díszszemlére 1985. április 4-én került sor.[10]
1945. április 4-én Csehszlovákiában ezen a napon hirdették meg a csehszlovákiai magyarságot kollektíve megbélyegző és állampolgárságától megfosztó „kassai kormányprogramot”.[11]
A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa április 4-ét 1989-ben törölte Magyarország nemzeti ünnepei közül. Az 1991. évi VIII. törvény[12] véglegesen törölte Magyarország felszabadulásának napját a Magyar Köztársaság állami ünnepei közül.[13]
Felszabadulás vagy megszállás?
Sztálin a Szovjetunió marsallja 1944. november 6-án elmondott beszédében megfogalmazta, hogy Németország utolsó európai szövetségese Magyarország, habár Magyarország államfője és kormánya 1944. október 15-én fegyverszünetet kötött a Szovjetunióval.[14]
„Az elmult esztendő azonban nemcsak a szövetséges hatalmak németellenes frontja megszilárdulásának, hanem e front kiszélesedésének esztendeje is volt. Nem tekinthető véletlennek az a tény, hogy Olaszország után Németország más szövetségeseit, Finnországot, Romániát és Bulgáriát is kiugrasztották a háborúból. Meg kell jegyezni, hogy ezek az államok nemcsak kiléptek a háborúból, hanem szakítottak is Németországgal, hadat üzentek Németországnak s ilyképpen csatlakoztak az Egyesült Nemzetek frontjához. Ez kétségtelenül azt jelenti, hogy az Egyesült Nemzetek frontja a hitleri Németország ellen kiszélesedett. Kétség sem fér hozzá, hogy Magyarország, Németország utolsó európai szövetségese, a közeljövőben szintén kidől a sorból. Ez a hitleri Németország teljes európai elszigeteltségét és bukásának elkerülhetetlenségét fogja jelenteni.
Ez év októberében kezdődött haderőink kilencedik csapása, Magyarország térségében, a Duna-Tisza között, azzal a céllal, hogy Magyarországot kiugrasszuk a háborúból és Németország ellen fordítsuk. Ennek a tetőfokát még el nem ért csapásnak eredményeképpen: a) haderőink közvetlen segítséget nyújtottak a velünk szövetséges Jugoszláviának a németek kiűzéséhez és Belgrád felszabadításához; b) haderőink számára lehetővé vált, hogy átlépjék a Kárpátok gerincét és segítőkezet nyújtsanak a velünk szövetséges Csehszlovák Köztársaságnak, amelynek egy része már felszabadult a német területrablók uralma alól.”
– Sztálin beszéde 1944. november 6-án (részlet)[15]
Ungváry Krisztián történész szerint azzal a történelmi eseménysorozattal kapcsolatban – amikor 1945 tavaszán Magyarország területét az előrenyomuló szovjet csapatok elől menekülő utolsó német katona is elhagyta – olyan fogalmat kell találnia a magyar történetírásnak, amely egyszerre méltányos a nyilas és a szovjet atrocitásokat elszenvedő áldozatokkal szemben[16] (a második világháborúban Magyarország 14,5 milliós lakosságának mintegy 6,49 százaléka, azaz körülbelül 830–950 ezer fő vesztette életét. Közülük 340-360 ezerre becsülhető az elesett katonák, 45 ezerre a polgári személyek, közel 410–460 ezerre pedig a zsidó áldozatok száma[17]), mert szerinte zavarodottságot okoz az, hogy a második világháború történelmi feldolgozottságának jelenlegi szintjén „beszabadulásnak, elszabadulásnak, megszállásnak, megszabadulásnak vagy félszabadulásnak” is nevezhető az 1945. tavaszi eseménysorozat.
Ungváry Rudolf, a Történelmi Igazságtétel Bizottság egyik alapítója egy konkrét javaslatában lehetséges kompromisszumként a megszabadulás fogalmat jelölte meg elnevezésként az április 4-én történt eseményre vonatkoztatva.[18] Romsics Ignác akadémikus az időszakkal kapcsolatban úgy gondolja, hogy az oroszok bejövetelének történelmi szituációját és következményét 1989-ig „felszabadulásként”, utána pedig inkább „megszállásként” jellemezték.[19]
A Medián közvélemény-kutató egy 2005-ben készült felmérése[20] szerint az összes megkérdezett egyharmada a felszabadulás kifejezést használja április 4-e kapcsán.[21]
Az ország felszabadítása egy új államiság kiépítéséhez különféle megítélés alá esik – az 1990-es és 2000-es évek erősen megosztott hazai belpolitikai környezetében jelentősen átértékelődött – ami abból a három tagadhatatlan történelmi tényből ered, hogy
- 1. az ország különböző társadalmi csoportjai számára a német megszállók, illetve a magyar nyilas kormányzat elűzése élethelyzetükben más-más irányú és igen drasztikus változást hozott,[22]
- 2. a lakosság jelentős részének borzalmakkal járó német megszállást kétségkívül szovjet megszállás váltotta fel, annak minden rövidtávú rettenetével és hosszabb távú következményével együtt,
- 3. Magyarország a világháborús vereség nyomán elveszítette az 1938 és 1941 között visszaszerzett, jelentős részben magyar lakosságú területeit.[23]
Illésfalvi Péter történész szerint „A korszakkal foglalkozó történettudósok zöme számára nem vitás, hogy a szovjetek 1944–1945-ben megszállták Magyarországot, még akkor is, ha ezzel véget ért a közvetlen háborús szenvedések időszaka, s a politikai meggyőződésük és/vagy származásuk miatt bármilyen módon hátrányt szenvedett honfitársaink fel is lélegezhettek”,[24] így aztán vannak, akik kibékíthetetlennek tartják a „felszabadulás” és a „megszállás” nézete közti ellentmondást, ez azonban csak abban az esetben van így, ha az egyik, illetve a másik nézet vallói az ellenoldal számára – tehát a magyar nemzet számára globálisan – kötelezőnek gondolják saját álláspontjukat. E mindkét oldalon létező és visszatérő kölcsönös vádaskodásokat gerjesztő kizárólagossági igényt a belpolitikai szembenállás táplálja.
Ugyanakkor az 1945-ös szovjet felszabadulás sokak életét megmentette és a folyamatos halálveszélyhez képest jobbá tette, miközben másokét elvette, életveszélyessé tette – e két egyidejű történés közt nem feszül valós ellentmondás.[25] Sőt rengeteg példa bizonyítja, hogy a két halmaz át is fedte egymást, jelezve, hogy Magyarország az egyik diktatúra szorításából a másikéba csúszott át. A két diktatúra által szenvedéssel és hátrányokkal sújtott tömegek, illetve leszármazottaik közt elvben nem szükséges, hogy létezzen feszültség szimbolikus történelmi dátumok körül – ha mégis van ilyen, azt az érdekkülönbségek vélt vagy valós fennmaradásának érzete, illetve ennek bel- és külpolitikai lecsapódása tartja fenn.
1945-ben a szovjet csapatok elhurcolták Bethlen Istvánt és Raoul Wallenberget |
A felszabadulás fogalma a mai napig heves vita tárgyát képezi. Egyénileg sokak számára valóban felszabadulást jelentettek az 1945-ös események, mivel megmenekültek a holokauszt veszélyétől, és az ország számára ezzel véget ért a háború. Konkrétan egyik érv sem teljesen helytálló: A tényekhez tartozik, hogy a német koncentrációs táborokból frissen visszatért számos magyar zsidó túlélő, egyenesen a szovjet munkatáborokba került,[26] a szovjet politikai és hadvezetés szándéka szerint ugyanakkor a háború sem ért volna véget Magyarország számára, mivel az országot nyolc, a németek ellen küzdő hadosztály felállítására kívánták kötelezni (igaz, végül egy sem állt fel a háború vége előtt).
Az ország lakosságának nagy része számára ugyanakkor maga a szovjet hadsereg dúlása jelentette a háború borzalmait, és nehéz megmagyarázni valakinek, miért jelképez felszabadulást egy olyan nap, amely a maga vagy családja, barátai számára személyes tragédiát jelentett.
A határon túli magyarság, amelynek jelentős része az 1938 és 1941 között végrehajtott határrendezések során visszakerült Magyarországhoz, a világháborús vereség nyomán újra idegen uralom alá került, annak minden következményével. Ugyanakkor a határrendezésben érintett területeken élő zsidóság a határrevíziók révén a Magyarországon akkor már érvényben lévő zsidótörvények hatálya alá került, aminek nyomán jogfosztottá, anyagi egzisztenciájában veszélyeztetetté vált, szakmai előmenetele, tanulási lehetőségei beszűkültek, és ahogy a magyarországi zsidóüldözés egyre inkább elmélyült, fizikai létében is fenyegetetté vált. Ezeknek az embereknek a szemszögéből a magyar uralom és az azt felváltó szovjet katonai közigazgatás előnyei és hátrányai valószínűleg más megítélés alá estek.
A magyar közbeszédben már 1945-től a felszabadulás megnevezés vált általánossá minden, a Horthy-rendszerrel szemben új politikai berendezkedést célzó körben, tehát nem kizárólag a szovjeteket kiszolgáló kommunisták szóhasználatában. Ezzel ellentétben a szovjet álláspont kezdetben ellenséges ország legyőzésének tekintette az eseményeket, így a Vörös Hadsereg több mint 350 ezer katonája kapta meg a Budapest bevételéért, illetve a Fasiszta Magyarország legyőzéséért elnevezésű háborús kitüntetést.[27] A hadsereg saját belső dokumentumaiban sem alkalmazta a felszabadítás szót – szemben például Lengyelországgal vagy Csehszlovákiával –, hanem az elfoglalás, birtokbavétel szavakat használták.[28] Mivel a német és magyar vezetés elhatározta, hogy Budapestet minden áron meg kell védeni, a szovjet csapatok több százezres ostromgyűrűbe zárták a fővárost, amit az ott lévő közel 33 000 német és 37 000 magyar katonának kellett volna megvédenie a bentrekedt több mint 800 000 civillel,[29] köztük a nyilasok által a budapesti gettóba kényszerített zsidókkal együtt, akik számára a szovjet hadsereg elvileg a felszabadítót jelentette.
De a szovjet diplomácia sem tekintett így az országért zajló küzdelemre. Amikor Károlyi Mihály, a volt miniszterelnök emigrációja idején egy szovjeteket támogató magyar fegyveres erő felállításával kereste meg a londoni szovjet katonai attasét, az azt válaszolta: „úgy látszik, nem akarják tudomásul venni, hogy Magyarország fasiszta ország, amelyet meg kell büntetni. A diadalmas szovjet hadseregnek nincs szüksége segítségre, egyedül is el tudja érni a célját. Le fogja verni az ellenséget.”[30] Ez a terminológia azonban a lakosság Szovjetunióval kapcsolatos érzelmeinek pozitív befolyásolása céljából a hivatalos kiadványokban teljesen más volt.
Az ország lakossága továbbra is megosztott abban, milyen elnevezést tart megfelelőnek. A Medián közvélemény-kutató egy 2005-ben készült felmérése szerint a korábbi MSZMP-tagok kétharmada és az összes megkérdezett egyharmada értett egyet a „felszabadulás” minősítéssel. A megkérdezettek másik harmada a „megszállás” kifejezést tartotta helyesnek, míg további egyharmad szerint sem a felszabadulás, sem a megszállás nem megfelelő.[31]
Az ezzel kapcsolatos, évek óta folyó viták során felmerült a „megszabadulás” kifejezés használata is, amely utalna a korábbi diktatúrától való megszabadulásra, ám nem sugallná azt, hogy ezután valódi szabadság következett az ország számára.
Mindazonáltal Magyarország lakosságának egyik része valódi felszabadulásként élte meg a szovjet hadsereg érkezését, gondoljunk akár a túlélő zsidóságra és cigányságra, akár a társadalom legalsó, a háborús ínségnek és pusztításnak leginkább kiszolgáltatott rétegeire. A lakosság egy másik részének viszont a szovjet hadsereg érkezése valódi rabságot jelentett a málenkij robot formájában.
A dátum kérdése
1945. április 4. Magyarország német csapatoktól való megtisztításának a Sztálin által kitűzött időpontja volt, a katonai terv szerint ennek Nemesmedvesnél kellett volna megtörténnie. A történelmi adatok szerint azonban ezt a határidőt nem tudták tartani, mivel több ponton erősebb ellenállásba ütköztek a vártnál. A késés végül több mint egy hetes volt, az utolsó német egységek április 13-án hagyták el az országot Pinkamindszentnél. Ennek ellenére az eredeti katonai terv szerinti dátumra került az ünnepnap, és 1990-ig a magyar tankönyvekben is ez szerepelt.[13][32] Kutatások szerint a magyarországi harcok utolsó halottja egy 17 éves lány volt 1945. április 12-én.[33]
Irodalom
- Ungváry Krisztián: Magyarország a második világháborúban Archiválva 2016. április 21-i dátummal a Wayback Machine-ben
Jegyzetek
- ↑ A magyarországi harcok vége, mek.oszk.hu
- ↑ Borhi László: Hadüzenettől rendszerváltásig - Az Egyesült Államok és Magyarország, 1941–1991, real-d.mtak.hu
- ↑ 1947. évi XVIII. törvény a Párizsban 1947. évi február hó 10. napján kelt békeszerződés becikkelyezése tárgyában, net.jogtar.hu
- ↑ Dr. Balló István: Vasfüggöny. . (Hozzáférés: 2016. április 3.)
- ↑ Az ideiglenes nemzeti kormány hadserege (1944–1945),mek.oszk.hu
- ↑ Honnan kellett újjáépíteni Magyarországot? (magyar nyelven). origo.hu. (Hozzáférés: 2016. április 5.)
- ↑ Még a szovjetek is megszállásnak tartották április 4-ét (magyar nyelven). hvg.hu. (Hozzáférés: 2016. április 3.)
- ↑ Dr. Ravasz István: Az utolsóság elsősége Adalékok a magyarországi harcok befejezéséhez – 1945. április (magyar nyelven). cskir.extra.hu. . (Hozzáférés: 2016. április 5.)
- ↑ A tápióbicskei csata (magyar nyelven). sulinet.hu. (Hozzáférés: 2016. április 4.)
- ↑ 1985.04.04. - Magyarország - Az utolsó díszszemle. youtube.com. (Hozzáférés: 2016. április 5.)
- ↑ Edvard Beneš úton Kassa felé 1945. április 4-én a vonaton, televizio.sk
- ↑ . mkogy.jogtar.hu. (Hozzáférés: 2016. április 5.)
- ↑ a b Április negyedike; a félig sem igaz felszabadulás. Origo. (Hozzáférés: 2015. április 4.)
- ↑ Magyarország volt az „utolsó csatlós, tenyleg.com
- ↑ Az Állami Honvédelmi Bizottság Elnökének előadói beszéde a Moszkvai Szovjet és a moszkvai párt- és társadalmi szervezetek 1944. november 6-án tartott közös ünnepi ülésén, bibl.u-szeged.hu
- ↑ Ungváry Krisztián: Megszállás vagy fel-, fél-, megszabadulás?, nol.hu
- ↑ Magyarország a XX. században -Magyarország vesztesége a második világháborúban, mek.oszk.hu
- ↑ Ungváry Rudolf: Felszabadulás – megszabadulás, nol.hu
- ↑ Törvényes megszállás 1944–1947 Archiválva 2016. április 15-i dátummal a Wayback Machine-ben, aspektus.eu
- ↑ Három részre szakadt az ország, nol.hu
- ↑ "Felszabadulás" napja Archiválva 2016. április 18-i dátummal a Wayback Machine-ben, multunk-portal.hu
- ↑ Ungváry Krisztián szerint „sem a német megszállásnak, sem a náci távlati terveknek nem volt célja a magyar nemzet megsemmisítése. Az az állítás, hogy »rabszolgányi magyart hagytak volna meg ideiglenesen«, teljes tévedés. A náci tervekben népirtó szándék a szláv és a zsidó etnikum ellen létezett, mások ellen nem.” Az eleven borzalom. HVG, 2014. január 21.
- ↑ Magyarország területe 1941-ben
- ↑ A szovjetek felszabadítás helyett megerőszakolták a fél országot Archiválva 2015. március 2-i dátummal a Wayback Machine-ben, mno.hu
- ↑ Az 1980-as évének történeti irodalmában a pozitívnak tartott változások és háborús összeomlás ellentétének feloldásaként felmerült, hogy „Magyarország felszabadulása egy totális háborús vereség formájában következett be.” Juhász Gyula: A háború és Magyarország, 1938–1945. Akadémiai Kiadó, 1986. 7. o.
- ↑ A Holokauszt Emlékközpont időszaki kiállítása. hdke.hu, 2006. november 1. . (Hozzáférés: 2016. április 5.)
- ↑ Г. Колесников–А. Рожков: ОРДЕНА И МЕДАЛИ СССР (ББК68.49(2)243, 1978)
- ↑ Órákat és cukorkát is kért hazánktól kártérítésként a Szovjetunió. Múlt-kor, 2014. szeptember 30. (Hozzáférés: 2015. január 30.)
- ↑ The Budapest Siege, ww2incolor.com
- ↑ Gosztonyi Péter: Légiveszély, Budapest! Népszava Kiadó, 1989, ISBN 963 322 868 9; 36-37. o.
- ↑ Három részre szakadt az ország Archiválva 2007. szeptember 29-i dátummal a Wayback Machine-ben – Népszabadság, 2005. április 2.
- ↑ A felszabadulás napja
- ↑ Némethy Márta: Az utolsó halott. vaol.hu. . (Hozzáférés: 2016. április 5.)
További információk
- «Битва за Будапешт отличалась особым ожесточением», pravoslavie.ru (orosz nyelven)
- Освобождение Будапешта, shk31grecovka.ucoz.ru (orosz nyelven)
- Három részre szakadt az ország – Közvélemény-kutatás 2005-ben a hatvan évvel ezelőtt történtek megítéléséről. In: Népszabadság, 2005. április 2.
- Felszabadulás, megszabadulás vagy megszállás? – Riba István, HVG, 2005. május 4.
- Szegő Iván Miklós: Éljen április 4., a felszabadulás és a megszállás ünnepe! – Index, 2007. április 4.
- Felszabadulás 1945. április 4. /Вечная Слава Героям/, youtube.com
- Magyarország Története 39 Magyarország szovjetizálása youtube.com
Irodalom
- Stark Tamás: Magyarország második világháborús embervesztesége, MTA Történettudományi Intézet, Budapest, 1989
Kapcsolódó szócikkek
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.
Analóg multiméterek túlterhelés elleni védelme
Egyenáram
Egyenáram mérése
Egyenirányítós lengőtekercses műszer
Elektromágnes (fizika)
Elektromos feszültség
Elektromos térerősség
Fáziseltolódás
Fázismutató
Fajlagos ellenállás
Feszültséggenerátor
Feszültségváltó
Forgó mágneses tér
Háromfázisú hálózat
Hőelektromosság
Hatásos ellenállás
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.