Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával.

Cegléd
A Református Nagytemplom
Cegléd címere Cegléd zászlaja
Becenév: az Alföld kapuja
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Közép-Magyarország
Vármegye	Pest
Járás	Ceglédi
Jogállás	város
Polgármester	Dr. Csáky András (független)[1]
Jegyző	Dr. Diósgyőri Gitta
Irányítószám	2700
Körzethívószám	53
Testvértelepülései	Lista Mühldorf am Inn Plauen Gyergyószentmiklós Csíkszereda Székelyudvarhely Sepsiszentgyörgy Szentegyháza Vasvár
Népesség
Teljes népesség	36 344 fő (2023. jan. 1.)[2]
Népsűrűség	148,42 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	244,87 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 10′ 38″, k. h. 19° 47′ 53″47.177222222222, 19.79805555555647.177222°N 19.798056°EKoordináták: é. sz. 47° 10′ 38″, k. h. 19° 47′ 53″47.177222222222, 19.79805555555647.177222°N 19.798056°E
Cegléd Pozíció Pest vármegye térképén
Cegléd weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Cegléd témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Ez a szócikk Ceglédről szól. Lásd még: Kürt (település), amelynek egyik részét Ciglédnek vagy szintén Ceglédnek hívják

Cegléd a negyedik legnépesebb település Pest vármegyében, Érd, Dunakeszi és Szigetszentmiklós után, és a legnépesebb a Ceglédi járásban, amelynek a székhelye. Az „Alföld kapuja”. A Duna-Tisza közében, a fővárostól 74 kilométerre fekszik délkeletre. A Középkorban fontos kereskedelmi út egyik megállóhelye volt, mely összekötötte Budát Erdéllyel. Területe közel 245 km², népessége pedig 35 ezer fő. A város is kistérség, ebből a szempontból tehát hozzá tartozik: Abony, Dánszentmiklós, Nagykörös, Albertirsa, Jászkarajenő, Nyársapát, Kocsér, Tápiószőlős, Ceglédbercel, Köröstetétlen, Törtel, Csemő, Mikebuda és Újszilvás. Városrészei: a Belváros, a Budai úti lakó-üdülő övezet, az Öregszőlő városkert, a Keleti városrész, a Cifrakert üdülő, az Északi lakótelep, az Északi kereskedelmi és üdülőövezet (ennek része az ipari park és a Kernácstelep), a Délkeleti iparterület, a Nyugati városkert, és a Külterületi tanyás övezet.

A 70-es években tűnt úgy, hogy a település fejlődésnek indulhat, ám a rendszerváltást követően az ipar szinte megszűnt. A mezőgazdaság úgyszintén inkább visszafejlődni látszott, mint hogy előre haladott volna. Napjainkban a szabadidőközpont és a Gyógyfürdő fejlődése mutat jelentős előrehaladást. Cegléd lakossága ennek jelentőségét nagyban felmérte, és az ebbéli igényeket próbálkozik minél jobban kielégíteni. Nem csak a városközpont, de a város külső területein lévő tanyás övezet is inkább a vendéglátásra, a külföldiek, és a turisták fogadására specializálódott, ami úgy tűnik, meg is éri nekik a fáradozást, ugyanis jelentős igény van a méltán híres „magyar vendégszeretet”-re.

Fekvése

Budapesttől 74 kilométerre délkeletre található. Földrajzi helyzete Kecskemétéhez és Nagykőröséhez hasonló. A város a Duna-Tisza közi síkvidéken, két természeti kistáj: a Gerje–Perje-sík és a Pilis–Alpári-homokhát találkozásánál fekszik. A feketerészen alakult ki a gabonatermelés, a homokrészen az állattartás, később a szőlő-és gyümölcskultúra. Területére jellemzőek voltak a mocsaras, vizenyős, belvizes részek, valamint a Gerje–patak az ártereivel.

Nevének eredete

Az egy fűzfafajtát (parti fűz, Salix elaeaglos) jelölő régi magyar „cegle”, „cigle” szó „d” kicsinyítő képzős alakja.^[3]

Városrészei

• Belváros
• Északi Lakótelep
  • Széchenyi Lakótelep
  • Vásárhelyi Pál Lakótelep
• Északi Ipari-Kereskedelmi övezet
  • Ipari Park
  • Szűcstelep
  • Kernácstelep
• Keleti Kertváros
  • Csengeri szél
  • Alszeg
  • Bede
• Déli Kertváros
  • Újváros
• Nyugati tanyás övezet
  • Ugyer
• Öregszőlő-kertváros
  • Öregszőlők
  • Kenderföld
  • Felszeg
  • Úrinegyed
• Budai úti lakó-üdülő övezet
  • Budai út
  • Ceglédfürdő
• Cifrakertdűlő
• Kecskéscsárda

Története

A település őskori története

A termelő életmód megjelenésével megkezdődött a letelepedés is. A mai ceglédi határban több korai (például rézkori) település maradványai is megtalálhatók. Kiemelkedő a késő bronzkori Vatya-kultúra lelőhelye az Öregszőlőkben. A Cegléd területén is élt első, név szerint ismert nép az iráni eredetű nomád szkíták voltak. Temetőjüket Tápiószelén, aranyszarvasukat Tápiószentmártonban találták meg. A rómaiak uralma nem terjedt ki erre a területre, de a római korban éltek itt az iráni eredetű nomád szarmaták (jazigok). A népvándorlás viharait követően, a honfoglalás során valószínűleg a fejedelmi törzs szállta meg a mai Pest vármegye területét. A leletek szerint Cegléd környéke a honfoglalás korában lakott volt.

A középkor

Cegléd kialakulása az Árpád-korban kezdődött, de kevés az okleveles említés és a történeti forrás, így nem tudunk sokat erről az időszakról. A napjainkban végzett feltárások bizonyítják, hogy a ceglédi határban több Árpád-kori falu létezett (Cegléden kívül Cseke, Félegyháza, Székegyház, Külsőhegyes, Töröttegyház és még legalább 3 a Bécsi-hát, Máté-völgy és a Madarászhalom területén), s a kutatások során több falumaradvány elő is került, templommal és temetővel. E néhány száz fős kis falvak elnéptelenedésének oka valószínűleg a tatárjárás volt.

Cegléd első okleveles említése IV. (Kun) László korából, 1290-ből származik. Ez a királyi oklevél azonban nem bizonyítja egyértelműen, hogy e területre vonatkozik a ”Chegled” helységnév, hiszen még ekkor több ilyen nevű magyarországi helység létezett. Az igazi, alföldi Ceglédre vonatkozó első hiteles oklevelet 1358-ra tehetjük. Valószínűleg a tatárjárás után Magyarországra befogadott pogány kunok is letelepedtek a környéken.

Az eladdig királyi birtok Ceglédet I. (Nagy) Lajos királyunk 1358-ban anyjának, a lengyel Łokietek Erzsébetnek adományozza, aki aztán 1368-ban az óbudai klarissza apácák birtokába juttatta, akik a török korig, majd 1782-ig voltak földesurai a városnak.

A mezővárosi kiváltságoknak fokozatosan került birtokába a város: 1364. május 8-án (a városalapítók napja) I. (Nagy) Lajostól vámmentességet, 1420-ban Luxemburgi Zsigmondtól szabad bíróválasztási jogot kapott a város, 1448-ban pedig Hunyadi János kormányzó Gyümölcsoltó Boldogasszony, Barnabás apostol és Máté evangélista ünnepeire országos vásártartási jogot adományozott a településnek. (MOL DL 14 166.)

Emellett 1521-ből ismerjük András-napi országos vásárát is. (MOL DL 23 567.) A mezővárosnak 12 tagú saját tanácsa volt. A kiváltságok és a kedvező fekvés Ceglédre vonzották a környező falvak lakosságát.

A város lakosságának nagyságára az 1470-es és az 1510-es évekből van adat. Az előbbi években kb. 750, míg az utóbbi években kb. 1100 ember lakta Ceglédet. Az első városi tanács által kiadott oklevelet 1521-ből ismerjük. (MOL DL 23 567.) A középkor folyamán a településről 13 egyetemre járó személy volt ismert.

A 14. században a Berceltől Tószegig húzódó teljes terület Ceglédhez tartozott, majd Luxemburgi Zsigmond király saját híveinek adományozta Abonyt, Tetétlent, Hunyadi Mátyás pedig Törtelt.

Ugyancsak Zsigmond adományozta el azt a 4 pusztát, amelynek birtoklása több évszázados háborúskodást és pereskedést eredményezett Cegléd és Nyársapát között. A vitának az vetett véget, hogy az 1666-ban elpusztított Nyársapát lakói betelepültek Ceglédre.

1509-ben a város fellázadt az apácák tiszttartója ellen, annak különböző, az adók beszedésekor elkövetett önkényeskedései miatt, és egy parázs vita után a városiak megölték Sebestyén deákot. Az apácák Mészáros Lőrinc papot küldték a városba az emberek megnyugtatására. Az új tiszttartó segítségével aztán két évvel később sikerült a deák családjával egyezséget kötnie az apácáknak és a lakosoknak. Ennek értelmében a város 200 forintnyi kárpótlást fizetett a tiszttartó rokonainak.

1514-ben a keresztes sereg toborzásában, és a parasztháború ideológiájának megfogalmazásában nagy szerepet játszottak a ferences szerzetesek és a vidéki papok. Ezek közé tartozott Dózsa állítólagos barátja, a már említett Mészáros Lőrinc pap is (akinek nevét régebben a Katolikus Iskola viselte). A török ellen induló 40 ezres keresztes sereg Cegléden is átvonult, gyakorlatozott, és Dózsa innen küldte ki a jobbágyokat csatlakozásra felhívó kiáltványát. Körülbelül 2000 ceglédi is csatlakozott a sereghez, hiszen itt is létezett egy jómódú, felemelkedni vágyó marhatartó vagy szőlőbirtokos paraszti réteg. Dózsa híres ceglédi beszéde viszont sohasem hangzott el. Ettől függetlenül nem jogosulatlanul áll a Kossuth téri katolikus templom mögött a Somogyi József által készített Dózsa-szobor.

A török uralom alatt

A tatárdúlás után újabb veszély fenyegette Magyarországot: a török. Ceglédet már a mohácsi csata után felgyújtották, és Buda 1541-es, majd Szolnok 1552-es elfoglalása után 150 évre török uralom alá kerül. A török korban a város szultáni kincstári (hász) birtok lett, így viszonylagos békességet élvezett. A környékbeli lakosság a pusztítások elől a városba menekült, a puszta határ pedig a rideg marhatartásnak biztosított lehetőségeket. Az 1550-es években tagja volt a 3 város – Kecskemét, Nagykőrös, Cegléd – szövetségének, nagy fokú bíráskodási önállósággal rendelkezett. A reformáció hatására a város lakossága kálvinista lett (prédikált itt Szegedi Kis István is), ilyen középiskola is működött a városban, és a reformátusok vették birtokba a katolikus templomot is.

Miközben az egész ország számára a török kor nagy pusztulást hozott, addig Cegléd jelentősen gyarapodott a békés időszakokban. Ennek a tizenöt éves háború (1593–1606) vetett véget. Nógrád várának 1594-es visszafoglalásával, Pest megye területén is nagyobb hadjáratok kezdődtek, melyek Ceglédet is érintették. Ekkor a Ceglédet ért nagy veszteségek hatására, a nép teljes szétfutására került sor 1596–1602 között. A lakosság nagy része Kőrösre menekült. Az újranépesülés után a 17. században is nagy fokú önállósággal rendelkező, virágzó város volt. A ceglédi török világnak Buda felszabadulása után vége szakadt, de a török kiűzését eredményező háborúk miatt a lakosság 1683-ban ismét Kőrösre és Kecskemétre menekült.

Cegléd támogatta a Rákóczi-szabadságharcot, maga a fejedelem kétszer is járt a városban. A szabadságharc során ugyan a lakosság háromszor is menekülésre kényszerült, de 1711 után ismét emelkedett a város lakossága, majd a 18. század közepétől folyamatos a növekedés eredményeként, 1848-ra már több mint 16 000 lakója van.

A barokk korszak

A török kiűzése után a klarisszák visszakapták a várost, amit a nagyobb önállósághoz szokott lakosság igencsak sérelmezett. Az ellenreformáció jegyében katolikusokat telepítettek be a városba, akik a tanács felét alkották, és a 2 főbírójelölt egyike is katolikus volt. Elvették a reformátusok templomát, megszüntették középiskolájukat. Hiába volt az egész országban Cegléden a legnagyobb a jobbágytelek, Mária Terézia 1767-es úrbéri rendelete után mégis csökkent a jobbágyok kezén lévő földek nagysága. A tőlük elvett „feleslegföldeken” hozta létre az uradalom 1785-ben Ceglédbercelt. A klarissza rend II. József általi felszámolása után a földesúri jogokat a Ceglédi Vallásalapítványi Uradalom gyakorolta. A király türelmi rendelete megszüntette a reformátusok hátrányos megkülönböztetését is.

A 18. században kezdődött a lakosság egy részének tanyákra való kiköltözése, aminek eredményeként a város még jelenleg is egy nagy kiterjedésű tanyavilág központja. Még mindig jelentős szerepet játszott a rideg marhatartás, de egyre jelentősebbé vált a szőlőtermelés is. A mezőgazdaság fejlődéséhez jelentős mértékben hozzájárult a Széchenyi István barátja: Török János (a Mezőgazdasági Szakközépiskola névadója) által 1847-ben alapított szőkehalmi gazdaképző iskola.

Reformkor, forradalom, szabadságharc

Cegléd városának az első gyógyszertárát, Öffner János nyitotta meg, miután 1817 április 8.-án, Forgó György, a vármegye főorvosa közvetítésével a Helytartótanács megengedte. 1822-ben Öffner elhunyt, és majd hosszú pereskedés után az örökösök között, a ceglédi patikát Schütz András vásárolta meg. A ceglédi, akkor még „Magyar királyhoz" nevet viselő gyógyszertár 1841-ig Schütz András tulajdonában volt. Az 1840-es években örkényi Ferenczy József volt a harmadik tulajdonosa, és 1859-ben már persai Persay Sándor (1818-1885) volt a negyedik, amikor a patika a „Szentlélekhez" nevet viselte.

Az 1834-es nagy tűzvész után kezdődött a mai város tervszerű kiépülése. A gótikus katolikus templom helyén ekkor épült a mai templom és megkezdték a református templom építését is Hild József tervei alapján. Az 1847-ben megnyitott Budapest–Cegléd–Szolnok-vasútvonal, majd az 1854-ben Szeged felé elágazó Cegléd–Szeged-vasútvonal pedig jól mutatja a város közlekedés-földrajzi szerepének erősödését is.

A református iskola falánál állították fel 1996-ban a pozsonyi egykori Zöldfa fogadó erkélyét, amelyen állva mutatta be Kossuth az ünneplő pozsonyiaknak 1848. március 17-én Batthyány Lajost mint az ország felelős miniszterelnökét. Erről az erkélyről hirdették ki azt is, hogy az országgyűlés elfogadta a jobbágyfelszabadítást. Ez igencsak kedvező lehetett a ceglédieknek, hiszen ezzel a jobbágytelkek mind használóik tulajdonába kerültek.

A forradalom szele elérte e kis mezővárost is, és megalakult a nemzetőrség, melynek tagjai a szerb támadás hírére Bácskába vonultak, és részt vettek Szenttamás ostromában. Jelačić szeptemberi támadásának hatására Kossuth Lajos 1848. szeptember 10-én hadba hívó cikket jelentetett meg. Ugyanezen a napon a ceglédi főbíró, Csizmadia Mihály összehívta Cegléd, Nagykőrös és Kecskemét tanácsát, és egy határozatban arra szólították fel a kormányt és az országgyűlést, hogy kezdje meg az ország felfegyverzését ("ceglédi levél"). Kossuth erre a határozatra is hivatkozhatott, mikor az országgyűlésben bejelentette, hogy toborzókörútra indul. 1848. szeptember 24-én délután vonattal érkezett első állomására, Ceglédre.

Megjelenése és gyújtó hangú szónoklata – a ceglédi katolikus templom előtt – élénkítően hatott a népfelkelőkre és a nemzetőrökre egyaránt; 2-3 ezren csatlakoztak a szabadságharchoz. Állítólag a Pestre vonuló ceglédi önkéntesek énekelték először a Kossuth-nótát. A beszéd helyszínén ma emléktábla áll, és ennek az eseménynek állít emléket Horvay János 1902-ben felállított Szabadság téri Kossuth-szobra is. Ennek mintájára állították fel az 1920-as években a New York-i szobrot is.

1848 őszétől a város újra a „hadak útjára” került. Egyetlen csata zajlott itt 1849. január 25-én, a bedei (vagy Pál napi) csata, mikor a Szolnok felől előrenyomuló Perczel Mór tábornok megfutamította Ottinger Ferenc osztrák csapatait, és Irsáig üldözte őket. A csata helyén ma emlékmű áll, Perczel Mór szobra pedig a Malom téren található. Az 1849-es évben hol osztrák, hol magyar csapatok állomásoztak Cegléden.

A harctéren bekövetkező változások miatt, 1849 júliusában egy hétig Cegléd volt a magyar kormány székhelye. A Pesti út 6. szám alatt, Ferenchich József uradalmi tiszttartó házában volt elszállásolva Kossuth Lajos és családja. A július 8-i haditanácson Kossuth mellett részt vett Horváth Mihály miniszter, valamint Perczel Mór, Józef Wysocki, Aulich Lajos, Dessewffy Arisztid hadtestparancsnokok. De tartózkodott itt Degré Alajos, Bem József (akiről az Ipari Szakképző Iskolát nevezték el) és Henryk Dembiński is. Amikor Cegléd császári kézre került, itt szállt meg Jelačić, Schlik és Ottinger is.

A megtorlás is elérte a várost: Bobory Károly katolikus papot és Nánási Szabó Károly református lelkészt 1853-ban 15 évi fogságra ítélték. A szabadságharc hősei közül Cegléden temették el a váci csata hősét, Földváry Károlyt, valamint a Bemmel Erdélyben harcoló Csutak Kálmánt.

A szabadságharc után

Cegléd a szabadságharc leverése után is ragaszkodott a függetlenségi hagyományokhoz, a kiegyezés után általában függetlenségi párti képviselőket választott. 1876-77-ben Cegléden élt Táncsics Mihály, saját könyveit árusította, kevés sikerrel (ma általános iskola viseli a nevét). 1877-ben 100 ceglédi találkozott Turinban (Torino) az emigráns Kossuthtal, hogy hazahívja a város országgyűlési képviselőjének. Kossuth nem jött haza, de a „turini százak”, majd leszármazottaik minden évben megünnepelték az utazás évfordulóját. Ma is működik Cegléden az ország egyik legrégibb egyesülete, a Turini Százas Küldöttség Múzeumbaráti Kör, amely jelentős szerepet játszik a Kossuth-kultusz ápolásában és a Kossuth Múzeum támogatásában. Ha már Kossuth nem is lehetett a város képviselője, a fia azért igen: Kossuth Ferenc a századfordulón nemcsak Ceglédet képviselte, hanem ő volt a Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt vezetője is. Ennek a pártnak a színeiben volt a város országgyűlési képviselője az első világháború idején Károlyi Mihály is (róla kapta nevét az egykori Károly Mihály Kereskedelmi Szakközépiskola, az iskola új neve: Unghváry László Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskola és Szakiskola).

1881. november 26-án Jakab Lajos igazgatása alatt, a Népkör telkén megnyílt a szín­ház a Bánk bánt előadván. A ceglédi születésű nemesi származású persay Persay családbeli persai dr. Persay Ferenc (1854-1937), jogász, a későbbi Bars vármegye alispánja, és Bába Molnár Sámuel polgármester szereztek érdemeket a színház felépítése körül, amennyiben a 10 forintos részjegyzéseket ők gyűjtötték.^[4] Persay Ferenc apja, persai Persay Sándor (1818-1885), ceglédi gyógyszerész,^[5] a városnak az egyik legelső gyógyszerészei közé tartozott; 1848-ban szerezte a gyógyszerészi oklevelét és a "Szentlélek" nevezetű patikának, Cegléd első gyógyszertárának a negyedik tulajdonosa volt.^[6] A település harmadik gyógyszertárát persai Persay Sándor gyógyszerész másik fia, Persay Elek (1856-1908), gyógyszerész, Cegléd város tanácsosa, a római katolikus egyháztanács tagja, a Ceglédi Népbank igazgatósági tagja, 1896-ban alapította meg a "Megváltó" név alatt".

A mezőgazdasági modernizáció Cegléden és környékén is megjelent. A 19. század végére: beindul a gépesítés (cséplőgép, gőzeke), elterjed a gyümölcskultúra, az állattenyésztés. A századfordulón megfigyelhető volt az üzemek növekedésének tendenciája, de a kisipar jellege változatlan maradt.

A 19. század második felében legerősebben a malomipar fejlődött (vízi-, száraz-, szél-, gőzmalmok). Ezek már tőkés jellegű ipari vállalkozások voltak. A közlekedési helyzetből adódó előnyöket is egyre jobban kihasználta a város. A 19. század közepén még csak a település nagysága, valamint néhány jelentősebb középület és lakóház fejezte ki a mezővárosi rangot. A századfordulóra azonban már előrehaladt a városiasodás, 1899-ben az állami gimnáziumot kapott a város (református Ceglédi Kossuth Lajos Gimnázium), amelynek a létrehozása Dobos János (1844-1913) levéltáros nevéhez fűződik (apja, nemes Dobos János (1804–1887) református lelkész, mély nyomot a város emlékezetében a szorgalmas tevékenysége miatt). Dobos János ceglédi levéltáros felesége, Persay Sándor gyógyszerész lánya, persai Persay Anna (1859-1915) asszony volt. Ekkor a legjelentősebb középületek épültek: a virágkor nagyban kötődik az akkori polgármester, Gubody Ferenc személyéhez.

Cegléd volt akkoriban az agrárszocialista mozgalom egyik központja is. A szociáldemokrata indíttatású Várkonyi István (általános iskola viseli nevét) 1897-ben a mai Sportcsarnok helyén egykor állt Vigadóba hívta össze az első földmunkáskongresszust, ahol megfogalmazták a földosztás programját és létrehozták a Magyarországi Független Szocialista Pártot. A mozgalmat aztán egy év múlva szétverték. Ennek ellenére Urbán Pál kezdeményezésére 1902-ben Cegléd-Homokpusztán jött létre az ország első (akkor még önkéntes) termelőszövetkezete.

A 20. század

Dr. Gombos Lajos (1881–1949) ceglédi polgármester az 1907-1918 közötti időszakban (a nehéz körülmények ellenére) sokat tett a városért. Fejlesztette a gáz- és vízhálózatot, bazaltköves burkolatot kapott több főút, a várost 10 kerületre osztották, bevezették a házak számozását, felállította a városi Tűzoltóságot. A háborús években is fáradhatatlanul munkálkodott a városért és a lakosság jobb ellátásáért. 1918 októberében az ország központi hatalma összeomlott, az országos irányítást Károlyi Mihály ragadta magához, a frontokról óriási tömegben özönlött haza a katonaság. Kitört az őszirózsás forradalom. Cegléden a népharag a közigazgatás vezetői ellen fordult az ellátási, élelmezési hiányok miatt.^[7]

Az első világháborúban közel 1000 ceglédi lakos esett el, és a Tanácsköztársaság 1919-es napjai sem múltak el áldozatok nélkül. A két világháború közötti korszakban többek között kiemelkedő szerepet töltött be a helyi református nemesi származású dr. Dobos Sándor (1881–1969),^[8] ügyvéd, aki Pest vármegyei tiszteletbeli főügyésze, Cegléd városa tiszti ügyésze, 1918-ban Cegléd városa helyettes polgármestere, a ceglédi református egyház főgondnoka, a ceglédi gazdasági egyesület elnöke, a Turini Százas Küldöttség elnöke, a Ceglédi Kisgazda főszerkesztője, valamint a ceglédi takarékpénztár igazgatósági tagja is volt. Rövidebb ideig többször helyettesítette a ceglédi polgármestert: 1918-tól 1919. január 9-éig a Nemzeti Tanács elnökeként, 1919 augusztusától pedig Sárkány Gyula 1921. november 21-ei megválasztásáig irányította ő a helyi ügyeket.

A ceglédi népkönyvtár gondolata ha bár korábban felmerült, csak 1920-ban született meg a rendelet egy Városi Könyvtár létrehozására. A könyvtár megszervezését dr. Hübner Emil (1879–1956) ügyvéd vállalta magára minden anyagi ellenszolgáltatás nélkül. Segítője Szalisznyó Lajos volt. A Városi Könyvtár 1924. november 1-jén nyílt meg ünnepélyesen. Hübner Emil egyben a „Czegléd” című lapnak a belső munkatársa, 1904-ben pedig felelős szerkesztője lett és a hírlap irodalmon kívül történelmi tanulmányokkal foglalkozott; e szakba vágó értekezései, cikkei és bírálatai a Ceglédben, az Archaeologiai Értesítőben, a Magyar Gazdaságtörténelmi Szemlében, a Katholikus Szemlében jelentek meg.^[9]

A második világháborús veszteségeket növelte a zsidók deportálása (kb. 600 áldozat) és a vasútállomás 1944. augusztus 29-i bombázása is. A szovjet hadsereg 1944. november 4-én foglalta el a várost, amelynek határában óriási hadifogolytábort működtetett. A következő években itt is kiépült a kommunista diktatúra. 1952-ben, jelentős részben ceglédi tanyákból önállósodott Csemő község. 1956. október 26-án gimnáziumi diákok kezdeményezte tüntetés volt a városban, és a forradalmárok kezébe került a hatalom. November 4-én aztán már a Cegléden állomásozó szovjet csapatok is kivették részüket a forradalom leveréséből. A hetvenes években a város fejlődésnek indult, de a rendszerváltás után gyakorlatilag megszűnt ipara, visszafejlődött mezőgazdasága, bár az idegenforgalom jelentősége (Ceglédi Gyógyfürdő és Szabadidőközpont) folyamatosan nő.

Egykoron a Magyar Honvédség egyik jelentős központja volt Cegléd. 1874-ben kezdődött meg a katonai élet a városban, jelenleg is áll az első laktanya épülete a városban. 1905-ben kezdtek el építeni egy újabb laktanyát, ez negyven évig volt a magyar katonáké, később pedig, a világháború után szovjeteké. A magyar katonákat végül, a városon kívül az 1951-ben épült Törteli úti "Dózsa György Laktanya" fogadta be. Ide költözött be az első alakulat, ami a 30. Áttörő Tüzérhadosztály volt. A tüzérség tizenöt éven keresztül egyeduralkodó volt Cegléden, Végül 1966-ban költözött ide más fegyvernem is. A tüzérhadosztály a laktanya bezárásának idején, MH 10. Dózsa György Tüzérdandár néven fejezte be a pályafutását.

A másik fontos katonai egysége a laktanyának a MH 66. Puskás Tivadar Híradó Zászlóalj volt. A zászlóalj 1966. október 29-én alakult Cegléden, 66. Önálló híradózászlóalj néven. A zászlóaljnak a feladata volt, a Cegléd helyőrségben lévő 3. Gépesített Hadtest híradásának biztosítása béke és természetesen ha kellett akkor háborús viszonyok között is. A hadtestnek fontos volt az alárendelt csapatok közötti gyors kommunikáció.

A városközpontban 1962-ben megnyílt autóbusz-állomás 1987-ben költözött át a vasútállomás elé, az egykori vásártér területének északi részére.^[10]

1990-ben az akkori honvédelmi miniszter rendeletében a híradózászlóalj felvette a Puskás Tivadar nevet. 1991-ben az alakulat és a szintén Ceglédre díszlokált MH 3. Rendészeti Komendáns Zászlóaljjal összeolvadt, és így a két szervezetből alakult meg a MH 66. Puskás Tivadar Vezetésbiztosító Zászlóalj. 2000 végétől a szervezet átalakítási intézkedéseknek folytán, megkezdődött a zászlóalj felszámolása, ezzel együtt a ceglédi laktanya is fokozottan kezdett "eltűnni". A történelem végül 2001. június 30-án érte utol, ekkor végleg bezárták a laktanyát. Élt 50 évet és ezzel Cegléd megszűnt katonavárosnak lenni.^[11]

2020-ban kezdődik a Gál József Sportcsarnok felújítása is.

Népessége

A következő ábra bemutatja, miként változott Cegléd lakosainak száma 1784-től:

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 83,1%-a magyarnak, 1,6% cigánynak, 0,5% németnek, 0,3% románnak mondta magát (16,8% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 26,9%, református 17%, evangélikus 1,2%, görögkatolikus 0,3%, felekezeten kívüli 19,5% (33,7% nem nyilatkozott).^[12]

2022-ben a lakosság 86,7%-a vallotta magát magyarnak, 0,8% cigánynak, 0,5% németnek, 0,2% ukránnak, 0,2% románnak, 0,1-0,1% szerbnek és lengyelnek, 2,8% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (13% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 20,4% volt római katolikus, 15,8% református, 1,4% evangélikus, 0,5% görög katolikus, 0,1% ortodox, 0,9% egyéb keresztény, 1,1% egyéb katolikus, 16,3% felekezeten kívüli (43,3% nem válaszolt).^[13]

Politika

Polgármesterei

• 1990-1994: Mácz István^[14] (MDF)
• 1994-1995: Kárteszi István (MIÉP-MDF-FKgP-KDNP-EKGP)^[15] Kárteszi István 1995-ben hunyt el, az időközi polgármester-választást pedig 1996-ban tartották. ^[16]
• 1996-1998: Sós János (független)^[17]
• 1998-2002: Sós János (független)^[18]
• 2002-2006: Sós János (független)^[19]
• 2006-2010: Földi László (Fidesz-KDNP)^[20]
• 2010-2014: Földi László (Fidesz-KDNP)^[21]
• 2014-2019: Takáts László (Fidesz-KDNP)^[22]
• 2019-től: Dr. Csáky András (független)^[1]

A 2019-es önkormányzati választás eredménye

• A polgármester-választás eredménye^[23]

• A képviselőtestület-választás eredménye^[24]