A | B | C | D | E | F | G | H | CH | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | W | X | Y | Z | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9
Monaco | |
Adatok | |
Műsorsugárzó | |
Nemzeti válogatók | belső kiválasztás (1959–1979, 2004–2006) |
Részvételek és eredmények | |
Részvételek | 24 (21 döntő) |
Első részvétel | 1959 |
Legjobb eredmény | 1. (1971) |
Legrosszabb eredmény | utolsó (1959, 1966) |
Összpontszám a döntőkben 2004 óta | 0 (45.) |
Külső hivatkozások | |
Honlap | Monaco profilja a eurovision.tv-n |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Monaco eddig huszonnégy alkalommal vett részt az Eurovíziós Dalfesztiválon, utoljára 2006-ban.
A monacói műsorsugárzó a Télé Monte Carlo, amely 1950-ben alapító tagja volt az Európai Műsorsugárzók Uniójának, és 1959-ben csatlakozott a versenyhez.
Története
Évről évre
Monaco 1959-ben vett részt először a versenyen. Első versenyzőjük Jacques Pills volt Mon ami Pierrot című dalával, ami összesen egy pontot gyűjtött össze. Annak ellenére, hogy a debütáláson az utolsó helyen végeztek, később sokkal sikeresebbek voltak, és szinte minden alkalommal az első tízben végeztek.
1960-ban már jobb eredményt értek el, harmadikak lettek. A következő évben tizedikek lettek. 1962-ben mindössze 13 ponttal maradtak le a győztes Franciaország után. 1963-ban ötödikek, 1964-ben ismét harmadikak, 1965-ben pedig kilencedikek lettek. Legrosszabb eredményüket 1966-ban szerezték, amikor nulla ponttal utolsók lettek. A következő évben ötödikek, utána hetedikek majd hatodikak lettek.
1970-ben holtversenyben nyolcadikként végeztek Belgiummal és Olaszországgal. 1971-ben aratták első, és eddigi egyetlen győzelmüket. Séverine Un banc, un arbre, une rue című dala 128 pontot összegyűjtve megnyerte a versenyt. A dal a tizennyolc fős mezőnyből hat országtól gyűjtötte be a maximális 10 pontot. A következő évi verseny megrendezését nem vállalták, így Monaco az egyetlen ország, amely meg tudta nyerni a versenyt, de sosem volt házigazda. Győzelmük után újra rossz eredményt értek el, tizenhatodikak lettek a tizennyolc fős mezőnyben. 1973-ban nyolcadikak, 1974-ben negyedikek lettek. 1975-ben ismét nem jutottak a legjobb tíz közé, tizenharmadikkét zárták a versenyt, viszont a kövezetkő évben újra bronzérmesek lettek. 1977-ben és 1978-ban negyedik helyen végeztek, 1979-ben tizenhatodikak lettek.
A TMC 1980-ban visszalépett a versenytől, és csak huszonöt év múlva, 2004-ben, az elődöntők bevezetésekor nevezett be ismét. Ekkor három sikertelen elődöntős szereplés után a visszalépés mellett döntöttek. 2023-ban tizenhét kihagyott év után visszatértek volna a versenyre, mivel a 2022-es monacói állami költségvetés tartalmazta a hercegség szereplésének költségét a 2023-as versenyre.
Nyelvhasználat
Monaco huszonnégy dalának mindegyike francia nyelvű volt. Csak a legutolsó, 2006-os daluk nem volt teljes egészében francia, az néhány tahiti nyelvű részt is tartalmazott.[1]
A dalverseny első éveiben nem vonatkozott semmilyen szabályozás a nyelvhasználatra. 1966-tól az EBU bevezette azt a szabályt, hogy mindegyik dalt az adott ország egyik hivatalos nyelvén kell előadni, vagyis Monaco indulóinak francia nyelven. Ezt a szabályt 1973 és 1976 között rövid időre eltörölték, majd 1999-ben véglegesen, de ők egyszer sem éltek a szabad nyelvhasználat lehetőségével, minden alkalommal saját nyelvű dallal neveztek.
Nemzeti döntő
Kis ország révén gyakran külföldiek képviselték a hercegséget, főleg franciák. A Télé Monte Carlo kivétel nélkül minden alkalommal nemzeti döntő nélkül, belső kiválasztással jelölte ki indulóját
Résztvevők
Szavazástörténet
1959–2006
Monaco a következő országoknak adta a legtöbb pontot az elődöntőben:
|
Monaco a következő országoktól kapta a legtöbb pontot az elődöntőben:
|
Monaco még sosem adott pontot az elődöntőben a következő országoknak: Andorra, Ausztria, Bulgária, Egyesült Királyság, Lengyelország, Magyarország, Málta, Moldova, Németország, Norvégia, Oroszország, Örményország,Spanyolország, Törökország
Monaco még sosem kapott pontot az elődöntőben a következő országoktól: Ausztria, Belgium, Bosznia-Hercegovina, Bulgária, Dánia, Egyesült Királyság, Észak-Macedónia, Fehéroroszország, Finnország, Görögország, Hollandia, Horvátország, Izland, Írország, Izrael, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Németország, Norvégia, Oroszország, Örményország, Portugália, Románia, Szerbia és Montenegró, Szlovénia, Spanyolország, Svájc, Svédország, Törökország, Ukrajna
Monaco a következő országoknak adta a legtöbb pontot a döntőben:
|
Monaco a következő országoktól kapta a legtöbb pontot a döntőben:
|
Monaco még sosem adott pontot a döntőben a következő országoknak: Albánia, Lengyelország, Magyarország, Moldova, Oroszország és Örményország
Monaco mindegyik országtól kapott legalább egy pontot a döntőkben
Rendezések
Az 1971-es Eurovíziós Dalfesztivál Monaco győzelmével zárult, ám egyedül nem tudták megrendezni a versenyt. Először a francia TV-t kérték fel a segítségre, akik szívesen megrendezték volna a versenyt, de csak úgy, ha Franciaországban tartják, és nem az eredetileg tervezett Monte-Carlói Operaházban. A monacói tévétársaság ezt nem fogadta el, és végül pénzügyi okokra hivatkozva lemondott a rendezésről, és ezután a BBC-t kérték fel.[2]
Háttér
Év | Rendező | Kommentátor | Pontbejelentő |
---|---|---|---|
1959 | Cannes | Claude Darget | n. a. |
1960 | London | Pierre Tchernia | |
1961 | Cannes | Robert Beauvais | |
1962 | Luxembourg | Pierre Tchernia | |
1963 | London | ||
1964 | Koppenhága | Robert Beauvais | |
1965 | Nápoly | Pierre Tchernia | |
1966 | Luxembourg | François Deguelt | |
1967 | Bécs | Pierre Tchernia | |
1968 | London | ||
1969 | Madrid | ||
1970 | Amszterdam | ||
1971 | Dublin | Georges de Caunes | nem volt |
1972 | Edinburgh | José Sacré | |
1973 | Luxembourg | Hélène Vida | |
1974 | Brighton | Carole Chabrier | Sophie Hecquet |
1975 | Stockholm | José Sacré | Carole Chabrier |
1976 | Hága | Hélène Vida | |
1977 | London | Georges de Caunes | |
1978 | Párizs | José Sacré | |
1979 | Jeruzsálem | ||
1980–2003 | Nem vettek részt és nem közvetítették a versenyt | ||
2004 | Isztambul | Bernard Montiel és Génie Godula | Anne Allegrini |
2005 | Kijev | ||
2006 | Athén | Bernard Montiel és Églantine Eméyé | Églantine Eméyé |
2007 | Helsinki | n. a. | Nem vettek részt |
2008––2022 | Nem vettek részt és nem közvetítették a versenyt |
Galéria
François Deguelt Luxembourgban (1962)
Marjorie Noël Nápolyban (1965)
Dominique Dussault Amszterdamban (1970)
Mary Christy Hágában (1976)
Maryon Gargiulo Isztambulban (2004)
Jegyzetek
- ↑ Monaco indulóinak listája. diggiloo.net
- ↑ Edinburgh 1972 (brit angol nyelven). Eurovision.tv
További információk
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.
Észtország az Eurovíziós Dalfesztiválokon
Írország az Eurovíziós Dalfesztiválokon
Örményország az Eurovíziós Dalfesztiválokon
Albánia az Eurovíziós Dalfesztiválokon
Andorra az Eurovíziós Dalfesztiválokon
Ausztrália az Eurovíziós Dalfesztiválokon
Ausztria az Eurovíziós Dalfesztiválokon
Azerbajdzsán az Eurovíziós Dalfesztiválokon
Az Egyesült Királyság az Eurovíziós Dalfesztiválokon
Belgium az Eurovíziós Dalfesztiválokon
Bosznia-Hercegovina az Eurovíziós Dalfesztiválokon
Bulgária az Eurovíziós Dalfesztiválokon
Bulgária a 2022-es Eurovíziós Dalfesztiválon
Ciprus az Eurovíziós Dalfesztiválokon
Csehország az Eurovíziós Dalfesztiválokon
Dánia az Eurovíziós Dalfesztiválokon
Fehéroroszország az Eurovíziós Dalfesztiválokon
Finnország az Eurovíziós Dalfesztiválokon
Görögország az Eurovíziós Dalfesztiválokon
Grúzia az Eurovíziós Dalfesztiválokon
Hollandia az Eurovíziós Dalfesztiválokon
Horvátország az Eurovíziós Dalfesztiválokon
Izland az Eurovíziós Dalfesztiválokon
Izrael az Eurovíziós Dalfesztiválokon
Jugoszlávia az Eurovíziós Dalfesztiválokon
Lengyelország az Eurovíziós Dalfesztiválokon
Lettország az Eurovíziós Dalfesztiválokon
Lettország a Junior Eurovíziós Dalfesztiválokon
Libanon az Eurovíziós Dalfesztiválokon
Liechtenstein az Eurovíziós Dalfesztiválokon
Litvánia az Eurovíziós Dalfesztiválokon
Luxemburg az Eurovíziós Dalfesztiválokon
Málta az Eurovíziós Dalfesztiválokon
Magyarország az Eurovíziós Dalfesztiválokon
Marokkó az Eurovíziós Dalfesztiválokon
Moldova az Eurovíziós Dalfesztiválokon
Montenegró az Eurovíziós Dalfesztiválokon
Németország az Eurovíziós Dalfesztiválokon
Norvégia az Eurovíziós Dalfesztiválokon
Olaszország az Eurovíziós Dalfesztiválokon
Oroszország az Eurovíziós Dalfesztiválokon
Portugália az Eurovíziós Dalfesztiválokon
Románia az Eurovíziós Dalfesztiválokon
San Marino az Eurovíziós Dalfesztiválokon
Spanyolország az Eurovíziós Dalfesztiválokon
Svájc az Eurovíziós Dalfesztiválokon
Svédország az Eurovíziós Dalfesztiválokon
Szerbia és Montenegró az Eurovíziós Dalfesztiválokon
Szerbia az Eurovíziós Dalfesztiválokon
Szlovákia az Eurovíziós Dalfesztiválokon
Szlovénia az Eurovíziós Dalfesztiválokon
Törökország az Eurovíziós Dalfesztiválokon
Ukrajna az Eurovíziós Dalfesztiválokon
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.