A | B | C | D | E | F | G | H | CH | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | W | X | Y | Z | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9
|
Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. |
Ecséd | |||
Római katolikus templom | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Magyarország | ||
Régió | Észak-Magyarország | ||
Vármegye | Heves | ||
Járás | Hatvani | ||
Jogállás | község | ||
Polgármester | Maksa Mátyás (Fidesz–KDNP)[1] | ||
Irányítószám | 3013 | ||
Körzethívószám | 37 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 3067 fő (2023. jan. 1.)[2] | ||
Népsűrűség | 74,74 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 41,6 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 47° 43′ 52″, k. h. 19° 46′ 08″Koordináták: é. sz. 47° 43′ 52″, k. h. 19° 46′ 08″ | |||
Ecséd weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Ecséd témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Ecséd község Heves vármegye Hatvani járásában.
Fekvése
A Mátra lábánál fekszik, Hatvantól körülbelül 13 kilométerre északkeletre. Jelentősebb magaslata az Öreghegy, vízfolyása az Ágói-patak.
Főutcája a Hort és Rózsaszentmárton között húzódó 24 141-es út, ezen érhető el mindkét végponti település felől. Déli határában húzódik a 3-as főút – melyről Hortnál letérve érhető el –, sőt az M3-as autópálya is, melynek azonban nincs csomópontja a közelben.
Története
Természeti adottságai révén sok erdő található a külterületeken, amely az 1930-as éveket követően sajnos, megritkult. A külterületek nagysága 7121 hold, többsége mezőgazdasági terület, a délnyugati fekvésű területeken pedig különböző kultúrnövények, valamint gyümölcsök termesztése folyik. Ezek a területek is lakottak voltak a 18. századtól egészen az 1950-es évekig, több földműves család is megtalálható volt itt, olyanok, mint a Fáy család, a Csala család vagy a Szepessy család.
A községtől délre húzódó horti út egy része a "vaskapu", az elnevezés a hagyomány szerint a török hódoltsággal hozható összefüggésbe. Északkeleti irányban az út a szomszédos községekbe vezet, például Rózsaszentmárton és Szűcsi településekre. A mai település területe 4.164 hektár, lakosainak száma 3.522 fő, vallási-felekezeti megosztása a következő, 2972 római katolikus keresztény hívő száma, 141 pedig református, és 17 evangélikus. 1846-ban a lakosság 2967 fő, ebből 12 református, 1 görögkatolikus és 37 izraelita, a lakosság többi része római katolikus. 1930-ban a község lakosságának száma 307 fő, többnyire katolikus keresztény vallású, amely vallásosságát a második világháború után is megtartotta. Bár az I. világháborút követően egészen az 1970-es évekig a lakosság száma csökkent, ám az 1980-as évekre ismét elérte a 3000 főt. Ma is sokan foglalkoznak mezőgazdasággal, mezőgazdasági vállalkozásokkal, földműveléssel, akárcsak ezelőtt száz évvel. Legtöbben szőlőműveléssel foglalkoznak, amely erre a kedvező, déli fekvésű bortermelő vidékre jellemző. "A jobbágyság szőlőművelése 1480 körül kimutatható."
A település keletkezéséről sokféle vélemény olvasható, ennek oka a levéltári és a régészeti kutatások eltérő adataiban keresendő. Ami biztos a dűlők, illetve az északi fekvésű Öreghegy oldalában VIII. és IX. századi sírleleteket, valamint kelta kori kincseket találtak, ami bizonyítja, hogy már a 10. század körül lakott terület volt, akárcsak a Mátra irányába fekvő többi település. Az államalapítás előtti időszakban besenyők lakták, ami a település nevében még ma is él. Mindezek az ősi birtokok az Aba nemzetséghez tartoztak, "melynek Patán (Gyöngyöspata) volt a vára (…), tudni kell, hogy a törzsi arisztokrácia némely tagjai is tevékenyen közreműködtek az új rendszer megszilárdításában." A község sorsának további alakulása, a XII-XIII. században nem ismeretes, azonban az 1232-37-es pápai jegyzékben, mint önálló plébániával rendelkező települést említik Eched néven. A későbbi iratok, és okmányok Eched, Echid néven, egy 1267-es írott forrás pedig Edewch alakban említi. Mindezek a nevek kapcsolatba hozhatóak Borovszky Samu: Magyarország című művében található megjegyzéssel, amely szerint a honfoglalást követően a Mátra, a Bükk és a Tisza területét Ed vagy Edömér vezér kapta meg. Vagyis a település eme két vezérrel hozható kapcsolatba, ugyanis valamelyikük fia az a Póta vezér, aki felépítette a patai várat, amely később "a századok alatt város jogot kapott"5 -olvasható Péter József helytörténeti író kéziratában. A település neve, valamint az 1232-1237-es évi pápai összeírás is sejteti, hogy a település talán a 11. század körül keletkezhetett, szemben Könyves Árpád nevű helyi jegyző véleményével, aki 1935-ben készült kéziratában, azt vallja, hogy a település a tatárjárás idején alakult, a sajómezei csatavesztést követően. A tatárjárás történetében a településnek annyi része volt, hogy a területen átvonuló mongol seregek a kialakulóban lévő falvakat lerombolták.
Ide tartozik egy történet, amely a község egyik nagybirtokosának nevével van összefüggésben. A történet a sajómezei csata során bontakozik ki, amikor a tatár sereg által körbevett zsúfolt szekértáborban rekedt magyar csapatok közül kirontott a király, s a kevés testőrséggel együtt Észak- Magyarországon keresztül menekült, nyomában a tatár üldözőkkel. "Egy csapat nemes úr a királlyal lovagolt, hogy felváltva adják át hátaslovukat a királynak, ha annak lova fáradni kezdett a száguldásban. Aki átadta lovát, a helyszínen maradt. Így vágtatott egy éjjel és egy nappalon át a Felvidék erdőségeik védelmében, nyomában a portyázó tatárokkal a király kis csapata, s maradt le sorra a lovát (és önmagát) feláldozó Hont Pázmány András és öccse, Tamás, aki testével fogott fel egy, a királynak szánt csapást, Póknembeli Móric, Gutkeled István, Ákosnembeli Máté fia Detre, Balognembeli Miklós, Aba Sámuel nemzetségéből Lőrinc és Sándor, Rátóti Lőrinc, Csáknémbeli Máté. Miután Ákos nembeli Ernye, a király testőre átadta a lovát, amely később sem bírta a hajszát, az egyik Rugac fiú, a király lovásza (Rugac Dan és Barnabás) átadta saját lovát, s önmagát feláldozva tartotta fel a tatár lovasokat, így sikerült megmenekülnie a királynak. Nemeskürty István könyvében olvasható, hogy egy Ernye főlovászmester számára 1250 júliusában kiállítottak egy oklevelet, amelyben ez áll: "a saját menekülésére szánt lovat személyünk megmentése érdekében átadta nekünk. Ő maga üldözőnkkel harcba bocsátkozva több lándzsadöféstől és nyíllövéstől kapott sebekkel vitézül ellenállt. IV. Béla a tatárjárást követően a Rugac testvérekről tudomást szerzett, akiket megjutalmazott egy Abaúj vármegyei Say községgel, 1243-ban.
Később a birtokot, fájó sebeik után Fáy birtoknak nevezték el, majd maguk is felvették ezt a nevet 1293-ban. Fontosnak tartottam megemlíteni a történetet, hiszen a Fáy család, az 1950-es évekig fontos szerepet töltött be a község életében.
1383-ban a Szücsi család birtokában találhatjuk a települést, majd királyi adományként 1412 után a Pálóczy családé, egészen a XVI. századig. 1429-ben a község oklevelei alapján nevét Echyd alakban említik, a mohácsi csatavesztés során elhunyt Pálóczy Antalt követően Pirinyi Péter igyekezett megszerezni, de a birtokjog női ágon Ráskay Zsigmondéra szállt, 1548-ban. Azonban a település jogos örökösei a Dobó fivérek, akik több ízben tiltakoztak a terület jogtalan használata ellen, 1536-ban, majd 1538-ban a leleszi conventnél, ezt követően az egri káptalannál, de jogos birtokukhoz csak 1549-ben jutottak. Ugyanis a birtokot csak Pirinyi Péter halála után voltak jogosultak használatba venni a birtokot, akit "1542 októberében a Buda elleni hadjáratban való ellentmondásos szereplése miatt (…)"8 letartoztattak. Így 1549-50-ben készült összeírás szerint a település Bebek Ferenc birtokába került.
Ebben az időszakban a török hódítás az egri püspökség területein először a Jászságban, majd Heves vármegyében következett be, mégpedig Hatvan várának elfoglalásával (1544-ben). A török hódoltság alatt szörnyű adókkal sújtották a magyar területeket, hódítók kereszténység iránti magatartása, az iszlám és a kereszténység közötti éles ellentétből adódott. Soós Imre könyvében utal a szörnyű állapotra, amely következtében nemcsak Heves vármegye, hanem "a hódoltság egész területe már a 16. század végén valóságos missziós területté vált." Ennek ellenére a népben az adófizetőt látták, s ezért a község kisebb veszteséggel vészelte át a török uralmat.
1605-ben a település Röthy Orbán földbirtoka, aki Bocskai Széchény várkapitánya volt. Fiú ágon kihalván Röthy Katalin férje, Fáy István, Borsod vármegye alispánja örökölte. 1608-ban a Copris Juris szerint a település Báthori Gábor tulajdona, míg a szomszédságban lévő község Ballasa Imre birtoka.
1691-ben 16 telekgazda, 20 szőlőművelő házaspár és 10 házatlan zsellér élt itt, 1723-ban az akkori földbirtokos 26 német családot telepített be, a szabadságharc és a pestis járvány okozta fogyatkozó lakosság pótlására. Azonban 1730-ban a betelepült német családok egy része elköltözött, de voltak olyan családok is, amelyek elvegyültek a magyar lakossággal, például a Bolla, Botha és Bollák család. A Rákóczi-szabadságharc idején, 1705-ben Egerben tartózkodott II. Rákóczi Ferenc, ez időben rendelte el több kisebb vár lebontását vagy megerősítését. Egyebek között az ecsédi várat is, meg akarta erősíteni, s ehhez francia építészeket hívott meg. Ez idő tájt került sor Gyöngyösön egy sikertelen békekötésre is, és a várat mégsem erősítették meg a konföderációban bekövetkező széthúzások miatt, pedig "tudatában volt annak, hogy a szabadságharc olyan történelmi pillanatban indult, amikor az egyetemes és az országos ügy közös európai érdekben kapcsolódott össze." II. Rákóczi Ferenc második térségbeli látogatásáról számol be a Borovszki-féle Nógrád vármegyei monográfiában, amely szerint "1710. január havában megkezdte az előnyomulást és kemény téli időben, január 18-án Heves vármegyében Ecséden egyesült Károlyi hadtestével és gyalogságával, onnan 20-án átvonult Kállóra ahol 21-én mielőtt tovább vonult volna, buzdító beszédet intézett hadaihoz…". (Heves megyei Hírlap 2004. október 4. száma; Horizont rovat 7. o.) Az újság cikkben a szerző kitér arra is, hogy a fejedelem és serege a falun kívül táborozott a pestisjárvány miatt.
A 18. század végétől a település a Fay család tulajdona, 1699-ben épült kőtemplomát említik az 1711. évi hatvani uradalmi iratok. Ezt erősítik meg a Grassalkovich irattárból előkerült 1720-as iratok, amelyek szerint a barokk stílusú templomot mindenszentek tiszteletére emelték. 1766-ban kerül Ecsédre Miklóssy Ferenc, akit 1803-ban nagyváradi püspökké szenteltek, ő volt, aki elrendelte a templom szűkössége és rossz állapota miatti átépítést. Ugyanabban az évben, 1766 júliusában látogatott el a településre gróf Eszterházy Károly egri érsek, aki megvizsgálta a hitéletet. 1772-ben, Falkner Ferenc plébános megkapja az utasítást Eszterházy püspöktől, hogy új templomot építsen, amelyet 1787-ben be is fejez. Ebben az évben a lakosok száma 1478 fő.
Az iskola 1796-ban épült, majd később két kastély is, amely a 19. századi klasszicizmust követi. A Fáy Rudolf féle kastély 1807-ben épült, míg a többi az 1875-ös időszakban követte. A mai általános iskola alapépítménye volt az egyik régebben épült kastély, amelynek az örökösei a Rádayak, majd később Richter Adolf, a Kőbányai Gyógyszeárurgyár alapítójának, Richter Gedeonnak édesapja. Azonban ezt a kastélyt 1901-ben az egri érsekség megvásárolta iskolaalapítás céljából.
Az 1830-as években Ecséd is, mint ahogy a többi magyarországi település is, a reformoknak, a változásának és a jobb kulturális élet megteremtésének, valamint a közterhek egyenlő mértékű való vívott harcnak a hevében égett. Ebben az időszakban a településen, akárcsak, az egész északkeleti vidéken, kitört a kolera járvány, amely pánikot okozott, közvetlenül azután, hogy "a felvidéki jobbágyság 1831 nyarán, egy kolerajárványt ügyetlen erőszakkal megfékezni igyekvő hatósági intézkedés következtében fellázadt."
A járvány tovább szedte áldozatait. A közeli Hatvanban "1831-ben (…) egy hónap alatt egyes források szerint 300-an estek áldozatul, míg egy másik forrás 79 megbetegedésről tud és 51 halálesetről."
1848-ban Pestet is elérte a forradalom, és lassan az egész ország gyülekezett a nép zászlaja alatt. A szabadságharc alakulásában és folyamatában a település szerepe csak érintőleges volt, az átvonuló csapatok részére csak élelmet és szállást kellett adnia a lakosságnak. A térség történetéhez tartozik a közeli Hatvan városban és a közeli települések mellett vívott csata, amely 1849. április 2-án zajlott a Gáspár András vezette magyar csapatok VII. hadteste és Schlik vezette osztrák haderő között. A település akkori létszáma 1840 fő, a szabadságharcokat követően 1803 fő, a kiegyezést követően ismét növekedésnek indul: 2210 fő.
Az első világháborút követően a születések száma stagnált, de az 1919-es éveket követően megfelelően alakul. A világháborút követő 1920. évi XXXVII. törvénycikk alapján végrehajtott földreform következtében a kisgazdák, és a háborúban részt vett katonák csaknem 4370 hold földhöz jutottak, amelyet az ecsédi középbirtokosok vettek el, nagyjából 230 katasztrális hold szántót és 59 katasztrális holdnyi házhelyet. Így jutott a későbbiekben a Fáy család nagyobb birtokjoghoz, amely révén Ecséden, mint nagy földbirtokos művelte a földjeit.
A második világháborúban a magyar katonák több fronton harcoltak, sok település fiatal férfiai vettek részt a harcokban, s a háború végéig több százezer katona lelte halálát. Ezek közül is kiemelkedik a magyar hadtörténet szörnyű tragédiája, a Don-kanyar nevezetes csatája (1943. január 12-én), amely egy idő után egyoldalúvá vált, s ezért "(…) közel kétszázezer katona lelte halálát (…)." Az ütközetben számos Heves vármegyei polgár, így ecsédiek is részt vettek.
Az 1950-1960-as években a településen a közösségi élet szélesedése volt jellemző, létrejöttek a termelőszövetkezetek. Az 1956-os forradalom és szabadságharc forrongó hangulata itt is érződött, majd a Kádár-korszakban az életszínvonal némiképp javult. Bár "nehéz egységben látni a nevéhez fűződő korszakot. (…) De az emberek mindennapi élete sokkal elviselhetőbb és veszélytelenebb volt, mint akár a háborúkat megelőző években, (…)."
A hagyományoknak nagy jelentőségük van a településen, már az 1946-os megalakulást követően is sokat emlegették az ecsédi népi tánccsoportot, amelynek vezetője Péter József úr volt. Az 50-60-as években sikert sikerre halmoztak, több ünnepség alkalmából is fellépett helyben és más kisebb településeken, városokban. Az 1960-as években megkezdődött a népdalok és népszokások tudatos gyűjtése, majd az 1964-ben bemutatták az "Ecsédi lakodalmas" című táncjátékot, amely híressé tette az ecsédieket, nemcsak a népi tánccsoportok között, hanem az egész országban.
Ekkortól kezdve széles körben, ország- és világszerte sokfelé előadták bemutatása, 1974. március 2-án az Ecsédi Népdal Kör és Szövetkezeti Népi Együttes előadását tűzték műsorra a fővárosban az Egyetemi Színpadon. A Szabad Föld 1978. július 4-i számában olvasható, hogy "az Együttes léte és tevékenysége Ecséd hagyományőrző erejében gyökerezik (…)." A '90-es években már csak kisebb közösségek előtt léptek fel a lakodalmassal, majd az 1993-ban fiatal iskolások bevonásával megalakult az ecsédi nép táncegyüttes ifjúsági csoportja, amely azóta is létezik. Folyamatosan fellépnek helyi települések ünnepségein, vagy a határon túli magyar településeken. A néphagyományok közül azonban nemcsak a néptánc, a népszokások terén alakult, újult meg a hagyomány gyakorlása, hanem a vallási hagyományok folytatásaképpen, fiatal elhivatott diákok részvételével jött létre a Máriás lányok társulata és a cserkész csoport helyi szervezete, 1995-ben. Fontos szerephez jutnak a hagyományőrző csoportok, mind vallási, mind a népi életben, céljuk a hagyományok tiszteletének megtartása.
A Máriás lányok, - akik a témából fakadóan kiemelkedő szerepet kapnak a búcsújárás kapcsán -, a második világháború óta 1995-ben szerveződtek újjá. Tevékenységük természetesen megélénkült, s a régi szokásokat megőrizve és folytatva, minden évben zarándoklatok indulnak a Mária ünnepeken. De mint azt már a fentiekben említettem, nemcsak a helyi néphagyományok, szokások, népi játékok, vallási gyakorlatok formái erősödtek meg, hanem a régi történetek is a felszínre kerültek, mint például Szentlapos története. A történet régi iratokon, feljegyzéseken és szájhagyományon alapul, amelynek jelentősége az ecsédi búcsújárás megelevenedésében rejlik.
Közélete
Polgármesterei
- 1990–1994: Bóta Lajosné (független)[3]
- 1994–1998: Bóta Lajosné (független)[4]
- 1998–2002: Bóta Lajosné (független)[5]
- 2002–2006: Süki Lóránt (független)[6]
- 2006–2010: Süki Lóránt (független)[7]
- 2010–2014: Maksa Mátyás (Fidesz–KDNP)[8]
- 2014–2019: Maksa Mátyás (Fidesz–KDNP)[9]
- 2019-től: Maksa Mátyás (Fidesz–KDNP)[1]
Népesség
A település népességének változása:
Lakosok száma | 3180 | 3171 | 3094 | 3068 | 3133 | 3067 |
2013 | 2014 | 2015 | 2021 | 2022 | 2023 |
2001-ben a település lakosságának 99%-a magyar, 1%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[10]
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 90,2%-a magyarnak, 0,2% bolgárnak, 1,5% cigánynak, 0,2% németnek mondta magát (9,8% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 69,8%, református 3,9%, evangélikus 0,6%, görögkatolikus 0,2%, felekezeten kívüli 6,6% (18,2% nem nyilatkozott).[11]
2022-ben a lakosság 93,8%-a vallotta magát magyarnak, 1,2% cigánynak, 0,2% ukránnak, 0,2% németnek, 0,2% románnak, 0,1% szlováknak, 1,5% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (6,2% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 48,1% volt római katolikus, 3,7% református, 0,3% görög katolikus, 0,2% evangélikus, 1,1% egyéb keresztény, 1,9% egyéb katolikus, 10,5% felekezeten kívüli (34,2% nem válaszolt).[12]
Nevezetességei
- Fáy-tanya (lovas birtok)
- Tájház
- Aglária borászat
- Szentlaposi Szűzanya-kápolna, Szentkút-völgy (kegyhely)
- Bánya-tó (horgásztó)
Híres emberek
- Itt született 1872-ben Richter Gedeon gyógyszerész, a gyógyszergyár alapítója.
- Itt halt meg 1937-ben Pikler Gyula magyar jogbölcsész, egyetemi tanár.
Jegyzetek
- ↑ a b Ecséd települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2020. március 22.)
- ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2023. október 30. (Hozzáférés: 2023. november 5.)
- ↑ Ecséd települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
- ↑ Ecséd települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2019. december 7.)
- ↑ Ecséd települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. március 22.)
- ↑ Ecséd települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. március 22.)
- ↑ Ecséd települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. március 22.)
- ↑ Ecséd települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 22.)
- ↑ Ecséd települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2020. március 22.)
- ↑ A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora. . (Hozzáférés: 2011. augusztus 14.)
- ↑ Ecséd Helységnévtár
- ↑ Ecséd Helységnévtár
További információk
Rózsaszentmárton | Szűcsi | Nagyréde |
Lőrinci | Atkár | |
Hatvan | Hort | Vámosgyörk |
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.
Analóg multiméterek túlterhelés elleni védelme
Egyenáram
Egyenáram mérése
Egyenirányítós lengőtekercses műszer
Elektromágnes (fizika)
Elektromos feszültség
Elektromos térerősség
Fáziseltolódás
Fázismutató
Fajlagos ellenállás
Feszültséggenerátor
Feszültségváltó
Forgó mágneses tér
Háromfázisú hálózat
Hőelektromosság
Hatásos ellenállás
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.