Latin-amerikai és Karibi Államok Közössége CELAC
A CELAC logója
A CELAC tagállamai
Hivatalos nyelvek	spanyol portugál francia angol
Szervezet típusa	regionális szervezet
Ideiglenes elnök	Danilo Medina
Alapítás dátuma	2010. február 23.
Tagok száma	33
Összterület	20 454 918[1] km2
Népesség
Összesen	591 662 000 (2011-es becslés)
Népsűrűség	28,93 fő/km2
GDP
Összesen (2011)	7,06 billió USD
GDP/fő (PPP)	12 014 USD
HDI (2012)	0,741  magas
Gini-index	0,47
Etnikumok	latin-amerikai, karibi
Internet TLD	.lat
Weblap	celac.gob.ve

A Latin-amerikai és Karibi Államok Közössége (CELAC), (spanyolul Comunidad de Estados Latinoamericanos y Caribeños, portugálul Comunidade dos Estados Latino-Americanos e Caribenhos, franciául Communauté des États Latino-américains et Caribéens) egy a Riói Csoport és a CALC, azaz a Cumbre de América Latina y del Caribe, magyarul Latin-amerikai és Karibi Csúcs^[2] utódjaként létrejött regionális kormányközi szervezet. Célja a latin-amerikai országok integrációjának és fejlődésének előmozdítása.^[3]

A CELAC-ot 2010. február 23-án a Latin-amerikai és Karibi Csúcs az Integrációért és Fejlődésért ülésén hozták létre a Mexikó Quintana Roo tagállamában lévő Playa del Carmenben. A CELAC első csúcstalálkozóját 2011. december 2-án és 3-án tartották Venezuela fővárosában, Caracasban. A Caracasi Deklarációban kihirdették a közösség hivatalos megalakulását és a tagországok integrációját tűzték ki célul a gazdasági válság ellen.^[4][5][6]

A CELAC-ban társuló országok összlakossága több mint 590 millió fő, területe pedig meghaladja a 20 millió négyzetkilométert.^[6]

Nyilatkozat

A csúcsértekezleten részt vevő 33 kormányfő (mivel egyes országokban a Nemzetközösség feje az államfő) úgy döntött, hogy megalapítják a Latin-amerikai és Karibi Államok Közösségét, mint „sajátos regionális térséget, mely egyesít minden államot. A Riói Csoport és a CALC találkozói a továbbiakban ezen az egységes fórumon jönnek létre, összhangban a két mechanizmus időrendjével; a korábbi megállapodásoknak megfelelően megtartják a 2011-ben Venezuelában és 2012-ben Chilében tervezett csúcstalálkozókat”, fejtette ki Mexikó elnöke, Felipe Calderón Hinojosa.^[7] Amennyiben a Latin-amerikai és Karibi Államok Közösségének alkotmányozási folyamata nem fejeződik be, fenn kell tartani egy egységes fórumot, amelyen a térség valamennyi országa részt vesz, hogy így biztosítsák a Riói Csoport és a CALC tagjai számára mandátumuk megtartását.

Tagállamok

Zászló	Tagállam	Lélekszám	Terület (km²)	Felségterület (km²)	Kontinentális talapzat (km²)	Főváros/ok
	Antigua és Barbuda	87 883	443	110 089	4 128	Saint John
	Argentin Köztársaság	41 191 359	2 780 400	1 084 386	856 346	Buenos Aires
	Bahamai Közösség	301 790	13 940	654 715	106 323	Nassau
	Barbados	279 912	431	186 898	426	Bridgetown
	Belize	372 000	22 966	35 351	13 178	Belmopan
	Bolíviai Többnemzetiségű Állam	10 426 160	1 098 581			Sucre és La Paz
	Brazil Szövetségi Köztársaság	190 732 694	8 514 877	3 660 955	774 563	Brazíliaváros
	Chilei Köztársaság	17 094 275	756 102	3 681 989	252 947	Santiago de Chile
	Costa Rica-i Köztársaság	4 579 000	51 100	574 725	19 585	San José
	Dominikai Közösség	69 278	754	28 985	659	Roseau
	Dominikai Köztársaság	10 090 000	48 442	255 898	10 738	Santo Domingo
	Ecuadori Köztársaság	15 752 135	283 561	1 072 533	41 034	Quito
	Grenada	89 502	344	27 425	2 237	Saint George's
	Guatemalai Köztársaság	14 700 000	108 889	114 170	14 422	Guatemalaváros
	Guyanai Szövetkezeti Köztársaság	759 000	214 970	137 765	50 578	Georgetown
	Haiti Köztársaság	9 800 000	27 750	126 760	6 683	Port-au-Prince
	Hondurasi Köztársaság	7 793 000	112 492	249 542	68 718	Tegucigalpa és Comayagüela
	Jamaica	2 735 520	10 991	258 137	9 802	Kingston
	Kolumbiai Köztársaság	46 256 937	1 141 748	928 660	53 691	Bogotá
	Kubai Köztársaság	11 242 621	110 860	350 751	61 525	Havanna
	Mexikói Egyesült Államok	112 322 757	1 972 550	3 177 593	419 102	Mexikóváros (Ciudad de México)
	Nicaraguai Köztársaság	5 465 100	129 494	123 881	70 874	Managua
	Panamai Köztársaság	3 505 813	78 200	335 646	53 404	Panamaváros
	Paraguayi Köztársaság	7 030 917	406 752			Asunción
	Perui Köztársaság	29 885 340	1 285 216	906 454	82 000	Lima
	Saint Christopher és Nevis Államszövetség	38 950	261	9 974	653	Basseterre
	Saint Lucia	160 145	616	15 617	544	Castries
	Saint Vincent és a Grenadine-szigetek	104 000	389	36 302	1 561	Kingstown
	Salvadori Köztársaság	5 744 113	20 742	90 962	16 852	San Salvador
	Surinamei Köztársaság	526 000	163 270	127 772	53 631	Paramaribo
	Trinidad és Tobago Köztársaság	1 299 953	5 128	74 199	25 284	Port of Spain
	Uruguayi Keleti Köztársaság	3 424 595	176 215	142 166	75 327	Montevideo
	Venezuelai Bolivári Köztársaság	29 102 382	916 445	860 000	98 500	Caracas
	Összesen	583 717 872	20 454 918 km²	19 329 457 km²	3 245 315 km²

Gazdaság

Az IMF által becsült GDP 2011-ben (millió USD)

Jelenleg a latin-amerikai gazdaságban a nagy belső piacnak, a kereskedelmi javak (commodities) exportjának továbbá a javak és szolgáltatások fúziójának köszönhetően nagy növekedés tapasztalható, ami az egész régióban fokozza majd a latin-amerikaiak fogyasztását és ezáltal országai többségében az életminőséget is. Ugyanakkor le kell még küzdeni a régió lakosságának 30%-át érintő szegénységet.

A közel 7 billió dolláros GDP-ből eredő vásárlóereje révén (ebbe beleszámítva az új területeket is) a világszínvonal 3. helyén álló nagyhatalom, továbbá a világ legnagyobb élelmiszer és 3. energia termelője.

Az utóbbi években nagy előrelépéseket tettek politikai, gazdasági és szociális szinten, ez pedig gyakorlatilag mindegyik országban fejlődést hozott magával. Más régiókkal összevetve a hitelképesség kisebb (30%), ugyanakkor a bankrendszer stabil, a viszonylag kis bankok jó tőkeerővel rendelkeznek.

Latin-Amerika legnagyobb gazdasága Brazília 2 293 billió dolláros GDP-vel (2011). Világszinten a 7. helyet foglalja el. Részét képezi a BRICS (Brazília, Oroszország, India, Kína és Dél-Afrika) tézisnek, mely szerint 2050-re Brazília nominális GDP-je eléri a 11 366 billió dollárt, az egy főre jutó GDP pedig a 49 759 dollárt, és az Egyesült Államokkal együtt a világ öt legnagyobb gazdasági hatalma között lesz.^[8]

A második regionális gazdaság Mexikó, 1 658 billió dolláros GDP-vel (2011). Mexikó a világrangsorban a 11. helyen áll és noha nem sorolták a BRICS országok közé, várható, hogy 2050-re a nominális GDP-je eléri a 9 340 billió dollárt (Brazília mögött), az egy főre jutó GDP pedig a 6 349 dollárt évente.^[8]

A régió harmadik helyezettje Argentína, 688 milliárd dolláros GDP-vel 22. a világranglistán. Brazíliával és Mexikóval együtt tagja a világ legiparosodottabb és legfejlettebb országait tömörítő G20 szervezetnek. A világ egyik fő élelmiszer exportálója. A régió fő szoftver előállítója.

Az IMF szerint Latin-Amerika negyedik gazdasága Kolumbia 460 milliárd dolláros GDP-vel. 2002 óta átlagban 5,5%-os a növekedés üteme. Tagja a CIVETS államoknak (Kolumbia, Indonézia, Vietnám, Egyiptom, Törökország, Dél-afrikai Köztársaság angol nevéből alkotott betűszó). A dél-amerikai régió sikergazdaságának tekintik, egyrészt a tartósan magas gazdasági növekedés, másrészt a 2008-as gazdasági válsággal szemben mutatott jó reakciói miatt. Különböző források szerint a kolumbiai gazdaság éves növekedési üteme eléri a 6%-ot. Fő exportcikke a kőolaj, amelyből 1 506 millió hordó a becsült készlete, ezt részben az Ecopetrol (14%), részben anonim társaságok termelik ki.

Venezueláé a régió ötödik gazdasága 345 milliárd dolláros GDP-vel (2011). A világ legnagyobb kőolaj és földgáz tartalékaival rendelkezik. 2012-re 5%-os növekedést jósolnak.

A leggyorsabban Peruban nő a gazdaság, átlagosan évi 7,5%-kal, ami az IMF szerint 2012-re elérheti a 9 vagy 10%-ot is. A GDP 299 648 millió dollár (2011).

A Nemzetközi Valutaalap adatai szerint a térségben az egy főre eső GDP 8 952,55 dollár, míg Chilében 15 260,712 addig Haitin 1 370,202 dollár. Az emberi fejlettségi indexet tekintve a régió országai 2010-ben a vizsgált 158 országból a 45. (Chile) és a 145. (Haiti) helyek között szerepeltek, azóta ez a rangsor változott.

Latin-Amerika legnagyobb tőzsdéjének, a São Paulo-i Értéktőzsdének (BOVESPA) a székháza São Paulóban

Latin-Amerika második legnagyobb tőzsdéjének, a Mexikói Értéktőzsdének az épülete

Az Argentin Nemzeti Bank

Az Egyesült Államokban és Európában kirobbant gazdasági válság 2008 végén sújtott le Latin-Amerikában, a világkereskedelem és a tőkebeáramlás megcsappanása után. A régió gazdasága 2009-ben 1,9%-ot zsugorodott, majd 2010-ben 4,9%-os emelkedést mutatott és a világ egyik leggyorsabban növekvő régiója lett. Ezen túlmenően, különböző multilaterális szervezetek közel 90 000 millió dollárt fektettek be 2009 és 2010 között; a Világbank 35 600 millió dollárt, az IDB^[9] 29 500 milliót, a CAF^[10] 20 000 milliót, a BCIE^[11] 4 200 milliót és a CDB^[12] 500 millió dollárt. A multilaterális szervezetek infrastrukturális fejlesztéseket, szociális programokat és kereskedelmi hiteleket finanszíroznak azon túlmenően, hogy fenntartják a bankok likviditását.^[13]

Triumvirátus vagy trojka

Az ideiglenes (pro tempore) elnökség tisztjét mindig egy triumvirátus vagy trojka tölti be, amelynek tagjai: a pro tempore elnöknek kinevezett állam, továbbá az ezt a szerepet betöltő előző és következő állam. A triumvirátus vagy trojka automatikusan hivatalba lép abban a pillanatban, amikor megválasztják a soron következő CELAC tagországot az ideiglenes elnökség betöltésére.

Gazdasági integráció

A régió legnagyobb kereskedelmi tömbje vagy nemzetközi egyezménye, a MERCOSUR-ból és az Andoki Közösségből létrejött UNASUR arra törekszik, hogy kontinentális szinten integrálja a gazdaságot a Latin-amerikai Integrációs Társulás (ALADI)^[14] és a SELA^[15] államain keresztül. Mexikó az Egyesült Államokkal és Kanadával része az Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Egyezménynek (TLCAN). Costa Rica, El Salvador, Guatemala, Honduras, Nicaragua és a Dominikai Köztársaság is kötött érvényben lévő szabad kereskedelmi szerződést külön az Egyesült Államokkal (DR-CAFTA) és külön szerződéseket Kanadával és Mexikóval a CARICOM révén. Bolívia, Kuba, Ecuador, Nicaragua és Venezuela is képez egy különálló blokkot, ez az ALBA-TCP.^[16] Dél-Amerikában nagy súlya van a MERCOSUR-nak; tagjai Argentína, Brazília, Paraguay, Uruguay és Venezuela, továbbá társult országok Chile, Kolumbia, Ecuador és Peru. A kontinens déli részén Bolívia, Kolumbia, Ecuador és Peru képezi az Andoki Közösséget,^[17] amelynek társult tagjai a szomszédos országok. Végül pedig pedig Chile, Kolumbia, Mexikó és Peru alkotja a Csendes-óceáni Szövetséget,^[18] amely mélyíti az integrációt a tagországok között,^[19] és igyekszik meghódítani az ázsiai piacot.^[20]

Kontinentális kereteken túl Argentína, Brazília és Mexikó az a három ország, amely tagja a G20 csoportnak; emellett Chile, Mexikó és Peru tagja az APEC-nek. Végül egyedül Chile és Mexikó az a két ország, amely része az OECD-nek.

Találkozók és csúcstalálkozók

2010 - Az első CELAC találkozó Mexikóban

2010-ben a mexikói csúcson a latin-amerikai és karibi országok integrációjának elmélyítését tűzték ki célul a „szolidaritás, együttműködés, kölcsönös segítségnyújtás és összehangolt politikai fellépés” jegyében.

2011 - I. CELAC Csúcstalálkozó Venezuelában

Lásd még: es:I Cumbre de la Celac

A CELAC nemzeteinek képviselői a caracasi Teresa Carreño Színházban 2011-ben a szervezet első csúcstalálkozójának megnyitóján

Cristina Kirchner és Dilma Rousseff, Dél-Amerika két legnagyobb gazdaságának a képviselői

2011. december 2. és 3. napján került sor Venezuela fővárosában, Caracasban az I. CELAC Csúcstalálkozóra, amelyen a latin-amerikai és karibi régió 33 országának elnökei és képviselői részvételével hivatalosan és véglegesen megalakult a szövetség.^[6] A csúcson részt vevő meghatalmazottak reményüknek adtak hangot, hogy a CELAC megalakulása elősegíti, hogy a latinamerikai országok kikerüljenek az Egyesült államok és Európa hagyományos gyámsága alól, és továbblépést tesz lehetővé népeik együttműködésének, konfliktusaik megoldásának és gazdasági fejlődésük támogatásának terén.^[5][21] A caracasi csúcson fogalmazzák meg azt az igényt, hogy az angolszász észak-amerikai országok, vagyis az Egyesült Államok és Kanada kizárásával létrejött új szervezet vigye tovább a Riói csoport által kezdeményezett alakuló folyamatot. A következő találkozóra 2013-ban Chilében kerül majd sor.^[6][22]

2013 - I. EU-CELAC Üzleti Csúcs Chilében

Lásd még: es:I Cumbre Celac-UE

A korábbi Latin-Amerikai és Karibi Csúcson (EU-LAC)^[23] a résztvevők megállapodtak, hogy az Európai Unióval folytatott megbeszéléseken a latin-amerikai és karibi térség országait mint közösséget a CELAC képviseli. A IV. EU-LAC^[24] csúcstalálkozóra, más néven az I. EU-CELAC Cúcsra,^[25] 2013 januárjában Santiago de Chilében kerül sor.^[26]

CELAC csúcstalálkozók listája

Csúcs	Év	Város	Ország
I. CELAC csúcs	2011	Caracas	VEN
EU-CELAC csúcs	2013[27]	Santiago	CHI

Latin-Amerika és a Karib-térség tíz legnépesebb városa

Ssz.	Metropolisz az agglomerációval	Ország	Népesség az ENSZ szerint[28]	Népesség az utolsó hivatalos népszámlálás szerint	Forrás	Kép
1	Mexikóváros (Zona Metropolitana)	MEX	20 446 000	20 137 152	Censo de Población y Vivienda 2010
2	São Paulo (Região Metropolitana de São Paulo)	BRA	19 924 000	19 672 582	Delimitaciones de zonas metropolitanas de Brasil al 8 de junio de 1973 Censo IBGE 2010
3	Buenos Aires (Gran Buenos Aires)	ARG	13 528 000	12 801 364	Censo 2010
4	Rio de Janeiro (Região Metropolitana do Rio de Janeiro)	BRA	11 960 000	10 977 035	Censo IBGE 2010
5	Lima (Lima Metropolitana)	PER	8 950 000	8 472 935	Censo 2007
6	Bogotá, D.C (Área metropolitana de Bogotá)	COL	8 743 000	7 961 254	DANE Censos
7	Santiago	CHI	6 034 000	6 428 590	INE censo 2012
8	Caracas (Gran Caracas)	VEN	6 500 000	6 410 000
9	Belo Horizonte (Região Metropolitana de Belo Horizonte)	BRA	5 487 000	5 031 438	Est IGBE 2008
10	Guadalajara (Zona Metropolitana de Guadalajara)	MEX	4 525 000	4 434 252	Censo de Población y Vivienda 2010

Hivatkozások

Források

• CARDONA Diego (2005), “¿Tiene futuro la Comunidad Suramericana de Naciones?”, Foreign Affairs en Español, vol. 5, nº 5, ISSN 1665-1707, pp. 84–92. Disponible en
• JAGUARIBE, Helio (2005), “El proyecto sudamericano”, Foreign Affairs en español, vol. 5, nº 2, ISSN 1665-1707, pp. 80–83
• LOPRESTI, Roberto P.. Constituciones del Mercosur. Segunda Edición. Buenos Aires: Editorial La Ley (2007). ISBN 978-987-03-1077-8 

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Comunidad_de_Estados_Latinoamericanos_y_Caribeños című spanyol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

• A CELAC hivatalos honlapja

A Wikimédia Commons tartalmaz CELAC témájú médiaállományokat.

Kapcsolódó szócikkek

• Dél-amerikai Közös Piac
• Dél-amerikai Nemzetek Uniója
• Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Egyezmény
• Cumbre de la unidad de América Latina y el Caribe (spanyolul)
• Grupo de Río (spanyolul)
• Cumbre de Río (spanyolul)
• Integración latinoamericana (spanyolul)
• Área de Libre Comercio de las Américas (spanyolul)
• Alianza Bolivariana para los Pueblos de Nuestra América - Tratado de Comercio de los Pueblos (spanyolul)
• Asociación Latinoamericana de Integración (spanyolul)
• Ampliación del Mercosur (spanyolul)
• Mercociudades (spanyolul)
• Alianza del Pacífico (spanyolul)