Kereszténydemokrata Unió Christlich Demokratische Union Deutschlands
Mottó: Die Mitte (A Közép Pártja)
Adatok
Elnök	Friedrich Merz
Elnökhelyettes	Silvia Breher Andreas Jung Michael Kretschmer Carsten Linnemann Karin Prien
Frakcióvezető	Ralph Brinkhaus
Alapítva	1945. június 26.
Székház	Konrad-Adenauer-Haus Klingelhöferstraße 8 10785 Berlin
Pártújság	Union
Tagok száma	384 204 (2021.dec.) (2012)
Ideológia	liberális-konzervatív, kereszténydemokrata, Európa-pártiság
Politikai elhelyezkedés	Jobbközép, közép
Parlamenti jelenlét	Bundestag: 152 / 736 Tartományi parlamentek képviselői: 486 / 1 884
Nemzetközi szövetségek	Közép Demokrata Internacionálé Nemzetközi Demokrata Unió
Európai párt	Európai Néppárt
EP-frakció	Európai Néppárt (Kereszténydemokraták)
Hivatalos színei	fekete, piros (pártlogó)
Weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Kereszténydemokrata Unió Christlich Demokratische Union Deutschlands témájú médiaállományokat.

A Kereszténydemokrata Unió (németül Christlich Demokratische Union Deutschlands, röviden CDU) Németország (1990-ig Nyugat-Németország) egyik nagy konzervatív néppártja, az Európai Néppárt tagja.

Saját hitvallása szerint a CDU a „közép kereszténydemokrata, liberális és konzervatív pártja”. A Kereszténydemokrata Unió az összes keresztény irányzatot képviselni kívánja a politika színpadán, ellentétben császárkori és weimari szellemi elődjével, a Centrumpárttal, mely kizárólag katolikus értékeket kívánt megjeleníteni.

Ideológiája

Vallásosság

A párt keresztény szellemisége a kezdetek óta jelen van. 1945-ben a Német Centrumpárt katolikusai és evangélikusai egy felekezeteket áthidaló politikai mozgalomra tartott igényt, amiből a CDU született meg. A többségében katolikus Centrumpárttal ellentétben a CDU "minden ember méltóságát, szabadságát és egyenlőségét elismeri".

A párt programja szerint "keresztény felfogás szerint minden ember, élőlény és a környezet Isten teremtménye".

Kapcsolata az egyházakkal

A párt a megalapítása óta nyitott az összes keresztény felekezetű ember és a nem keresztények felé is. Magának a párt alapításnak is a célja volt, hogy az összes keresztény felekezetű szavazónak legyen tömegpártja. A Berlini Szabadegyetem 2005-ös felmérése szerint a CDU-tagok 51%-a katolikusnak, 33,3%-a evangélikusoknak vallotta magát és 15,7%-a úgy nyilatkozott, hogy nem tartozik semelyik egyházhoz sem. A felekezetek közti alapvető különbség a szociálpolitika, biotechnológia eseteiben van.^[1]

Gazdaságpolitika

A CDU a szociális piacgazdaság híve, amit a jövőbeni szabadság, jólét és biztonság garanciájának tartanak. A globalizáció esetében a szociális piacgazdaság nemzetközivé válásában hisznek, aminek az emberek gazdasági szabadságát kell szolgálnia. Emiatt a CDU-t "gazdaságilag racionális, társadalmilag igazságosnak" nevezik egyesek.^[2]

Álláspontjuk szerint a szociális piacgazdaság egyben egy olyan gazdasági modell, amivel a "szabad" demokrácia is működik. Szerintük a szabadság és a felelősség valamint verseny és a szolidaritás egy olyan egységet képez, amely a társadalmi igazságosságot szolgálja. A szociális piacgazdaság előnye álláspontjuk szerint a "több szabadság és verseny".

A gazdaságpolitika céljának a teljes foglalkoztatást tekintik, emellett a tartós és arányos gazdasági növekedés valamint a stabil költségvetés. Fontosnak tartják hogy további privatizálást hajtsanak végre minden gazdasági ágazatban.

Foglalkoztatás szempontjából hitet tesznek a munkaerőpiac rugalmassá tételében és a bérautonómiában.

Családpolitika

A párt a társadalom alapjának a családokat tartja, amik nő és férfi házasságából áll.

A párt hosszú időn keresztül elutasította az azonos neműek házasságát, 2001-ben bevezették a hetero- és homoszexuális párok számára a bejegyzett élettársi kapcsolatot, ami miatt a Német Alkotmány 6. cikkelyének 1. bekezdését módosították, amelynek új szövege: "A házasságot és a családot az államrend különös védelemben részesíti". 2002 januárjában a Német Alkotmánybíróság határozatában a módosítást hátrányosnak ítélte meg az élettársi kapcsolatban élők számára, ami miatt alkotmányos aggályok vetődtek fel.

Ennek ellenére a CDU továbbra is amellett érvelt, hogy házasság kizárólag nő és férfi esetében értelmezhető. A párt ellenezte, hogy adózás szempontjából jogi egyenlőség legyen az élettársi kapcsolatban és a házasságban élő párok közt. Ennek ellenére a 2009-es koalíciós szerződés a bajor keresztényszociálisokkal és szabaddemokratákkal már "Az adójogban levő alkotmányellenes egyenlőtlenség megszüntetését" tűzte ki célul. Ekkor már évi 15.000 euróval többet adózott átlagosan egy élettársi viszonyban élő pár, mint egy házaspár.

2013 júniusában a párt változtatott az álláspontján, miután a Német Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek ítélte meg,^[3] hogy a homoszexuális párokat nem illetik meg ugyanazok az adókedvezmények a személyi jövedelem adó esetében mint a házaspárokat. 2017-ben a párt megszavazta az azonos neműek házasságának bevezetését Németországban.

Oktatáspolitika

A párt szerint a hárompilléres oktatási rendszert kell fenntartani, és ellenzi a szociáldemokraták ötletét, hogy a Gesamtschule szerepét erősítsék. Amivel a különböző iskolatípusok közti átjárhatóságot erősítenék.

A párt javasolja a tandíj bevezetését, ezt 2007 és 2008 folyamán csak CDU, CSU illetve CFU/FDP vezette tartományokban vezették be.

Története

A CDU-t 1945 júniusában alapították, irányvonala az első években az úgynevezett „keresztény szocializmus” volt, tagjai a legkülönbözőbb pártokból érkeztek: a Centrumpártból, a liberális DDP-ből, a Német Néppártból, a Német Nemzeti Néppártból, valamint a náci NSDAP-ból.

A CDU 1949-től kezdve, Konrad Adenauer kancellár hatalomra kerülésével a szociális piacgazdaságot kívánta megvalósítani, ellenezte a tőkés gazdasági rendet. Az 1963-ig tartó Adenauer-éra a párt presztízsnövekedéséhez vezetett, ekkor lendült fel a gazdasági élet, ettől kezdve lett fogalom a „német gazdasági csoda.” A CDU-kormány sikert sikerre halmozott, az 1955-ös NATO-belépés után 1957-ben sikerült az abszolút többség elérése is. A gazdasági csoda egyik legfőbb mozgatója Ludwig Erhard gazdasági miniszter volt, aki 1963-tól szövetségi kancellár lehetett. Ezután 1965-ben gazdasági válság sújtotta az országot, ami pedig a koalíciós partnerrel való nézeteltérésekhez, majd végleges szakításhoz vezetett. Ekkor alakult meg az első német nagykoalíció, melynek kancellárja továbbra is CDU-politikus maradt: Kurt Georg Kiesinger. Az 1969-ig tartó kancellárság után a CDU ellenzékbe kellett hogy vonuljon, egészen 1982-ig, amikor is Helmut Kohl vált kormányfővé. Posztját egészen 1998-ig megőrizte, amikor is a Gerhard Schröder vezette szociáldemokraták arattak győzelmet.

2005 és 2021 között ismét a párt adta a kancellárt, Angela Merkel személyében.

Pártelnökök 1950-től

A párt által adott német kancellárok

(1990-ig csak Nyugat-Németország kancellárjai)

• Konrad Adenauer (1949–1963)
• Ludwig Erhard (1963–1966)
• Kurt Georg Kiesinger (1966–1969)
• Helmut Kohl (1982–1998)
• Angela Merkel (2005–2021)

Választási eredmények

Bundestag

Tartományi parlamentek

A CDU Bajorországot kivéve mindegyik tartományi parlamentben jelen van, Bajorországban a CDU testvérpártja a CSU van jelen.

Taglétszám

A CDU a német tartományi parlamentekben

  Nagyobbik kormánypárt

  Kisebbik kormánypárt

  Ellenzék

  Nem jutott be

  Nem indult

Párthimnusz

A szövetségi, kerületi választásokon a nemzeti himnusz hangzik el. 2005-ben a választási kampány során a The Final Countdown dalt játszották le.

Kapcsolódó szócikkek

• CSU

További információk

• CDU. Folyamatos kormányerő a változó Németországban; szerk. Arday Lajos, Németh György, ford. Kecskés László Csaba et al.; Batthyány Alapítvány, Bp., 1994 (Tájékoztató füzetek)
• Felelősségtől áthatott szabadság németországi Kereszténydemokrata Unió irányelvei és programja; Konrad Adenauer Alapítvány Budapesti Képviselete, Bp., 1996
• Volker Resing: A kancellári gépezet. A CDU működése; ford. Kőrösi Mercédesz; Dialóg Campus, Bp.–Pécs, 2016

Jegyzetek