Ez a szócikk a zeneszerzőről szól. Hasonló címmel lásd még: Ábrányi Emil (egyértelműsítő lap).

Ábrányi Emil
Életrajzi adatok
Született	1882. szeptember 22. Budapest
Elhunyt	1970. február 11. (87 évesen) Budapest
Sírhely	Fiumei Úti Sírkert
Szülei	Wein Margit Ábrányi Emil
Iskolái	Országos Magyar Királyi Zeneakadémia (–1904)
Pályafutás
Műfajok	opera, zenekari mű, daljáték
Tevékenység	zeneszerző, karmester
A Wikimédia Commons tartalmaz Ábrányi Emil témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Ábrányi Emil (Budapest, 1882. szeptember 22. – Budapest, 1970. február 11.) magyar zeneszerző, karmester.

Élete

Budapesten született 1882-ben, Ábrányi Emil költő és Wein Margit énekesnő fiaként. A budapesti Zeneakadémián Koessler Jánostól zeneszerzést, majd 1901-től Lipcsében Nikisch Artúrtól (1855–1922) vezénylést tanult. Zenetanulmányai végeztével, 1904-től a kölni Operaház, majd 1907-től a hannoveri opera karmestere lett. 1906-ban feleségül vette Várnay Róza énekesnőt. Egyes források (a Tolnai nagylexikon) szerint 1909-ben, más források (a Magyar életrajzi lexikon, A Napkelet lexikona) szerint 1911-ben a budapesti Operaházhoz szerződött.

Egyes források (a Tolnai nagylexikon, A Napkelet lexikona) szerint az 1919/20-as évadban a budapesti Opera igazgatója volt, 1920-ban a Városi Színház dirigense lett (három évig). Más források (a Magyar életrajzi lexikon) szerint 1914-től vezette a budapesti Operaházat, és 1921–24 közt a budapesti Városi Színházat.

A Magyar életrajzi lexikon szerint 1922–26-ban vezénylést tanított a Zeneakadémián; 1926-tól a fővárosban és Debrecenben, 1942-től a szegedi Városi Színháznál volt karmester.

Munkássága

Írt zenekari műveket, operákat és daljátékokat. Epikus szvit zenekarra című művével 1933-ban elnyerte a Székesfővárosi Iskolánkívüli Népművelési Bizottság és a Székesfővárosi Zenekar pályadíját.

Egyéb

Nagyapja volt (Lászlófalvi és Mikeföldi Eördögh) Ábrányi Kornél (1822–1903) zeneszerző, zenei író, esztéta, zenepedagógus, zongoraművész, emlékíró; az Országos Magyar Daláregyesület megalapítója és vezértitkára, a Zeneakadémia egyik megalapítója, tanára és titkára; a Zenészeti Lapok – az első jelentős magyar zenei folyóirat – megindítója és szerkesztője, a Zenészeti Közlöny szerkesztője. Ábrányi Emil egyike azoknak a zeneszerzőknek, akiknek az életművét a kommunista diktatúra annullálni kívánta. Leánya: Ábrányi Margit (1911–1987), fiai Dr. Ábrányi Emil (1907–1944) és dr. Ábrányi Aurél ügyvéd (1914-1974 után) voltak.^[1]

Művei

Operák

• Ködkirály (1903)
• Monna Vanna (1907)
• Paolo és Francesca (1912)
• Don Quijote (1917)
• Ave Maria(1922)
• A vak katona (1923)
• Az éneklő dervis (1937)
• Liliomos herceg (1938)
• Bizánc (1942)
• Éva boszorkány (1944)
• Balatoni rege (1945)
• A Tamás templom karnagya (1947)

Egyéb művei

• Trianon szimfonikus költemény

Jegyzetek

Források

• Tolnai nagylexikon
• Életrajza a Magyar életrajzi lexikonban, I. kötet, 1967, 6. old., (másodlagos forrás), ennek forrásai:
  • Gellért Oszkár: Á. E. (Nyugat, 1908)
  • Bodnár Irén: Á. E. (Budapest, 1934
  • Kosztolányi Dezső: Á. E. Írók, festők, tudósok (Budapest, 1958)
  • Komlós Aladár: A magyar költészet Petőfitől Adyig (Budapest, 1959)
• Bónis Ferenc: Ábrányi Emil. (Muzsika, 1970. 5. sz.) a Magyar életrajzi lexikon elsődleges forrása
• A Napkelet lexikona
• A Kerepesi temető sírfeliratai, a Budapesti Negyed c. negyedévi folyóiratban
• Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6635-4  
• Csanda Mária: Az Ábrányiak nyomában, 2022. január 10. Országút weblap Archiválva