A | B | C | D | E | F | G | H | CH | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | W | X | Y | Z | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9
Losonc (Lučenec) | |||
Losonc látképe | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Szlovákia | ||
Kerület | Besztercebányai | ||
Járás | Losonci | ||
Rang | város | ||
Első írásos említés | 1247 | ||
Polgármester | Alexandra Pivková[1] | ||
Irányítószám | 984 01 | ||
Körzethívószám | 047 | ||
Forgalmi rendszám | LC | ||
Testvérvárosok | |||
Népesség | |||
Teljes népesség | 25 902 fő (2021. jan. 1.)[2] | ||
Népsűrűség | 596 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Tszf. magasság | 186 m | ||
Terület | 47,80 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 48° 19′ 53″, k. h. 19° 40′ 15″Koordináták: é. sz. 48° 19′ 53″, k. h. 19° 40′ 15″ | |||
Losonc weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Losonc témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info |
Losonc (szlovákul Lučenec, németül Lizenz, latinul Lutetia Hungarorum[3]) város Szlovákiában.
Fekvése
Rimaszombattól 26 km-re nyugatra fekszik, Dél-Szlovákia egyik legnagyobb városa. A Besztercebányai kerület Losonci járásának központja. Losoncapátfalva és Losonckisfalu tartozik hozzá.
Nevének eredete
Nevének eredete ismeretlen. A fellelhető megállapítások csupán feltevések. Ezek egyike szerint elnevezése a lósánc kifejezéssel hozható összefüggésbe, amit azonban sem régészeti kutatások, sem fellelhető írott források nem támasztanak alá. Hasonlóképpen megalapozatlan hipotézisként jelentek meg a szláv néveredetére vonatkozó elképzelések, ugyanis szlovák névváltozata írott forrásban elsőként csak a 18. században fordult elő.
Története
Már a honfoglalás előtt település állt a helyén.
A 12. században „Lutetia Hungarorum” néven a losoncapátfalvai apátság birtoka. 1247-ben említik először mai magyar nevén „Luchunch” alakban.
Határában, a Királydombra a 15. század középén a husziták emeltek erődítményt, mely alatt 1451-ben Hunyadi János vereséget szenvedett. A török időkben sokat szenvedett, mivel nem volt erődfala, végül 1640-ben a templomot fallal vehették körül. 1622-ben itt őriztette Bethlen Gábor egy ideig a Szent Koronát. A 17. században többször dúlták fel seregek, mivel gyenge védművei nagyobb hadaknak nem állhattak ellen. 1785-től mezőváros. 1849. március 24-én itt verte szét Beniczky Lajos őrnagy serege a császáriakat, augusztus 9-én a cári csapatok bosszúból felgyújtották.[4]
A trianoni békeszerződésig Nógrád vármegye Losonci járásának székhelye volt. 1924–1938 között református teológia működött itt.
Az első bécsi döntést követően a város visszakerült Magyarországhoz. Az „önálló” szlovák állam revíziós politikával válaszolt a területveszteségeire. 1940-ben a Salzburgi tárgyalásokon Tiso, Tuka és Mach delegációja memorandumot nyújtott át Hitlernek, amely tartalmazta Losonc vidéke Szlovákiához csatolásának szándékát és lakosságcsere megvalósítását.[5] 1942-ben internálótábor működött Losoncon, ide kerültek a zöld határon Magyarországra szökött erdélyi magyarok, akik nem akartak a román hadseregben szolgálni. 1944-ben környékén partizánharcok dúltak.
Népessége
1880-ban 5027 lakosából 3609 magyar és 856 szlovák anyanyelvű volt. Losonctugáron 781 magyar és 320 szlovák, Losoncapátfalván 399 magyar és 541 szlovák anyanyelvű élt.
1890-ben 7460 lakosából 6360 magyar és 844 szlovák anyanyelvű volt, Losoncapátfalván 319 magyar és 413 szlovák.
1900-ban 9530 lakosából 8187 magyar és 1000 szlovák, Losoncapátfalván 304 magyar és 440 szlovák anyanyelvű élt.
1910-ben 12 939 lakosából 10 634 magyar, 1675 szlovák, 428 német, 18 szerb, 12 horvát, 9 cigány, 1 ruszin és 162 egyéb, Losoncapátfalva 1071 lakosából 632 magyar és 374 szlovák anyanyelvű volt.
1921-ben 12 417 lakosából 5256 magyar és 5612 csehszlovák, Losoncapátfalván 200 magyar és 1078 csehszlovák élt.
1930-ban 15 459 lakosából 8725 csehszlovák, 4007 magyar, 889 német, 870 zsidó, 17 ruszin és 66 egyéb nemzetiségű volt. Losoncapátfalván 124 magyar és 1179 csehszlovák élt.
1941-ben 14 987 lakosából 12 661 magyar és 1735 szlovák volt. Losoncapátfalván 1125 magyar és 170 szlovák élt.
1970-ben 20 765 lakosából 3302 magyar és 17 260 szlovák volt.
1980-ban 26 399 lakosából 3803 magyar és 22 245 szlovák volt.
1991-ben 28 861 lakosából 23 272 szlovák (80,6%), 4830 magyar (16,7%), 388 cigány, 194 cseh, 37 morva, 5 ukrán, 4 ruszin, 1 sziléziai és 130 egyéb nemzetiségűnek vallotta magát.
2001-ben 28 332 lakosa közül már 23 127 (81,6%) szlovák, 3713 (13,1%) magyar, 656 cigány, 173 cseh, 9 bolgár, 8 német, 7-7 ukrán és orosz, 6-6 morva és ruszin, 5 lengyel, 1 zsidó, 40 egyéb, 574 nem nyilatkozott.
2011-ben 28 475 lakosából 19 895 szlovák, 2660 magyar, 219 cigány, 110 cseh, 13 ukrán, 8-8 lengyel és bolgár, 7-7 ruszin és orosz, 6 német, 4 morva, 2-2 zsidó és szerb, valamint 55 egyéb, 5479 ismeretlen nemzetiségű.
2021-ben 25 902 lakosából 20 648 szlovák, 2171 magyar (8,38%), 94 cseh, 51 cigány, 15 ukrán, 15 török, 13 kínai, 10 orosz, 10 albán, 8 rutén, 8 lengyel, 6 vietnami, 6 bolgár, 3 német, 3 olasz, 3 morva, 3 ír, 2 szerb, 2 francia, 1 zsidó, 1 román, 1 osztrák, 1 sziléziai, 1 angol, 38 egyéb, 2788 ismeretlen nemzetiségű[6].
Nevezetességei
- Lásd még
- Losonc műemlékeinek listája
- Római katolikus temploma gótikus eredetű barokk épület, 1783-ban épült.
- Mai református temploma ősét – a Szeplőtelen Szűz Mária tiszteletére emelt templomot (alapjai láthatóak a templom alagsorában) – Szent László király leánytestvérének fia, Lambert építtette. Ez Esterházy Pál nádor Mennyei Korona című művében (1696) olvasható. Eszerint 1128-ban „épéttetett Losonczi Lambert nevű Magyar Országi Palatinus Losonczon az Boldogságos Szűz tiszteletire egy Templomot, melyben kiváltképpen tiszteltetett a Szeplőtelen Szűz…” A 15. században Jan Jiskra szerezte meg, aki erőd mintájára erősítette meg. 1590-ben az evangélikusok tulajdonában állt, majd 1608-ban került a reformátusok birtokába. Az útleírásokban hibásan jelölt adatokkal szemben az 1849 augusztusában, a város felégetésekor súlyosan megrongálódott templomot nem Ybl Miklós, hanem Wagner János pesti építész tervei szerint újították fel. A renoválás kezdetén, 1851-ben a templom belsejében sírokat találtak – bennük arany- és ezüst ékszereket, valamint textilmaradványokat. A „Losonci kincs“-et a budapesti Nemzeti Múzeumba szállították, ahol az ma is megtekinthető. A város egyik legszebb épülete 2005-ben visszakerült a református egyház tulajdonába.
- A református temető síremlékei. A temető legrégibb sírhelyén, a Ráday-kriptában nyugszik Ráday Pál (1677–1733). Kármán József (1769–1795) író sírhelyét az azonosítását követően, 1897-ben avatták fel. Sükei Károly (1823–1854) író, tanár, honvéd háromrészes obeliszk síremlékét Losonc városa emeltette. Itt található még Csordás József (1861–1909) szobrászművész, sírkőfaragó obeliszkje; Szabó Gyula (1907–1972) festőművész sírhelye; valamint Lukáts Mihály (1773–1837) prédikátor sírköve is.[7]
- Evangélikus templomát 1859-ben emelték késő klasszicista stílusban, az 1784-ben épített korábbi templom helyén.
- A katolikus plébánia a 18. század végén épült.
- A Vigadó épületét 1816-ban emelték, 1856-ban átépítették.
- A városháza 1900-ban épült szecessziós stílusban.
- Az 1925. szeptember 25-én átadott,[8][9][10] romos állapotából 2016-ra felújított grandiózus neológ zsinagóga korának legnagyobb ilyen épülete volt Szlovákiában.[11][12]
- Petőfi-emléktábla
Híres emberek
- Itt született 1677. július 2-án és itt nyugszik Ráday Pál kuruc diplomata, író, II. Rákóczi Ferenc fejedelem személyi titkára, a kancellária vezetője, erdélyi alkancellár.
- Itt született 1769. március 14-én Kármán József író.
- Itt született 1804. május 16-án Belák József főiskolai tanár, református lelkész.
- Itt született 1816-ban Németh József magyar és amerikai szabadságharcos.
- Itt született 1817. május 29-én Benczúr János járásbíró, ügyvéd.
- Itt született 1824. január 5-én Jeszenszky Danó ügyvéd, költő, újságíró (†1906).
- Itt született 1828. október 31-én Filó Lajos református teológiai tanár, püspökhelyettes (†1905).
- Itt született 1830. július 31-én Fábry János tudós-tanár.
- Itt született 1832. február 7-én Klamarik János pedagógus, a középiskola közoktatási szakembere (†1898).
- Itt született 1847. január 13-án Terray István régész, történész, a magyar hegymászás és turizmus úttörője.
- Itt született 1850-ben Koloman Banšell szlovák író.
- Itt született 1864. január 24-én Pacséri Károly bölcseleti doktor, királyi tanfelügyelő, lapszerkesztő.
- Itt hunyt el 1881. március 7-én Terray Károly képzőintézeti igazgató, líceumi tanár, filozófus.
- Itt született 1884. április 12-én Fábián Gyula néprajzkutató, pedagógus, ifjúsági író.
- Itt született 1889. november 18-án Tildy Zoltán református lelkész, a Független Kisgazdapárt alapítója, majd elnöke, miniszterelnök, köztársasági elnök.
- Itt született 1895-ben Varga Nándor Lajos grafikus, festő, művészeti szakíró.
- Itt született 1901. november 25-én Serly Tibor, Amerikában élt magyar zeneszerző.
- Itt született 1905. június 1-jén Bokor Margit opera-énekesnő.
- Itt született 1920. augusztus 22-én Nemecz Ernő, állami díjas magyar geokémikus, mineralógus, krisztallográfus, egyetemi tanár, a földtudományok doktora, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja
- Itt született 1921-ben Szeberényi Lehel (†1998) József Attila-díjas (III. fokozat, 1951) író, műfordító.
- Itt született 1945. július 18-án Duray Miklós szlovákiai magyar politikus, író.
- Itt született 1946-ban Keleti György magyar honvédelmi miniszter.
- Itt született 1980-ban Reisz András meteorológus.
- Itt nyugszik Sükei Károly, a márciusi ifjak egyike.
- Itt nyugszik Szabó Gyula festőművész.
- Itt nyugszik Božena Slančíková-Timrava szlovák írónő (1867–1951).
- Itt hunyt el Frideczky Lajos politikus 1902-ben.
- Itt időzött Petőfi Sándor, 1845-ben.
- Itt időzött Prohászka Ottokár (1858–1927) székesfehérvári püspök, római katolikus egyházi író, a magyar keresztényszocializmus képviselője. 1866–1869 között Losoncon tanult.
- Itt időzött Lehár Ferenc (1870–1948) zeneszerző, operettkomponista, karmester. Ifjú katonakarmester korában a losonci 25-ös gyalogezrednél működött.
- Itt tanított Pozder Károly (1855–1897) állami gimnáziumi tanár, nyelvész, klasszika-filológus.
- Itt tanult Marék Antal (1903–1983) orvos, író, kritikus.
Társadalmi szervezetek
- Magyar–Szlovák Baráti Társaság
Testvérvárosai
Salgótarján (2003)
Jegyzetek
- ↑ (2022. 11) „Taroltak a független jelöltek”. Új szó (Szlovákia), Pozsony 75. (252.), 1. o. ISSN 1335-7050.
- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Lelkes György (1992), Magyar helységnév-azonosító szótár, Balassi Kiadó, Budapest, 508. o.
- ↑ Losonczi Phönix, mek.niif.h
- ↑ Janek István 2013: Sovětská diplomacie o vytváření slovensko-maďarských vztahů v letech 1939-1940. Slovanský přehled 99/1-2, 95.
- ↑ SODB2021 – Population – Basic results. www.scitanie.sk. (Hozzáférés: 2022. július 16.)
- ↑ Puntigán József írása a Vasárnap 2005. május 6-i lapszámában. . (Hozzáférés: 2015. február 22.)
- ↑ A losonci zsinagóga sanyarú sorsa (Felvidek.ma, 2013-11-19. Hozzáférés: 2019-04-13)
- ↑ Próbálkozások a losonci zsinagóga megmentésére (Felvidek.ma, 2015-03-12. Hozzáférés: 2019-04-13)
- ↑ Megújult a losonci neológ zsinagóga (KÖRKÉP.SK, 2016-04-24. Hozzáférés: 2019-04-13)
- ↑ Felújítják a losonci zsinagógát – Új Szó, 2012. július 19.. . (Hozzáférés: 2012. október 2.)
- ↑ Képekben mutatjuk, hogyan újult meg a losonci zsinagóga
Irodalom
- Mária Adamová 2019: Lučenec v plameňoch strachu a hrôzy
- Vladimír Polívka 2017: Lučenec a kraj novohradský
- Puntigán József-Puntigán Tünde 2003: A losonci református temető. Komárom-Dunaszerdahely
- Elena Mannová 2001: Konštrukcia menšinovej identity v mestskom prostredí: Maďari v Komárne a Lučenci (1918–1938). In: Peter Salner – David Luther (eds.): Etnicita jako faktor polarizácie mestského spoločenstva v 20. storočí. Pozsony, 111–140.
- Mannová, Elena 2000: „…de most már jó szlovák” – a nemzeti identitás variációi két dél-szlovákiai kisváros egyesületi életében, 1918–1938. Regio 11/4, 93-103.
- Vigh Károly 2000 (szerk.): Fejezetek Losonc történetéből
- Pálmány Béla: Losonc társadalmi fejlődése és városiasodása az újkorban. Honismeret, 1999. XXVII/5.
- Hermel, E.: Lučenec-Losonc na historických pohľadniciach. Lučenec, 1997
- Mališová, M. – Nagyová, Z. (zost.): Mesto Lučenec 1247–1997. Výberová bibliografia kníh a článkov. Lučenec, 1997
- Scherer Lajos: Losonc – Egy magyar város rövid története. Losonc, 1943
- Darkó István: Losonc. In: Tamás Mihály (szerk.): Tátra-almanach – Szlovenszkói városképek. Pozsony, 1938, 189-218.
- Puntigán József: A losonci gimnázium a két világháború között. Gömörország
- Békési Emil 1885: Losoncz könyvtárainak ismertetése. Magyar Könyvszemle
További információk
- Losonc város hivatalos honlapja
- Losonc.lap.hu – linkgyűjtemény
- Gömörország.sk
- Valóságonline.hu
- Tourist-channel.sk
- Losonci Polgár Info – független hírportál
- A losonci dohánybeváltó
- E-obce.sk
- Ambrus Mór: Vázlatok a losonczi gymnásium háromszázados életéből; Kármán Ny., Losonc, 1885
- Losonc r. t. város utmutatója; összeáll. Szabó Imre; Engel István Könyvny., Losonc, 1912
- Kövy Árpád: A Losonci Magyar Dalegylet hetvenéves története 1860–1930; Engel Ny., Losonc, 1931
- A Losonci Evangélikus Nőegylet emlékkönyve. 1862–1937; szerk. Kuszy Emil; Losonczi Ny., Losonc, 1937
- Tátra-almanach szlovenszkói városképek Kassa, Érsekújvár, Eperjes, Losonc, Lőcse, 1938; Tátra, Bratislava-Pozsony, 1938 (Tátra-könyvek)
- Scherer Lajos: A 350 éves losonci gimnázium vázlatos története; Engel Ny., Losonc, 1940
- Scherer Lajos: Losonc – az egykori magyar város – rövid története; sajtó alá rend. Vágás István; 2. átdolg. kiad.; Vágás István, Szeged, 1996
- Szlovenszkói városképek. Kassa, Érsekújvár, Eperjes, Losonc, Lőcse; utószó Kiss Gy. Csaba; Felsőmagyarország, Miskolc, 1999 (Felsőmagyarországi Minerva)
- Fejezetek Losonc történetéből; összeáll., szerk. Vigh Károly; Kalligram, Pozsony, 2000 (Mercurius könyvek)
- Puntigán József–Puntigán Tünde: A losonci református temető; Fórum Kisebbségkutató Intézet–Lilium Aurum, Komárom–Dunaszerdahely, 2003 (Notitia historico-ethnologica)
- Puntigán József: 1848 losonci emléke(zése)i; Plectrum, Losonc, 2004 (Patrióta könyvek)
- Puntigán József: A losonci Theológiai Szeminárium, 1925–1939; Plectrum, Losonc, 2005 (Patrióta könyvek)
- Puntigán József: Losonc; szlovák vált., kieg. Mária Adamová, közrem. Böszörményi István, Agócs Attila; Plectrum, Fülek, 2007 (Patrióta könyvek) + CD
- Hidasi József: Losonctól Losoncig. Egy város, egy család és egy fiatal túlélő története; Múlt és Jövő, Bp., 2008
- Puntigán József: Losonc. A város múltja és jelene; Madách-Posonium, Pozsony, 2010
- Böszörményi István: Losonc, 1849. A márciusi csatától a város augusztusi pusztulásáig. Előzmények és következmények; 2. bőv. kiad.; CSEMADOK Losonci Alapszervezete, Losonc, 2011
- Böszörményi István: Losonc utcái, házai és lakosai a XVIII. század végén; szerzői, Losonc, 2012
- Böszörményi István: "Az egyház szeme fénye az oskola". A losonci református gimnázium (líceum) története; Calvin J. Teológiai Akadémia; Komárom, 2016
- Alica Kurhajcová: Nyilvános ünnepségek és történelmi emlékezet Magyarországon, 1867–1914. Besztercebánya, Zólyom, Losonc és Rimaszombat példáján; ford. Avar Hajnalka; Magyarországi Szlovákok Kutatóintézete, Békéscsaba, 2018 (Kor/ridor könyvek)
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.
Analóg multiméterek túlterhelés elleni védelme
Egyenáram
Egyenáram mérése
Egyenirányítós lengőtekercses műszer
Elektromágnes (fizika)
Elektromos feszültség
Elektromos térerősség
Fáziseltolódás
Fázismutató
Fajlagos ellenállás
Feszültséggenerátor
Feszültségváltó
Forgó mágneses tér
Háromfázisú hálózat
Hőelektromosság
Hatásos ellenállás
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.