Abd el-Azíz Buteflíka
Algéria 5. elnöke
Hivatali idő 1999. április 27. – 2019. április 2.
Előd	Liamine Zéroual
Utód	Abdelkader Benszalah ideiglenesen
Algéria külügyminisztere
Hivatali idő 1963 – 1979
Előd	Mohamed Khemisti
Utód	Mohammed Seddik Benyahia
Algéria ifjúsági és sportminisztere
Hivatali idő 1962 – 1963
Katonai pályafutása
Csatái	algériai háború
Született	1937. március 2.[1][2][3][4][5] Oujda
Elhunyt	2021. szeptember 17. (84 évesen)[6] Zeralda
Sírhely	El Alia Cemetery
Párt	Nemzeti Felszabadítási Front
Házastársa	Amal Triki (1990. augusztus – nem ismert)
Foglalkozás	politikus diplomata forradalmár államférfi
Iskolái	Algiers 1 University
Halál oka	hirtelen szívmegállás
Vallás	iszlám
Díjak	Knight Grand Cross with Collar of the Order of Merit of the Italian Republic Collar of the Spanish Order of the Civil Merit (2002) Az Osztrák Köztársaság Nagy Csillaga Grand Collar of the Order of Prince Henry José Martí-rend a Szerb Köztársaság Érdemrendje a Magyar Érdemrend nagykeresztje a nyaklánccal és az arany sugaras csillaggal National Order of Merit Order of the Star of Palestine (2014)
A Wikimédia Commons tartalmaz Abd el-Azíz Buteflíka témájú médiaállományokat.

Abd el-Azíz Buteflíka (arabul عبد العزيز بوتفليقة, francia átírással Abdelaziz Bouteflika), (1937. március 2. – 2021. szeptember 17.) algériai politikus, Algéria ötödik köztársasági elnöke 1999. április 27. és 2019. április 2. között 20 éven keresztül.

Élete

1937. március 2.-án született a marokkói Oujdában, ahova a szülei az algériai Tlemcenből vándoroltak ki. Apja egy szúfi rend sejkje volt, így betéve tudta az egész Koránt. Iskoláit helyben végezte – kitűnő eredményekkel –, majd 1956-ban, 19 évesen Algériába ment, és csatlakozott a gyarmattartó Franciaország ellen akkor már három éve harcoló Nemzeti Felszabadítási Fronthoz (FLN) és annak hadseregéhez, a Nemzeti Felszabadító Hadsereghez (ALN). A szabadságharc nyugati szárnyán, a híres Uzsda-csoport legendás alakjává vált, és ott lett a későbbi elnök, Huari Bumedien bizalmasa.^[7]

A függetlenség 1962-es kivívása után Tilimszán képviselőjeként ifjúsági- és sportminiszter lett Ahmed Ben Bella kormányában, majd 1963-tól 16 éven keresztül (1979-ig) az ország külügyminisztere. 1965 júniusában részt vett Bumedien oldalán Ben Bella megbuktatásában. Külügyminiszterként fontos szerepet játszott az El nem kötelezett országok mozgalmában. A Bumedien halála utáni hatalmi vetélkedésben a párt jobbszárnyát képviselte.

1983. augusztus 8.-án elítélték 60 millió algériai dinár elsikkasztásáért a külügyminisztérium pénzéből, de Sadli Bendzsedid elnöktől kegyelmet kapott, két közvetlen munkatársa (Szenúszi és Budzsakdzsi) került börtönbe.^[8] Miután hat évet töltött külföldön, 1989-ben tért vissza az FLN Központi Bizottságába.

Az 1992-ben kitört algériai polgárháború idején nem játszott fontos politikai szerepet. 1994-ben visszautasította a hadsereg által felkínált államfői tisztséget, melyet ezután 5 évig Liamín Zérual töltött be. 1999. április 15-én függetlenként, a hadsereg támogatásával indult az elnökválasztáson, melyet a szavazatok 73,8%-ával nyert meg.^[9] A 2004-ben, 2009-ben és 2014-ben tartott választások során újraválasztották. Harmadik megválasztása előtt, 2008-ban alkotmánymódosítás tette lehetővé újbóli indulását.

Buteflíka elnöksége alatt zárult le az algériai polgárháború. Két, népszavazással megerősített amnesztiával (1999, 2005) elérte, hogy a korábban a kormány és a hadsereg ellen harcoló iszlamista csoportok (FIS, GIA) letegyék a fegyvert. 2002-re Antar Zuabri GIA-vezér likvidálása után véget ért az országban a polgárháborús helyzet. A GIA-ról leszakadt GSPC (Szalafista Csoport az Imádságért és a Harcért) folytatta a harcot. Ebből a marginális csoportból alakul ki később az Al-Káida észak-afrikai ága (2014-től az ISIL-hez tartozik). A terrortámadások száma csökkent, de nem szűntek meg teljesen. 2011 januárjában országszerte tömegtüntetések kezdődtek, melyek követeléseit Buteflíka kormányzata részben teljesítette és február 24-én megszüntette az 1992 óta tartó szükségállapotot az országban. A szociális probléma kezelhető maradt a szénhidrogénexportból származó bevételek révén, Algériának sikerült elkerülnie az erőszak és káosz újbóli eszkalálódását az országban.^[10]

Buteflika elnökké választását követően valóságos reformfolyamat kezdődött az országban, amelynek eredményeként a többpártrendszer gyökeret eresztett, a sajtó szabad lett, s a nők bevonása a társadalmi-politikai életbe is sikeresnek mondható. A 2012. májusi törvényhozó választásokon a 462 tagú képviselőházba 147 nő került be.^[11]

2013-ban Buteflika agyi érkatasztrófát szenvedett el. Ezután tolószéket kellett használnia, és ritkán jelent meg a nyilvánosság előtt.^[12]

2019. április 2-án – a tömeges tiltakozások hatására – lemondott hivataláról,^[13] majd április 9-én a törvényhozás a parlament felsőházának elnökét, Abdelkader Benszalahot választotta meg az ország ideiglenes államfőjévé.^[14]

Buteflika 2021. szeptember 17-én, 84 éves korában elhunyt.^[12]

Jegyzetek