Kő Pál
Született	Pataki Lajos 1941. június 2. Perespuszta
Elhunyt	2020. június 7. (79 évesen)[1] Heves[2]
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Házastársa	Leelőssy Éva Péterfy Gizella Halassy Csilla
Foglalkozása	szobrász egyetemi tanár
Kitüntetései	Munkácsy Mihály-díj (1975) Érdemes művész (1986) Kossuth-díj (2001) Prima Primissima díj (2006) M. S. mester díj (2007) A Nemzet Művésze (2014)
A Wikimédia Commons tartalmaz Kő Pál témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Kő Pál (eredeti nevén Pataki Lajos, majd Maczky Levente Lajos) (Perespuszta, 1941. június 2. – Heves, 2020. június 7.) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas magyar szobrászművész, egyetemi tanár.

Élete

Kő Pál 1941. június 2-án született Perespusztán (Heves, Jászszentandrás) Macky Béla és Pataki Terézia gyermekeként. 1963–68 között végezte el a Magyar Képzőművészeti Főiskolát, ahol Somogyi József tanítványa volt.

1955-ben a jászszentandrási katolikus templomba stációképeket készített, mielőtt a középiskolát megkezdte.^[3] 1963 óta kiállító művész. 1978-tól a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanára, 1990 óta tanszékvezetője, 1990–1991 között docense, 1991-től egyetemi tanára, 1992–1995 között rektorhelyettese volt.

1986 óta a hevesi művésztelep vezetője. 1990–1995 között a Kossuth-díj valamint a Széchenyi-díj Bizottságának tagja volt. A Samu Géza Alapítvány kuratóriumának elnöke, 1993–96 között a Magyarok Világszövetsége Képzőművészeti és Iparművészeti Társaságának elnöke, a Berzsenyi Dániel Társaság elnökségi tagja, 1995 óta a Magyar Művészeti Akadémia tagja, 1996 óta a Lyukasóra képzőművészeti rovatvezetője volt. 2001-ben Párizsban életmű-kiállítása nyílt.

Munkássága

Az 1970-es évek közepéig főleg színesen festett pop-art faszobrokat készített. Későbbi stílusa egyre inkább visszanyúlt a magyar fafaragás hagyományaihoz. Ő készítette Mohácson a történelmi emlékhely rendezési koncepcióját, továbbá többek között ő alkotta meg a Magyarok Nagyasszonya-kápolna kődomborműveit a Vatikánban.

Kiállításai (válogatás)

• 1968–69, 1972, 1976, 1980, 1985–86 Budapest
• 1970, 1988 Balassagyarmat
• 1973 Törökszentmiklós, Nyíregyháza
• 1974 Dunaújváros
• 1975 Hatvan
• 1976 Hajdúszoboszló, Mohács
• 1978 Velence, Kiskunmajsa
• 1979 Debrecen, München
• 1980, 1985, 1998 Heves
• 1982 Veszprém, Zalaszentgrót, Tatabánya, Celldömölk
• 1984 Kölesd, Szekszárd, Gyöngyös, Visegrád
• 1986 Amszterdam, Székesfehérvár
• 1987 Dortmund, Sopron
• 1988 Kecskemét, Szentes, Hajdúböszörmény
• 1991 Simontornya
• 1994 Marosvásárhely, Sepsiszentgyörgy
• 1997 Eger
• 2010 Forrás Galéria, Budapest
• 2011 Kő Pál 70 Magyar Képzőművészeti Egyetem Parthenon-fríz terem – Epreskert, Budapest

Köztéri alkotásai (válogatás)

• Lakodalom (Budapest, 1966)
• Mikszáth Kálmán (Balatonföldvár, 1970, Szécsény, 1972)
• Az öreg halász (1970)
• Kislány arany fülbevalóval (1971)
• Utcaseprő (1971)
• Ünnep (Óföldeák, 1972, Heves, 1974)
• József Attila (Salgótarján, 1972)
• Chagall és én (1972)
• I. István (1973)
• Posztókabátos Kossuth (1973)
• Boronás (Levelek, 1974)
• Anyám könyvei (1975)
• 29 sírjel (Mohács, 1976)
• Magyar Messiás (1976)
• Mohácsi emlékpark emlékművei (1976)
• Páva (1977)
• Móricz Zsigmond (Nyíregyháza, 1977)
• 3 kődombormű (Vatikán, 1980)
• Hunyadi János (Jánoshalma, 1980)
• Zöldszemű lány (Budapest, 1981)
• Károly Róbert (Gyöngyös, Texas, 1983)
• Kőrösi Csoma Sándor (Dardzsiling, 1983)
• Kakasos fiú (Bécs, 1984)
• Szárnyas lovak (Budapest, 1985)
• III. Béla (Baja, 1986)
• Sinka István (Vésztő, 1987)
• István király és Géza fejedelem (Veszprém, 1988)
• Alapító (Zánka, 1988)
• Szondi (Drégelypalánk, 1989)
• Korpusz (Ajnácskő, 1990)
• Kölcsey Ferenc (Budapest, Sződemeter, 1990)
• Podmaniczky Frigyes-emlék (Budapest, 1991)
• Táncosnő (Budapest, 1992)
• Kossuth Lajos (Szolnok, Nagypalád, 1993)
• Menyasszony (Parádfürdő, 1994)
• Ráday-síremlék (Farkasrét, 1995)
• emlékmű (Szajol, 1996)
• Professzorok Tornya (Budapest, 1997)
• Léda, Diana (1998)
• Bach (Sárospatak, 1999)
• Grősz József (Kalocsa, 2000)
• Szent István-szobor (Gellért-hegy, 2001)
• Magyar tudomány hajója (Budapest, 2003)
• Szent András vértanú (Jászszentandrás, 2006)
• Egressy Béni (Mezőcsát, 2008)
• Antall emlékmű (Balatonfüred, 2008)
• Ratkó József szobra (Nagykálló, 2014)

Kötetei

• Kő Pál; Kráter Műhely Egyesület, Bp., 1996 (Belső tárlat)
• Lujos. Kő Pállal beszélget Benkei Ildikó; Kairosz, Bp., 2006 (Magyarnak lenni)
• Csillagbojtár. Mesterekről, pályatársakról, tanítványokról; Magyar Napló, Bp., 2010

Díjak, elismerések (válogatás)

• KISZ-nagydíj (1969, 1971)
• Munkácsy Mihály-díj (1975)
• az országos kisplasztikai biennálé I. díja (1976)
• a Művészeti Alap díja (1984)
• a salgótarjáni szabadtéri szoborkiállítás nagydíja (1989)
• Magyar Művészetért díj (1990)
• Nagypalád díszpolgára (1994)
• Heves díszpolgára (2000)
• Kossuth-díj (2001)
• Kölcsey-emlékplakett (2002)
• Prima Primissima díj / Magyar képzőművészet kategóriában (2006)
• Terézváros díszpolgára (2011)
• A Nemzet Művésze (2014)
• Heves Megye Nagykövete (2015)^[4]
• Magyar Örökség díj (2016)

Ismertebb tanítványai

Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

Jegyzetek

Források

• Lóska Lajos (1982): Földközelben. Beszélgetés Kő Pállal. Művészet, XXIII, No. 6. 24-29. old.
• Antall István: Kő Pál plasztikus világa, Kortárs, 1999
• Rózsa Gyula: Kő Pál (1976, 1997) ISBN 963 3360 188
• Németh Miklós Attila: Kő Pál, a szárnykészítő (2006) (a katalógusokban formailag hibás ISBN-nel szerepel) ISBN 963 9454 795
• MTI Ki kicsoda 2009. Szerk. Hermann Péter. Budapest: Magyar Távirati Iroda. 2008. ISBN 978-963-1787-283  

További információk

• Wehner Tiborː Kő Pál, magyar szobrász; Méry Ratio, Samorín, 2012
• Artportal.hu
• Életrajza a Magyar Művészeti Akadémia honlapján
• Kő Pál életrajza a Magyar Képzőművészeti Egyetem honlapján