Az alkotmányos monarchia olyan monarchia, amelyben az uralkodó hatalmi jogait írott vagy íratlan alkotmány alapján gyakorolja.^[1] Az alkotmányos monarchia abban különbözik az abszolút monarchiától, amelyben az uralkodó abszolút hatalommal rendelkezik, hogy az előbbiben a monarchia a jogszabályi rendszer megállapította keretek közt gyakorolja hatalmi jogosítványait.

Az uralkodói hatalom nagysága az alkotmányos monarchiákban is lehet kisebb, vagy nagyobb. Marokkóban például az alkotmány jelentős hatalmi jogokat biztosít az uralkodónak, ugyanakkor Svédországban vagy Dániában az uralkodónak kevés formális joga maradt.

Bár a legtöbb uralkodó kezében van formális hatalom és a kormány jogilag lehet, hogy az uralkodó nevében kormányoz, Európában az a tipikus, hogy az uralkodó nem alakítja személyesen a politikát és nem ő választja ki a politikai vezetőket. Vernon Bogdanor, Thomas Macaulayt parafrazeálva, úgy határozta meg az alkotmányos monarchia szerepét, hogy "uralkodik, de nem kormányoz".^[2]

Amellett, hogy a nemzet egységét testesíti meg, az alkotmányos monarchia rendelkezhet olyan formális jogokkal is, mint a parlament feloszlatása, vagy az uralkodói jóváhagyás a törvényekhez. Ezeket a jogokat azonban szigorúan az írott, vagy íratlan alkotmányos elvekkel összhangban gyakorolhatja. Walter Bagehot brit politológus Az angol alkotmány (The English Constitution) című könyvében három fontos politikai jogot nevez meg, amelyeket az alkotmányos monarchia szabadon gyakorolhat: a jogot, hogy egyeztessenek vele, illetve a bátorítás és az óvás jogát. Sok alkotmányos monarcha jelentős befolyást őrzött meg, bizonyos fenntartott jogok révén, és fontos politikai szerepet tölthet be.

Az Egyesült Királyság és más nemzetközösségi királyságok westminsteri rendszerben működő alkotmányos monarchiák. Létezik három állam - Malajzia, Kambodzsa és az Apostoli Szentszék - ahol a monarchát elektori testület választja.

A jelenleg létező monarchiák

Ország		A monarchia formája	Uralkodó	Jelenlegi uralkodó	Megjegyzés
1 császárság
	Japán	Parlamentáris	Tennó (császár)	Naruhito
32 királyság
	Antigua és Barbuda[3]	Parlamentáris	Király	III. Károly	—
	Ausztrália[3]				—
	Bahama-szigetek[3]				—
	Bahrain	Alkotmányos	Király	Hamad ibn Isa Al Kalifa	2002-ig emirátus, azóta királyság. A 2000-ben megkezdett demokratikus reformok után ma alkotmányos monarchia.
	Belgium	Parlamentáris	Király	Fülöp	—
	Belize[3]		Király	III. Károly	—
	Bhután	Alkotmányos	Király	Dzsigme Keszar Namgyel	A buddhista abszolút monarchia 1907-től 2008. július 18-ig, azóta alkotmányos monarchia.
	Dánia	Parlamentáris	Királynő	II. Margit	A dán uralkodó Grönland és a Feröer-szigetek uralkodója is. A trónöröklés 1953 óta a nők számára is nyitott.
	Eswatini	Abszolút	Király	III. Mswati	Az utolsó abszolút monarchia Afrikában. A demokratizálódás folyamatban.
	Grenada[3]	Parlamentáris	Király	III. Károly	—
	Jamaica[3]				—
	Jordánia	Alkotmányos	Király	II. Abdulláh	Az Egyesült Királyság hozta létre 1921-ben.
	Kambodzsa			Norodom Szihamoní	Az 1993-as új alkotmánya óta ismét a monarchia.
	Kanada[3]	Parlamentáris	Király	III. Károly	—
	Hollandia		Király	Willem-Alexander
	Lesotho			Letsie III.
	Malajzia			Abdullah Szultán Ahmad Shah
	Marokkó	Alkotmányos		Mohammed VI.	Szultánság 1957-ig, azóta királyság.
	Új-Zéland[3]	Parlamentáris	Király	III. Károly	—
	Norvégia	Alkotmányos, erős parlamentáris jellemzőkkel	Király	Harald V.	1905 óta független királyság. 1990 óta az utódlás vonala a nők számára is nyitva áll.
	Pápua-Új-Guinea[3]	Parlamentáris	Király	III. Károly	—
	Salamon-szigetek[3]				—
	Szaúd-Arábia	Abszolút	Király	Salman ibn ʿAbd al-ʿAziz	Iszlám monarchia.
	Svédország	Parlamentáris		Carl XVI. Gustaf	A trónöröklés 1979 óta a nők számára is nyitott. Az uralkodónak nincs politikai hatalma.
	Spanyolország			VI. Fülöp	1947-ben ismét királyság, de 1975 óta de facto.
	St. Kitts és Nevis[3]		Király	III. Károly	—
	St. Lucia[3]				—
	St. Vincent és a Grenadinák[3]				—
	Thaiföld	Alkotmányos	Király	Maha Vajiralongkorn (X. Ráma)	Buddhista monarchia
	Tonga	Parlamentáris		Tupou VI.
	Tuvalu[3]		Király	III. Károly	—
	Egyesült Királyság				A brit uralkodó tengeren túli területeknek is uralkodója.
1 Nagyhercegség
	Luxemburg	Parlamentáris	Nagyherceg	Henrik
3 Fejedelemség
	Andorra	Parlamentáris	Társfejedelmek	Joan Enric Vives i Sicília
				Emmanuel Macron
	Liechtenstein	Alkotmányos „parlamentáris alapon“	Herceg	Hans-Adam II.	—
	Monaco	Alkotmányos		Albert II.	—
2 Szultanátus
	Brunei	Abszolút	Szultán	Hassanal Bolkiah
	Omán			Haitham bin Tariq bin Taymur	—
3 Emírség
	Katar	Abszolút	Emír	Tamīm bin Hamad ath-Thānī	—
	Kuvait	Alkotmányos		Nawaf al-Ahmad al-Dzsabir	1991-ig abszolút monarchia.
	Egyesült Arab Emírségek	Alkotmányos	Elnök	Zayid Al Nahyan kalifa	Formálisan a hét szövetségi emír közül bármelyik megválasztható a szövetségi kormány élére, de hagyományosan mindig Abu-Dzabi emírjét választják meg.
1 Szentszék
	Vatikánváros	Abszolút monarchia	Pápa	Ferenc pápa	Az utolsó abszolút monarchia Európában és az egyetlen keresztény teokrácia a világon. A pápát a konklávéban szavazati joggal rendelkező bíborosok választják meg, és mint római püspök és a római katolikus egyház feje hivatalosan a Vatikán uralkodója.

Jegyzetek

További olvasmány

• Locke, John (2003), hapiro, Ian S, ed., Two Treatises of Government and A Letter Concerning Toleration (with essays by John Dunn, Ruth W. Grant and Ian Shapiro ed.), New Haven: Yale University Press, ISBN 0-300-10017-5

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Constitutional monarchy című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.