Koordináták: é. sz. 46° 44′ 15″, k. h. 21° 02′ 41″46.7375, 21.04472222222246.737500°N 21.044722°E

Ez a szócikk a mai megyéről és 1950 utáni történetéről szól. Hasonló címmel lásd még: Békés vármegye története.

Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával.

Békés vármegye
A Körös Mezőberénynél
Békés vármegye címere Békés vármegye zászlaja
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Dél-Alföld
Vármegyeszékhely	Békéscsaba
Járások száma	9
Települések száma	75
megyei jogú városok	1
egyéb városok	21
ISO 3166-2	HU-BE
Főispán	Dr. Takács Árpád
Népesség
Teljes népesség	315 222 fő (2022. okt. 1.)[1]
Népsűrűség	66,8 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	5631,05 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Térkép
Békés vármegye elhelyezkedése Magyarországon
Békés vármegye weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Békés vármegye témájú médiaállományokat.

Békés vármegye, 1950 és 2022 között Békés megye (németül: Komitat Bekesch, latinul: Comitatus Bekesiensis, románul: Comitatul Bichiș, szlovákul: Békešská stolica) közigazgatási egység Magyarország délkeleti részén, a Dél-Alföld régióban. Északról Hajdú-Bihar vármegye, északnyugatról Jász-Nagykun-Szolnok vármegye, nyugatról Csongrád-Csanád vármegye, délről és keletről pedig Románia határolja. Székhelye a híres gasztronómiai különlegességeiről és rendezvényeiről, például a hungarikumnak számító csabai kolbászról és az erre alapozott fesztiválról híres Békéscsaba. Miután a magyarok meghódították a területet, Békés és környéke a Csolt nemzetség birtokában került. A terület "Békés" neve eredetileg a földvár neve volt, amely aztán Békés vármegyének adta a nevét, és sok más várhoz hasonlóan valószínűleg itt is az első várúrról kapta a nevét.

Békés környéke a Kr.e. 5. évezred óta lakott, a magyarok érkezése előtt pedig számos más törzs telepedett le a területen. A vármegyét I. István király hozta létre az államalapítás és a királyi vármegyerendszer megszervezése idején, valószínűleg a Csolt nemzetség birtokaira alapozva. A tatárok betörése idején azon területek közé közé tartozott, amelyek a háború következtében elnéptelenedtek. A 14. századtól egyre inkább Gyula lett a térség központja, I. Mátyás pedig megyeszékhelyi rangra is emelte. Az török háborúk idején fontos erődítménynek számított, majd 1566-ban végül elfoglalták. Ez idő alatt a térség teljesen elnéptelenedett, több város elpusztult.

A 18. század elején, az oszmánok kiűzése után a megye újra benépesült, nemcsak magyarokkal, hanem szlovákokkal (Békéscsaba, Endrőd, Szarvas és Tótkomlós környékén), szerbekkel, németekkel (Németgyula, Elek), és románokkkal (Kétegyháza). A nem magyar lakosság nagy része a 19. század közepére asszimilálódott. A vármegye mezőgazdasági jelentősége és az 1858-ban elkészült Pest-Békéscsaba új vasútvonal fejlődést hozott a térségnek. A fejlődés egészen az I. világháborúig tartott, ekkor a térség a perifériára került és Békéscsabának kellett átvennie az elveszett városok szerepét. A népességnövekedés 1950-ben tetőzött 472 ezer főnél. Ebben az évben lett a megye székhelye Békéscsaba. A következő években a megye, Magyarország nagy részéhez hasonlóan, iparosodott, a városok lakossága megnőtt.

A vármegye összterülete 5631,05 km², ez Magyarország területének 6,05%-a. Mivel a megye teljes területe az Alföldön található, nem rendelkezik magasabb kiemelkedéssel. Legmagasabb pontja a megye délkeleti részén található, Battonya térségében levő Livius-halom, mely mindössze 107 méteres magassággal rendelkezik. Azonban a vármegye gazdag folyóhálózattal rendelkezik, területén folynak át a Körösök, a Berettyó és a Száraz-ér. Legfontosabb városai a megyeszékhely Békéscsaba, a kulturális és történelmi jelentőséggel bíró Gyula, az arborétumáról és a Mini Magyarországról nevezetes Szarvas és a Gyopárosfürdőről ismert Orosháza.

Földrajz

Domborzat

Békés vármegye az Alföldön helyezkedik el, területe sík. A Körös-Maros közén és a Körösök-Berettyó vidékén majdnem tökéletes a síkság. A vármegye tengerszint feletti magassága 81-106 méter körül ingadozik. Legmagasabb pontjai a vármegye délkeleti részén, a Csanádi-háton, Battonya térségében egyes halmok, amelyek a 106 méteres magasságot is meghaladják. Legalacsonyabb pontja Szarvas és Békésszentandrás között, a Hármas-Körös mellett található, kb. 81 méter magasan.

Éghajlat

Éghajlata kontinentális, meglehetősen hideg téllel és meleg nyárral. A csapadékháztartása jobb az alföldi átlagnál, ugyanis a területtől légvonalban mindössze 60–70 km-re emelkednek az Erdélyi-szigethegység igen magas, 1800 métert is meghaladó láncai (Béli-hegység, Bihar-hegység, Vigyázó-hegység), ezért megugrik az éves csapadék-mennyiség, 550–600 mm-re. A évi napsütéses órák száma is magas országos viszonylatban.

Geológia

A vármegye területét vastag homokos-löszös üledékréteg borítja. A megye legjelentősebb ásványkincse a földgáz, az ország készletének kb. egyötöde.

Vízrajz

A síkvidék folyamatosságát a viszonylag sűrű folyóhálózat tagolja. A vármegyének szám szerint 8 folyóvize van:

• Körösök (Fehér,- Fekete,- Kettős,- Sebes-és Hármas-Körös)
• Berettyó
• Száraz-ér
• Hortobágy-Berettyó

Nagyobb állóvizek:

• Biharugrai halastavak
• Kákafoki-holtág (Magyarország 5. legnagyobb állóvize)
• Békéscsabai Téglagyári tavak

Csatornák:

• Élővíz-csatorna

Élővilág, természetvédelem

A természetes növénytakaró eredetileg erdős-ligetes sztyeppe volt, azonban ezt legkésőbb a 19. század végére mindenhol feltörték, majd a nagy folyószabályozások idején maradék természetes jellegét is elvesztette, szántófölddé és kultúrtájjá alakult. A vármegye területén így mára kb. 25 ezer hektárra csökkent az erdős terület, az is főleg a vármegye északkeleti részén található (Mályvádi erdők és a Körös folyók ártéri erdői). A terület mai állatvilága is ehhez alkalmazkodott, de apróvadak viszonylag nagy számban találhatók a területen.

Békés vármegye jellemző földrajzi pontjai

• Szélső települések égtájak szerint:
  • a vármegye legészakibb települése Bucsa (Szeghalmi járás),
  • a vármegye legdélibb települése Battonya (Mezőkovácsházai járás),
  • a vármegye legkeletibb települése Körösnagyharsány (Sarkadi járás),
  • a vármegye legnyugatibb települése Békésszentandrás (Szarvasi járás).

Történelme

Bővebben: Békés vármegye története

A terület lakott volt már az i. e. 5.-4. évezredben is (Körös-kultúra). Az i. e. 1. évezredben készülhetett a mai Pusztaföldvár melletti Nagy-Tatársánc nevű földvár. A honfoglalás előtt rengeteg különböző törzs élt a területen: szkíták, kelták, gepidák, szarmaták, avarok. A honfoglalás után a Vata nemzetség birtoka volt. A 11. században létrejövő Békés vármegye székhelye Békés lett. A népnyelvben emlegették egykor Békésország név alatt is.

A 15. század elején felépült a gyulai vár. Gyula ekkor a vármegye legjelentősebb települése volt, később Mátyás király vármegyeszékhelynek nevezte ki. A török elleni harcban a gyulai végvár fontos szerepet játszott, 1566-ban azonban több, mint egy hónapos véres ostromot követően elfoglalták. A kimerült védőket a törökök ígéretük ellenére lemészárolták. Az állandó harcok következtében a vármegye rengeteg települése elpusztult, a lakosság alig 10%-a maradt életben.

A 18. század elején, a törökök kiűzése és a Rákóczi-szabadságharc után a vármegye elkezdett újra benépesülni, nagyrészt Harruckern bárónak köszönhetően. Nemcsak magyarokkal, hanem szlovákokkal (Békéscsaba, Endrőd, Szarvas, Tótkomlós), szerbekkel (Battonya), németekkel (Németgyula, Elek), románokkal (Kétegyháza). Az idegen lakosság a 19. század közepére nagyrészt asszimilálódott.

A 19. század második felében a vármegye fejlődésnek indult, főleg mezőgazdasági szempontból kedvező adottságainak köszönhetően. Ekkoriban kezdődtek a hatalmas folyószabályozási munkák, elsőként a Körösöket regulázta meg a legendás mérnök, Vásárhelyi Pál. 1858-ban kiépült a vasúti fővonal Békéscsaba és Pest között. A másfél évtized múlva megépült és a nemzetközi kereskedelemben fontos szerepet játszó Nagyvárad-Fiume vasútvonal szintén Békés vármegyén haladt keresztül. A 19. század végének általános gazdasági fejlődésében Békés vármegye országos viszonylatban is élen járt.

Az első világháború után Békés vármegye településeinek át kellett venniük a Romániához került városok (Arad, Temesvár, Nagyvárad) szerepét, emiatt Békéscsaba újabb gyors fejlődésnek indult. A két világháború között a magyarországi városok közül Békéscsaba produkálta a leggyorsabb fejlődést. Ösztönzőleg hatott a gazdaságra a hadiipari konjunktúra is, főleg az 1938-as Győri Program után.

Békés vármegye mai területe az 1950-es megyerendezés során alakult ki. Ekkor csatolták hozzá a megszűnő Bihar megyétől a Sarkadi járást, az ugyancsak megszűnő Csanád megyétől a Mezőkovácsházi és a Battonyai járásokat, továbbá a később Tótkomlóssal egyesített Nagykopáncs községet, valamint Jász-Nagykun-Szolnok vármegyétől Dévaványa és Pusztaecseg községeket. A Hódmezővásárhely határából ez időben alakult Kardoskút községet szintén Békés vármegyéhez csatolták, míg az egyetlen területi csökkenést Öcsödnek Szolnok megyéhez csatolása jelentette. Ugyanekkor lett Békés vármegye székhelye Gyula helyett Békéscsaba.

1941-ben a vármegye mai területének lakossága 477 ezer fő volt (az eddigi legmagasabb), azóta csökken,^[2] kezdetben az elvándorlás következtében, amihez később a negatív természetes szaporodás is hozzájárult. A vármegyeszékhely ettől az évtől kezdve Békéscsaba. Az 1960-as évekre, ahogy az ország más részeiben, úgy Békés vármegyében is jellemző az ipartelepítés és a városok népességnövekedése. Ezzel összhangban a vármegye nagyvárosait panelesítették, sokszor teljesen figyelmen kívül hagyva az eredeti települési sajátosságokat. Békéscsabán 2006-ban 17 800 házgyári technológiával épült lakás van, vagyis lakótelepeken él a lakosság több mint 50%-a! Erőteljesen panelesítették még Orosházát, Gyulát és Szarvast is. Gyakorlatilag a vármegye minden olyan települését, amely 10 000 fő feletti népességgel bírt, de néha alatta is (például Mezőkovácsháza) elláttak lakótelepekkel.

Az iparosítás jórészt a mezőgazdaság gépesítéséből adódó fölösleges munkaerőt kötötte le, de jórészt az élelmiszeripar és könnyűipar dominált. Békéscsabán ebben az időben működött élelmiszeriparral, nyomdaiparral és számottevő építőiparral. Gyulán az országos hírű Húskombinát, Tejpor és sajtgyártás, illetve nyomdaipar voltak a legjellemzőbbek. Orosházára telepítették Magyarország legmodernebb üveggyárát. Szarvason is sor került beruházásokra, az azóta felszámolás alatt álló Szarvasi Vas-Fémipari Zrt., illetve a Szirén Ruházati Szövetkezet is erősítette az ipari jelleget. Gyomaendrődön a cipőgyártás volt jellemző.

A terület nehezen vészelte át a rendszerváltást, számos nagyvállalatából még hírmondó is alig maradt, azok is csökkentett termeléssel, felére-harmadára esett munkáslétszámmal dolgoznak. További negatívumként említhető az is, hogy az 1989-es romániai forradalom, majd az 1991-ben kitört délszláv háború miatt a befektetők lényegében elfelejtették a vármegyét. A második délszláv konfliktus is rontott a helyzeten, ami számos Békés vármegyeinek emlékezetes napokat, hónapokat hozott, mivel nehezen tudtak aludni a megye déli területein élők a Magyar Légierő és a NATO közös járőröző repülőgépeinek zajától.

Közigazgatási beosztás 1950–1990 között

Járások 1950–1983 között

Az 1950-es megyerendezés előtt Békés megyéhez hat járás tartozott (Békési, Gyomai, Gyulai, Orosházi, Szarvasi és Szeghalmi). A megyerendezéskor Békés megyéhez csatolták Bihar megyétől a Cséffa-Nagyszalontai járást (székhelye Sarkad volt), Csanád megyétől pedig a Battonyai és a Mezőkovácsházi járást, így a megyében 1950. március 16-ától kilenc járás volt.

Az 1950-es járásrendezés során, június 1-jén a Battonyai járás beolvadt a Mezőkovácsháziba, ugyanakkor a Cséffa-Nagyszalontai járás elnevezése Sarkadira változott, így a tanácsrendszer bevezetésekor Békés megye nyolc járásra oszlott (Békési, Gyomai, Gyulai, Mezőkovácsházi, Orosházi, Sarkadi, Szarvasi és Szeghalmi).

Ezt követően 1983-ig a nyolcból három járás szűnt meg: a Gyomai és a Sarkadi 1966-ban, a Békési pedig 1974-ben. A járások megszűnésekor, 1983 végén tehát a megyéhez öt járás tartozott (Gyulai, Mezőkovácsházi, Orosházi, Szarvasi és Szeghalmi).

Városok 1950–1983 között

Az 1950-es megyerendezéskor Békés megyéhez két megyei város tartozott, Gyula és Orosháza. Ezen kívül Békéscsaba 1948 óta törvényhatósági jogú város volt, így nem tartozott a megyéhez, hanem külön közigazgatási egységet alkotott. Mivel a törvényhatósági jogú városi jogállás 1950. június 15-én megszűnt, Békéscsaba attól kezdve Békés megyéhez tartozott.

1983-ig még két település szerzett városi rangot a megyében: Szarvas (1966-ban) és Békés (1973-ban), így 1983-ra a városok száma ötre nőtt.

A tanácsok megalakulásától 1954-ig Békéscsaba közvetlenül a megyei tanács alá rendelt város volt, míg Gyula és Orosháza közvetlenül a járási tanács alá rendelt városként a Gyulai illetve az Orosházi járáshoz tartozott. 1954 és 1971 között a megye valamennyi városának jogállása járási jogú város volt, azután pedig egyszerűen város.

Városkörnyékek 1973‑1983 között

Békés megye városai közül 1983-ig három körül alakult városkörnyék: a Békéscsabai 1973-ban, a Békési 1974-ben, az Orosházi pedig 1980-ban. A két előbbi az 1974-ben megszűnt Békési járás teljes területét magába foglalta, az utóbbi viszont csak a városhoz legszorosabban kapcsolódó községeket foglalta magába és Orosháza járási székhely maradt 1983 végéig.

Városok és városi jogú nagyközségek 1984‑1990 között

1984. január 1-jén valamennyi járás megszűnt az országban és a megye valamennyi városa városkörnyékközponttá vált, így az egyidejűleg várossá alakult Szeghalom is. Ugyanekkor alakult városi jogú nagyközséggé és lett nagyközségkörnyék-központ Mezőkovácsháza, Gyomaendrőd és Sarkad. Az előbbi 1986-ban, a másik kettő 1989-ben alakult várossá. Szintén 1989-ben kapott városi rangot Battonya, Mezőberény és Mezőhegyes is, ez utóbbi három település azonban már nem lett városkörnyékközpont. Ezzel 1990-re a megye városainak száma tizenkettőre nőtt.

Önkormányzat és közigazgatás

Békés Vármegye Önkormányzata

A vármegyei önkormányzat területi önkormányzat, jogi személy, melynek feladatait és hatáskörét a közgyűlés látja el. A vármegyei önkormányzat képviselő-testülete a közgyűlés.  A vármegyei testületek és tisztségviselők munkáját vármegyei önkormányzati hivatal segíti, melynek feladata a döntések szakmai előkészítése, valamint a döntések végrehajtásának szervezése és ellenőrzése.

A vármegyei önkormányzati közgyűléseket Békéscsabán tartják, de a békéscsabaiak nem szavaznak a vármegyei közgyűlési listákra.

Országgyűlési egyéni választókerületek Békés vármegyében

Békés vármegyének jelenleg 4 képviselői helye van a magyar parlamentben. 1990-2014 között 7 képviselője volt a vármegyének, a 2011-es új választási törvény értelmében azonban 176-ról 106-ra csökkent az egyéni választókerületek száma, így a vármegyében 7 választókerület helyett 4 lett. Megszűnt a szeghalomi, a szarvasi és a mezőkovácsházai választókerület. A 4. számú választókerület (Szeghalom) egyesült a szarvasi választókerülettel (jelenleg együtt alkotják Békés vármegyei 3. sz. országgyűlési egyéni választókerületet), a Szarvasi választókerület (1990-2014 között a Békés vármegyei 5. sz. országgyűlési egyéni választókerület) egyesült a Békés városi választókerülettel (jelenleg együtt alkotják Békés vármegyei 2. sz. országgyűlési egyéni választókerületet). A mezőkovácsházai választókerület, azaz A Békés vármegyei 7. sz. országgyűlési választókerület pedig az orosházi választókerülettel (Békés vármegyei 6. sz. országgyűlési egyéni választókerület), így 2014-től együtt alkotják a Békés vármegyei (2022-ig: megyei) 4. sz. országgyűlési egyéni választókerületet. Így Békés vármegye tehát a következő választókerületekre oszlik:

Járások

Békés vármegye járásainak száma 9. Békés vármegye járásainak főbb adatai a 2013. július 15-ei közigazgatási beosztás szerint az alábbiak:

Kistérségek

Békés vármegye megszűnt kistérségeinek főbb adatai a 2013. július 15-ei beosztás szerint az alábbiak: