Fülek (Fiľakovo)
A Városháza
Fülek címere Fülek zászlaja
Becenév: A Felvidék gyöngye
Közigazgatás
Ország	Szlovákia
Kerület	Besztercebányai
Járás	Losonci
Rang	város
Első írásos említés	1242
Polgármester	Agócs Attila[1](Szövetség)[2]
Irányítószám	986 01
Körzethívószám	+421 047
Forgalmi rendszám	LC
Testvérvárosok	Lista Bátonyterenye  Magyarország Salgótarján  Magyarország Szécsény  Magyarország Szigethalom  Magyarország
Népesség
Teljes népesség	9949 fő (2021. jan. 1.)[3]
Népsűrűség	657 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	193–210 m
Terület	16,46 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 48° 16′ 19″, k. h. 19° 49′ 43″48.271944444444, 19.82861111111148.271944°N 19.828611°EKoordináták: é. sz. 48° 16′ 19″, k. h. 19° 49′ 43″48.271944444444, 19.82861111111148.271944°N 19.828611°E
Fülek weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Fülek témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Fülek (szlovákul: Fiľakovo, németül: Fileck) magyar többségű város Szlovákiában, a Besztercebányai kerület Losonci járásában, számottevő szlovák és némi cigány kisebbséggel.

A térség közigazgatási, ipari, oktatási és egyházi központja. A Füleki-medence ölelésében, a magyar határ közelében fekvő város egy természetes kereszteződésben alakult ki. Ma fontos vasúti és közúti csomópont, itt találkozik a Zólyom–Kassa-vasútvonal és a Fülek–Somoskőújfalu-vasútvonal.

Először az érett középkor idején, 1242-ben említik Filek néven. Mai neve a régi magyar File személynévből ered, de nevének több közszájon forgó magyarázata is létezik. Bél Mátyás szerint egy Filek nevű pásztorról és Füles nevű, kincset talált kutyájáról kapta nevét a város, de egy másik legenda szerint várát egy Fulkó nevű rablólovag építtette. Első, ma is használatos címere 18. század végéről származik. 1423-ban városi privilégiumot kapott. Fülek virágkorát a 17. században élte, majd rövid hanyatlás után, a vasút megépülése által (1871) ismét fellendült gazdasága.

A mesteremberek és szőlőtermesztők csendes kis városa a 19–20. század fordulójára ipari központtá fejlődött a téglagyár és főleg az 1908-ban alakult zománcárugyár révén. Ez utóbbi túlélte az 1930-as évek nagy gazdasági világválságát is. 1945 után „Kovosmalt n.v.” néven a járás legnagyobb ipari üzeme volt (5000 főt alkalmazott) a rendszerváltást követő széthordásáig.

A Novohrad-Nógrád UNESCO Globális Geopark települése.

Jelképei

Címere

A manapság használatos hivatalos városi címer mellett létezik egy 18. század végi címer is. Ezen piros alapon, egy aranykorona került a dombra. Ebből a dombból kiemelkedik egy kereszt és mögötte egy zöld színű pálmafa. Bevezetése II. Lipót magyar király (1790–1792) hasonló kis állami címerével függhet össze.^[4]

Egy másik elmélet szerint egy ugyanúgy piros alapon ezüst kettős kereszt mögött nem pálmafa áll, hanem egy, a kereszt tetejére tűzött, fácántollakból összeállított tollforgó. Ez a várvédők vitézi és anyagi hátterére utalhat.^[5]

A füleki vár életében komoly szerepet játszott a Bebek család, amelynek címeréből, a kettős kereszt tetején lévő tollforgóból eredeztethető Fülek mostani, pálmás címerrajza.^[6][7] A város egy 1772-ből származó, címertanilag is helytálló, egyszerűbb címert használ: zöld dombon egy pálmafa található, fehér alapon, amelynek barna törzse és zöld koronája van.^[4]

Zászlaja

A zászlót hat függőleges sáv alkotja. A rajta található színek sorrendje: sárga, zöld, fehér, sárga, zöld, fehér. A zászlón az oldalak 2:3 arányban oszlanak, amely úgynevezett fecskefarokmintában végződik.^[4]

Éghajlata és fekvése

Dél-Szlovákiában, az Ipoly folyamvidékén, a történelmi Nógrád vármegye északi részén fekszik Fülek városa. A várhegy a Cseres-hegység Tájvédelmi Körzethez tartozik, amely egyike Szlovákia legfiatalabb vulkanikus eredetű hegységeinek. A város Losonctól 15 kilométerre délre, Rimaszombattól 30 kilométerre délnyugatra terül el a Cseres-hegység és a Bucsony lábánál a Béna-patak partján, a Sátorosbánya–Somoskőújfalu határátkelőhely felé vezető 71-es főút mellett. A várrom, mely ma a Füleki Vármúzeum székhelye, a város központjában magasodik.^[8]

Néprajzi vonatkozásban a város a palóc nyelvjárás egyik kitüntetett helyén fekszik, a palóc kultúra számos emlékét őrzi. A környék természeti és történelmi emlékei miatt kedvelt turistacélpont.

Története

Nevének eredete

Neve a régi magyar File személynévből ered, de nevének több közszájon forgó magyarázata is létezik. Bél Mátyás szerint egy Filek nevű pásztorról és Füles nevű, kincset talált kutyájáról kapta nevét a város, de egy másik legenda szerint várát egy Fulkó nevű rablólovag építtette.^[9]

Történészek a kelta fulak (rejtekhely) szóból, illetve az ókori Philecia névből származtatják, utóbbi egy i. sz. 150 körül rajzolt térképen szerepel.

Történelmi elnevezései

1246-ban Filek, 1262-ben Fylek, 1348-ban Castrum Phylek, 1385-ben Oppidum Fylek, 1528-ban Filekwar, Filekinum, Villagkk, Vilk és Vieleck, 1684-ben Villeck, 1685-ben Filleck, 1742-ben Filek, 1786-ban Fülek és Filakowo, 1863 és 1913 között Fülek és Filekow, 1920-ban Filakovo (csehül), 1938 és 1945 között Fülek, 1948 és 1990 között Filakovo (csehül), 1991-től pedig Fülek (magyarul) és Fiľakovo (szlovákul).^[9]

Idegen nyelveken: Filek, Fileek, Phylek, Fylek, Villeck, Fileck, Filleck.

Alapítása

A régészeti leletek tanúsága szerint a vár környéke már a történelem előtti időkben is lakott volt.^[9] Néhány forrás szerint a 12. században palánkvár állt a mai vár helyén. A kővárat egy a Kacsics nemzetségből származó rablólovag (Fulkó) emeltette a tatárjárást megelőző időszakban. Az 1242. február 2-án kelt, a pápához megfogalmazott segélykérő üzenetből ismert, hogy a füleki egyike volt annak a tizenhét várnak, amelyek a magyar nemességnek menedéket nyújtottak a tatárok fosztogatása elől.^[9]

A vár alatti települést már 1242-ben említették a források, 1262-ben pedig már anyaegyháza is volt. A városi privilégiumot 1423-ban kapta meg.^[9]

A középkori Fülek – a vár és a város – volt a királyé, a királynéé, Csák Mátéé, volt királyi adomány és zálogbirtok, például a Perényieké, akiktől Mátyás király erővel vette vissza.^[9]

A középkorban

Egy későbbi dokumentumban, egy 1246. január 10-én keltezett adománylevélben IV. Béla elkobozza az erősséget a Kacsics nemzetségből való Fulkó rablólovag birtokából és odaadományozza a király pohárnokmesterének, a Pok nemzetségbeli Móricnak. A tatárjárás idején Fulkó haranggal hívta magához azokat, akiket a tatárok üldöztek és kiket aztán megölt és kirabolt. Még a rokonát is megölte, ezért a tettéért a király ítélete szerint párbajt kellett vívnia, de a barátainak köszönhetően a kegyelmet megkapta, de utána ismét folytatta a gonosztetteit, hamis pénzt nyomott, megsértette a királyt többször is stb. Miután ezt a király megelégelte egy páncélos lovaggal kellett megvívnia fegyverzet nélkül, ez akkoriban megfelelt a törvényeknek, de Fulkó egy börtöntársa segítségével megszökött miután megölte az őröket. Ezek után az erdőbe menekült és öngyilkos lett.^[9]

1423-ban Fülek városi privilégiumot kapott. A következő időszakban a vár kapitányai gyakran cserélődtek: Herthwigh lovag (1283)-ban, utána Egyed mester, később Csák Máté 1311-től 1321-ig, Fónyi Balázs (1322-1354), Kónya (1354), később egy 1348-ból és egy 1385-ből származó oklevél Fülekit úgy említi, mint király birtok. 1435-ben A Perényiek kapták meg, miután zálogba Zsigmond király adta. Erzsébet királynő megbízta 1440-ben Ján Jiskrát a vár védelmével. Mátyás király hada Lábatlan András vezetésével 1483-ban elfoglalta Perényi Istvántól, amelyet ezután egy Ráskai Balázs nevű budai várnagyra bízott.^[9]

Fülek virágkora

Miután a várat felszabadították 1598-ban Serényi Mihály, 1599-ben pedig Honorius Tonhauser töltötte be a várkapitányi posztot. A város katonai és politikai szerepe a 17. század derekán egyre csak erősödött. Fülek menedéket jelentett a nemeseknek, akik a veszélyeztetett területekről érkeztek. A század első felében itt székeltek a környékbeli vármegyék – Nógrád, Heves-Külső-Szolnok és Pest-Pilis-Solt, sőt alkalmanként még Hont és Csongrád is itt tartotta a nemesi közgyűléseit.^[9]

A korszak történetéhez társultak a Habsburg-ellenes felkelések, ezeknek nagy alakjai pl.: Bocskai István (1557–1606), Bethlen Gábor (1580–1629) és I. Rákóczi György (1593–1648) volt.^[9]

1604-ben a császári hadak kísérletet tettek arra, hogy kiűzzék Bocskait a Tiszántúlról és Szlovákia mai keleti részéről. A felkelők egy csoportja a füleki várkapitány (Rhédey Ferenc) vezetésével lerohanta Kishontot és Gömört, majd az év decemberében érkeztek vissza a füleki várhoz. A vár elfoglalásához szükséges lett volna, hogy átverekedjék magukat a jól felfegyverzett védőkön. A csoport úgy döntött, hogy továbbvonulnak Besztercebánya és Korpona irányába… 1605 márciusában Fülek nagy veszélyben forgott, mivel a csoport janicsárokkal tért vissza. Miután a felkelést leverték, Nagy Egídiusz, később Bosnyák Tamás töltötte be a várkapitányi posztot. A vár fejlesztése és bővítése, többszöri kedvező döntés értelmében indult meg, melyeket az országgyűlés hozott meg (1608, 1609, 1613, 1618). Szörnyű tűzvész pusztított 1615. május 4-én a várban és a városban, de az újjáépítési munkálatok 1619-re befejeződtek. Fellendültek a rendi felkelések is; a Bethlen Gábor által szítottban 1619 szeptemberében, pontosan 14-én Füleket megint elfoglalták, de mivel belső viszályok törtek ki, a császári hadsereg újra visszafoglalta Szécsénnyel együtt, Széchy György segítségével. Herencsényi várkapitány, aki korábban Bethlen Gábort követte, segített elfoglalni Füleket 1621-ben, a király részére. Másnapra halt meg Füleken rabként Rhédey Ferenc, aki nem olyan rég a vár várkapitányi tisztjét is betöltötte. Bethlen még egyszer próbálkozott az erőd elfoglalásával (10 000 katonával), de egészen Érsekújvárig vonultak vissza. 1623 októberében még egyszer megpróbálta bevenni Füleket, de ismét kénytelen volt feladni.^[9]

II. Ferdinánd király úgy határozott, hogy megint Bosnyák lesz a várkapitány. Az erősség 1630-ban került Bosnyák Judit tulajdonába, aki felvirágoztatta Füleket; fejlődtek a kézműves iparágak, továbbá egy evangélikus gimnáziumot is alapítottak. Még a közeli dombon is (a Vöröskőn) bástyát építettek és az Őrhegyre védőrséget állítottak a város Losonc felőli védelmére. Fülek korabeli látképén a település fallal volt körülvéve, amelyet bástyák és lőrések szegélyeztek. A várfalat elöl karósánc és árok védte. A városban négy nagyobb épület volt akkoriban: egy római katolikus plébánia és templom a ferences kolostorral, két fürdő, két török építmény, a mai gimnázium épülete és az iskolák, egy hatalmas evangélikus templom kettős toronnyal, valamint egyéb emeletes építmények.^[9]

A városról és a várról a legvalósághűbb ábrázolások Johann le Dentu nevéhez köthetőek, 1670-ből. A tervek ma már nem valósághűek, mivel az említett épületek nagy része elpusztult, 1682-ben. A mai település területét régészeti szempontból érdekes lenne feltárni.^[9]

Mikor I. Rákóczi György felkelése zajlott Wesselényi Ferenc várkapitány a császárt támogatta. A városra támadt Puchaim tábornagy 1645-ben. 1648-ban meghalt Rákóczi és ezzel az eseménnyel ért véget a 30 éves háború. 1645-től egészen 1653-ig a vár kapitányi posztját Wesselényi Ádám, majd 1657-től Koháry I. István töltötte be, ezután a vár örökös főkapitánya lett. 1652-ben a vár személyzetét 197 német gyalogosra, 300 huszárra, 150 hajdúra, 25 tüzérre és 7 egyéb beosztású katonára becsülték.^[9]

A törökök 1682-ben leromboltatták az egész várost. 1696-ban már csak 24 nemesi, 8 tiszti, 13 katonai ház állt és egy pár kalyiba a szegényeknek.^[9]

A vár akkori kapitánya, Koháry II. István, aki egyébként költőként is megállta a helyét, a város újjáépítését szorgalmazta. 1694 és 1727 között épült a barokk stílusú római katolikus templom és ferences rendház is Füleken. Mindkét épület még ma is áll, és értékes műemléket képez. A ferencesesek jelenléte Füleken 1513-tól – kisebb megszakításokkal – folyamatos.

Ugyancsak a 18. század elején épült a Koháry-kúria, amelyet a 47. sz. Koháry István cserkészcsapat gondoz és folyamatosan rendbehoz. A füleki Koháry-uradalom később házasság által került Coburg herceghez. Füleken és környékén voltak birtokaik még a Berchtold és Cebrián családoknak is. Barokk kastélyuk később a Stephani, majd a Herold családé lett. Jelenleg gyönyörűen fölújított külsővel a gimnáziumnak ad helyet.^[9]

A 19–20. században

1845-ben Petőfi felvidéki körútja során ellátogatott Fülekre is, és Úti jegyzetek című beszámolójában felrótta a fülekieknek a savanyú bort, valamint „kimondhatatlan harag fogta el” azt látván, hogy a vár vérrel öntözött köveivel töltik fel a helyi lakosok az utcákat.^[10] A mesteremberek és szőlőtermesztők csendes kis városa a 19–20. század fordulójára regionális ipari központtá fejlődött a téglagyár és főleg az 1908-ban alakult zománcárugyár révén. Ez utóbbi túlélte az 1930-as évek gazdasági válságát is. 1945 után „Kovosmalt n.v.” néven a járás legnagyobb, ötezer munkást alkalmazó ipari üzeme volt a rendszerváltást követő megszűnéséig.

Fülek a trianoni békeszerződésig Nógrád vármegye Füleki járásához tartozott.^[9] 1919-ben 4 magyart végeztek ki a csehszlovák megszálló csapatok.^[11] 1946-ban szlovák betelepülők érkeztek a városba. 1951 és 1960 között ismét az ideiglenesen visszaállított Füleki járás székhelye volt, 1960-ban pedig visszakapta a városi rangot.^[12]

A bútorgyáráról és zománcgyáráról híres város határában ma is folyik a bazaltkitermelés. Észak-Nógrád kulturális és oktatási központja, mivel öt alap-, két közép- és egy művészeti iskolával rendelkezik. Leghíresebb nevezetessége a tatárjárást is átvészelő, 13. századi vár romja, amelyben 1999-ben tanösvény nyílt. Másik két főbb nevezetessége a ferences rend Szűz Mária mennybevételének szentelt temploma és kolostora, mely 1513-ban épült, 1727-ben pedig barokk stílusban újjáépítették. További látnivaló a városban található három, a 18–19. századból származó klasszicista és barokk kastély: a Cebrián- és Coburg-Koháry-kúriák, valamint a mai gimnázium épülete, az egykori Berchtold-Stepani-kastély. A város református templomát 2002-ben építették.^[12]

Népessége

Fülek népességét 1880-ban 1697, 1890-ben 1904, 1900-ban 2191, 1910-ben 2665, 1921-ben 3219, 1930-ban 4291, 1941-ben 5415, 1991-ben 10451, 2001-ben 10198 és 2011-ben 10817 fő alkotta.

A grafikon jelenleg technikai problémák miatt nem áll rendelkezésre.

A 2001-es népszámlálási adatok