A domínium (Dominion), vagy brit domínium a Brit Birodalom előbb autonóm, majd teljesen független országa a brit korona fennhatósága alatt. Az első domínium Kanada lett 1867-ben, őt követte Ausztrália 1901-ben, Új-Zéland 1907-ben, a Dél-Afrikai Unió 1910-ben, az Ír Szabadállam 1922-ben, majd többek között India és Pakisztán 1947-ben, Ceylon 1948-ban, Nigéria 1960-ban, Kenya 1963-ban. A domíniumok államformája monarchia, perszonálunióban az Egyesült Királysággal, államfőjük a mindenkori brit uralkodó, akit főkormányzó (governor general) képviselt. Az 1926-os Balfour deklaráció értelmében a domíniumok "autonóm közösségek a Brit Birodalmon belül". az 1931-es wesminsteri statútummal elismerést nyert teljes függetlenségük, ugyanakkor a brit korona fennhatósága továbbra is fennmaradt. A korábbi domíniumok egy része mára köztársasággá alakult. Azon országokat, amelyek továbbra is elismerik a mindenkori brit uralkodót sajátjuknak, és a perszonáluniót az Egyesült Királysággal, nemzetközösségi királyságnak (Commonwealth realm) nevezik, ők a brit korona fennhatósága alatt álló domíniumokból önálló királyságokká (realm) váltak.^[1][2]

• 
  Szent Eduárd koronája. A domíniumok a brit korona fennhatósága alatt álltak, államjogi kapcsolatuk az Egyesült Királysággal több volt, mint puszta perszonálunió.
• 
  Viktória királynő 1867-es proklamációja Kanada megalakulásáról, az ország lett az első brit domínium.

Források

• Nyugat-Európa és az Amerikai Egyesült Államok 1918-1939. Új- és legújabb kori egyetemes történeti szöveggyűjtemény 2/1. kötet. Szerkesztette: Almási János, Girus Károly, Kis Aladár. Tankönyvkiadó, Budapest, 1976. 162-163. p.

Jegyzetek