Ez a szócikk a fizikai vektormennyiségről szól. Hasonló címmel lásd még: Elektromágneses indukció.

A mágneses indukció vagy idegen nyelveken mágneses fluxussűrűség a mágneses tér erősségére jellemző vektormennyiség. (Lásd még: a mágneses térerősség)

Jele: B, mértékegysége: tesla.

${\displaystyle {\text{T}}={\dfrac {{\text{V}}{\cdot }{\text{s}}}{{\text{m}}^{2}}}={\dfrac {\text{N}}{{\text{A}}{\cdot }{\text{m}}}}={\dfrac {\text{J}}{{\text{A}}{\cdot }{\text{m}}^{2}}}={\dfrac {{\text{H}}{\cdot }{\text{A}}}{{\text{m}}^{2}}}={\dfrac {\text{Wb}}{{\text{m}}^{2}}}={\dfrac {\text{kg}}{{\text{C}}{\cdot }{\text{s}}}}={\dfrac {{\text{N}}{\cdot }{\text{s}}}{{\text{C}}{\cdot }{\text{m}}}}={\dfrac {\text{kg}}{{\text{A}}{\cdot }{\text{s}}^{2}}}}$

ahol:

A = amper

C = coulomb

kg = kilogramm

m = méter

N = newton

s = másodperc

H = henry

V = volt

J = joule

Wb = weber

A mágneses indukció vektorát a vektorpotenciál rotációjaként számolhatjuk ki.

Nem tévesztendő össze az elektromágneses indukció jelenségének egyik fajtájával, a nyugalmi indukcióval, amelyet szintén szoktak ezen a néven emlegetni. Ugyancsak nem tévesztendő össze a mágneses tér és az elektromos áram kapcsolatát jellemző vektormennyiséggel, a mágneses térerősséggel.^[1][2]

Áramjárta vezető körüli mágneses tér erőssége

Bővebben: Biot–Savart-törvény

A vezetőben folyó áram által gerjesztett mágneses erőteret indukciós vonalak szemléltetik, amelyeknek bármely pontjában az érintő megadja az indukcióvektor irányát, a sűrűségük pedig az indukció nagyságát.

Az indukcióvonalak iránya az úgynevezett jobbkéz-szabály segítségével állapítható meg: a jobb kéz behajlított ujjai mutatják meg az irányt, ha a kinyújtott hüvelykujj az áram irányába mutat. A vezetőre merőlegesen folyó áram irányának jelölése: a befelé folyó áramot + jellel, a kifelé folyót pedig ponttal jelölik.

A végtelen hosszú, egyenes vezető körül a mágneses indukció nagysága egyenesen arányos a vezetőben folyó áram erősségével (I), és fordítottan arányos a vezetőtől mért távolsággal (R):

${\displaystyle B={\frac {{\mu _{0}}I}{2{\pi }R}}.}$

A μ₀ a légüres tér (és nagyjából a levegő) mágneses permeabilitása:

${\displaystyle \mu _{0}=4\pi \cdot 10^{-7}{\frac {Vs}{Am}}.}$

Bármely körvezető (egymenetes tekercs) középpontjában az indukció:

${\displaystyle B=\mu _{0}{\frac {I}{2R}},}$

ahol R a kör sugara.

Jegyzetek

Források

• ↑ Fizikai kislexikon: Fizikai Kislexikon. Műszaki Könyvkiadó, Budapest. 963 10 1695 1 (1977) 
• Dr. Szalay Béla, Fizika, hatodik, átdolgozott kiadás, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, ISBN 963-10-2661-2

Ez a fizikai témájú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!