A | B | C | D | E | F | G | H | CH | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | W | X | Y | Z | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9
Új-Zéland (angolul: New Zealand; maoriul: Aotearoa, IPA: ) két nagyobb és számos kisebb szigetből álló ország a Csendes-óceán délnyugati részén. Formailag monarchia, államfője az Egyesült Királyság uralkodója. Földrajzilag a Föld legelszigeteltebb állama: még Ausztráliától is mintegy 1600–2000 km-re fekszik. A másik legközelebbi nagyobb szárazföld délen az Antarktisz. Északon Új-Kaledónia, a Fidzsi-szigetek és Tonga szigetek helyezkednek el viszonylag közel. Területe Magyarország területének majdnem háromszorosa. Mivel igen távol esik minden földrésztől, Új-Zéland a legutolsó nagyobb, emberi letelepedésre alkalmas terület, amit az ember általában – a maorik révén –, majd pedig az európai ember meghódított. A hosszú elszigeteltség miatt Új-Zélandon az állatok és a növények különleges biodiverzitása alakult ki, igen sok endemikus, csak itt élő fajjal. Ezek közül a legismertebbek a különleges madárfajok. Az ország geológiailag rendkívül aktív területen fekszik, az itt húzódó törésvonalak mentén gyakoriak a földrengések és a vulkanikus kitörések.
A polinéziai bevándorlók a 13. század környékén telepedtek le először a szigeten, létrehozva az egyedi maori kultúrát. 1642-ben Abel Janszoon Tasman holland felfedező lett az első európai, aki megpillantotta a szigetet. Hosszú szünet után 1769-ben James Cook brit felfedező hajózott erre, és ő térképezte fel a szigetek fő körvonalait. Ezután európai bálnavadász, fókavadász és kereskedőhajók jártak erre. Elterjesztették a szigeteken a burgonyát és a puskákat, ezek az új ismeretek átalakították a maori társadalmat, súlyosbították a törzsi háborúkat a 19. század elején. 1840-ben a britek és a maorik aláírták a waitangi szerződést, amelynek következményeként Új-Zéland brit gyarmattá vált. A bevándorlók számával együtt szaporodtak a konfliktusok is. A válságokat politikai reformok követték, amelyek során a nők itt kaptak először a világon szavazati jogot.
Az 1930-as évektől már jóléti társadalmat hoztak létre. A második világháború után Új-Zéland csatlakozott Ausztráliához és az Egyesült Államokhoz az ANZUS biztonsági szerződésen keresztül, amelyet később az USA felbontott, mivel Új-Zéland csatlakozott a dél-csendes-óceáni nukleáris fegyvermentes övezetet létrehozó Rarotonga-egyezményhez. Az 1950-es években Új-Zélandon volt a világon a legjobb az életminőség, azonban 20 évvel később a gazdasága kissé lelassult, többek között az Egyesült Királyságnak az Európai Gazdasági Közösségbe való belépése eredményeképpen. Jelentős gazdasági átalakuláson esett át az ország az 1980-as években, amely során a protekcionista gazdálkodást felváltotta a szabadkereskedelmi gazdálkodás. Az egyetlen, domináns exportcikküket, a gyapjút, felváltották a tejtermékek, a hús és a bor. 2015-ben a vezető exportcikk a sűrített tej volt, ezt követte a birka- és kecskehús, a fagyasztott marhahús, a vaj és a nyers fa.[5]
Hivatalos nyelvei az angol, a maori és az új-zélandi jelnyelv.
Az országnév eredete
Új-Zéland neve a bennszülött maorik nyelvén Aotearoa vagy Aetearoa, melyet A hosszú fehér felhő földjének fordítanak. Az azonban nem ismeretes, hogy az egész szigetet jelölte-e ez a név, vagy csak az Északi-szigetet. A szintén maori nyelvű Niu Tireni elnevezés az angol elnevezésnek felel meg. Az országot lakosai gyakran Aotearoa New Zealand néven említik, ez azonban külföldön szinte teljesen ismeretlen.
A szigetországnak Hendrik Brouwer holland térképész adta 1643-ban hazája Zeeland (jelentése „Tengerföld”) tartományáról a Nova Zeelandia latin nevet (hollandul Nieuw-Zeeland). Ebből keletkezett angolosan a New Zealand név, bár a mai angol nyelvben a Zealand szó nem a holland tartományt, hanem Dánia legnagyobb szigetét (dán nyelven Sjælland, magyarul „Fókaföld”) jelöli.
Földrajz
Domborzat
Az ország két nagy és számos kisebb szigetből áll. A két fő sziget a déli szélesség 34° és 47°-a között található.
A nagyobb kiterjedésű Déli-szigeten hosszában végighúzódik a Déli-Alpok nevű lánchegység, melynek legmagasabb csúcsa (Aoraki/Mount Cook, 3754 méter) egyben az ország legmagasabb pontja is. A vulkanikus szempontból aktívabb Északi-sziget legmagasabb pontja a jelenleg is aktívnak számító Ruapehu tűzhányó csúcsa (2797 méter).
Új-Zéland földrajzi értelemben a világ leginkább elszigetelt országa. A legközelebbi nagyobb szárazföld Ausztrália, amelynek keleti partja Új-Zélandtól 2000 km távolságra északnyugatra található. Déli irányban az Antarktisz, északra Fidzsi-szigetek, Tonga és Új-Kaledónia a legközelebbi szárazföld.
Geológiai értelemben a szigetek az ausztráliai és a csendes-óceáni lemezek összeütközésének következtében emelkedtek ki az óceánból. A két kéreglemez mozgásának köszönhetően Új-Zéland területe szeizmikusan jelenleg is igen aktív.
Éghajlat
Az ország déli részén az óceáni és a hegyvidéki éghajlat uralkodik. Az északi részen szubtrópusi.
Délen, Christchurch városában a középhőmérséklet télen 3-12 °C, nyáron 12-22 °C. Az Északi-szigeten fekvő Aucklandben télen 9-15 °C, nyáron 12-24 °C.
Új-Zélandon – mivel Földünk déli felén fekszik – az évszakok fordítva vannak, mint Európában, így Magyarországon is. A tél júniusban kezdődik, és egészen októberig eltart, ellenben az Északi-szigeten inkább júliusban kezdődik, de valamivel tovább is tart.
Élővilág, természetvédelem
Az új-zélandi kontinens körülbelül 80 millió éve kezdett elszakadni a Gondwana őskontinenstől, élővilága azóta földrajzi elszigeteltségben fejlődött. Fizikai elszigeteltségük ellenére a szigeteken gazdag flóra és fauna alakult ki. Az őskontinensről Új-Zélandon ragadt állat- és növényfajok az évmilliók során alkalmazkodtak a szigetek biogeográfiájához, és a világon máshol fel nem lelhető fajokká fejlődtek. Az Új-Zélandon honos szövetes növények 82%-a bennszülött.[6][7]
Új-Zéland területét az ember megjelenése előtt mintegy 80%-ban erdő borította. Ezek jelentős részét kiirtották a mezőgazdasági hasznosítás érdekében. Gazdaságilag jelentős szubtrópusi rostnövény az új-zélandi kender (Phormium tenax).[8]
Az új-zélandi erdőket egykor madarak uralták. Sok madárfaj, így a kivi, kakapó, veka és takahe mind röpképtelen(wd) maradt, mivel a szigeteken nem élt szárazföldi emlős ragadozó, és így nem volt természetes ellenfelük. Az emberek megjelenése, az ezzel járó élőhelyváltozás és az emberek által a szigetre hozott patkányok, menyétfélék és más emlősök felbukkanása több madárfaj, köztük a Haast-féle sas és a moafélék (a valaha élt legnagyobb madár) kihalásához vezetett.[9][10]
-
Dicksonia squarrosa
-
Cyathea medullaris, Serlegpáfrányfélék
-
Metrosideros fulgens, Mirtuszfélék
-
Aenetus virescens
-
Kivi (Apteryx australis)
Nemzeti parkjai
Neve | Elhelyezkedése | Alapításának éve | Területe (km²) |
---|---|---|---|
Tongariro Nemzeti Park | Északi-sziget | 1887 | 786,51 |
Egmont Nemzeti Park | Északi-sziget | 1900 | 335,34 |
Te-Urewera Nemzeti Park | Északi-sziget | 1954 | 2126,72 |
Whanganui Nemzeti Park | Északi-sziget | 1986 | 742,31 |
Fiordland Nemzeti Park | Déli-sziget | 1952 | 12 570 |
Mount Cook Nemzeti Park | Déli-sziget | 1953 | 706,96 |
Westland Nemzeti Park | Déli-sziget | 1960 | 1175,47 |
Mount Aspiring Nemzeti Park | Déli-sziget | 1964 | 3555,43 |
Arthur's Pass Nemzeti Park | Déli-sziget | 1929 | 1145 |
Abel Tasman Nemzeti Park | Déli-sziget | 1942 | 225,30 |
Nelson Lakes Nemzeti Park | Déli-sziget | 1956 | 1020 |
Paparoa Nemzeti Park | Déli-sziget | 1987 | 300 |
Rakiura Nemzeti Park | Stewart-szigetek | 2002 | 1500 |
Természeti világörökségei
Az országnak a Földön elfoglalt különleges helyzete miatt három táj is felkerült az UNESCO világörökség listájára:
- Te Wahipounamu Nemzeti Parkok – Új-Zéland délnyugati részén több különálló nemzeti park:
- Westland Nemzeti Park,
- Mount Cook Nemzeti Park,
- Mount Aspiring Nemzeti Park,
- Fjordland Nemzeti Park.
- Tongariro Nemzeti Park a Tongariro vulkán körül.
- Új-Zéland szub-antarktikus szigetei (öt szigetcsoport: Snares-sziget, Bounty-szigetek, Antipode-szigetek, Auckland-szigetek és Campbell-sziget)
Története
Új-Zéland egyike Földünk legkésőbb benépesült szárazföldjeinek. Első lakosai Polinéziából vándoroltak be a 13. században, ők hozták létre a maori kultúrát.
A kettős szigetet az európaiak számára 1642-ben fedezte fel Abel Janszoon Tasman holland hajós, de a következő európai utazó, James Cook csak 1769-ben érkezett oda. Ő első világ körüli útja során részletesen feltérképezte a szigetek partvonalait.
Az európaiak bevándorlása 1839-ben, a Brit Új-Zéland Társaság megalakítása után indult meg. 1840-ben kötötték meg a britek a maori törzsfőkkel a waitangi szerződést, amelynek révén Új-Zéland a brit gyarmatbirodalom részévé vált, és lehetőség nyílt az európaiak földfoglalásaira. Az európai telepesek 1856-ban alakítottak először kormányt.
Új-Zéland 1907-ben lett önkormányzattal rendelkező domínium. 1931 decemberében vált a Brit Nemzetközösség egyenrangú tagjává, ezt azonban az ország parlamentje csak 1947. november 25-én ratifikálta (Statute of Westminster Adoption Act 1947), ekkortól tekinthető az ország független államnak. Új-Záland lakói 1949. január 1-ig brit alattvalóknak (British subject) számítottak, az önálló új-zélandi állampolgárságot csak az ekkor hatályba lépő törvény teremtette meg (British Nationality and New Zealand Citizenship Act 1948). 1945-ben az ENSZ egyik alapító tagja lett.
Államszervezet és közigazgatás
Alkotmány, államforma
Új-Zéland alkotmányos monarchia, politikai rendszere parlamentáris demokrácia. Alkotmányos rendszere a korábbi gyarmati hatalom, az Egyesült Királyság westminsteri rendszerén alapul. Új-Zéland egyike a világ mindössze három országának, ahol nincs írott alkotmány.[* 1] Alkotmányának több eleme van, köztük Új-Zéland törvényei, néhány brit jogszabály (köztük az 1297-ben törvényesített Magna Carta Libertatum), királyi előjogok, bírósági ítéleteken alapuló közjog és alkotmányos elvek. A legalapvetőbb írott elem az 1986-os alkotmányos törvény, amely több korábbi törvényt hangolt össze, lefektette az új-zélandi kormányzat alapjait és meghatározta a három hatalmi ágat. Az új-zélandi alkotmányos rendszeren belül szimbolikus jelentőséggel bír továbbá a brit Korona és maori törzsek közötti 1840-es waitangi szerződés.[11][12]
Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás
Új-Zéland, mint nemzetközösségi királyságnak (Commonwealth realm) az államfője a mindenkori brit uralkodó, jelenleg III. Károly. A királyt a szigeteken a főkormányzó képviseli, akit az uralkodó nevez ki a miniszterelnök javaslata alapján. A főkormányzó élhet a brit korona előjogaival, így felülvizsgálhatja a bírósági ítéleteket ha törvénytelenséget vél felfedezni és ő nevezi ki a minisztereket, nagyköveteket és több más fontos közszemélyt. Kivételes esetekben a főkormányzó feloszlathatja az ország parlamentjét és megtagadhatja a törvények uralkodó általi szentesítését. Az uralkodó és főkormányzó hatalmát az alkotmány korlátozza, és azokat a legtöbb esetben nem gyakorolhatják az ország minisztereinek tanácsai és javaslata mellőzésével.[13][14][15][16]
-
III. Károly, 2022 óta Új-Zéland királya
-
Cindy Kiro, Új-Zéland főkormányzója 2021 óta
-
Chris Hipkins, Új-Zéland miniszterelnöke 2023 óta
-
Új-Zéland jelenlegi kormánya, a háttérben, a falon angol uralkodók portréi függenek
-
A Parlament épülete Wellingtonban
Törvényhozó hatalommal az új-zélandi parlament bír, amely a mindenkori uralkodóból és a képviselőházból áll. 1950-ig Új-Zéland parlamentje kétkamarás volt, a felsőház szerepét a törvényhozó tanács töltötte be, ennek tanácsosait nem választották, azokat a főkormányzó nevezte ki. A parlament elsőbbségét a Korona és más kormányzati szervek felett az Egyesült Királyság 1689-es jogok nyilatkozata mondta ki, amely Új-Zéland törvényeinek részét is képezi.[17]
A parlamenti képviselőket háromévente választják. 1853 és 1993 között Új-Zéland egymandátumos relatív többségi szavazási rendszert (first-past-the-post/single-member plurality) használt, az 1996-os választásokkal kezdődően a vegyes arányos képviseleti rendszerre váltott (Magyarország is hasonló választási rendszert használt a rendszerváltástól a 2010-es választásokkal befejeződően).[18] Az új választási rendszer alapján minden szavazónak két szavazata van: az egyik szavazatot egy egyéni képviselőjelöltre, a másikat egy pártlistára adhatja. A 2014-es választások óta a parlamentnek 120 képviselője van, ebből 71 van választva egyéni választókerületekben (7 mandátum maori képviselőknek van fenntartva) és 49 országos pártlistáról. Nem szerezhet mandátumot az a pártlista, amely a pártlistákra leadott összes érvényes szavazat legalább öt százalékát nem érte el.[19][20][21][22]
A végrehajtó hatalom az új-zélandi kormányé, amelyet a parlamentben legtöbb mandátummal rendelkező párt vagy pártkoalíció alkot. Ha egy párt vagy koalíció nem rendelkezik parlamenti többséggel, kisebbségi kormány alakulhat a parlament többi pártjának támogatásával, bizalmi szavazáson keresztül. A kormány tagjai a Korona miniszterei, akiket a főkormányzó nevez ki a miniszterelnök javaslata alapján. A kormány élén a miniszterelnök áll, aki általában a kormánypárt vagy kormánykoalíció vezetője. A kormány Új-Zéland legfelsőbb politikai döntéshozó szerve. A kormányt alkotó miniszterelnök és miniszterek az úgynevezett végrehajtó tanács tagjai is, amely a főkormányzó felelős tanácsadó szerve állami és alkotmányos ügyekben. A végrehajtó tanácsnak olyan miniszterek vagy államtitkárok is tagjai lehetnek, akik nem a kormány tagjai.[21][23][24]
Új-Zélandon az igazságszolgáltatást a legfelsőbb bíróság, a fellebbviteli bíróság, a felső bíróság és a körzeti bíróságok gyakorolják. Az igazságszolgáltatás élén a legfelsőbb bíró áll.[25] A legfelsőbb bíróság a jelentős közérdekkel vagy kereskedelmi kihatással járó ügyek fellebbezéseit bírálja el, ezenfelül eljár szignifikáns vélt törvényteleségek esetén és a Waitangi szerződést érintő fontosabb ügyekben. Mind a legfelsőbb bíró, mind a többi bíró kinevezését szigorú feltételek szabályozzák. Politikai függetlenségüket megőrizendő a bírókat a főkormányzó nevezi ki az igazságügyminiszter javaslata alapján, aki szokásokhoz híven javaslata előtt nem tanácskozik sem a miniszterelnökkel, sem a kormány többi tagjával.[26][27]
Politikai pártok
Új-zélandi politikai életét az 1930-as évek óta két párt, a Munkáspárt és a Nemzeti Párt dominálják. A Munkáspártot 1916-ban balközép, a Nemzeti Pártot 1936-ban jobbközép pártként alapították. Az országban 1996-ig—amikor Új-Zéland vegyes arányos képviseleti rendszerre váltott—de facto kétpártrendszer volt, ám azóta a kisebb pártoknak is nagyobb esélye van a parlamenti bejutásra. Sőt, mi több, 1996 óta egyetlen párt sem tudott egyedül kormányt alakítani, így koalíciós kormányzás lett az új-zélandi sztenderd.[28][29]
A legutóbbi, 2017 szeptemberében tartott parlamenti választások során öt párt, a Nemzeti Párt, Munkáspárt, Új-Zéland az Első párt, Zöld Párt és ACT Új-Zéland párt szerzett elég szavazatot ahhoz, hogy bejusson a parlamentbe.[30] A választások után a Munkáspárt és Új-Zéland az Első kötött koalíciót a Zöld Párt koalíción kívüli támogatásával.[31]
Közigazgatási beosztás
Új-Zéland erősen központosított ország, a közigazgatási beosztást és a területi önkormányzatok (általában meglehetősen korlátozott) hatásköreit a központi kormányzat határozza meg. A helyi kormányzat kétszintű: a felső szintet 1989 óta 16 regionális tanács (regional council) alkotja, ezek környezetvédelmi, belbiztonsági és közlekedési ügyekben bírnak önálló hatáskörrel. A jelenlegi regionális tanácsok közül négy – Gisborne, Marlborough, Nelson, Tasman – egyben a hierarchikus beosztás alsóbb szintjét jelentő területi hatóság (territorial authority) is; csakúgy, mint a kevesebb mint 800 fő által lakott Chatham-szigetek.
A területi beosztás alsó szintjét a 67 területi hatóság adja. Ezek határai nem minden esetben egyeznek a régióhatárokkal, így nem egy hierarchikusan egymásra épülő rendszer épült ki. A területi hatóságok hagyományosan különböző státusszal bírnak, melyeket korábban megyéknek és városoknak (counties, cities) neveztek. Mai két típusuk a kerületek (district), melyekből jelenleg ötvenhárom van az országban, illetve a városok (city), melyekből tizenkettő található; a maradék kettő a helyi közigazgatási jogokkal is rendelkező Aucklandi régió az Auckland Council, az aucklandi tanács vezetése alatt, valamint a különleges státusszal rendelkező Chatham-szigetek.
Új-Zéland területéhez tartoznak különböző távoli szigetek is, amelyek nem részei egyetlen, a fent említett beosztásnak sem. Ezeket statisztikai okokból viszont besorolják az Északi- vagy a Déli-szigethez: így a Kermadec-szigetek az Északi-, a többi sziget és sziget-csoport (Antipodes-szigetek, Auckland-szigetek, Campbell-, Three Kings-, Snares-, Solander- és Bounty-sziget) a Déli-szigethez tartozik. A külbirtokok – Tokelau-szigetek, Niue, Cook-szigetek, valamint az antarktiszi területek, amelyekre Új-Zéland igényt jelentett be – Új-Zélandhoz lazábban kapcsolódó országrészek.
Régió | Székhely | Terület (km²) | Lakosság(2) | ||
---|---|---|---|---|---|
1 | Northland régió | Whangarei | 13 941 | 147 600 | |
2 | Auckland régió | Auckland | 16 140 | 1 316 900 | |
3 | Waikato régió | Hamilton | 25 598 | 381 800 | |
4 | Bay of Plenty régió | Tauranga | 12 447 | 257 600 | |
5 | Gisborne régió | Gisborne | 8351 | 44 900 | |
6 | Taranaki régió | Stratford | 7273 | 105 500 | |
7 | Manawatu-Wanganui régió | Wanganui | 22 215 | 227 100 | |
8 | Hawke’s Bay régió | Napier | 14 164 | 149 100 | |
9 | Wellington régió | Wellington | 8124 | 456 900 | |
10 | Marlborough régió | Blenheim | 12 484 | 42 300 | |
11 | Információ forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Új-Zéland