Finn Köztársaság
Suomen tasavalta (finn) Republiken Finland (svéd)
Finnország zászlaja Finnország címere
Nemzeti himnusz: Maamme
Fővárosa	Helsinki
Koordináták: é. sz. 65°, k. h. 27°65, 2765.000000°N 27.000000°E
Legnagyobb város	Helsinki Espoo Tampere
Államforma	köztársaság
Vezetők
Elnök	Sauli Niinistö
Miniszterelnök	Petteri Orpo
Hivatalos nyelv	finn, svéd
Beszélt nyelvek	számi
Elődállamok	Finn Nagyhercegség
EU-csatlakozás	1995. január 1.
Tagság	Lista Európai Unió Egyesült Nemzetek Szervezete Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet Európa Tanács Európai Űrügynökség Kereskedelmi Világszervezet Északi Tanács Északi-sarkvidéki Tanács Északi Harccsoport Európai Déli Obszervatórium Balti-tengeri Tanács Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank Nemzetközi Fejlesztési Társulás Nemzetközi Pénzügyi Társaság Nemzetközi Beruházásbiztosítási Ügynökség Beruházási Viták Rendezésének Nemzetközi Központja Afrikai Fejlesztési Bank Ázsiai Fejlesztési Bank Ausztrália Csoport Eurocontrol Nyitott Égbolt Egyezmény Rakétatechnológiai Ellenőrzési Rendszer Interpol Nukleáris Szállítók Csoportja Vegyifegyver-tilalmi Szervezet Európai Mozgáskoordinációs Központ NATO Stratégiai Légiszállítási Képesség Nemzetközi Hidrográfiai Szervezet Nemzetközi Energiaügynökség UNESCO Föld-megfigyelési Csoport Egyetemes Postaegyesület Nemzetközi Távközlési Egyesület schengeni övezet vízummentességi program (USA) Meteorológiai Világszervezet Egészségügyi Világszervezet Barents Euro-Sarkvidéki Tanács Észak-atlanti Szerződés Szervezete
Népesség
Népszámlálás szerint	5 516 224 fő (2017. dec. 31.)[1]
Rangsorban	116
Becsült	5 559 000 [2] fő (2022)
Rangsorban	116
Népsűrűség	18 fő/km²[3]
Rangsorban	213.
Vallások	evangélikus, ortodox
GDP	2018-as becslések
Összes	289,557 milliárd $ PPP: 255,976 milliárd $
Egy főre jutó	52,422 $ PPP: 46,342 $
HDI	0,920 (15.) – nagyon magas
Gini-index	25,6 (alacsony)
Földrajzi adatok
Terület	338,424 km²
Rangsorban	64.
Víz	9,4%
Időzóna	EET (UTC+2) EEST (UTC+3)
Egyéb adatok
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „” hivatkozásra.
Pénznem	euró (EUR)
Nemzetközi gépkocsijel	FIN
Hívószám	+358
Segélyhívó telefonszám	112
Internet TLD	.fi
Villamos hálózat	230 volt
Elektromos csatlakozó	Europlug Schuko
Közlekedés iránya	jobb
A Wikimédia Commons tartalmaz Finn Köztársaság témájú médiaállományokat.

Finnország (finnül: Suomi, svédül: Finland, hivatalosan Finn Köztársaság) észak-európai ország. Délnyugatról a Balti-tenger, délkeletről a Finn-öböl, nyugatról a Botteni-öböl határolja. Szárazföldön Svédországgal, Norvégiával és Oroszországgal határos, tengeren pedig Észtországgal. „Az ezer tó országaként” emlegetik, de a területén ennél sokkal több, mintegy 180000 tó található.^[4] Fővárosa és legnépesebb városa Helsinki. A délnyugati partvidék közelében fekvő Åland szigetcsoport magas szintű autonómiát élvez. Az országban két hivatalos nyelv van: a finn a népesség kb. 89%-ának, a svéd kb. 5%-ának anyanyelve.

Egészen délen keskeny sávban közép-európai jellegű vegyes lombhullató erdő borítja. Az ország legnagyobb részén tajga van, ami az orosz tajga folytatása. Éghajlata a délen található nedves kontinentálistól az északi boreálisig változik.

1917. december 6-án, nem sokkal az 1917-es októberi orosz forradalom után, Finnország kikiáltotta függetlenségét. A második világháború után a hidegháború éveiben Finnország mintegy ütközőzónaként létezett a Szovjetunió és a nyugati országok között. 1991-ben, a Szovjetunió összeomlása után Finnország is szabadabb lett, 1995-ben belépett az Európai Unióba és 1999-től az eurózóna tagja. 2023. április 4-én csatlakozott a NATO-hoz és a katonai szervezet 31. tagállamává vált.^[5]

Finnország az 1950-es évekig nagyrészt agrárországnak számított, de ekkor gyors iparosodás vette kezdetét, ami fejlett gazdasággal párosult és kiépült az északi modellen alapuló jóléti állam. Számos nemzetközi mutatóban a legjobban teljesít, beleértve az oktatást, a versenyképes gazdaságot, a polgári szabadságjogokat, az életminőséget és az emberi fejlődést.^[6]

Földrajz

Fekvése, határai

Finnország Európa északi részén található, egy prekambriumi platóvá kopott pajzson terül el. Délnyugatról a Balti-tenger, délkeletről a Finn-öböl és nyugatról a Botteni-öböl határolja. Szárazföldön határos Svédországgal, Norvégiával és Oroszországgal, tengeren pedig Észtországgal. Szárazföldi határainak hossza összesen 2563 kilométer, ebből Svédországgal közös határ 545 kilométer, Norvégiával 709 kilométer, Oroszországgal 1309 kilométer.^[7] Az ország területe 338 145 km², ezzel Magyarország területének körülbelül három és félszerese. Az ország területének mintegy 10%-át, 34 330 km²-t víz borítja.^[7]

Domborzat

Finnországot az ezer tó országának is nevezik. Ez az elnevezés nem a legpontosabb, ugyanis 187 888 tavat és 179 584 szigetet tartanak nyilván. A tavak nagy része az ország déli részén található Finn-tóvidéken fekszik. A finn táj többnyire lapos síkság néhány dombbal tarkítva. Legmagasabb pontja a Haltitunturi, 1328 m magas, Lappföld legészakibb pontján, a norvég határhoz közel. A tavakon kívül a táj erdőkkel borított (az ország területének csupán 7,4%-a termőföld).^[7] A legtöbb sziget délnyugaton található, az ålandi szigetvilág részeként, valamint a déli partvidék mentén a Finn-öbölben.

A felszínt a jégkorszakban a jégtakaró alakította ki. Rengeteg a morénató, a mindenfelé látható csupasz gránitsziklákat is az akkori gleccserek szállították mai helyükre.

Vízrajz

Bővebben: Finnország tavainak listája

A tó definíciója Finnországban: 500 m²-nél nagyobb állóvíz. Így számolva a finn statisztika 187 888 tavat tart nyilván. Közöttük a legnagyobb a Saimaa-tó 4400 km² területtel. A tavak, természetes vízfolyások és mesterséges csatornák hálózatának komoly szerepe van az áruszállításban.

A jégkorszak gleccserei nemcsak számos tavat alakítottak ki, hanem az alacsony tengerparton sok-sok szigetet is, szám szerint 179 584-et. Két fő csoportra oszthatók – inkább logikailag, mint földrajzilag: délnyugaton az Åland-szigetek és a déli part előtt fekvő szigetek. Szigetek a nagyobb tavakon is vannak.

Legfőbb folyói: Kemijoki, Oulujoki, Torneälven.

Éghajlat

Az éghajlat hideg, időnként kemény telek és viszonylag meleg nyarak által jellemzett északi mérsékelt övben található. Hótakaró délen négy, északon hat-hét hónapon át fedi a tájat. A Golf-áramlat hatására az éghajlat lényegesen melegebb, mint az az Egyenlítőtől való távolságból következnék.

Finnország területének egynegyede az északi sarkkörtől északra fekszik. Itt figyelhető meg az éjféli nap jelensége. Annál tovább tart, minél északabbra megyünk. Finnország legészakibb pontján a Nap 73 napig süt nyáron egyfolytában, telente 51 napig nem kel föl.

Növény- és állatvilág

Finnország növényvilága fajokban meglehetősen szegényes. Egészen délen keskeny sávban közép-európai jellegű vegyes lombhullató erdő díszlik. Az ország legnagyobb részén tajga nő, az orosz tajga folytatása. A legészakibb területeken megint csak keskeny sávban állandóan fagyott talajon tundra él. Az ország 73%-át egybefüggő erdőségek fedik (Svédországban ez az arány 59%, Görögországban – 32%, Németországban – 25%, Magyarországon – 20%). A globális felmelegedés nyomán az ország tajgája több mint harmadával bővülhet.^[8][9]

Finnország állatvilága viszonylag gazdag. Az emlősök közül 67 faj él ezen a vidéken. Rengeteg róka, kisebb prémes állat tenyészik az északi vidékeken. Jelentősen nagy, és vadászható is a medve- és a farkasállomány. A jávorszarvasok száma a 150 000-et is meghaladhatja, évente 30-40 000 egyed kilövését engedélyezik. A rénszarvas az északi vidékek legfontosabb háziállata, vadon él az év legnagyobb részében. A tavak halban gazdagok, csuka, sügér, lazac a horgászok zsákmánya.

Lásd még: Kategória:Finnország állatvilága

• 

  Barna medve, az ország nemzeti állata

• 

  Bütykös hattyú

• 

  Barna delfin

• 

  Rozsomák

• 

  Sarki róka, Lappföld

• 

  Rénszarvasok Lappföldön

Nemzeti parkok

A növény- és állatvilág változatosságát – a biodiverzitást – a hatalmas területű nemzeti parkok rendszerével tartják fenn. 36 igazgatási szempontból különálló nemzeti park van.^[10]

Természeti világörökség

Bővebben: Finnország világörökségi helyszínei

Svédországgal közös természeti világörökség Merenkurkku szigetvilága.^[11] Ez a Botteni-öböl legkeskenyebb részén található. 2004 óta a világörökség javaslati listáján szerepel a Saimaa-Pielinen tórendszer.^[12]

Történelme

Bővebben: Finnország történelme

Átfogó kutatások eredményeképpen az archeológusok megállapították, hogy a mai Finnország területét a kőkorszak alatt kezdték el lakni, a jégkorszak utolsó jegének elolvadása után.

Régi skandináv mondák és egyes történészek (mint például a dán Saxo Grammaticus vagy az arab al Idríszi) szerint Finnországnak már a svéd uralom előtt is voltak királyai.

Finnország közel 700 éves kapcsolata a svéd királysággal 1154-ben kezdődött, a kereszténység és IX. Erik svéd király révén. A svéd uralom idején a vallás és az államélet nyelve a svéd volt. 1809. március 29-én I. Sándor orosz cár elfoglalta Finnországot, amely az Orosz Birodalmon belüli autonóm nagyhercegség volt egészen 1917 végéig. Az orosz érában a finn nyelv modernizálódott, elismert nemzeti nyelvvé vált. 1917. december 6-án, röviddel a bolsevik forradalom után, Finnország kikiáltotta függetlenségét.

1918-ban az ország átvészelt egy rövid, de keserű polgárháborút, amely sok évre előre körvonalazta a hazai politikát. A második világháború alatt Finnország kétszer is harcolt a Szovjetunió ellen: az 1939–40-es téli háborúban (segítséget kapott többek között Svédországtól, illetve egy zászlóaljnyi önkéntest Magyarországtól is), és másodszor 1941 és 1944 között (Németország jelentős segítségével). Ezt követte a lappföldi háború 1944–45-ben, amikor Finnország kivonulásra kényszerítette a németeket az országból.

A második világháború következtében Finnország jelentős területeket vesztett. Ezek egy részén szervezték meg szovjet Karéliát (ma Karél Köztársaság néven az Oroszországi Föderáció egyik köztársasága), más részét a leningrádi, illetve a murmanszki területhez csatolták.

A második világháború után Finnország ütközőzóna volt a Szovjetunió és a nyugati országok között. Belső társadalmi rendjében nyugati mintát követett, de katonailag kiszolgáltatott volt a Szovjetuniónak. Annak összeomlása után Finnország is önállóan választhatta meg fejlődésének útját, és 1995-ben csatlakozott az Európai Unióhoz. 1999-ben az elsők között tért át az euró használatára, egyedüliként az északi országok közül.^[7] 2023-ban csatlakozott a NATO-hoz.^[13]

Államszervezet és közigazgatás

Alkotmány, államforma

Finnország parlamentáris köztársaság, amelyben a köztársasági elnök is jelentős hatalommal rendelkezik. A jelenlegi alkotmányt a parlament 1999. június 11-én fogadta el, és 2000. március 1. óta hatályos.^[7]

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás

A végrehajtó hatalom az Államtanács (kormány). A miniszterelnököt a parlament választja meg. Az Államtanács a miniszterekből és a miniszterelnökből áll.

A 200 tagból álló egykamarás parlament, a Eduskunta (finnül) vagy Riksdag (svédül) a legfelsőbb törvényhozó hatalom. Tagjait a választók négy évre választják. A parlament megváltoztathatja az alkotmányt, lemondathatja az Államtanácsot és megszüntetheti az államfői vétókat. A parlament határozatait semmiféle jogi hatalom nem bírálhatja felül. Törvényjavaslatot az Államtanács vagy bármely parlamenti képviselő nyújthat be.

A finn igazságszolgáltatás polgári, büntető és közigazgatási bíróságokból áll. A helyi bíróságok felett fellebbezési bíróságok vannak, legfelül pedig a Legfelsőbb Bíróság.

Közigazgatási beosztás

Bővebben: Finnország közigazgatása

Bővebben: Finnország tartományai

Finnország öt tartományból (lääni, läänit vagy län) és egy autonóm tartományból (itsehallinnollinen maakunta/självstyrande landskap)* áll. A tartomány az Államtanács fennhatósága alá tartozik; ez a rendszer szinte semmit nem változott létrehozása (1634) óta. A hat tartomány a következő (zárójelben a finn és a svéd név szerepel):

• Åland (Ahvenanmaa / Åland)
• Dél-Finnország (Etelä-Suomi / Södra Finland)
• Kelet-Finnország (Itä-Suomi / Östra Finland)
• Lappföld (Lappi / Lappland)
• Nyugat-Finnország (Länsi-Suomi / Västra Finland)
• Oulu (Oulun Lääni / Uleåborg)

Az Åland-szigetek széles körű autonómiát élveznek. Nemzetközi szerződések és a finn törvények értelmében az ålandi helyi igazgatás sok olyan dolgot kezel, ami finn szárazföldi hatósághoz tartozik.

Finnország dialektusok, folklór vagy népszokások alapján is felosztható, azonban ezeket a különbségeket elhalványította a második világháború után a 400 000 karéliai finn újrahonosítása és az urbanizáció a 20. század második felében.

A helyi közigazgatás 450 önkormányzatra osztja fel a hat főbb tartományt. 1977 óta nincs jogi vagy közigazgatási megkülönböztetés a városok és más önkormányzatok között. Az önkormányzatok 20 régióban működnek együtt.

Főváros: Helsinki (559 700 lakos).

Politikai pártok

A parlament fennállása (1906) óta az uralkodó pártok a Finn Központi Párt (Kesk. – Suomen Keskusta – parasztpárt), Finn Szociáldemokrata Párt (SDP – Suomen Sosialidemokraattinen Puolue – szociáldemokraták), Nemzeti Koalíció (Kok. – Kansallinen Kokoomus), az „Igazi Finnek” (PS – Perus Suomalaiset – igazi finnek) és a Finn Baloldali Szövetség (VAS – Vasemmistoliitto, Zöld Szövetség (Vihreä liitto).

Védelmi rendszer

Bővebben: Finnország hadereje

Népesség

Bővebben: Finnország népessége

Legnépesebb települések

Bővebben: Finnország városai

Lásd még: Finnország települései

Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás

Bővebben: Finn vallás

A téli háború után a finn népesség körülbelül 12%-át újra kellett telepíteni. Az újjáépítés, a munkanélküliség és a bizonytalanság, hogy az ország megőrizheti-e függetlenségét a Szovjetunióval szemben, csak növelte a kivándorlást. Csak az 1990-es évektől kezdve fogad menekülteket Finnország olyan mértékben, mint a többi skandináv ország, habár a számuk mégis sokkal kisebb. A bevándorlók jelentős része a Szovjetunió által elfoglalt (valamikor Finnországhoz tartozott) területekről származik.

Népcsoportok: finn – 93%, svéd – 6%, orosz – 0,5%, számik (lappok) – 0,3%, egyéb – 0,2%.

Két hivatalos nyelv van: a finn, amit a népesség 93%-ának, és a finnországi-svéd, ami a lakosság 6%-ának anyanyelve. A kétnyelvűséget alkotmányuk 14. cikkelye garantálja. Más kisebbségi nyelvek: orosz és észt. Északon, Lappföldön még megtalálhatóak a számik, jelenleg kevesebb mint 7000 lelket számlálnak, akik – akárcsak a finnek – finnugor nyelvet (számi nyelvet) beszélnek. Több mint 20 nyelv létezik, amit körülbelül ezren beszélnek.

A legtöbb finn (89%) a Finn Evangélikus Egyházhoz tartozik, a lakosságnak kb. 1%-a pedig a finn ortodox egyházhoz. A maradék népesség más vallású: más protestáns közösség tagja, római katolikus, muszlim vagy zsidó, leszámítva azt a 9%-ot, amely nem tartozik egyetlen valláshoz sem.

• 

  Helsinki, a főváros központja a magasból

• 

  Turku, az egyik legnagyobb város egyik útja, az Aurakatu

• 

  Helsinki katedrálisa

Gazdaság

Bővebben: Finnország gazdasága

Általános adatok

Gazdasága: ipari ország. Finnország iparosított, nagyban szabadpiacú gazdasággal rendelkező ország, az egy főre eső bruttó hazai termék (GDP) majdnem annyi, mint Ausztriában és Hollandiában, és kevéssel meghaladja Németország és Belgium szintjét.^[7] A Világgazdasági Fórum 2015–2016-os felmérése szerint a világ 8. legversenyképesebb országa.^[29] A finn életszínvonal magas, a GDP és adó hozzávetőleg ötödét egyedül a Nokia adja, amely így az ország stratégiai magánvállalata. Információ forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Finnország
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.