A | B | C | D | E | F | G | H | CH | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | W | X | Y | Z | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9
| 2010-es Eurovíziós Dalfesztivál Share the moment | |||||
Telenor Aréna, Bærum,  Norvégia | |||||
 | |||||
| Első elődöntő | 2010. május 25. | ||||
| Második elődöntő | 2010. május 27. | ||||
| Döntő | 2010. május 29. | ||||
| Műsorvezető |
Erik Solbakken Haddy N'jie Nadia Hasnaoui | ||||
| Rendező csatorna |
 | ||||
| Győztes dal |
 Satellite (Lena) | ||||
| Magyar versenyző | — | ||||
| Szavazási rendszer | Mindegyik ország a 10 kedvenc dalára szavazott, melyek 1-7, 8, 10, és 12 pontot kaptak. | ||||
| Indulók száma | 39; 25 a döntőben, a két elődöntőből összesen 14 dal nem jutott tovább. | ||||
| Először részt vevő országok | — | ||||
| Visszatérő országok |
 Grúzia | ||||
| Visszalépő országok |
 Andorra Csehország Magyarország Montenegró | ||||
| Nulla pontos dal | — | ||||
| Meghívott előadók | Alexander Rybak és a Frikar tánccsoport, Madcon | ||||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||||
A 2010-es Eurovíziós Dalfesztivál (angolul és norvégul: Eurovision Song Contest 2010, franciául: Concours Eurovision de la chanson 2010) volt az ötvenötödik Eurovíziós Dalfesztivál, amit Norvégia rendezett, mivel a 2009-es Eurovíziós Dalfesztivált a norvég versenyző, Alexander Rybak nyerte. Két elődöntőt rendeztek, az elsőt 2010. május 25-én, a másodikat pedig május 27-én. A döntőre 2010. május 29-én került sor.[1] A helyszín a bærumi Telenor Aréna volt.[2] Magyar induló ebben az évben nem volt, viszont a Duna TV közvetítette mind az elődöntőket és a döntőt is.
A helyszín és a verseny témája
A norvég kultúrminiszter Trond Giske és a norvég köztelevízió, az NRK vezetője Hans-Tore Bjerkaas 17 millió eurós költségvetésben állapodtak meg. (Ez 150 millió norvég korona) A költségvetés a 2009-es versenyre szánt összegnél kevesebb, de a 2007-es verseny összköltségénél több. 2009. július 3-án született döntés arról, hogy az újonnan épült Telenor Aréna fog otthont adni a versenynek, az 1996-os Eurovíziós Dalfesztivál helyszínéül szolgáló Oslo Spektrum helyett.[2]
A verseny témáját, logóját az NRK 2009. december 4-én hozta nyilvánosságra, amikor Moszkva polgármestere ünnepélyesen átadta a vendéglátó szerepét Oslo és Bærum polgármesterének.[3] A logó több, különböző méretű (szürke, rózsaszín és arany) buborékból áll, amiben fellelhető a 2004 óta használatos "szívecskés" jel, illetve az EBU és az NRK logója. A műsor szlogenje: "Share The Moment", vagyis Oszd meg a pillanatot.
A résztvevők
A versenyt szervező Európai Műsorsugárzók Uniója (EBU) legfontosabb célkitűzése volt, hogy a korábbi éveket kihagyó országok - Olaszország, Monaco, Luxemburg és Ausztria - 2010-ben újra részt vegyenek a versenyen.[4] Később mindannyian megerősítették, hogy nem neveznek, visszatért viszont a 2009-es versenyt kihagyó Grúzia. Magyarország (MTV) 2009. október 22-én bejelentette – anyagi problémákra hivatkozva – hogy visszalép a szerepléstől, így az MTV nem nevezett magyar résztvevőt az oslói versenyre. A cseh, a montenegrói és az andorrai televízió szintén a visszalépés mellett döntött. Így összesen harminckilenc ország vett részt a versenyen.[5] 2006 óta először volt negyven alatt a résztvevők száma. A résztvevőkön kívül Ausztrália, Új-Zéland, Koszovó, Montenegró és Kazahsztán is közvetítette a dalversenyt. Magyarországon a Duna Televízió közvetítette a műsort.[6]
Az EBU büntetést szabott ki az ukrán köztévére, mert a határidő lejártakor még nem neveztek be dalt. Az ukrán televízió még 2009 végén jelentette be, hogy Vaszil Lazarovics fogja képviselni az országot, majd egy március 5-én tartott válogatón öt szerzemény közül választották ki számára az I Love You című versenydalt. Ám március 15-én – egy héttel a határidő előtt – új nemzeti döntőt írtak ki, miután kritika érte őket, amiért nem adtak lehetőséget más előadóknak a nemzeti döntőben való részvételre. A húszfős mezőnyben Lazarovics is versenyzett, de csak hetedik lett. A győztes Alyosha To Be Free daláról néhány órával a döntő után kiderült, hogy már két évvel korábban megjelent, így nem felel meg a verseny szabályainak. Az EBU a helyzetre való tekintettel nem zárta ki Ukrajnát, viszont pénzbüntetést szabott ki, valamint lehetőséget adott nekik, hogy egy héten belül új dalt válasszanak. Határidőn kívül, Alyoshának a Sweet people című rockballadát választották.[7]
Másodszor vett részt az 1993-as Eurovíziós Dalfesztivál ír győztese, Niamh Kavanagh. Ugyancsak másodszor szerepelt a horvát Feminnem együttes, bár 2005-ben Bosznia-Hercegovinát képviselték. Sorozatban harmadszor szerepelt az izlandi Hera Björk, aki az előző két évben csak háttérénekes volt, ám ezúttal szólóénekesként versenyzett.[8]
A versenyszabályok változása
2009. október 11-én az EBU Referenciacsoportjának ülésén született döntés arról, hogy az előző évi döntőben bevezetett szavazási módszert kiterjesztik az elődöntőkre is, ennek értelmében ott is telefonos szavazás és szakmai zsűri keveréke állítja fel a sorrendet, és az első tíz helyezett fog továbbjutni a döntőbe. Egyúttal eltörölték a 2008-ban és 2009-ben alkalmazott rendszert, mely alapján kilenc dal jutott tovább a nézői szavazatok alapján, egy pedig a zsűri szabadkártyásaként.[9]
Emellett megváltoztatták a szavazás időtartamát is. A korábbi években a dalok elhangzása után tizenöt percig lehetett szavazni. A szabályváltozás értelmében a nézők már az első dal előadásának kezdetekor szavazhatnak, illetve a dalok elhangzása után még tizenöt percig. E módszert az EBU először a Junior Eurovíziós Dalfesztiválon tesztelte, ahol 2006 óta sikerrel alkalmazzák.[10]
Az elődöntők felosztása
A harmincnégy elődöntős országot öt kalapba osztották földrajzi elhelyezkedésük, és szavazási szokásaik alapján, a 2008-ban bevezetett módon. A február 7-én tartott sorsoláson a kalapok egyik fele az első elődöntőbe, a másik a második elődöntőbe került. Ennek célja a szavazás igazságosabbá tétele volt. Újításként a sorsolás során azt is eldöntötték, hogy az egyes országok az adott elődöntő első, vagy második felében fognak fellépni, így a delegációk előre tudják, mikor kell megérkezniük a próbákra.[11] A végleges fellépési sorrend egy március 23-án tartott sorsolás után alakult ki. A sorsolás során a 2007-ben bevezetett módon néhány ország saját maga választhatta ki a sorszámát. E szabadkártyát a két elődöntő első és második felének, illetve a döntő fellépési sorrendjének sorsolása során elsőként kihúzott országok kapták. A szerencsések Szerbia, Fehéroroszország, Svájc, Bulgária és Németország voltak.[12]
| 1. kalap | 2. kalap | 3. kalap | 4. kalap | 5. kalap |
|---|---|---|---|---|
.svg){kind=small}
A verseny
A három adásból álló műsorfolyamot élőben, HD minőségben közvetítette a Duna, Jeszenszky Zsolt kommentálásával Magyarországon. A versenyt megelőzően a Duna Televízió műsorra tűzte a Eurovision: Countdown, azaz a Visszaszámlálás című három részes dokumentumfilmet is, 2010. május 20-án 22:30-tól, május 21-én 21:55-től és május 24-én 15:50-től. Az elődöntők, és a döntő előtt nem volt felvezető műsor.
1999 után második alkalommal három műsorvezető volt, Nadia Hasnaoui, Haddy N'jie és Erik Solbakken. Hasnaoui feladata volt az elődöntők eredményének kihirdetése és a döntőben a szavazatok fogadása.
1964 után második alkalommal fordult elő, hogy megzavarták a versenyt: a döntőben a spanyol dal előadása alatt Jimmy Jump a színpadra futott, majd elszaladt a közelgő biztonsági őrök elől. Bár az énekes zavartalanul folytatta az előadást, a közjáték miatt a spanyol dalt az utolsó fellépő után újból előadták.
A dalok közötti képeslapok a következő ország alakjával kezdődtek, mely az arénában a nézők feje fölött egy számítógépes grafikaként rajzolódott ki. Ezt követően az adott ország fővárosában zászlót lengető rajongókat láthattunk, miközben mutatták a színpadon készülődő énekeseket. A képeslap a nézők feje fölött kifeszülő grafikus zászlóval zárult.
A döntő egy zenés történelmi áttekintéssel kezdődött, bemutatva a dalfesztivál fejlődését. A szavazatok számlálása alatti szünetben egy flash mob előadást láthattunk a Madcon együttes közreműködésével, előre felvett, valamint élő képeket Európa-szerte táncoló emberekről. A norvég televízió emellett mindegyik országban előre felvett egy videót, amely egy televíziót néző és zászlót lengető család ünneplését mutatta. Ezeket a videókat a döntőben az egyes előadások végén, illetve a szavazás során is láthattuk. Az ukrán családban feltűnt egy korábbi énekes is, a 2007-ben induló Verka Szergyucska.[13]
Konkrét nézettségi adatok nincsenek a magyar közvetítésről, de a Duna Televízió adatai szerint 800 ezer magyar néző ült le a tévé elé, hogy megnézze a dalfesztivál döntőjét.[14]
A szavazás
Az elődöntőkben a szavazás a 2009-ben bevezetett módon történt. Mindegyik ország rendelkezett egy ötfős szakmai zsűrivel, és az ő pontjaik, valamint a nézők telefonos szavazatai közösen alakították ki az eredményt. Nagy meglepetést okozott a svéd induló kiesése, hiszen így Svédország 1976 óta először nem volt ott a döntőben. Az elődöntők eredményeit a döntő után hozták nyilvánosságra. Ez alapján az első elődöntőben Finnország mindössze három, a második elődöntőben Svédország mindössze öt ponttal maradt le a továbbjutást érő tíz hely egyikéről. Az első elődöntőben Lettország végzett az utolsó helyen sorozatban második alkalommal, míg a második elődöntőben Svájc zárt a tabella legalján.[15][16]
A döntőben az elődöntőkhöz hasonlóan szakmai zsűrik és a nézők közösen alakították ki az eredményt. A szavazás során Németország hamar az élre állt, és végül 1982 után második győzelmüket aratták, egyesített országként először. Emellett ez az első alkalom, hogy a Négy Nagy – 2011-től Öt Nagy – ország egyike nyerte meg a dalfesztivált a státusz 2000-es bevezetése óta.
A második helyezett a második elődöntő győztese, Törökország lett, míg a harmadik helyen 2005 után másodszor Románia végzett. Az első elődöntőben fölényes győzelmet arató Belgium a döntőben a hatodik helyen zárt. A döntőben utolsó helyen az Egyesült Királyság zárt, 2003 és 2008 után rövid időn belül már a harmadik alkalommal. A házigazda Norvégia ezúttal csak a huszadik helyen végzett. Érdekesség, hogy akárcsak az előző két alkalommal, amikor ők rendezték a versenyt (1986 és 1996), ezúttal sem örülhettek hazai pályán 12 pontnak. A legtöbb, hét pontot, Észtországtól kapták.[17]
Érdekesség, hogy Románia először nem adott 12 pontot Moldovának, csak 10-et.
Első elődöntő
Az első elődöntőt május 25-én rendezték tizenhét ország részvételével.[18] Az egyes országok által kiosztott pontok telefonos szavazás, illetve szakmai zsűrik szavazatai alapján alakultak ki. Az első tíz helyezett jutott tovább a döntőbe. A részt vevő országokon kívül 
Franciaország, 
Spanyolország és 
Németország is az első elődöntőben szavazott.
Ponttáblázat
| Narancs: Automatikus döntősök |
Szavazók | ||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Össz | 
|
|
|
|
|
|
|
|
|
.svg){kind=small}
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
| |
 Moldova
|
52 | 5 | 1 | 2 | 7 | 4 | 8 | 7 | 10 | 3 | 5 | ||||||||||
 Oroszország
|
74 | 12 | 12 | 3 | 10 | 4 | 2 | 8 | 5 | 1 | 3 | 1 | 12 | 1 | |||||||
 Észtország
|
39 | 12 | 12 | 1 | 5 | 1 | 1 | 4 | 1 | 2 | |||||||||||
 Szlovákia
|
24 | 2 | 6 | 5 | 1 | 5 | 5 | ||||||||||||||
 Finnország
|
49 | 3 | 10 | 2 | 6 | 1 | 7 | 2 | 7 | 6 | 3 | 2 | |||||||||
 Lettország
|
11 | 6 | 5 | ||||||||||||||||||
 Szerbia
|
79 | 3 | 4 | 1 | 6 | 3 | 12 | 3 | 3 | 7 | 2 | 10 | 3 | 12 | 4 | 6 | |||||
 Bosznia-Hercegovina
|
59 | 1 | 2 | 5 | 12 | 6 | 3 | 7 | 5 | 8 | 4 | 6 | |||||||||
 Lengyelország
|
44 | 2 | 6 | 4 | 6 | 6 | 3 | 7 | 7 | 3 | |||||||||||
 Belgium
|
167 | 6 | 10 | 8 | 10 | 10 | 8 | 7 | 4 | 12 | 12 | 4 | 10 | 12 | 4 | 8 | 12 | 10 | 12 | 8 | |
 Málta
|
45 | 3 | 12 | 1 | 1 | 6 | 2 | 2 | 3 | 6 | 2 | 4 | 2 | 1 | |||||||
 Albánia
|
76 | 4 | 2 | 7 | 4 | 8 | 6 | 12 | 12 | 10 | 2 | 5 | 4 | ||||||||
 Görögország
|
133 | 7 | 7 | 2 | 8 | 8 | 10 | 8 | 7 | 10 | 8 | 10 | 10 | 3 | 5 | 8 | 4 | 8 | 10 | ||
 Portugália
|
89 | 5 | 5 | 4 | 6 | 7 | 5 | 3 | 2 | 4 | 4 | 5 | 2 | 7 | 8 | 10 | 12 | ||||
| Macedónia
|
37 | 4 | 1 | 1 | 8 | 10 | 12 | 1 | |||||||||||||
 Fehéroroszország
|
59 | 8 | 12 | 4 | 3 | 5 | 3 | 5 | 6 | 7 | 5 | 1 | |||||||||
 Izland
|
123 | 10 | 8 | 7 | 7 | 7 | 2 | 3 | 10 | 12 | 10 | 8 | 8 | 6 | 1 | 6 | 5 | 6 | 7 | ||
A sorok és az oszlopok a fellépés sorrendjében vannak rendezve. Az utolsó három oszlopban az itt szavazó automatikus döntősök ábécésorrendben találhatók meg.
Zsűri és nézői szavazás külön
| Helyezés | Zsűri | Pontszám | Nézői szavazatok | Pontszám |
|---|---|---|---|---|
| 1. | Belgium
|
165 | Görögország
|
151 |
| 2. | Portugália
|
107 | Izland
|
149 |
| 3. | Görögország
|
99 | Belgium
|
146 |
| 4. | Albánia
|
96 | Oroszország
|
92 |
| 5. | Bosznia-Hercegovina
|
86 | Szerbia
|
92 |
| 6. | Izland
|
85 | Finnország
|
69 |
| 7. | Málta
|
66 | Albánia
|
68 |
| 8. | Szerbia
|
65 |  Fehéroroszország
|
63 |
| 9. | Észtország
|
64 | Portugália
|
58 |
| 10. |  Észak-Macedónia
|
62 | Moldova
|
54 |
| 11. | Lengyelország
|
58 | Bosznia-Hercegovina
|
42 |
| 12. | Fehéroroszország
|
47 | Málta
|
40 |
| 13. | Moldova
|
42 | Lengyelország
|
38 |
| 14. | Oroszország
|
41 | Szlovákia
|
34 |
| 15. | Finnország
|
37 | Észak-Macedónia
|
30 |
| 16. | Szlovákia
|
25 | Észtország
|
22 |
| 17. | Lettország
|
15 | Lettország
|
12 |
Második elődöntő
A második elődöntőt május 27-én rendezték tizenhét ország részvételével.[19] Az egyes országok által kiosztott pontok telefonos szavazás, illetve szakmai zsűrik szavazatai alapján alakultak ki. Az első tíz helyezett jutott tovább a döntőbe. A résztvevőkön kívül az 
Egyesült Királyság és 
Norvégia is a második elődöntőben szavazott.
