A | B | C | D | E | F | G | H | CH | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | W | X | Y | Z | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9
Magyarországon a kollektivizálás a második világháború után – szovjet mintára – több hullámban folyt le; a nagybirtokrendszer felszámolását és a mezőgazdasági termelésnek mezőgazdasági termelőszövetkezetek és termelőszövetkezeti csoportok, (a közbeszédben tsz-ek illetve tszcs-k), illetve állami tulajdonú gazdálkodó szervezetek, állami gazdaságok keretében való újjászervezését célozta.
Fogalma
A kollektivizálás eredeti értelmében a közösségi tulajdonba vételre vonatkozik, azonban Magyarországon a mezőgazdaság szocialista átszervezését, a paraszti magángazdaságok erőszakos felszámolását és területükből mezőgazdasági nagyüzemek (termelőszövetkezet)[1] kialakítását jelenti. A kollektivizálás az egész országra kiterjedően 1948 után indult meg. Adminisztratív, kényszerítő eszközökkel (adminisztratív módszerek) vették rá a parasztokat arra, hogy adják be a földjüket a szövetkezetbe. A kollektivizálás 1948–1961 között a két nagyobb szakaszban zajlott le, amelynek során az ország területének 93%-a került állami vagy szövetkezeti tulajdonba. Jogilag a föld korábbi tulajdonosáé maradt 1967-ig; ekkor az 1967. évi IV. törvény értelmében szövetkezeti tulajdonba került.
A kollektivizálás és az irreálisan magas közterhek nyomása miatt a parasztság tömegesen menekült el a mezőgazdaságból: kb. 300 ezren hagyták el hagyományos életkereteiket, és más területen kerestek megélhetést. Ennek következtében csak 1953-ban mintegy 1 millió hold termőföld maradt parlagon.[2]
A mezőgazdasági termelőszövetkezetek
A termelőszövetkezet (rövidítve: TSZ, kimondva: téesz) egyfajta szövetkezet, kistermelők „önkéntes társulása”. Mezőgazdasági kistermelők esetében mezőgazdasági termelőszövetkezetről (MGTSZ) beszélünk. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek mellett léteztek kisipari termelőszövetkezetek (KTSZ) és ipari szövetkezetek (ISZ) is. Működtek nem termelő, hanem kereskedelmi, fogyasztási szövetkezetek, úgynevezett ÁFÉSZ-ek is.
Fajtái
- Az első termelőszövetkezeti csoportban (tszcs) a tagok a legfontosabb talaj-előkészítési munkákat együttesen, egyéni munkával, közös táblán, vetésforgóval végezték el.
- A második fajta fejlettebb, de a legkevésbé népszerű típusú termelőszövetkezetben az egyéni munkával, de közösségben, táblásan megművelt föld terményeit átlag szerint osztották el maguk között.
- A harmadik típus a tulajdonképpeni termelőszövetkezet, olyan szocialista szövetkezeti forma, amelyben a beadott javaktól függetlenül, a közösen végzett munka arányában (munkaegység) részesültek jövedelemben a tagok.
Története
Szövetkezetesítés Magyarországon 1945 után
Magyarországon három hullámban zajlott a mezőgazdasági szektor kollektivizálása, azaz az állami irányítású szövetkezetesítés:
- 1949–1953
- 1955–1956
- 1959–1961
A mezőgazdasági termelésben dolgozó munkásréteg, azaz a parasztság közben kétszer tudott rövid időre (1954–1955 között, majd 1957–1958 között) visszatérni az önálló, egyéni gazdálkodáshoz.
Magánszövetkezetek korábban is léteztek, mint például az értékesítési célú Hangya Szövetkezet, azonban a mezőgazdasági termelés ekkoriban még alapvetően nagybirtokokon folyt. Az 1945-ben megkezdődő földosztással sokan jutottak kis földterülethez.
1948-ban a kommunisták szovjet segítséggel átvették a hatalmat, de céljuk nem a hasznos szövetkezeti működési forma népszerűsítése és elterjesztése volt, hanem a magángazdálkodás politikai okokból történő felszámolása, a vidéki agrárnépesség szoros állami ellenőrzése, gazdasági szempontból pedig az iparosodás szolgálata: a tőke elvonása a mezőgazdaságból és átcsoportosítása az iparba, valamint az újonnan kiépülő nehéziparhoz szükséges munkaerő biztosítása a falusi népességfelesleg városokba vonzásával.
A Rákosi Mátyás vezette Magyar Dolgozók Pártja (MDP) szovjet mintára képzelte el a modernizációként beállított kolhozrendszer létrehozását. Először erőszakos módszerekkel folyt a kollektivizálás, ami ellenállást váltott ki az emberekből. A téesztagokat megfosztották magántulajdonuktól, a parasztok nem voltak motiválva, nem volt munkájuknak tényleges, kiszámítható haszna. A mezőgazdasági kibocsátás visszaesett, de a kommunisták szabotázsra fogták a dolgot, és megkezdődött az ellenállók, az ún. kulákok üldözése. Nagy Imre miniszterelnöksége alatt felhagytak a kényszer-kollektivizálással, de 1955–56-ban folytatták, ami az 1956-os forradalom egyik oka lett.
A levert 1956-os forradalom után Kádár János által indított harmadik hullám már nem folyamodott erőszakhoz, mégis ez lett a legsikeresebb. Az állam több gépet biztosított a gazdálkodáshoz, a téesztagok pedig kedvezményeket kaptak, például kiterjesztették a társadalombiztosítást a téeszekben dolgozókra.
Az új gazdasági mechanizmus (1968) bevezetéséig kellett várni a kis háztáji magángazdaságok engedélyezésére. A termelőszövetkezetek ezután ipari melléküzemágakat is létrehozhattak.
A téeszesítés eredményeként a hagyományos paraszti társadalom és életforma eltűnt. Tíz év alatt megközelítőleg 1 millió ember költözött a városokba. Ezen urbanizáció folyományaként az egykori vidéki parasztság (agrárproletariátus) jelentős része ezáltal a városi iparban, többnyire gyárakban dolgozó munkásréteg létszámát gyarapította. Kulturális sokk érte a társadalmat. A kollektivizáltak sérelmeiről hallgatni kellett, a konfliktusok elfojtása miatt megnőtt az öngyilkosságok száma, egyes vidékeken felütötte a fejét az alkoholizmus.[3] A falusi utcakép meghatározó eleme lett a Kádár-kocka.
A termelőszövetkezet vezetési módszere
A közgyűlés
A közgyűlés a tsz legfőbb testületi szerve, mely a tagok összességéből állt. A testületi szabályok szerint a tsz minden tagja érvényesíthette tulajdonosi jogát, és részt vehetett a közös gazdaság irányításában. Ez az elv a gyakorlatban csak csekély mértékben érvényesült.
A termelőszövetkezet vezetősége
A vezetőség a tsz általános hatáskörű testületi szerve, amelyet a közgyűlés a tagjai közül titkos szavazással négy évre választott meg, melynek létszáma 10–25 fő volt.
A termelőszövetkezeti bizottságok
A téeszek vezetésében fontos szerepet töltöttek be a különböző bizottságok. Feladatuk az akkori szövetkezeti demokrácia kialakítása és a korszakbeli felfogás szerinti demokratikus önkormányzat megvalósítása.
A termelőszövetkezet dolgozói
A tsz-ek dolgozói kezdetben a saját földjüket a tsz közös tulajdonába beadó, a tsz-be belépett személyek voltak.
Vagyonegyesítés, tulajdoni bejegyzés, kárpótlás
Az első szabadon választott parlament 1992-ben megalkotta az úgynevezett szövetkezeti átalakulási törvényt. Ebben a jogszabály azt írta elő, hogy a termelőszövetkezetek nem csak a nyugdíjas és dolgozó tagjainak köteles juttatni az évtizedek során felhalmozott vagyonból, hanem mindazoknak, akik valamikor legalább öt esztendeig dolgoztak a közös gazdaságban.
Kapcsolódó szócikkek
További információk
- Földindulások, sorsfordulók. Kollektivizálás, agrárvilág és vidéki változások a XX. század második felében; szerk. Schlett András; Szt. István Társulat, Bp, 2012 (A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának könyvei. Tanulmányok)
- Ö. Kovács József: A paraszti társadalom felszámolása a kommunista diktatúrában. A vidéki Magyarország politikai társadalomtörténete, 1945–1965; Korall, Bp., 2012 (Korall társadalomtörténeti monográfiák)
- Állami erőszak és kollektivizálás a kommunista diktatúrában; szerk. Horváth Sándor, Ö. Kovács József; MTA BTK TTI, Bp., 2015 (Magyar történelmi emlékek. Értekezések)
- Ö. Kovács József: Vidéki Magyarország, 1945–1970. Dokumentumok földről, hatalomról, emberi sorsokról; Balassi–Korall, Bp., 2015
- Állami erőszak és kollektivizálás a kommunista diktatúrában; szerk. Horváth Sándor, Ö. Kovács József; MTA BTK TTI, Bp., 2015 (Magyar történelmi emlékek. Értekezések)
- Farkas Gyöngyi: Lázadó falvak. Kollektivizálás elleni tüntetések a vidéki Magyarországon, 1951–1961; Korall, Bp., 2016 (Korall társadalomtörténeti monográfiák)
- Sorsfordítás. A paraszti társadalom felszámolása, 1945–1962; kísérőszöveg Horváth Gergely Krisztián, Őze Sándor; NEB Hivatala, Bp., 2018
- Magyar dúlás. Tanulmányok a kényszerkollektivizálásról; szerk. Galambos István, Horváth Gergely Krisztián; MTA BTK–NEB, Bp., 2019 (Magyar vidék a 20. században)
- Kovács Teréz: A paraszti gazdálkodás és társadalom átalakulása; 2. jav. kiad.; L'Harmattan, Bp., 2020
- Varga Zsuzsanna: A magyar parasztság esete a szovjet kolhozzal. Átalakuló életvilágok falun az ötvenes-hatvanas években; L'Harmattan, Bp., 2021 (Humaniórák)
Jegyzetek
- ↑ Emellett léteztek ún. állami gazdaságok (ág), amelyek nem kollektivista alapon működő mezőgazdasági állami vállalatok voltak.
- ↑ Kislexikon
- ↑ Kovács Csaba: Panaszok a kollektivizálás befejező hullámának időszakából: az egyéni és a szövetkezeti gazdálkodás problémáinak sajátosságai Archiválva 2019. október 23-i dátummal a Wayback Machine-ben – In: Múltunk, 2013/3. sz., 207–251. o.
Források
- Magyar néprajzi lexikon V. (Szé–Zs). Főszerk. Ortutay Gyula. Budapest: Akadémiai. 1982. 266–268. o. ISBN 963-05-2443-0
- Száray Miklós-Kaposi József: Történelem IV. (Nemzeti Tankönyvkiadó, 2006)
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.
Analóg multiméterek túlterhelés elleni védelme
Egyenáram
Egyenáram mérése
Egyenirányítós lengőtekercses műszer
Elektromágnes (fizika)
Elektromos feszültség
Elektromos térerősség
Fáziseltolódás
Fázismutató
Fajlagos ellenállás
Feszültséggenerátor
Feszültségváltó
Forgó mágneses tér
Háromfázisú hálózat
Hőelektromosság
Hatásos ellenállás
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.