A | B | C | D | E | F | G | H | CH | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | W | X | Y | Z | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9
Nagybecskerek (Зрењанин / Zrenjanin) | |||
Nagybecskereki látkép, háttérben a református templom, a bíróság és a Kis-híd | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Szerbia | ||
Tartomány | Vajdaság | ||
Körzet | Közép-bánsági | ||
Község | Nagybecskerek | ||
Rang | város | ||
Alapítás éve | 1326 | ||
Polgármester | Simo Salapura (SZHP) | ||
Irányítószám | 23000 | ||
Körzethívószám | +381 23 | ||
Rendszám | ZR | ||
Testvérvárosok | Lista
| ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 67 129 fő (2022. okt. 1.) | ||
Magyar lakosság | 11 605 fő | ||
Népsűrűség | 418 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Tszf. magasság | 82 m | ||
Terület | 190,9 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 45° 22′ 40″, k. h. 20° 23′ 10″Koordináták: é. sz. 45° 22′ 40″, k. h. 20° 23′ 10″ | |||
Nagybecskerek weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagybecskerek témájú médiaállományokat. |
Nagybecskerek (szerbül Зрењанин / Zrenjanin, korábban Велики Бечкерек / Veliki Bečkerek, németül Großbetschkerek, románul Becicherecul Mare, szlovákul Zreňanin) Szerbia egyik legnagyobb városa, Vajdaság – Újvidék és Szabadka után – harmadik legnagyobb városa, szerbiai Bánság legnagyobb városa, a Közép-bánsági körzet székhelye s jelentős ipari s kulturális központ. A Béga folyó partján fekszik, s a városközpont, valamint az egykori becskereki vár helye a négy műtó, régen a folyó része, mellett található. Régen Torontál vármegye székhelye volt. Hivatalos használatban lévő nyelvek a szerb, a magyar, a román s a szlovák.
Neve
A város a 14. századtól 1935-ig (majd 1941-től 1944-ig) az eredeti nevét – Becskerek – viselte, különböző változatokban: Bechereky, Becsekereke, Becskerek, Großbetschkerek, Veliki Bečkerek.
A város hivatalos szerb elnevezése 1935-től 1941-ig, majd pedig 1944-től 1946-ig Petrovgradra változott, a szerb Karađorđević Péter király (1903–1921), illetve unokája – az akkor még kiskorú – II. Karađorđević Péter tiszteletére.
Mai szerb nevét Žarko Zrenjanin bánsági partizánhősről kapta, aki a II. világháború ideje alatt a vajdasági kommunisták és partizán harcosok vezetője volt.
A község települései
A nagybecskereki községnek 2002-ben 132 051 lakosa volt. A községet Nagybecskereken kívül még 21 falu alkotja (zárójelben a szerb és egyéb név szerepel):
- Aradi (Aradac, szlovákul Aradáč)
- Bégafő (Klek, németül Klek)
- Bótos (Botoš, németül Botosch)
- Csenta (Čenta, németül Tschenta)
- Écska (Ečka, németül Deutsche-Etschka vagy Romanisch-Etschka)
- Elemér (Elemir, németül Deutsch-Elemer vagy Serbisch-Elemer)
- Ernőháza (Banatski Despotovac, németül Ernesthausen)
- Farkasd (Farkašdin)
- Jankahíd (Jankov Most, románul Iancaid)
- Lázárföld (Lazarevo, németül Lazarfeld)
- Lukácsfalva (Lukino Selo, németül Lukasdorf)
- Magyarszentmihály (Mihajlovo, németül Michajlowo)
- Melence (Melenci, németül Melenze)
- Nagyerzsébetlak (Belo Blato, németül Elisenheim)
- Óécska (Stajićevo, németül Alt-Etschka)
- Orlód (Orlovat, németül Orlowat)
- Perlasz (Perlez, németül Perlas)
- Rezsőháza (Knićanin, németül Rudolfsgnad)
- Tamáslaka (Tomaševac, németül Tomaschewatz)
- Tiszatarrós (Taraš)
- Zsigmondfalva (Lukićevo, németül Sigmundsfeld)
Történelme
Nagybecskereket valószínűleg a 14. században alapították, legelőször egy 1326-os dokumentumban említik.
A 15. század elejétől kezdve többnyire a szerb uralkodók (despoták) hűbérbirtoka volt. 1422-ben mezővárosként említi egy oklevél. A 16. század első évtizedeiben épülhetett kis palánkvára. A település 1551. szeptember 25-én került török kézre. A török uralom alatt Szokoli Mehmed pasa nagyvezír magánbirtoka (mulk), majd kegyes alapítványa (vakuf) volt. A település a 18. század elejétől minden kétséget kizáróan többségben szerbek által volt lakott.
A törökellenes felszabadító háborúk során Nagybecskerek többször is gazdát cserélt, és csak 1716 augusztusában szabadult fel végérvényesen a török uralom alól. A háborúk alatt lakossága jelentősen megfogyatkozott, ezzel egy időre korábbi jelentőségét is elvesztette. A Habsburg Birodalom 1735 és 1738 között kísérletet tett a spanyol örökösödési háború menekültjeinek letelepítésére a visszafoglalt Temesi Bánságban: Nagybecskerek mai Dolja városrészének helyén kezdték el felépíteni Új-Barcelonát (Nova Barcelona), ez azonban kudarcba fulladt.[1] A Habsburg fennhatósága alatt Nagybecskerek a Temesi Bánság koronatartomány egyik kerületének a székhelye lett. 1769. június 6-án Mária Terézia királynő mezővárosi kiváltságokat adományozott Nagybecskereknek.
A város lakossága a 18. század vége felé legnagyobb mértékben szerbekből és németekből állt. 1773-ban a lakosság összesen 721 házban élt, ebből 625 házban ortodoxok és 96 házban pedig római katolikusok laktak.
A Temesi Bánság koronatartomány megszüntetése, és területének a Magyar Királysághoz csatolása után Nagybecskerek Torontál vármegye székhelye lett. 1807. augusztus 30-án tűzvész pusztította el a várost, megakasztva egy időre a fejlődését. A tűzvész után egy évtizedre a megye székhelye átkerült Nagyszentmiklósra, amíg 1816-ban fel nem épült az új vármegyeháza. A reformkorban Nagybecskerek 1839-ben kőszínházat, 1846-ban pedig gimnáziumot kapott. Az 1848-as forradalom idején 1849. január derekáig Nagybecskereken volt a bánsági hadtest főhadiszállása. A honvédség visszavonulása után, 1849. január–április folyamán itt volt a délvidéki szerbek vezetőjének, Joszif Rajacsics karlócai ortodox metropolitának és kormányának a székhelye.
1849–1860 között Nagybecskerek a Szerb Vajdaság és Temesi Bánság nevű tartomány egyik kerületének volt a központja. A tartomány megszűnése után ismét a Magyar Királyság része és Torontál vármegye székhelye lett. Az 1867-es kiegyezést követően, az Osztrák–Magyar Monarchia idején Nagybecskerek addig nem tapasztalt fejlődést ért meg: gyárak és üzleti vállalkozások, gazdasági, közhasznú és művelődési egyesületek alakultak. A város 1883-ban vasúti összeköttetést, 1892-ben telefont, 1896-ban villanyvilágítást kapott. Több jelentős új középület készült el ekkoriban a város központjában: a római katolikus plébániatemplom (1868), a színház (1884), a vármegyeház (a mai városháza) (1888), a református templom (1891), a Pénzügyi Palota (a mai múzeum) (1894) és a bíróság (1908).
Az 1910-es népszámlálás szerint Nagybecskereknek 26 006 lakosa volt, ebből 9148 magyar, 8934 szerb, 6811 német, 456 szlovák és 339 román nemzetiségű volt.
Az első világháború után Nagybecskerek a Szerb–Horvát–Szlovén Királysághoz (1929-től Jugoszlávia) került. 1918–1929- között a királyság fővárosával azonos megyében volt, majd 1929–1941 között a Dunai Bánság részét alkotta. 1941–1944 között német megszállás alatt állt, az Autonóm Bánság része volt.
1945-től a szocialista Jugoszlávia, azon belül a Vajdaság Autonóm Tartomány városa. Ez a periódus a város rohamos gazdasági fejlődését hozta. Mindenekelőtt az élelmiszeripar területén, de néhány jelentős vegyipari, fémipari és textilipari létesítmény is működött a városban. A város lakossága ebben az időszakban a következőképpen alakult:
Jugoszlávia széthullása után Nagybecskerek 1992 és 2003 között először a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság, majd 2003–2006 között fennálló Szerbia és Montenegró államszövetség része volt. 2006-ban ez az államszövetség is felbomlott. Nagybecskerek azóta a független Szerbiához tartozik. A délszláv háborúk érzékenyen érintették a nagybecskereki gazdaságot: a város egyik súlyos problémája a magas munkanélküliség.
Demográfia
- 1948: 33 775 fő
- 1953: 38 715
- 1961: 49 020
- 1971: 71 424
- 1981: 81 270
- 1991: 81 316
- 2002: 79 773
- 2011: 76 511
Népcsoportok
Nemzetiség | Szám | % |
Szerbek | 56 560 | 70,90 |
Magyarok | 11 605 | 14,54 |
Jugoszlávok | 1948 | 2,44 |
Cigányok | 1577 | 1,97 |
Románok | 633 | 0,79 |
Horvátok | 484 | 0,60 |
Szlovákok | 361 | 0,45 |
Macedónok | 334 | 0,41 |
Montenegróiak | 327 | 0,40 |
Németek | 140 | 0,17 |
Bolgárok | 96 | 0,12 |
Szlovének | 82 | 0,10 |
Muzulmánok | 72 | 0,09 |
Albánok | 60 | 0,07 |
Oroszok | 48 | 0,06 |
Goránok | 26 | 0,03 |
Csehek | 16 | 0,02 |
Ruszinok | 16 | 0,02 |
Ukránok | 14 | 0,01 |
Bunyevácok | 12 | 0,01 |
Bosnyákok | 7 | 0,00 |
Vlachok | 4 | 0,00 |
Egyéb/Ismeretlen[2] |
Vallás
Nagybecskerek magyar lakosságának túlnyomó többsége katolikus, a város egyben a Nagybecskereki egyházmegye székhelye is.
Reformátusok is élnek a vidéken, s a gyülekezetnek van is egy impozáns műemlék temploma a városban, a Béga folyó partján. A szerbek és a románok rendszerint a szerb ortodox egyház illetve a román ortodox egyház tagjai.
A bánsági szlovákok többnyire az Evangélikus Egyházhoz tartoznak.
Nagybecskereki katolikus püspökök
- msgr. Jung Tamás (1911. december 10. – 1992. december 5.), apostoli kormányzó (1972–1988)
- msgr. Huzsvár László (1931. február 21. –), megyés püspök (1988–2008)
- Dr. Német László (1956. szeptember 7. –) hivatalban 2008. július 5-től
Nevezetességek
- A Nepomuki Szent János római katolikus székesegyház, amely 1864–1868 közt épült
- A városháza, amelyet 1820-ban készítettek el, majd 1886–1888 között bővítettek ki a mai formájára, Lechner Ödön és Pártos Gyula tervei alapján
- A Múzeum épülete, amely eredetileg pénzintézeti székház volt. 1894-ben épült fel, Kiss István tervei alapján.
- A Kis-híd, amelyet 1904-ben építettek, a város legöregebb hídja
Híres emberek
Itt született
- Mándy Károly (1817-1871) magyar és amerikai szabadságharcos
- Lázár Vilmos (1817-1849) honvédezredes, aradi vértanú
- Dr. Kemény Ferenc (1860-1944) a magyar olimpiai mozgalom szülőatyja, a NOB alapító tagja
- Đorđe Radić (1839–1922) szerb közgazdász
- Vitéz Rátz Jenő (1882–1949) honvédelmi miniszter
- Antalffy-Zsiross Dezső (1885-1945) orgonaművész, zeneszerző, karmester
- Mezey Zsigmond (1885-1944) zeneszerző, zeneesztéta, zenekritikus, műfordító
- Kende Géza (1889-1952) festőművész, képzőművész.
- Pintér József / Joe Penner komikus (1901-1941)
- Sántha Kálmán (1903–1956) Kossuth-díjas magyar orvos, egyetemi tanár, az MTA rendes tagja
- Farkas Vince (1919–2007), a Magyar Hajózástörténeti Múzeum megalapítója
- Máthé Éva (1924–2004) Jászai Mari-díjas magyar színésznő, érdemes művész, a Miskolci Nemzeti Színház Örökös Tagja
- Ivan Ivanji (1929– ) jugoszláv író, diplomata, Josip Broz Tito fordítója
- Petrovics Emil (1930-2011) zeneszerző
- Tietze Jenő (1938–) kanonok, apostoli protonotárius, a jeruzsálemi templomos lovagrend lovagja és commendatora[3]
- Várady Tibor (1939–) jogászprofesszor, egykori jugoszláv igazságügyi miniszter
- Palatinus Aranka (1951–) magyar író, művész, újságíró
- Uglješa Šajtinac (1971–) szerb író és drámaíró
- Slobodan Nikić (1983–) sikeres szerb vízilabdázó
- Szalma József (1948–) jogászprofesszor, a Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia tagja, az MTA doktora
- Sziveri János (1954–1990) magyar költő, színész és író
- Szűts Zoltán (1976–) médiakutató, egyetemi oktató
- Venczel Valentin (1952–) Aase-díjas színész, rendező, színigazgató
Itt tanult
- Fülep Lajos (1885-1970) művészetfilozófus
Itt tevékenykedett
- Lauka Gusztáv (1818–1902) író, humorista
- Klein Mór (1842-1915) rabbi, zsidó hittudós
- Kovács László (1966) író, költő
Testvérvárosai
Jegyzetek
- ↑ Anderle Ádám (2013). „Új Barcelona: város a Duna mentén?”. Klió történelmi szemléző folyóirat 4 (22), 87–92. o. (Hozzáférés: 2019. április 17.)
- ↑ Stanovništvo, nacionalna ili etnička pripadnost, podaci po naseljima 1. kötet. (szerbül) Belgrád: Republički zavod za statistiku. 2003. ISBN 86-84433-00-9
- ↑ Ki kicsoda, vajdasági magyar közéleti lexikon – Tietze Jenő
További információk
- Nagybecskerek honlapja
- Nagybecskerek története Archiválva 2012. november 2-i dátummal a Wayback Machine-ben
- A nagybecskereki dohánybeváltó
Kapcsolódó szócikkek
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.
Analóg multiméterek túlterhelés elleni védelme
Egyenáram
Egyenáram mérése
Egyenirányítós lengőtekercses műszer
Elektromágnes (fizika)
Elektromos feszültség
Elektromos térerősség
Fáziseltolódás
Fázismutató
Fajlagos ellenállás
Feszültséggenerátor
Feszültségváltó
Forgó mágneses tér
Háromfázisú hálózat
Hőelektromosság
Hatásos ellenállás
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.