Figyelmeztetés: Az oldal megtekintése csak a 18 éven felüli látogatók számára szól!
Honlapunk cookie-kat használ az Ön számára elérhető szolgáltatások és beállítások biztosításához, valamint honlapunk látogatottságának figyelemmel kíséréséhez. Igen, Elfogadom

Electronica.hu | Az elektrotechnika alapfogalmai : Elektrotechnika | Elektronika



...


...
...


A | B | C | D | E | F | G | H | CH | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | W | X | Y | Z | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9

Második világháború
Második világháború
Dátum 1939. szeptember 1.1945. szeptember 2.
Helyszín Európa, Csendes-óceán, Dél- és Kelet-Ázsia, Közel-Kelet, Földközi-térség és Afrika
Eredmény A tengelyhatalmak totális veresége, szövetséges győzelem. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének megalapítása, az Egyesült Államok és a Szovjetunió szuperhatalommá válása.
Harcoló felek
Tengelyhatalmak:
Németország 1933 Németország
Japán Japán
Olaszország
Magyar Királyság
Román Királyság
Bolgár Cárság
… és mások
Szövetségesek:
Egyesült Államok
Egyesült Királyság Egyesült Kir.
Szovjetunió Szovjetunió
Kína
Franciaország Franciaország
Lengyelország Lengyelország
… és mások
Parancsnokok
Németország 1933 Adolf Hitler
Japán Hirohito
Benito Mussolini
Horthy Miklós
magyar Szálasi Ferenc
I. Mihály
III. Borisz
Roosevelt
Egyesült Királyság Winston Churchill
Szovjetunió Joszif Sztálin
Csang Kaj-sek
Franciaország De Gaulle
Lengyelország Rydz-Śmigły
Egységek
Tengelyhatalmak:
Németország 1933 Németország
Japán Japán
Olaszország
Magyar Királyság
Román Királyság
Bolgár Cárság
… és mások
Szövetségesek:
Egyesült Államok
Egyesült Királyság Egyesült Kir.
Szovjetunió Szovjetunió
Kína
Franciaország Franciaország
Lengyelország Lengyelország
… és mások
Veszteségek
Elesett katonák:
több mint 8 millió
Civil halottak:
több mint 4 millió
Összes halott:
több mint 12 millió (1939–45)
Elesett katonák:
több mint 16 millió
Civil halottak:
több mint 45 millió
Összes halott:
több mint 61 millió (1939–45)
A Wikimédia Commons tartalmaz Második világháború témájú médiaállományokat.
A második világháborúhoz vezető események
 0. Lengyel–ukrán háború1918.11. 01. - 1919. 07. 18.
 1. Versailles-i békeszerződés1919.
 2. Lengyel–szovjet háború1919.02. 14. - 1921. 03. 18.
 3. Trianoni békeszerződés1920.
 4. Rapallói egyezmény1920.november 12.
 5. Francia–lengyel katonai szövetség (en)1921.február 16.
 6. Rigai béke (en)1921.március 18.
 7. Menetelés Rómába1922.október 28 - 29.
 8. Korfui összetűzés (olasz-görög) (en)1923.aug. - szept.
 9. Müncheni sörpuccs1923.november 8.
10. A Ruhr-vidék francia–belga megszállása (en)1923.- 1925.
11. Libia megszállása - Második olasz–líbiai háború (en)1923. - 1932.
12. Mein Kampf (Harcom) megjelenése1925.
13. Dawes-terv (en)1924.
14. Locarnói egyezmény1925.december 01.
15. Young-terv (en)1929.
16. Nagy gazdasági világválság1929.október 24. – 1941.
17. Mandzsúria japán lerohanása (en)1931.09. 18. - 1932. 02. 26.
18. Mandzsukuo megszállása1931– 1942.
19. Sanghaj-i január 28-i összetűzés (en)1932.01. 28. – 03. 03.
20. Szovjet–lengyel megnemtámadási egyezmény1932.július 25.
21. Genfi leszerelési világértekezlet (en)1932.02.02. - 1934.06.11.
22. Első hopeji hadjárat/A nagy fal védelme (en)1933.01.01 - 05.31.
23. Belső-mongóliai hadjárat (en)1933.- 1936.
24. Hitler lesz a kormányfő és az államfő is egyben1933.- 1934.
25. A tanggui fegyverszünet (en)1933.május 31.
26. Németország újrafelfegyverzése elindul (en)1933.július 12.
27. Olasz–szovjet egyezmény (en)1933.szeptember 2.
28. Belső-mongóliai hadjárat (en)1933.ápr.- 1936. dec.
29. Németország elhagyta a leszerelési értekezletet (en)1933.október 14.
30. Németország kilép a Nemzetek Szövetségéből (en)1933.okt. 19. - nov. 12.
31. Német–lengyel megnemtámadási egyezmény1934.január 26.
32. A Saar-vidéki népszavazás/visszatérés Németországhoz1935.január 13.
33. Kötelező sorozás kezdődik Németországban újra (en)1935.március 16.
34. Francia–szovjet segítségnyújtási szerződés (en)1935.május 2.
35. Szovjet–csehszlovák segítségnyújtási szerződés (en)1935.május 16.
36. He-Umezu egyezmény (en)1935.06. 10. - 1937. 07. 07.
37. Angol–német tengerészeti egyezmény (en)1935.június 18.
38. December 9-i megmozdulások Pekingben (en)1935.december 9.
39. Második olasz–etióp háború (abesszíniai háború)1935.10. 3.- 1937. 02. 19.
40. A Rajna-vidéki bevonulás (en)1936.március 7.
41. Spanyol polgárháború kezdete1936.júl. 17. - 1939. ápr. 1.
42. A Berlin–Róma-tengely (német–olasz egyezmény)1936.október 27.
43. Antikomintern paktum1936.november 25.
44. Suiyuan hadjárat (en)1936.október - november
45. Hsziani válság (en)1936.december 12-26.
46. Második kínai–japán háború1937.- 1945.
47. A USS Panay-incidens (en)1937.december 12.
48. Ausztria bekebelezése (Anschluss)1938.március 12.
49. Májusi válság (német–cseh határ) (en)1938.május 19 - 23.
50. Haszan-tavi csata/Csangkufengi összecsapás1938.júl. 29. - aug. 11.
51. Német–csehszlovák kisháború (Ordnersgruppe) (en)1938.szeptember 16 - 17.
52. Müncheni egyezmény1938.szeptember 29.
53. A Szudéta-vidék Birodalomhoz csatolása (en)1938.október 01 - 10.
54. Első bécsi döntés1938.november 02.
55. A Szlovák Köztársaság kikiáltása1939.március 14.
56. Csehszlovákia német megszállása (en)1939.március 15.
57. Litvánia náci megfenyegetése, Memel elcsatolása (en)1939.március 20 - 22.
58. Magyar–szlovák kis háború1939.március 23 - 31.
59. A spanyol polgárháború végső hadműveletei (en)1939.március 26. - április 1.
60. Danzigi válság (en)1939.március - augusztus
61. Angol függetlenségi garancia Lengyelországnak (en)1939.március 31.
62. Albánia olasz lerohanása (en)1939.április 7-12.
63. Szovjet–angol–francia tárgyalások Moszkvában (en)1939.ápr. 15.- aug. 21.
64. Német–olasz barátsági és katonai szerződés1939.május
65. Halhín-goli csata1939.május - szeptember
66. Molotov–Ribbentrop szerződés1939.augusztus 23.
67. Lengyelország német lerohanása1939.szept. 1. - okt. 6.

A második világháború az emberiség történetének legnagyobb[1] és legtöbb halálos áldozattal járó[2] fegyveres konfliktusa. A legelterjedtebb álláspont szerint kezdete az 1939. szeptember 1-jei, Lengyelország elleni német támadáshoz köthető. A háborút azonban egyesek már 1937. július 7-től számítják, amikor kitört a második kínai–japán háború.[3][4][5][6] A történelemtudósok egy része szerint ugyanakkor ezen két távol-keleti ország katonai konfliktusa még nem terjedt ki a világ több pontjára, így az helyi jellegűnek értelmezhető és a világháború szoros előzményének tekinthető. A háború Európában 1945. május 8-án Németország, míg Ázsiában szeptember 2-án Japán feltétel nélküli megadásával fejeződött be.

A világháborúban a szövetségesek és a tengelyhatalmak álltak egymással szemben. Kezdetben javarészt a tengelyhatalmak győzedelmeskedtek a csatákban, majd 1942-től mind a kelet-európai, mind a csendes-óceáni, mind az afrikai fronton a szövetségesek törtek előre, és végül a tengelyhatalmak teljes vereséget szenvedtek.

Az európai, ázsiai és afrikai földrészen vívott harcokban közel hetven nemzet vett részt, ennek következtében több mint 73 millióan vesztették életüket, beleértve a megölt civileket és az elesett katonákat is. A háború kitöréséhez nagyban hozzájárult az első világháború után, a Párizs környéki békeszerződésekkel (versailles-i békeszerződés; trianoni békeszerződés; saint-germaini békeszerződés; sèvres-i békeszerződés) kialakított világpolitikai helyzet.

A világháborút végigkísérték mindkét tömb részéről a civil lakosság és a hadifoglyok elleni erőszakos cselekmények. A megszállt területeken a hadviselő felek rendre terrorizálták a helyi lakosságot, melyek közül kiemelkednek a japánok által Kínában és Mandzsúriában, a németek által az elfoglalt szovjet területeken és a szovjetek által Kelet-Európában elkövetett visszaélések. A nyugati szövetségesek terrorbombázásokat hajtottak végre Németország és Japán ellen, melyek sokszor rengeteg halálos áldozattal jártak, mint Drezda, Hamburg és Tokió(wd) esetében. A világháború végén két atombombát dobtak Japánra, ami több százezer ember szörnyű halálát eredményezte. A világháború során több népirtás is történt, de az áldozatok számát és az elkövetés módszerét illetően kiemelkedik a több millió zsidó származású ember életét követelő holokauszt. A világégés után a győztesek Európában a nürnbergi perben, míg a Távol-Keleten a tokiói perben háborús bűnösnek ítéltek német és japán vezetőket.

A világháborút a hadviselő felek többsége számára lezáró párizsi békét 1947-ben kötötték meg. Európa térképét átrajzolták, a Szovjetunió jelentős területeket szerzett. Lengyelország határait nyugatabbra tolták, és cserébe német területekkel kárpótolták az országot. A háború után megromlott a két korábbi szövetséges, a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok viszonya, és egy új világméretű konfliktus, a hidegháború korszaka kezdődött el.

Az 1914–1945 közötti időszakot egyesek a második harmincéves háború időszakának nevezik. Már 1946-ban Charles de Gaulle úgy nyilatkozott: „A mi győzelmünkkel végződött harmincéves háború drámája számos váratlan eseményt foglalt magában”.[7] Erről a teóriáról írt Sigmund Neumann könyvében,[8][9] szerinte az első harmincéves háborúhoz hasonlóan a 20. század eleji nagy háború is több kisebb konfliktus eredménye. Hasonló szemléletben írt könyvet Ravasz István is.[10]

Előzmények

Közvetett előzmények

Az első világháború következtében drámaian megváltozott Közép- és Kelet-Európa térképe.[11] A meggyengült német és orosz nagyhatalmak között több független állam alakult, többségük, vagyis Lengyelország és a kisantant-államok a francia politika szövetségesének számítottak, azonban az Osztrák–Magyar Monarchia 1918-as felbomlása után nem akadt olyan hatalmi tényező, amely a német vagy az orosz (később szovjet) törekvéseket ellensúlyozta volna. Mivel az első világháborút követő forradalmi években a bolsevik típusú hatalomátvétel Oroszországon kívül kudarcot vallott, mintegy válaszként több ország közvéleménye jobbra tolódott. A húszas évek végétől és a harmincas évek elejétől kezdve a térség politikai és gazdasági válsággal sújtott országai sorra autoriterré váltak: vagy egyszemélyes, monarchikus diktatúrává (Jugoszlávia, Románia és Bulgária esetében ún. királydiktatúrává), vagy mérsékelten tekintélyelvű rendszerré (pl. Lengyelország).[12]

Bár a pacifizmusnak rengeteg támogatója akadt,[13][14] ugyanakkor több, a vesztes oldalon álló, valamint a világgazdasági válságban jelentősen meggyengült országban irredenta és revíziós irányzatokat képviselő pártok kerültek hatalmi pozícióba, élükön diktátorként viselkedő vezetőkkel. Ők kedvük szerint befolyásolhatták népüket, ellenőrzésük alá vonták a médiát és elhitették országuk lakóival, hogy talpra állítják meggyengült országukat.

Mussolini és Hitler 1937-ben

Az első ilyen diktátor a 20. század történetében az olasz Benito Mussolini volt. Noha Olaszország a győztes oldalon állt az első világháborúban, más győztesekhez képest viszonylag keveset nyert, és az olasz államhatalmat az 1920-as években jelentősen gyengítették a folyamatos sztrájkok. Mussolini 1922-ben került hatalomra, a fasiszta párt elnökeként. Megígérte, hogy helyreállítja a rendet Olaszországban, és országát az „új Római Birodalommá” akarta fejleszteni.[15] A média befolyásolásával és az ellenzék elfojtásával azt a látszatot keltette, hogy Olaszország fellendülőben van, pedig a tények mást mutattak. A diktátor kezdetben ellenségesen viszonyult a németekhez: 1934. július 25-ét követően, az ausztriai német puccskísérlet idején az olaszok csapatokat vonultattak föl a Brenner-hágón és Dél-Tirolban,[16] így háborús fenyegetéssel ugyan, de egy időre megakadályozták Ausztria Németországhoz csatolását. Az évtized közepén azonban az olaszok fokozatosan közeledtek a németekhez, és 1936-ban Mussolini bejelentette a Berlin–Róma tengely létrejöttét. Egy évvel később pedig csatlakoztak ahhoz az antikomintern paktumhoz, amelyet 1936-ban kötött meg Japán és Németország.[17]

Az első világháborút lezáró versailles-i béke megalázó feltételei és a nagy gazdasági világválság hozzájárult ahhoz, hogy az Adolf Hitler vezette Nemzetiszocialista Német Munkáspárt 1933-ban hatalomra jutott Németországban.[18] Németország is romokban hevert a háború után: óriási infláció sújtotta az országot és a munkanélküliség soha nem látott méreteket öltött. Hitler, a korábbi katona a nemzetiszocialista párt élén került hatalomra 1933-ban, rögtön elkezdve az új állam, a Nemzetiszocialista Németország fölépítését.[19] 1934-ben Hindenburg elnök halálával Hitleré lett a köztársasági elnöki cím is, aki nemsokára összevonta azt a kancellári szerepkörrel, ezzel ő lett a „Führer” (Vezér), hamarosan totális diktatúrát építve ki.[18][19] Külpolitikájának deklarált célja volt a német lakta területek egyesítése, illetve a keleti irányú területszerzés, a „Lebensraum im Osten”. Így 1935-ben felmondta a békeszerződés által előírt katonai korlátozásokat, és gyors fegyverkezésbe kezdett. 1936. március 17-én Németország csapatai a locarnói egyezményt felrúgva bevonultak az addig demilitarizált Ruhr-vidékre.[18]

Az első világháború következményeként Oroszország kiesett a nagyhatalmak sorából. A bolsevik hatalomátvétel és a vele járó polgárháború óriási veszteségekkel járt, egyesek 13 millióra teszik a szocialista rend felépítésével járó emberveszteséget.[20] A Szovjetunióban 1924-ben, Lenin halála után Sztálin vette át a hatalmat. Mivel ez a térség nyersanyagban gazdag, de iparilag és gazdaságilag is elmaradott volt, nagyszabású ipari beruházásokkal, erőltetett ütemben javarészt a falusi parasztság rovására hajtottak végre fejlesztéseket.[21] Ezeknek a beruházásoknak köszönhetően a 20. század közepére a Szovjetunió jelentős ipari-gazdasági nagyhatalommá fejlődött. A háború során a sztálini diktatúra 1941-től került a nyugati szövetségesekkel egy oldalra, de néhány dologban emlékeztetett Hitler nemzetiszocialista birodalmára: Sztálin is bebörtönöztette és kivégeztette valós vagy vélt ellenségeit, köztük a Vörös Hadsereg számos tisztjét, és ugyanúgy koncentrációs és munkatáborok hálózatát (Gulag) tartotta fenn.[22] A sztálinizmus megítélése, a lenini politikához való viszonya, a nemzetiszocializmussal való párhuzamba állítása ugyanakkor mai napig történészviták tárgya.[23]

Közvetlen előzmények

A Molotov-Ribbentrop-paktum által meghatározott érdekszférák

Spanyolországban 1931-ben kikiáltották a köztársaságot. Öt évvel később sikertelen puccsot hajtottak végre Manuel Azaña elnök ellen José Sanjurjo tábornok vezetésével. A csak részben sikeres puccskísérlet után kitört a spanyol polgárháború. A lázadó nacionalisták puccskísérletét több konzervatív csoport is támogatta, mint például az Autonóm Jobboldal Spanyol Konföderációja (CEDA), de támogatták a monarchisták, a karlisták és a fasiszta Falange is.[24] A köztársaságiak fegyvereket és önkénteseket kaptak a Szovjetuniótól, Mexikótól, a nemzetközi marxista mozgalomtól és a Nemzetközi Brigádoktól. A nacionalistákat támogatták a karlista és alfonzista monarchisták, a konzervatívok, a fasiszta falangisták és a legkonzervatívabb liberálisok, valamint Németország és Olaszország.[25] A polgárháborút 1939-ben Francisco Franco vezetésével a nacionalisták nyerték meg. Egyes források szerint ez volt a második világháború főpróbája.[25]

Benito Mussolini fel szerette volna éleszteni a Római Birodalom nagyságát és tekintélyét. Ennek egyik következménye volt, hogy 1935-ben megtámadta Etiópiát, és ezzel kitört az abesszíniai háború, amely egy évig tartott és olasz győzelmet eredményezett.[26]

1938-ban az angol és francia megbékélési politikát kihasználva Hitler a Nemzetiszocialista Németországhozhoz csatolta Ausztriát (Anschluss),[3][27] majd a Szudéta-válság kirobbantása után, a müncheni egyezményt követően a Szudéta-vidéket. 1939-ben Németország megszállta Csehország maradék területeit, Szlovákia önálló állam lett.[18] 1939. április 7-én olasz csapatok szálltak partra Durazzóban, Albánia pedig végleg olasz fennhatóság alá került. 1939 nyarán Hitler egyre fokozta a feszültséget Lengyelországgal Danzig szabad város (ma: Gdansk), illetve a német területeket Kelet-Poroszországtól elválasztó danzigi korridor miatt.[3][18]

Nagy-Britannia és Franciaország – noha a megbékéltetési politika hívei nem gyengültek meg – katonai garanciákat ígért Lengyelországnak egy német támadás esetére (lengyel-brit közös védelmi egyezmény és a francia-lengyel katonai szövetség).[3]

Japán térhódítása Délkelet-Ázsiában

Nem sokkal a háború kirobbantása előtt Sztálin elfogadta Hitler javaslatát egy megnemtámadási szerződés megkötésére. Az 1939. augusztus 23-án megkötött Molotov–Ribbentrop-paktum titkos záradéka úgynevezett „érdekszférákat” határozott meg a Szovjetunió és Németország között.[28] A szovjet érdekszférába került északon Finnország, Észtország, Litvánia és Lettország, délen a Romániához tartozó Besszarábia, valamint Bukovina északi területei. Lengyelországot a megállapodás értelmében felosztották a két érdekszféra között.[3][29]

Az Egyesült Államokban az 1930-as években egy sor semlegességi törvényt fogadtak el.[30] A Roosevelt vezette kormány azonban már ekkor is jelentős anyagi segítséget nyújtott a szövetségeseknek, előre látva, hogy nem kerülhető el a háborús részvétel. 1939-ben a Kongresszus törvényt hozott, amely engedélyezte, hogy az USA készpénzfizetés ellenében bármely országnak – ami a gyakorlatban Nagy-Britanniát és Franciaországot jelentette – fegyvert adjon el (Cash and Carry).[31]

A Távol-Keleten a Japán Birodalom folytatta a század elején megkezdett terjeszkedési politikáját. 1931-ben a mukdeni incidens nyomán megszállták Mandzsúriát, ahol 1932-ben Mandzsukuo néven bábállamot hoztak létre az utolsó kínai császár, Pu Ji vezetésével. 1937-ben a Marco Polo-hídnál történt incidens után megtámadták Kínát, és az ország keleti részét ellenőrzésük alá vonták.[32][33] 1940-ben Vang Csing-vej vezetésével kollaboránsokból álló bábkormányt hoztak létre Nankingban. 1938-ban a Haszan-tónál, 1939. május 12-én a Halhin-gol folyónál határviták nyomán harcba bonyolódtak a Szovjetunióval,[34] ám a határozott fellépés nyomán meghátráltak, és szeptember 16-án fegyverszüneti megállapodást kötöttek.[35][36][37]

A háború Európában

Keleti front

Lengyelország megtámadása

Animált térkép a háború folyamatáról Európában

A Lengyelország elleni német támadásra a közvetlen ürügy egy átlátszó provokáció, a gleiwitzi (ma: Gliwice) rádióadó elleni támadás szolgáltatta, amikor lengyel egyenruhába öltözött németek elfoglalták a határ menti kisváros rádióállomását.[38] Az első harci eseményre 1939. szeptember 1-jén, hajnali 4 óra 40 perckor került sor, amikor a német légierő (Luftwaffe) bombázni kezdte a lengyelországi Wieluń városát.[39] Ezzel az eseménnyel kitört a második világháború.

Az Egyesült Királyság és Franciaország már korábban megállapodott, hogy Lengyelországot nem hagyják Csehszlovákia sorsára jutni. 1939. szeptember 3-án ultimátumot küldtek Németországnak, amely a hadműveletek leállítását és a tárgyalások felvételét követelte. Mivel ez nem valósult meg, az Egyesült Királyság és Franciaország is hadat üzent Németországnak,[40] de kisebb összetűzéseken kívül nem történtek háborús cselekmények, ezért hívják ezt furcsa háborúnak (drôle de guerre).[41]

A német Wehrmacht gépesített csapatai a légierőtől támogatva gyors ütemben nyomultak előre, szétzilálva a keményen küzdő, de korszerűtlenségük miatt esélytelen lengyel erőket. Szeptember 17-én a szovjet haderő is átlépte a határt és megszállta a Molotov–Ribbentrop-paktumban megállapított területeket.[42][43] Lengyelország sorsa ezzel véglegesen megpecsételődött és hadserege megsemmisült. A német–szovjet csapások alatt az ország nem tudott sokáig ellenállni. Szeptember 27-én Varsó kapitulált,[43][44] Lengyelországot pedig a németek és a szovjetek felosztották egymás között, és ezzel megszűnt a keleti front.

Átmeneti időszak

1940 júniusában, a Franciaország elleni hadművelet utolsó napján, a Szovjetunió bekebelezte a balti államokat,[45] majd a román régiót, Besszarábiát. Eközben a német–szovjet diplomáciai kapcsolatok és a gazdasági együttműködés[46][47] fokozatosan leállt,[48][49] és a két állam elkezdte a háborús előkészületeket.[50]

A Szovjetunió megtámadása

Szovjet propagandaplakát két nőies náci katonát mutat (1941)

A Szovjetunió elleni támadás tervét már 1941 elején jóváhagyták, és a Barbarossa kódnevet kapta. 1941. június 22-én három irányba indították el a támadást.[51] Északon Leningrád felé kellett támadnia Wilhelm von Leeb Észak Hadseregcsoportjának, középen Szmolenszken át Moszkva felé tört előre Fedor von Bock Közép Hadseregcsoportja, délen pedig – (Galíciából kiindulva) Ukrajnán át a Donyec-medence és a Fekete-tenger felé – Gerd von Rundstedt Dél Hadseregcsoportja.[52][53] A támadás teljesen meglepte a szovjeteket, és csak június 29-én szólított fel a Népbiztosok Tanácsa és az SZK(b)P Központi Bizottsága a fegyveres ellenállásra. Három hadseregcsoportot szerveztek meg: Vorosilov marsall északnyugati, Tyimosenko marsall nyugati, valamint Bugyonnij délnyugati frontját.[54]

Német villámháború a Szovjetunióban

A kezdetekben a németek mindhárom hadseregcsoportja jól haladt előre, emiatt a szovjetek a Sztálin-vonalhoz húzódtak vissza.[55] Július 4-én megkezdődött a vonal áttörése, amely két hétig tartott. A siker után a német Észak Hadseregcsoport egészen Észtországig, a Közép Hadseregcsoport Vityebszkig, a Dél Hadseregcsoport a Dnyeszter vonaláig nyomult.[56] A német Dél Hadseregcsoporthoz az olaszok mellett nemcsak a románok küldtek csapatokat, hanem a magyarok is. Magyarország az 1941. június 26-án történt kassai bombázás miatt lépett be a háborúba június 27-én a németek oldalán.[56] A Dél és a Közép Hadseregcsoport a Pripjaty-mocsarakban harcoló szovjet egységeket bekerítették, és így egységes frontot tudtak létrehozni. Az Észak Hadseregcsoport eközben tovább haladt Leningrád felé, és augusztus 10-én a város külső védelmi gyűrűjét is megközelítette.[57] A Névát szeptember elején érte el az ellenség, és szeptember 8-án megkezdték a város ostromát.[57][58]

A Közép Hadseregcsoport augusztus végén elfoglalta Szmolenszket, így egy éket képezett az északi és a déli csoport között, ami a németek számára szükség volt a déliek felzárkózására, ezért Kijev bevételére a Közép Hadseregcsoportból páncélos egységeket csoportosítottak át a Dél Hadseregcsoportba.[55] A várost szeptember 29-én vették birtokba a németek.[57]

Kijev elestének másnapján Hitler kijelentette, hogy megindítják az utolsó rohamot a szovjet főváros, Moszkva ellen. Sorban foglalta el a német Közép Hadseregcsoport a környező szovjet városokat. Október 12-én elesett Kaluga, és két nappal később már 80 km-re voltak a fővárostól.[59]

A moszkvai csata és Leningrád ostroma

1941. szeptember elejére a német Észak Hadseregcsoport elérte a Névát. Szeptember 25-én megkezdődött Leningrád ostroma. A leningrádiak felkészültek az ostromra: tankcsapdákat, védvonalakat építettek ki.[60] November elejére a lakosságnak már alig volt élelmiszere. Az ott lakók kénytelenek voltak mindent megenni az életben maradáshoz. Lovakat, kutyákat, macskákat, és még a halottakból is fogyasztottak az éhhalál elkerülése miatt.[60]

1941 novemberében befagyott a város határában található Ladoga-tó, így megnyithattak egy, a jégen át vezető hadtápvonalat az utánpótlásnak. Decemberben a szovjet hadsereg elfoglalta a Tyihvin vasúti csomópontot, melynek köszönhetően lerövidült a szállítás és nem utolsósorban rajta keresztül félmillió polgárt tudtak evakuálni.[60] A tél elmúlta után a városban zöldségeket kezdtek termeszteni, így biztosítva az élelmiszert, de sikerült újraindítani a gyárak egy részét is. Leningrád 890 nap után, 1944. január 27-én szabadult ki végleg a Wehrmacht ostromgyűrűjéből.[60]

1941. november 7-én a szovjet fővárosban nagyszabású katonai parádét tartottak, ahol Sztálin biztatta a csüggedőket és felhívta a figyelmet a közelgő német veszélyre – ekkor az ellenség már csak 50 km-re volt Moszkvától.[61] A németek azonban ekkor megtorpantak, mivel az októberi esőzések nyomán sártengerré változott a környék. November 22-én még elfoglalták Klin városát, de pár hét múlva beköszöntött a kíméletlen orosz tél, és a hőmérséklet hamarosan –36 °C alá esett, amire nem készült fel a német hadsereg.[62]

1941. december 5-én a szovjetek megkezdték a németek elleni támadásukat, mintegy 1000 kilométeres vonalban. A Vörös Hadsereg 1942. márciusig 100–250 kilométerre nyugatabbra hatolt, visszaszerezve több mint 10 000 települést.[63] Ekkor azonban a támadás elakadt, és védekezésre rendezkedtek be.[64][65]

Az 1942-es szovjet és német hadműveletek

Német katonák Sztálingrád romjain
Információ forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Második_világháború
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.
Zdroj: Wikipedia.org - čítajte viac o Második világháború

Villamosmérnöki és elektronikai alapfogalmak - elektronica.hu
čítajte viac na tomto odkaze: 2010-ben befejezett televíziós sorozatok

Ádám Tamás (színművész)
Április
Április 11.
Április 14.
Érmihályfalva
Észak-Alföld
Ókori Róma
1-es villamos (Debrecen)
1091
1218
1235
13. század
1361
1450
15. század
1507
1536
1552
16. század
1693
17. század
1715
1725
1823
1848–49-es forradalom és szabadságharc
1849
1857
1865
1884
19. század
1911
1944
1950-es megyerendezés
1954
1956-os forradalom
1975
1980
1990
1994
1999
2010
2011
2013
33-as főút (Magyarország)
35-ös főút (Magyarország)
354-es főút (Magyarország)
4-es főút (Magyarország)
47-es főút (Magyarország)
471-es főút (Magyarország)
48-as főút (Magyarország)
Aladdin (népmese)
Alföld
Alföld és Észak
Alfred Candidus Ferdinand zu Windisch-Grätz
Andorai Péter
Anonymus
Augusztus
Augusztus 2.
Avarok
Az égig érő paszuly
Az 1956-os forradalom eseményei Debrecenben
A békakirály (mese)
A gólyakalifa (regény)
A kis hableány (mese)
A piac (film)
A szépség és a szörnyeteg (mese)
A szeleburdi család
Bácskai János (színművész)
Bánfalvy Ágnes
Búza
Babarczy László
Ballagás (film)
Baráth István
Bardóczy Attila
Berkes Bence
Berzsenyi Zoltán (színművész)
Besenczi Árpád
Bicskey Lukács
Bihar vármegye
Blaskó Balázs
Bodrogi Attila
Bohák György
Borbiczki Ferenc
Bordán Irén
Bor (ital)
Bozsó Péter
Brémai muzsikusok (mese)
Budapest
Budapesti Kamaraszínház
Buglya Sándor
Cattolica
Crespo Rodrigo
Csák Máté (trencséni tartományúr)
Csörsz árka
Cseke Péter (színművész)
Csipkerózsika (mese)
Csiszár Imre (rendező)
Csizmás kandúr (mese)
Csokonai Nemzeti Színház
Csuha Borbála
Csuha Lajos
Czető Roland
Dányi Krisztián
Dévai Balázs
Dóczi János (színművész)
Daróczy Zoltán
Debrecen
Debrecen–Füzesabony-vasútvonal
Debrecen–Nyírábrány-vasútvonal
Debrecen–Nyírbátor–Mátészalka-vasútvonal
Debrecen–Sáránd–Nagykereki-vasútvonal
Debrecen–Tiszalök-vasútvonal
Debreceni Egyetem
Debreceni járás
Debreceni Református Hittudományi Egyetem
Debreceni Református Kollégium
Debrecen (egyértelműsítő lap)
Debrecen címere
Debrecen polgármestereinek listája
December
Demokratikus Koalíció (Magyarország)
Dráma
Dunai Tamás
Duna (televízióadó)
Egyezményes koordinált világidő
Előd Álmos
Első világháború
Erdély
Fájl:Coa Hungary Town Debrecen.svg
Fájl:DebrecenAranybika.jpg
Fájl:Debrecen montage11.jpg
Fájl:Debrecen Piac utca old.jpg
Fájl:Debrecen testvérvárosai.JPG
Fájl:Disambig.svg
Fájl:Film reel.svg
Fájl:Flag of Debrecen.svg
Fájl:Hajdu-Bihar location map.PNG
Fájl:Hungary location map.svg
Fájl:Megyeszékhely - Hajdú-Bihar megye - Debrecen.jpg
Fájl:O. Szabó István.JPG
Fájl:O. Szabó István 2.jpg
Fájl:Piac Street, DebrecenDowntown.jpg
Fájl:P Television.png
Fájl:Ref. Nagytemplom (5233. számú műemlék) 12.jpg
Fájl:Searchtool right.svg
Fájl:Wiki letter w.svg
Földrajzi koordináta-rendszer
Fabó Györgyi
Fantasy
Farkasinszky Edit
Február
Fehér Ildikó
Fekete Gizi
Felvidék
Fidesz – Magyar Polgári Szövetség
Forgács Gábor
Frici, a vállalkozó szellem
Gótok
Gali Ákos
Gali László
Gepidák
Grimm fivérek
Gruber Hugó
Győri Ilona
Gyerekrablás a Palánk utcában (film)
Gyimesi Pálma
Hófehérke
Hüvelyk Matyi
Habsburg–Lotaringiai-ház
Habsburg-család
Hajdú-Bihar megyei 1. sz. országgyűlési egyéni választókerület
Hajdú-Bihar megyei 2. sz. országgyűlési egyéni választókerület
Hajdú-Bihar megyei 3. sz. országgyűlési egyéni választókerület
Hajdú-Bihar vármegye
Hajdúböszörmény
Hajdúhát
Hajdú vármegye
Halász Aranka
Halász János (politikus)
Hamlet, dán királyfi
Hamupipőke (mese)
Harsányi Gábor (színművész)
Hermann Lilla
Hevessy József
Holle anyó
Holl Nándor
Holl Zsuzsa
Honfoglalás
Horkai János
Hortobágyi Nemzeti Park
Hunyadi-család
I. Károly magyar király
I. Lajos magyar király
I. Lipót magyar király
Időzóna
Ideiglenes Nemzetgyűlés
Ideiglenes Nemzeti Kormány
II. András magyar király
II. Rákóczi Ferenc
Illés György (operatőr)
Illyés Gyula
Imre István (színművész)
Incze József
Internet Movie Database
Irányítószám
Izsóf Vilmos
Járás
Jászai Mari-díj
Józsa Imre (színművész)
Július
Június
Június 16.
Jancsi és Juliska
Január
Január 1.
Joó Gábor
Jobbik Magyarországért Mozgalom
Jyväskylä
Kálvinizmus
Kánya Kata
Kósa Lajos (politikus)
Körzethívószám
Közép-európai idő
Kőszegi Ákos
Kacsóh Pongrác
Kaland
Kapácsy Miklós
Karácsonyi Zoltán
Kassai Ilona
Katolicizmus
Kerekes József (színművész)
Kerekes Valéria
Kereszténydemokrata Néppárt
KiKA
Kipcsakok
Kisfalussy Bálint
Kisfalvi Krisztina
Kiss Erika (színművész)
Kiss Eszter (színművész)
Klaipėda
Kocsis Mariann
Koffler Gizella
Komédia
Korhatár-besorolás#KN
Koroknay Simon Eszter
Kossuth Lajos
Láng Balázs (színművész)

Lamboni Anna
LMP – Magyarország Zöld Pártja
Lublin
Május
Málnai Zsuzsa
Március
Második világháború
Máthé Tibor (operatőr)
Méliusz Juhász Péter
Mózes Mihály
M35-ös autópálya (Magyarország)
Maday Gábor
Magyarok (film)
Magyarország
Magyarország legnagyobb települései közigazgatási terület szerint
Magyarország legnagyobb települései lakónépesség szerint
Magyarország megyéi
Magyarország régiói
Magyar Demokrata Fórum
Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége
Magyar Szocialista Párt
Magyar Szolidaritás Mozgalom
Major Tamás
Majsai-Nyilas Tünde
Malom
Markovics Tamás
Maros Gábor
Megyeháza (Debrecen)
Megyei jogú város (önkormányzati rendszer)
Megyeszékhely
Melis Gábor
Mezőgazdaság
Mezőváros
Mezei Kitty
Mics Ildikó
Mihályi Győző
Minárovits Péter
Minimax
Mohácsi csata
Molnár Ilona
Molnár Levente (színművész, 1981)
Momentum Mozgalom
Moser Károly
Moszkva
Munkás-paraszt Vörös Hadsereg
Némedi Mari
Németh Gábor (színművész)
Németország
Német nyelv
Népsűrűség
Nagyerdő
Nagyidai István
Nagysándor József
Nagyvárad
New Brunswick (New Jersey)
Norddeutscher Rundfunk
November
Nyírség
O. Szabó István
Október
Olasz Szabó Soma
Oroszok
Orosz Anna (színművész)
Orosz István (színművész)
Orosz István (történész)
Osztrák–Magyar Monarchia
Pálmai Szabolcs
Párbeszéd Magyarországért
Pátra
Péterffy András
Pósán László
Paderborn
Palóczy Frigyes
Papadimitriu Athina
Papp János (színművész, 1948)
Papp László (politikus)
Papucsek Vilmos
Partium
Pekár Adrienn
Pest (történelmi település)
Petőfi Irodalmi Múzeum
Piac utca
Piaristák
Pinokkió kalandjai (könyv)
Piroska és a farkas
Polgár (városlakó)
Polyák Zsuzsa
Portál:Filmművészet
PORT.hu
Pusztai Péter (színművész)
Pusztaszeri Kornél
Q79880
Rádió-vevőkészülék
Róma
Római katolikus egyház
Rajzfilm
Rapunzel (mese)
Reformáció
Református nagytemplom (Debrecen)
Rencz Antal
Risón Lecijón
Robert Townson
Rudas István (színművész)
Rupnik Károly
Saárossy Kinga
Sablon:A Színház- és Filmművészeti Főiskola 1969-ben oklevelet szerzett hallgatói
Sablon:A Színház- és Filmművészeti Főiskola 1970-ben oklevelet szerzett hallgatói
Sablon:A Színház- és Filmművészeti Főiskola 1971-ben oklevelet szerzett hallgatói
Sablon:A Színház- és Filmművészeti Főiskola 1972-ben oklevelet szerzett hallgatói
Sablon:A Színház- és Filmművészeti Főiskola 1973-ban oklevelet szerzett hallgatói
Sablon:A Színház- és Filmművészeti Főiskola 1974-ben oklevelet szerzett hallgatói
Sablon:A Színház- és Filmművészeti Főiskola 1975-ben oklevelet szerzett hallgatói
Sablon:A Színház- és Filmművészeti Főiskola 1976-ban oklevelet szerzett hallgatói
Sablon:A Színház- és Filmművészeti Főiskola 1977-ben oklevelet szerzett hallgatói
Sablon:A Színház- és Filmművészeti Főiskola 1978-ban oklevelet szerzett hallgatói
Sablon:A Színház- és Filmművészeti Főiskola 1979-ben oklevelet szerzett hallgatói
Sablon:A Színház- és Filmművészeti Főiskola 1980-ban oklevelet szerzett hallgatói
Sablon:Magyar település infobox
Sablon:Nemzetközi katalógusok/doc
Sablonvita:A Színház- és Filmművészeti Főiskola 1976-ban oklevelet szerzett hallgatói
Schnell Ádám
Seder Gábor
Selmeczi Roland
Seszták Szabolcs
Setúbal
Simon Zsuzsa
Simsala Grimm
Sinkovits-Vitay András
Speciális:Könyvforrások/9630566354
Sumen
Széles Tamás
Szélyes Imre
Színház- és Filmművészeti Egyetem
Szabó Máté (színművész)
Szabó Zselyke
Szabad Demokraták Szövetsége
Szabad királyi város
Szarmaták
Szarvasmarha
Szeleburdi vakáció
Szentpétervár
Szent Anna-székesegyház (Debrecen)
Szeptember
Szerelem második vérig
Sziktivkar
Szinetár Miklós
Szokol Péter
Szolnok–Debrecen–Nyíregyháza–Záhony-vasútvonal
Szomszédok
Szurdi Miklós
Tóth Judit (színművész)
Török Bálint (hadvezér)
Török nyelvek
Törtei Tünde
Tűzmanócska
Tamási Áron
Tasó László
Tatárjárás
Televízió
Tengerszint feletti magasság
Testvérváros
Tiszántúl
TV2 Kids
Uri István
Vándor Éva
Váradi regestrum
Várday Zoltán
Vári Attila (színművész)
Városháza (Debrecen)
Végh Ferenc (színművész)
Végh Péter (színművész)
Vékás Péter
Vadász Bea
Vandálok
Varga Tamás (színművész, 1946)
Varga Zoltán (politikus)
Varsányi Anikó
Versényi László (színművész)
Wikimédia Commons
William Shakespeare
Zsigmond Tamara
Zsuzsi Erdei Vasút




A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.