Algériai Népi Demokratikus Köztársaság
الجمهورية الجزائرية الديمقراطية الشعبية (arab) al-Jumhūriyya al-Jazāʾiriyya ad-Dīmuqrāṭiyya aš-Šaʿbiyya ⵜⴰⴳⴷⵓⴷⴰ ⵜⴰⵎⴻⴳⴷⴰⵢⵜ ⵜⴰⵖⴻⵔⴼⴰⵏⵜ ⵏ ⴷⵣⴰⵢⴻⵔ (berber) Tagduda tamegdayt taγerfant n Dzayer
Algéria zászlaja Algéria címere Algéria címere
Nemzeti mottó: بالشعب و للشعب A nép forradalma a népért Nemzeti himnusz: Kasszaman
Fővárosa	Algír
Koordináták: é. sz. 28°, k. h. 1°28, 128.000000°N 1.000000°E
Államforma	köztársaság
Vezetők
Elnök	Abd el-Madzsíd Tebbún[1]
Miniszterelnök	Aymen Benabderrahmane
Hivatalos nyelv	arab, berber[2]
Beszélt nyelvek	francia, algériai arab
Függetlenség	Franciaországtól
Függetlenség kikiáltása	1962. július 5.
Elődállamok	Francia Algéria
Tagság	Lista Egyesült Nemzetek Szervezete Afrikai Unió Kereskedelmi Világszervezet Arab Liga Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank Nemzetközi Fejlesztési Társulás Nemzetközi Pénzügyi Társaság Nemzetközi Beruházásbiztosítási Ügynökség Beruházási Viták Rendezésének Nemzetközi Központja Afrikai Fejlesztési Bank Afrikai Gazdaságfejlesztési Arab Bank Gazdasági–Társadalmi Fejlesztési Arab Alap Az Arab Magreb Uniójának zászlaja Arab Valutaalap Interpol Vegyifegyver-tilalmi Szervezet Nemzetközi Hidrográfiai Szervezet UNESCO Föld-megfigyelési Csoport Egyetemes Postaegyesület Nemzetközi Távközlési Egyesület Kőolaj-exportáló Országok Szervezete Nemzetközi Polgári Védelmi Szervezet Meteorológiai Világszervezet Egészségügyi Világszervezet Iszlám Konferencia Szervezete
Népesség
Népszámlálás szerint	43 900 000 fő (2020)[3]
Rangsorban	32.
Becsült	42 228 429[4] fő (2018)
Rangsorban	32.
Népsűrűség	18,43 fő/km²
Rangsorban	164.
Főbb etnikumok	arab-berber 99% egyéb 1%[5]
Vallások	iszlám 99% (államvallás)
GDP	2019
Összes	200,171 milliárd USD[6] (53.) PPP: 693,109 milliárd USD
Egy főre jutó	4645 USD (109.)
HDI (2017)	0,754[7] (85.) – magas
Gini-index (2011)	27,6[8]
Írástudatlanság	19,8%
Földrajzi adatok
Terület	2 381 741 km²
Rangsorban	10.
Víz	1,1%
Időzóna	CET (UTC+1)
Egyéb adatok
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „” hivatkozásra.
Pénznem	algériai dinár (DZD)
Nemzetközi gépkocsijel	DZ
Hívószám	+213
Segélyhívó telefonszám	14 17 112 1548 1055
Internet TLD	.dz
Villamos hálózat	230 V/50 Hz
Elektromos csatlakozó	C és F típus
Közlekedés iránya	jobb oldali
A Wikimédia Commons tartalmaz Algériai Népi Demokratikus Köztársaság témájú médiaállományokat.

Algéria észak-afrikai állam a Földközi-tenger partján. Szárazföldön keletről Tunézia és Líbia, délről Mali és Niger, délnyugatról Mauritánia, nyugatról pedig Marokkó és Nyugat-Szahara határolja. Északról tengeri határ választja el Spanyolországtól és Olaszországtól. Területe 2 381 741 km², Afrika legnagyobb területű országa, valamint a világ 10. legnagyobb országa. Algéria a 44 milliós lakosságával Afrika 10. legnépesebb országa. Fővárosa Algír, három legnagyobb városa pedig Orán, Kaszentína és Annába.

Hivatalos nyelve az Arab és a berber. A lakosság túlnyomó zöme iszlám vallású. Gazdaságilag a fejlődő országok közé tartozik. 2022-ben Afrika 4. legnagyobb gazdaságával, valamint Afrika 9. legmagasabb életszínvonalával rendelkezett. 2021-ben az ország két legfőbb exportcikke a kőolaj és a földgáz volt, valamint két legnagyobb kereskedelmi partnere Olaszország és Spanyolország. A korrupcióérzékelési index alapján a közepesen korrupt országok közé tartozik.

Algéria középhatalom globális ügyekben. Számos nemzetközi szervezetnek a tagja (lásd az infoboxban).

Etimológia

Az ország neve Algír (fő)város nevéből ered, amely pedig az arab al-Dzsazáir ( الجزائر , "a szigetek") szóból.^[9][10][11]

Lásd még: Algéria földrajzi nevei különböző nyelveken

Földrajz

Algéria Afrika északnyugati részén fekszik, földközi-tengeri partvonala 1200 km hosszú. A mediterrán partvidéket a 300–400 km széles, árkokkal, termékeny medencékkel és völgyekkel több párhuzamos vonulatra osztott Atlasz-hegység választja el a Szaharától.

Az ország négy nagy tájból áll:

• A tengermellék és a Tell-Atlasz
• Sott-fennsík
• Szaharai-Atlasz
• Szahara

Algéria domborzati és műholdas képe – nyitható sablon >>>>>>>>
Spanyolország Marokkó Tunézia L í b i a Niger M a l i Mauritánia Algír Annába Kaszentína Orán Tamanrasset Földközi-tenger Merlhir-sott T e l l - A t l a s z Szaharai - Atlasz N y u g a t i - E r g Keleti-E r g Ses-Erg h a m m a d a S - z - a - h - a - r - a Ahaggar Taszilin- Ádzser Akákusz A d r a r Tahat Mzab térkép szerkesztése

Domborzata

Ez az ország leglakottabb és mezőgazdaságilag is igen fontos területe. A keskeny part menti síkság alig 80–150 km széles, ezt a Tell-Atlasz vonulata követi. A tengerparton ritka a homokos strand. A Földközi-tenger vizét általában meredek sziklafalak övezik, beljebb viszont dúsan termő völgyek váltakoznak nehezen művelhető köves fennsíkokkal. A Tell-Atlasz legmagasabb pontja 2308 m (Lalla Khedidja Kabiliában).

A Tell-Atlasz és a vele párhuzamos Szaharai-Atlasz nyugatról kelet felé fokozatosan közeledik egymáshoz, s az Atlasz-hegység keleti részén egyesül.

Sott-fennsík

A két hegylánc közé zárt terület az ún. Berber-(vagy Sott) fennsík átlagosan 900 m magas felföld, amelyen zárt medencék és nagy sóstavak találhatók. Nevét az időnként kiszáradó sós tavakról, az úgynevezett sottokról (chott) kapta.

Szahara-Atlasz

A fennsíkhoz délről csatlakozó, a tengerparttal és a Tell-Atlasszal párhuzamos Szaharai-Atlasz legmagasabb pontja a Dzsebel Aïssa (2236 m). Itt a Szaharai-Atlaszban termékenységről már szó sem lehet. Még a legmagasabb csúcsokon sem éri el a csapadék évi mennyisége a 400 mm-t. Legfeljebb gyér füvű legelő nő meg rajta. A Szaharára néző lejtők kősivatagok. Az úgynevezett szaharai kapukon kelnek át a hegységen a nagy múltú (karaván)utak, amelyeknek kijáróiba oázisvárosok települtek. A Szaharai- és a Tell-Atlasz egyesülő-, és Tunéziába is átnyúló keleti része az Aurés (Oresz-) hegység.

Szahara

Az ország területének mintegy háromnegyed része sivatag, elszórtan oázisokkal. Az északnyugati és északkeleti rész homoksivatag (erg), a Szahara nagy része azonban köves (hammáda). Délkeleti felén emelkedik az Ahaggar- és a Taszilin-Ádzser-hegység. Több helyen dús vizű források törnek a felszínre, ahol virágzó oázisok találhatók (pl. északon a Mzab-föld városai).

Az Ahaggar-hegységben található az ország legmagasabb pontja, a Tahat csúcs, melynek magasságát 2918 m^[12] és 3005 m^[13] közé teszik.

• 

  Főbb utak és települések

• 

  Oázis az Ahaggar-hegységben

• 

  A Tahat az Ahaggar-hegységben az ország legmagasabb pontja

• 

  A Taszilin-Ádzser-hegység egy része

• 

  A tuaregek állatokat itatnak a Szaharában

Vízrajz

Legjelentősebb folyó a Chéliff (vagy Sheliff); Orántól ÉK-re ömlik a Földközi-tengerbe. Legjelentősebb tavak: Chergui-sott, Merlhir-sott, Mérouane-sott (sóstavak).

Éghajlata

A Földközi-tenger partvidékén meleg nyarú mediterrán éghajlat jellemző, az Atlasz vidékén, különösen a Sott-fennsíkon szubtrópusi sztyepp éghajlat alakult ki, az ország túlnyomó része pedig sivatagi éghajlatú.

A Földközi-tenger légáramlatai kellemes, mediterrán éghajlatot alakítanak ki a tengerparton: enyhe, fagymentes a tél (a január középhőmérséklete +12 °C) és mérsékleten meleg a nyár (az augusztus középhőmérséklete 25 °C). Az évi csapadék 400–800 mm, az esős időszak novembertől márciusig tart, a nyár száraz, napsütésben gazdag.

A szubtrópusi sztyepp éghajlat területén a nyár forró, a tél viszont aránylag hideg, az évi hőmérsékleti ingadozás jelentős. A legmelegebb hónap középhőmérséklete a Sott-fennsíkon eléri a 30-35 °C-ot, a leghidegebb hónapé 5-6 °C körül alakul. A hőmérséklet abszolút maximumai 45-48 °C-ig emelkednek, télen -10 °C körüli fagyok is előfordulhatnak, a hegyekben gyakori a hó. A csapadék évi összege 100–300 mm, évi járását téli és tavaszi maximum és hosszú nyári száraz időszak jellemzi.

Az Atlasz-vidéktől délre a hőség egyre fokozódik, s a nyári napokon gyakorta eléri az 50 °C-ot, a Szahara Algériához tartozó területén találjuk Afrikában a legforróbb nyarat. A legmelegebb hónap középhőmérséklete 34-38 °C között váltakozik, az abszolút maximumok elérik a 48-53 °C-ot. A leghűvösebb hónap középhőmérséklete 8-16 °C közötti, télen gyenge fagyok is előfordulhatnak. A napi hőingás jelentős, minden évszakban eléri a 15-20 °C-ot. A csapadék átlagos évi összege mindenütt kevesebb 50 mm-nél, éven belüli eloszlása rendszertelen, a Szahara északi peremén a téli hónapokban, déli részén nyáron esik kevesebb csapadék (az évi átlag 100–200 mm). A száraz sivatagi tájakon az égbolt egész évben csaknem felhőtlen, a napsütés zavartalan, az évi 3500-4000 órás napfénytartam a csillagászatilag lehetségesnek 80-90%-a. Gyakori a homokvihar, az ún. harmattán.^[14]

Élővilág, természetvédelem

Algéria területének már csak alig 2%-át borítja erdő. Az Atlaszvidék természetes növénytakaróját eredendően a keménylombú erdők alkották, melyeket mára már szinte teljesen kiirtottak. Helyükön a völgyekben mezőgazdasági termelés folyik, a hegyoldalakon pedig mediterrán cserjés, a macchia tenyészik. A Tell-Atlasz kellőképpen csapadékos északi lejtőin a macchia mellett aleppóifenyő, paratölgy és magyaltölgy, valamint az 1600 m feletti területeken cédrusok nőnek. Kabiliában még vannak összefüggő erdőségek. A Sott-fennsík uralkodó növényzete az eszpartófű s az üröm. A Szaharai-Atlasz hegyvidéki sztyeppéje délen kopár sivatagba megy át; említésre méltó növényzet (elsősorban datolyapálma) csak a peremvidékeken s a talajvízzel rendelkező területeken (oázisokban) nő. A Szahara növényzete a szárazsághoz alkalmazkodott fajokból áll. Ezek vagy igen rövid tenyészidejű efemerek vagy szukkulens (pozsgás), geofiton, illetve a gyökerüket a víz után nagy mélységbe lebocsátó évelő növények. A különböző sivatagtípusokban eltérő növénytársulások alakulnak ki. A homokdűnéken a tevefű (Cymbopogon) sp.^[15] és az ízelt szakszaul (Haloxylon tamariscifolium) mellett a Retama és a Calligonum fajok nőnek. A kavicsos, agyagos területeken néhány Aristida és Anabasis faj tengeti életét. A sziklasivatagokban van a legkevesebb növény. Az oázisokon kívül valódi fák (tamariska és akácia fajok) csak a vádik, az időszakos vízfolyások völgyeiben élnek.

Az állatvilág a növényekhez hasonlóan a szárazsághoz alkalmazkodott és fajokban szegény. Valamennyi állat gyors mozgású és főképpen éjszakai életet él. Elsősorban gazellák és a sivatagi róka, antilopok, ugróegerek, kígyók, gyíkok, skorpiók élnek itt. A kis, lényegében elzárt oázis-ökorendszerekben különböző madarak – nagy ragadozómadarak is – és rovarok is találhatók. A legfőbb haszonállat az egypúpú teve, a dromedár.

Nemzeti parkjai

2020 táján tizenegy nemzeti park található. 1921-ben a gyarmati főkormányzó utasításával jött létre az Erdészeti Hivatalhoz tartozó nemzeti parki intézményrendszer. A független Algériában 1972-ben hozták létre az első nemzeti parkot, a Taszilin-Ádzser hegységben. A kiemelkedő régészeti jelentőséggel bíró Ahaggar és Tasszili Nemzeti Parkot 2011 februárjában kulturális parknak (parc culturel) nevezték át.^[16]

Természeti világörökségei

Az UNESCO listáján csak egy algériai táj szerepel: Taszilin-Ádzser. A táj igen festői, a szél által koptatott homokkő sziklák valóságos „erdőt” alkotnak. Jelentősége mégis régészeti lelőhelyként van. Sziklába vésett rajzok bizonyítják, hogy itt már 8000 éve élt ember.^[17]

Történelem

Bővebben: Algéria történelme

Algéria mai területén a berberek által irányított numidiai királyság működött i. e. 202-től i. e. 25-ig. i. e. 25-ben Augustus római császár Numidiát a Római Birodalomhoz csatolta.

A Nyugatrómai Birodalom bukása után a terület felett az irányítást a Bizánci Birodalom vette át, az arabok 8. századi érkezéséig. A 8. század elején Algériát a damaszkuszi Omajjád kalifátushoz csatolták.

A berberek kezdetben ellenálltak az érkező araboknak, azonban fokozatosan felvették az iszlám vallást, az arab nyelvet és kultúrát is.