Kern Aurél
Született	1871. május 17.[1] Pest
Elhunyt	1928. január 20. (56 évesen)[1][2] Budapest[3]
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	zeneszerző zenekritikus színigazgató
Iskolái	Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem
Sírhelye	Fiumei Úti Sírkert
IMDb
A Wikimédia Commons tartalmaz Kern Aurél témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Kern Aurél (Pest, 1871. május 17. – Budapest, 1928. január 20.) zenei író, zenekritikus, zeneszerző.

Élete és munkássága

Régi szepességi nemesi családból született. Gimnáziumi és egyetemi tanulmányaival párhuzamosan Koessler János tanítványaként a Zeneakadémia zeneszerzési szakát is elvégezte.

1890-től magyar és külföldi folyóiratokban tevékeny írói munkásságot fejtett ki. 1893-tól a Budapesti Hírlapnál előbb mint zenekritikus, később a zenén kívül, mint színházi, képző- és iparművészeti cikkíró, majd 1902-től a lap irodalmi és művészeti rovatának vezetője volt 1915-ig. Több éven át a Berliner Börsen Courir és a Dresdner Zeitung levelezője volt, ahol a millennium évében számos Magyarországot ismertető cikke jelent meg. Több tanulmányát közölte francia nyelven a Revue de Hongrie,^[4] német nyelven az Ungarische Rundschau.^[5] Évekig munkatársa volt A Hét című folyóiratnak. 1898-ban a Reviczky-dalok című ciklusával elnyerte a millenniumi zenei királydíjat. Somogyi Péterrel közösen operalibrettót írt, amely Czobor Károly zenéjével 1896-ban került színre az operában. 1907-ben az Uránia Színházban színre került Molière: A szerelem mint orvos című vígjátékához írt zenéje is, melyet 1926-ban a Nemzeti Színház is bemutatott.

Irodalmi és zeneszerzői működésén kívül dramaturgiai és színháztechnikai tanulmányokkal is foglalkozott. 1910-ben majd egyéves tanulmányúton volt Németországban és Franciaországban, ahol az operaházak művészeti és adminisztratív szervezetét tanulmányozta. "1912-ben a Nemzeti Zenede titkárává választották meg, 1915-ben az Operaház igazgatójává nevezték ki, mely állásban 1917-ig működött. Ez alatt az idő alatt körülbelül 40 művet állított be a műsorba s az ő érdeme, hogy az előadások számát az addigi háromról hetenkint hatra emelte. A kultuszminisztériumban mint zenei szakmegbizott működött ezután, mig 1917. július 1-én a Nemzeti Zenede ügyvezető igazgatója lett. 1918 októberében a Képzőművészeti Társulat titkárává is megválasztották, mely állásban 1920 márciusáig működött.

1919 óta egyik vezetője és irányitója a Nemzeti Zenede újjászervezésének majd 1922-ben elnökigazgatója lett A Zenedében az egyetemes zenetörténet rendes tanára."^[6] Jelentős szerepe volt a Nemzeti Zenede fellendülésében. Előadója volt az Országos Zeneművészeti Tanácsnak. 1923-ban a Petőfi Társaság választotta rendes tagjává. 1925-től a rádió zenei tanácsadója volt. Számos műdal szövegét is magyarra fordította, az Operaház számára lefordította a Sába királynője és a Holt szemek című dalművek szövegét.

Főbb művei

• Reviczky-dalok (1898-ban millenniumi királydíjat nyert)
• Daloskert (régi magyar dalfeldolgozások, Budapest, 1927)
• Színpadi kísérőzenék, átiratok
• Magyar zenei kultúra (tanulmány, Budapest, 1920) .

Jegyzetek

Források

• Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.  
• Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6635-4  
• A Petőfi Társaság jubiláris évkönyve (1926)