Ukrajna világörökségi helyszínei -

Bővebben: Világörökség

Ukrajna területéről eddig nyolc helyszín került fel a világörökségi listára, tizenhat helyszín a javaslati listán várakozik a felvételre.

	Kijev: Szent Szófia-székesegyház és a kapcsolódó kolostorépületek, a Pecserszka lavra (barlangkolostor)
	1990, kisebb módosítás: 2005
	Kulturális (I)(II)(III)(IV)
	Védett terület: 28,52 ha, puffer zóna: 220,15 ha, hivatkozás: 527
	A kijevi Szent Szófia-katedrális a 11. században létrehozott kijevi keresztény fejedelemség jelképe, amelyet a konstantinápolyi Hagia Szophia templom mintájára és annak riválisaként terveztek. Az öthajós, négyzetes alaprajzú görög kereszt alakú templomot 1037-ben kezdték el építeni Bölcs Jaroszláv uralkodása alatt. Az 55 méter széles, 37 méter hosszú és 29 méter magas belső tér a későbbi átépítések ellenére is megőrizte bizánci jellegét. A Pecserszk Lavra (kolostor) a Dnyeper folyó partján magasodik, építését a 11. században remeték kezdték el egy barlangrendszer fölött. A mongolok és a tatárok is elpusztították, többször átépítették többek között a 17. században is, majd ezt követően teljesen újjáépítették. A barlangokat a szerzetesek temetkezőhelynek használták, bejárataik a Mindenszentek-templomnál és a Szent Anna-templomnál találhatók. Az épületegyüttesen belül három 12. századi templom maradt fenn közülük legjelentősebb a Mennybemenetel-katedrális amelyet a II. világháború után újjá kellett építeni. A kolostorhoz tartozik még egy óratorony és egy refektórium is, amik az épületkomplexum jellegzetes elemei.

	Lviv történelmi központja
	1998, kisebb módosítás: 2008
	Kulturális (II)(V)
	Védett terület:120 ha, puffer zóna: 2 441 ha, hivatkozás: 211
	A 13. században egy korábbi szláv település helyére alapított város évszázadokon át Kelet-Európa egyik virágzó közigazgatási, kereskedelmi és vallási központja volt. A jelentős kelet-nyugati kereskedelmi útvonalak és a Kárpátok hágóinak közelében fekvő település építészete itáliai és német elemeket ötvözött a kelet-európai hagyományokkal. 1349-től Lengyelországhoz tartozott, 1648-ban kozákok, 1704-ben svédek foglalták el. 1772-ben Ausztria része lett és 1918-ig a Habsburg Galícia fővárosa volt. 1945-ben került a Szovjetunióhoz, majd annak szétesése után jelenleg Nyugat-Ukrajna kulturális és közlekedési csomópontja. A városközpontban ma is felismerhető a középkori városszerkezet és megkülönböztethető az ukránok, az örmények, a zsidók, a németek, a lengyelek, az olaszok és a magyarok által lakott városrészek. Legkorábban kialakult városmagjához a felsőváros és közvetlen környezete tartozott öt templommal. Lviv legfőbb látnivalója a Piactér, közepén egy toronnyal valamint a teret szegélyező reneszánsz, barokk és klasszicista stílusban emelt épületek.

	Struve földmérő vonal
	Észtország, Fehéroroszország, Finnország, Lettország, Litvánia, Moldova, Norvégia, Oroszország, Svédország és Ukrajna közös világörökségi helyszíne.
	2005
	Kulturális (I)(IV)(VI)
	Hivatkozás: 1187
	A 19. századra a háromszögeléses módszer módszer már elérte azt a fejlettségi szintet, hogy rendszeresen alkalmazták a földméréseknél. Friedrich Georg Wilhelm von Struve német csillagász eldöntötte, hogy ezzel a módszerrel pontosan meghatározza a Föld formáját és nagyságát. A méréseket úgynevezett háromszögelési technikával, mérőpontok által meghatározott háromszöghálózat segítségével végezték. A munkát 1816-ban kezdték el és majdnem negyven évvel később 1855-ben fejezték be. A cél a tartui meridián, a Tartu városán áthaladó hosszúsági kör pontos megmérése volt. A tíz országon (Norvégia, Svédország, Finnország, Oroszország, Észtország, Lettország, Litvánia, Fehéroroszország, Ukrajna, Moldovai Köztársaság) áthaladó földmérő vonal a Jeges-tengertől a Fekete-tengerig húzódik, hossza 2820 kilométer, 258 háromszögből és 265 felsőrendű és 60 alsórendű pontból áll. A telepített mérési pontokból napjainkra 34 maradt meg.

	A Kárpátok és más európai régiók ősbükkösei
	Albánia, Ausztria, Belgium, Bosznia-Hercegovina, Bulgária, Csehország, Észak-Macedónia, Franciaország, Horvátország, Lengyelország, Németország, Olaszország, Románia, Svájc, Szlovákia, Szlovénia, Spanyolország és Ukrajna közös világörökségi helyszíne
	2007 (ukrajnai helyszínek), kiterjesztés: 2011, 2017, 2021
	Természeti (IX)
	Védett terület: 98 125 ha, puffer zóna: 294 716 ha, hivatkozás: 1133
	Ez a határokon átnyúló, többször kiterjesztett helyszín Európa legnagyobb kiterjedésű ősbükköse, jelenleg 18 ország közös világörökségi helyszíne és összesen 94 védett területből áll. Kezdetben az Északkeleti-Kárpátok déli lejtőin, Szlovákia keleti részén és Ukrajnában található védett területhez összesen 10 természetvédelmi körzet tartozott, ezek közül hat Ukrajnában négy pedig Szlovákiában található. Ezek a védett területek egy 185 kilométer hosszú tengelyen fekszenek, tengerszint feletti magasságuk 210 és 1700 méter között váltakozik. A teljes védett övezet eredetileg háromszáz négyzetkilométert foglalt el, majd 2011-ben a helyszínt öt újabb, Németországban található bükkerdővel egészítették ki. A következő kiterjesztés óta, 2017-től a helyszínhez tartoznak mediterrán területek, az Alpok, a Dinári-hegység és a Pireneusok ősbükkösei is. Az utolsó, 2021-es kiterjesztés során bosznia-hercegovinai, csehországi, észak-macedóniai, franciaországi, lengyelországi és svájci bükkösök kerültek a világörökségi listára. Az ősbükkösöben találhatók a világ legmagasabb és legöregebb bükkfái, és megfigyelhető a bükkerdők fejlődésének valamennyi fázisa. A Kárpátokban őshonos bükkfa a Dinári-hegység mellett csak ezeken a területeken vészelte át a jégkorszakot, majd egy rövid, néhány ezer éves időszak alatt elterjedt az egész kontinensen. Az őserdők a bükkfák felbecsülhetetlen értékű genetikai tárházai. A fák mellett található ökoszisztéma magán viseli a jégkorszak utáni élővilág valamennyi jellegzetességét, gazdag növény és állatvilágnak, köztük több védett fajnak nyújt életteret.

	Bukovina és Dalmácia ortodox metropolitáinak székhelye
	2011
	Kulturális (II)(III)(IV)
	Védett terület: 8 ha, puffer zóna: 244,85 ha, hivatkozás: 1330
	A Csernovic szélén elterülő épületkomplexum a korai historizmus kiemelkedő példája, az ortodox egyház hatalmának megtestesítője. A cseh származású építész, Josef Hlavka tervei szerint építették 1864 és 1882 között. Egy papneveldéből, egy templomból, egy kolostorból és egy parkból áll. Az épületeken gótikus és barokk jellegzetességek mellett bizánci elemek ismerhetők fel, ezek közül legszembetűnőbb a görög kereszt alaprajzú kupolás templom. A díszítőelemek ezzel szemben a helyi népművészet hatásáról tanúskodnak. A Gyülekező Terem eredeti tetőszerkezetét 1942-ben egy tűzvész elpusztította ezt az 1950-es években pótolták. 1945-ben védetté nyilvánították, 1955-től az épületegyüttesben egyetem működik, amellyel a városi tanács évente egyeztet az állagmegóvási munkákról.

	Lengyelország és Ukrajna fatemplomai
	Lengyelország és Ukrajna közös világörökségi helyszíne
	2013
	Kulturális (III)(IV)
	Védett terület: 7,03 ha, puffer zóna: 92,73 ha, hivatkozás: 1424
	A Kárpátok Lengyelországban és Ukrajnában elterülő részén álló tizenhat a 16. és a 19. század között emelt fatemplom az egykor széles körben elterjedt, és a szláv népeknél mai napig is élő ortodox fatemplom építészet kiemelkedő példája. A templomok szerkezetére a hármas felosztás, piramis alakú kupolák és harangtornyok jellemzőek. A vízszintesen elhelyezett farönköket a sarkoknál bonyolult összeillesztésekkel látták el, amelyek magas szintű szakmai tudást igényeltek. Az épületek kőalapra emelték, küszöbük szintén fából készült, falaikat és a tetőt is fazsindellyel borították be. A falak és a tető borítását 20-30 évenként meg kell újítani, ezeket a munkákat a közelmúltban elvégezték így az épületek jó állapotban vannak. A templomok megőrizték eredeti bejáratukat rajtuk az építkezés évszámával és az ácsok nevével. A templomok mellett temetőket alakítottak ki, és időnként harangtornyot is építettek. Az így kialakult épületegyütteseket fallal vették körül. A 16 templom közül 13-at jelenleg is templomként használnak, a fennmaradó hármat múzeumnak alakították át.

	Herszon ókori város romjai
	2013
	Kulturális (II)(V)
	Védett terület: 259,37 ha, puffer zóna: 3 041,08 ha, hivatkozás: 1411
	Herszont az i. e. 5. században alapították dór görög telepesek a Krím-félsziget délnyugati részén. A görög polisz és a hozzá tartozó környező területek az i. e. 4. és az i. e. 3. században a görög gyarmatosítás egyik fontos központjai voltak a térségben. Ma is látható épületmaradványai az i. e. 5. századtól a 13. századig terjedő időben épültek, a városhoz tartozó szétszórt településmaradványokat egy tízezer hektáros területen azonosítottak. A város, amely kétezer éven keresztül megőrizte stratégiai fontosságát kereskedelmi csomópont volt, először a görög érdekszféra északnyugati részének egyik központjaként ahol kapcsolatban álltak többek között a szkítákkal is, később a római, bizánci, és a Fekete-tenger északi részén élő népek kereskedelmi partnereként. A városközponton kívül elhelyezkedő mezőgazdasági területeken veteményeskertek, falak, erődök, és kisegítő épületek maradványait tárták fel. A város 40 hektáros területéből eddig 10 hektáron folytattak ásatásokat, ami lehetővé tette a város történelmének és fejlődésének nyomon követését. A környező területeken eddig kevésbé vizsgálták, de szerkezete és kiterjedése így is ismertté vált. A 20. századi építkezések során a városközpont egy része megsemmisült mivel Szevasztopol külvárosa közel esik a romterülethez.

	Odessza óvárosa
	2023
	Kulturális (I)(II)(III)(IV)(V)
	Hivatkozás: 1703
	Odessza a 18.-19. századokban vált kikötővárossá. Egy multikulturális város, otthona volt a bolgároknak, görögöknek, örményeknek, zsidóknak, olaszoknak, moldávoknak, lengyeleknek, oroszoknak, románoknak, tatároknak és ukránoknak, akiknek hagyományai egy évszázadon belül egy társadalmi-kulturális környezetté keveredtek. Odesszában megtalálható jónéhány 19. századi épület, beleértve a Primorszkij körutat, a Potemkin lépcsőket, és az Odesszai operaházat (ez látható a képen). A helyszín azonnal felkerület a veszélyben lévők listájára a 2022-es orosz invázió miatt.

Javaslati lista

Helyszín	Felvétel	Terület	Besorolás	Kritériumok	Hivatkozás
Csernyihiv történelmi belvárosa, 9-13.század	1989.09.13.	Csernyihivi terület	Kulturális	(I)(II)(IV)	668
Kamjanec-Pogyilszkij vára	1989.09.13.	Hmelnickiji terület	Kulturális	(I)(II)(IV)	670
Tarasz Sevcsenko síremléke és Állami Történelemi és Kulturális Múzeum	1989.09.13.	Cserkaszi terület	Vegyes	N/A	672
Askania Nowa Nemzeti Sztyeppe és Bioszféra Rezervátum	1989.09.13.	Herszoni terület	Kulturális	(X)	673
Szofijivka dendrológiai park	2000.06.20.	Cserkaszi terület	Vegyes	N/A	674
A krími kánok palotája, Bagçesaray	2003.07.07.	Krími Köztársaság	Kulturális	(I)(III)(V)(VI)	1820
Kamyana Mohyla régészeti helyszín	2006.08.11.	Zaporizzsjai terület	Kulturális	(III)(VI)	5075
Mikolajiv csillagászati obszervatóriuma	2007.03.12.	Mikolajivi terület	Kulturális	(II)(IV)	5116
A Szudáki vár műemlékei	2007.03.12.	Krími Köztársaság	Kulturális	(II)(IV)(V)	5117
Ukrajna csillagászati obszervatóriumai	2008.01.30.	Mikolajivi terület, Kijevi terület, Odesszai terület, Krími Köztársaság	Kulturális	(II)(IV)(VI)	5267
Szent Szófia-székesegyház és hozzátartozó kolostorai épületek, Szent Cyril és Szent András templomai, Pecserszka lavra	2009.01.26.	Kijev	Kulturális	(I)(II)(III)(IV)	5423
Kikötők és erődítmények a genovai kereskedelmi útvonalakon	2010.09.16.	Mikolajivi terület, Kijevi terület, Odesszai terület, Krími Köztársaság	Kulturális	(II)(IV)	5575
Gótia barlangvárosainak kulturális tája	2012.09.24.	Krími Köztársaság	Vegyes	(III)(V)(VI)(VII)	5773
A krími kánok fővárosának történelmi környéke Bahcsisarájban	2012.09.24.	Krími Köztársaság	Kulturális	(II)(III)(V)(VI)	5774
Derzhprom, egy állami épület	2017.04.27.	Harkivi terület	Kulturális	(IV)	6249
Tyras-Bilhorod, a Fekete- tengertől a Balti-tengerig	2019.07.22.	Odesszai terület	Kulturális	(II)(IV)(VI)	6426

A jelenlegi világörökségi helyszínek elhelyezkedése

Szent Szófia-székesegyház, Pecserszka lavra

Lviv

Struve földmérő vonal

Ősbükkös

A metropolita székhelye

Fatemplomok

Herszon

Odessza óvárosa

Források

Ukrajna az UNESCO világörökség oldalán (angolul)
Ukrajna javaslati listája az UNESCO honlapján (angolul)
Világörökségek enciklopédiája. Kossuth Kiadó (2011). ISBN 963-09-6595-8
UNESCO. Világörökség. Partvonal Kiadó (2010). ISBN 963-991-049-2

Világörökségportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

Információ forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Ukrajna_világörökségi_helyszínei
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.