Ez a szócikk a folyóról szól. Hasonló címmel lásd még: Tisza (egyértelműsítő lap).

Tisza
A Tisza Szegednél
Közigazgatás
Országok	Ukrajna  Románia  Magyarország  Szlovákia  Szerbia
Földrajzi adatok
Hossz	962 km
Vízhozam	792-1050 m³/s
Vízgyűjtő terület	157 000 km²
Forrás	Keleti-Kárpátok, Ukrajna é. sz. 48° 20′ 12″, k. h. 24° 09′ 38″48.336666666667, 24.16055555555648.336667°N 24.160556°E
Torkolat	Duna (Rezsőházánál) → Fekete-tenger
é. sz. 48° 04′ 29″, k. h. 24° 14′ 40″48.0747, 24.244448.074700°N 24.244400°EKoordináták: é. sz. 48° 04′ 29″, k. h. 24° 14′ 40″48.0747, 24.244448.074700°N 24.244400°E
Elhelyezkedése
A Wikimédia Commons tartalmaz Tisza témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A Tisza (németül Theiß, szlovákul és románul Tisa, szerbül Тиса / Tisa, ukránul Тиса) a Duna leghosszabb mellékfolyója, Közép-Európa legfontosabb folyóinak egyike, Magyarország második legnagyobb folyója.

A Fekete-Tisza és a Fehér-Tisza összefolyásából keletkezik Ukrajnában, Kárpátalján, Rahó közelében, majd érinti Románia, Magyarország, Szlovákia és Szerbia területét. Ez a folyó képez határvonalat Bácska és Bánát között, mielőtt a Vajdaság közepén, Titelnél a Dunába ömlik.

Kelet-Magyarország területének jelentős része a Tisza vízgyűjtő területén helyezkedik el, Észak-Magyarország és az Alföld vízrajzának meghatározó eleme. A Tisza vízgyűjtő területe mintegy 157 000 km², vízállása erősen ingadozó. Átlagos vízhozama Szegednél 769-830 m³/s, de mértek már itt 97 m³/s-os legkisebb és 4700 m³/s-os legnagyobb vizet is. A torkolatnál ez az érték 792-1050 m³/s.

Történelem

Néveredete

A Tisza nevét az ókorban Παρισος (Sztrabón), Pathissus (Plinius), Parthiscus (Ammianus Marcellinus) stb. alakban rögzítették. A maihoz hasonló rövidebb névalak, pl. Τιγας (Priszkosz rétor), Tisia (Iordanes), Τισσος (Theophülaktosz Szimokattész) a népvándorlás korában (i. sz. 5. század) jelent meg.

A folyó elnevezését próbálták már a kelták, a szkíták, a szlávok és a trákok nyelvéből levezetni, úgy tűnik, mind ez idáig sikertelenül. Olyan szófejtés, mely a hosszabb – az (alighanem trák) eredetihez közelebb álló – névalakot is hihetően megmagyarázná, egyelőre nem született. A kérdéssel részletesebben Szádeczky-Kardoss Samu tanulmányai foglalkoznak.

Maga Szádeczky-Kardoss „szkíta”, azaz iráni eredetűnek tekinti a Tisza nevét. (A tudomány képviselői általában iráni származásúnak, iráni nyelvűnek tartják a szkíta népeket. Részletesebben: Szkíta nyelv.) Szádeczky-Kardoss úgy véli, a Tisza nevének a gyökere az óiráni „tak” (fut, folyik) szóhoz hasonló szkíta kifejezés lehetett. Ez többszörös átalakuláson ment keresztül, míg a mai formáját felvette.^[1][2]

A szőke jelző a Tisza színére utal, ami pedig a folyó vizében lebegő homok és iszap következménye.

A Tisza szabályozása

A Tisza hossza valamikor 1419 km volt. Az Alföldön folyik keresztül, ami Közép-Európa legnagyobb síksága, s mint minden síkság, lelassítja a folyók futását. A Tisza is rengeteg kanyart és mellékágat alakított ki, így gyakoriak voltak az áradások.

Több kisebb, sikertelen próbálkozás után gróf Széchenyi István szervezte meg a Tisza szabályozását, ami 1846. augusztus 27-én vette kezdetét, de a szabadságharc után csak jelentősen csökkentett költségvetéssel és számos kompromisszummal valósult meg. Pietro Paleocapa (a Pó folyót is szabályozó mérnök) irányította. Az eredményeként a folyó hossza 962 km lett, emellett született 136 km új, épített meder, valamint kialakítottak 589 km holtágat. A folyó esése kilométerenként 3,7 cm-ről 6 cm-re növekedett. Az ár a szabályozás előtt mintegy két hónap alatt ért le a Szamostól Szegedig, ma mindehhez 1-2 hét elegendő. A hajózható hossz 780 km lett.

A szabályozás nem volt minden tekintetben kielégítő, amire leginkább az 1879-es szegedi katasztrófa figyelmeztetett; a vízgyűjtő terület vízháztartása szintén romlott.^[3]

A magyar országgyűlés 1884-ben elfogadta a Tiszáról szóló törvényt, amely összefoglalta a folyó szabályozásával összefüggő teendőket az 1879–1884 közötti időszakban. A törvény kimondta, hogy a Tisza és a vízgyűjtő területe a szabályozás és az ármentesítés tekintetében egységet képez. 1894-ben elfogadták Kvassay Jenő tiszai korrekciós programját, mely alapján tíz évig folytak a munkák; 1908-ban a Tisza újabb, immár húsz évre szóló fejlesztési programjáról határoztak; az 1937-es XX. törvénycikk célja pedig a folyamszabályozás, ármentesítés és lecsapolás negatív következményeinek a korrekciója volt.

A folyó szabályozását megtervező Vásárhelyi Pált (1795–1846) megörökítő szobor az ország első mérnökszobra (1905, ifj. Mátrai Lajos) Szegeden látható. A talapzaton emléktábla mutatja az addigi legnagyobb vízállást, ami 961 cm volt 1970. június 2-án. Ez 154 cm-rel több, mint a várost romba döntő 1879-es árvíznél volt. (Ezt 2006. április 21-én sikerült „felülmúlnia” a folyónak: 1009 cm-es vízállást mértek a Belvárosi híd lábánál lévő vízmércén.)

2006. május 23-án a Felső-Tisza hajózhatósági tervének az elkészítését jelentették be. A tanulmány a folyó 90 kilométeres részén határozta meg a hajóút kialakításához szükséges beruházásokat.^[4]

Földrajz

A Tisza magyarországi szakasza 597 km hosszú. Tiszabecsnél lép be az országba – Ukrajnával határfolyó Szatmárcsekéig, majd Tiszaszentmártontól Záhonyig ismét, onnan pedig Szlovákiával alkot rövid határvonalat Tiszabezdédig –, és a szegedi Gyálarétnél lép ki.

Forrásai

A Tisza két forrásból ered a Keleti-Kárpátokban, Ukrajnában, Kárpátalján. A Fekete-Tisza és a Fehér-Tisza egymástól légvonalban 53 km-re található. A Tisza forrásának a Fekete-Tisza forrását tekintik, s innen mérik folyónk hosszát is.^[5][6] A Fehér-Tisza forrását a szegedi székhelyű Geo-Environ Környezetvédő Egyesület ^[7] tagjai több évig kutatták, s 2000-ben felfedezték pontos helyét. Táblával látták el, és megtisztították a környékét.^[8][9]

Ez a folyószakasz Rahótól kb. 1,5 km-re egyesül a Fekete-Tiszával.

Folyása

A hegyvidéki jellegű Felső-Tisza a Szamos torkolatáig tart. A Közép-Tisza szakaszának a határait a Szamos, illetve a Maros torkolata adja, s a Maros beömlésétől a Dunáig terjed az Alsó-Tisza.

A Tisza magyarországi szakaszát is három – az előbbiekkel azonos névvel illetett – részre tagolják. A Felső-Tisza megnevezés az országhatár és Tokaj közötti szakaszra vonatkozik, a Közép-Tisza Tokaj és Tiszaug közöttire, az Alsó-Tisza pedig Tiszaug és a déli országhatár közöttire.

A Tisza a Szatmári-síkságon lépi át az országhatárt, s a medrét heves árvizeivel töltögeti, bár eközben kanyarog is. A hasonlóan kanyarogva feltöltő Szamos betorkollásától a Tokajig terjedő szakaszon – mesterségesen megrövidített medrében – jelentős esésnövekedést nyert: itt már kanyarogva bevágódó jelleggel, élénkebben erodálja a partjait. A kanyarulatképződés üteme e szakaszon eléri a Dunáét. A kis esésű Bodrog felvétele után a Tisza ismét módosítja a szakaszjellegét, újra feltöltő lesz, egészen Kisköréig. Bár a szabályozásokkal e szakaszon is jelentősen csökkent a hossza, az esése pedig növekedett, csak fokozatosan tudja feldolgozni a Sajó és a Hernád által szállított durvább hordalékot. A kiskörei duzzasztómű eséstörő hatása tovább fokozza feltöltő tevékenységét.

Kiskörétől lefelé Szegedig a Tisza újra kanyarogva bevágódó jellegű. Ez azért van, mert noha e szakaszon az esése a jelentős rövidítések ellenére sem növekedett számottevően, egészen a Maros torkolatáig nem kap érdemi hordalék-utánpótlást. (A saját energiájával a mederből kitermelt anyag többnyire finomszemcsés, amit még a lassú folyású víz is könnyen magával visz.) Így a medre itt fokozatosan kimélyül, és a kisvízszintje is csökken (például Csongrádnál több mint 330 cm-rel).

Középvízi mederszélessége 191–236 m között változik. Árvízi víztükre Szegednél mindössze 350 m széles, Tiszadorogmánál viszont eléri a 6,7 km-t.

Torkolata

A Tisza torkolata Szerbiában van, Titel közelében (itt az átlagos vízhozama 792 és 1050 m³/s között alakul – vízbőség tekintetében a Száva után a második). A Duna legnagyobb mellékfolyója, mivel a leghosszabb és legnagyobb vízgyűjtő területtel rendelkezik.

Keletkezésekor, a miocén elején a Tisza torkolata 117 km-rel lejjebb volt. Mai helyére a természetes mederváltozások miatt került, s emiatt a folyó öt nagy mellékfolyót veszített.

Mellékfolyói

A Tisza a 962 km-es hosszán számos mellékfolyó vizével gazdagodik. Ezek közül a legnagyobb mellékfolyói, azok torkolatának az országa szerint:

Jelentősebb mellékvizei (zárójelben a torkolattól mért távolság):

• Csík-ér
• Aranka (bal part)
• Batár-patak
• Egres (jobb part)
• Körös-éri-főcsatorna
• Béga (bal part, 9,6 km)
• Maros (bal part, 177 km)
• Körösök (bal part, 243,6 km)
• Zagyva (jobb part, 335,6 km)
• Hejő (jobb part, 478,1 km)
• Sajó (jobb part, 492,4 km)
• Bodrog (jobb part, 543,7 km)
• Kraszna (bal part, 682,3 km)
• Szamos (bal part, 686 km)
• Túr (bal part, 724 km)
• Borzsa (jobb part, 727,2 km)
• Nagy-ág (jobb part, 849 km)
• Talabor (jobb part, 872 km)
• Sztara-rika (jobb part, 877 km)
• Sugatag (bal part, 879 km)
• Técső-patak (jobb part, 884 km)
• Bánya (bal part, 889 km)
• Șaroș River (bal part, 889 km)
• Tarac (jobb part, 890 km)
• Szaplonca (bal part, 892 km)
• Bicu River (bal part, 894 km)
• Apsica (jobb part, 896 km)
• Szarvaszó (bal part, 904 km)
• Iza (bal part, 909 km)
• Valea Iepei River (bal part, 909 km)
• Sopurka (jobb part, 927 km)
• Kaszó (jobb part, 931 km)
• Visó (bal part, 937 km)
• Bilij (bal part, 945 km)
• Szilszkij (bal part, 962 km)
• Fehér-Tisza (bal forráság, bal part, 966 km)
• Fekete-Tisza (jobb forráság, jobb part, 966 km)

Jelentősebb holtágai

• Alcsi-Holt-Tisza (Szolnok, Szajol)
• Alpári Holt-Tisza (Tiszaalpár, Tiszasas)
• Cibakházi Holt-Tisza (Cibakháza, Nagyrév)
• Fegyverneki Holt-Tisza (Fegyvernek, Nagykörű)
• Gyálai Holt-Tisza (Szeged, Röszke, Horgos)
• Gyova-Mámai Holt-Tisza (Csongrád, Csépa, Szelevény)
• Körtvélyesi Holt-Tisza (Hódmezővásárhely)
• Malom-Tisza (Tiszadob, Tiszadada)
• Mártélyi Holt-Tisza (Mártély, Hódmezővásárhely)
• Nagy-Morotva (Rakamaz, Tiszanagyfalu)
• Nagyfai Holt-Tisza (Algyő)
• Serházzugi Holt-Tisza (Csongrád)
• Szikrai Holt-Tisza (Tiszaug, Lakitelek, Tiszaalpár)
• Tiszaugi Holt-Tisza (Tiszaug)

A Tisza-tó

Bővebben: Tisza-tó

Az 1975-ben átadott Kiskörei-víztározó (Kisköre honlapja) nemcsak a vízszint szabályozására szolgál, hanem az aszályos időben igényelt vízpótlást is szolgáltatja. Ezen túl a keletkezett Tisza-tó egyike lett Magyarország legnépszerűbb turistacélpontjainak, mivel a hasonló jellegű Balatonnál lényegesen olcsóbb, és a zsúfoltság is kisebb. A hossza 27 km, a területe 127 km², az átlagos vízmélysége 1,3 m, a legmélyebb pontja 17 m. Mintegy 43 km²-nyi sziget is található a tóban.

Közlekedés

Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

Szennyezés

A kétezres évek elején több komoly vízszennyezés fordult elő, melyek romániai ipari balesetekhez köthetők. Leginkább cián, ólom és réz került a vízbe, ami a vízi élővilág nagyarányú pusztulásához vezetett. A 2010-évektől kezdve a kárpátaljai lakossági hulladékkezelési hiányosságok okoznak jelentősebb szennyezést.^[10] A szeméttel teli árvízi uszadék felfogására készült Vásárosnaménynál a hulladékfogó úszó géplánc. Ezen kívül 2013 óta a vízügyi és civil szervezetek kezdeményezésére a helyi önkéntesek mozgósításával rendszeresen szervezett PET Kupa versenyeken gyűjtik össze a folyón érkező szilárd hulladékot.^[11]

Kultúra

A magyarság a Tiszához erősebben kötődik, mint a többi folyóhoz; erre utal, hogy ez a népdalokban és versekben legtöbbször megénekelt folyónk. Gyakran illetik különböző jelzőkkel (pl. szőke, vad, zavaros, kanyargós), és általában egy szeszélyes, de szeretett folyónak tekintik. 1920-ig a „legmagyarabb folyónak” is nevezték, mivel teljes hosszában a történelmi Magyarország területén folyt.^[12]

• Petőfi Sándor: A Tisza
• Gyenes Károly filmsorozata: Szép, szőke szerelmünk, a Tisza

Jegyzetek

További információk

A témához kapcsolódó idézetek a Wikidézetben:

Idézetek a Tiszáról

• Hidak Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, Miskolci Közúti Igazgatóság, Miskolc, 1994. ISBN 963-02-9635-7
• Hidak Jász-Nagykun-Szolnok megyében, Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Állami Közútkezelő Kht., Szolnok, 2000. ISBN 963-85749-2-5
• Fejér László (szerk): Vizeink Krónikája – A magyar vízgazdálkodás története, Vízügyi Múzeum, Levéltár és Könyvgyűjtemény, Budapest, 2001. ISBN 963 00 8967 X
• VendégVáró Tisza, Well-Press Kiadó, Miskolc – Hortobágyi Nemzeti Park, Debrecen, 2002. ISBN 963-9490-00-8
• Hidak Csongrád megyében, Csongrád Megyei Állami Közútkezelő Kht., Szeged, 2003. ISBN 963-210-501-X
• Tóth Imre dr.: Kárpátalja, a rahói járás honismereti olvasókönyve, Geo-Environ, Szeged, 2004. ISBN 963-216-461 X
• Orosz György (szerk.): 50 éves a Tiszalöki Vízlépcső, Észak-magyarországi Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság, Miskolc, 2004. Jubileumi kiadvány
• Gyukics Péter – Hajós Bence – Tóth Ernő dr.: Hidak mentén a Tiszán, Yuki Studio Bp., 2007. ISBN 978-963-87472-0-4
• Lovas Erika – Ujszászi Róbert: Csongrád képeslapokon, Csongrád Város Önkormányzata, Csongrád, 2008. ISBN 978-963-06-6298-7 (II. javított, bővített kiadás)
• Tóth Ernő dr.: 50 hídmérnöki konferencia – 1962–2009, Közlekedésfejlesztési Koordinációs Központ Budapest, 2009. ISBN 978-963-88495-0-2
• Áy Zoltán: Ívek a Tisza felett – Százötven éve épült a szegedi vasúti híd, Vasúttörténeti Alapítvány, Szeged, 2009. ISBN 978-963-9804-22-7
• Barangolás a Tisza mentén Szegeden
• Tiszatúra – linkgyűjtemény
• A Felső Tisza vidékén
• Tisza-forrás
• Tisza folyó, Tisza mente – linkgyűjtemény
• Tisza vízitúra folyamkilométer mutató
• A Tisza Szolnoknál (Szolnok a Tiszánál – blog)