Ebben a szócikkben a mandarin, illetve kantoni nyelvű szavak nemzetközi, illetve magyaros átírása között ide kattintva szabadon lehet választani.

Hongkong
中華人民共和國香港特別行政區. Hong Kong Special Administrative Region of the People’s Republic of China Hongkong, a Kínai Népköztársaság különleges közigazgatási területe
Hongkong zászlaja Hongkong címere
Nemzeti himnusz: Az önkéntesek indulója (a Kínai Népköztársaság himnusza)
Fővárosa	Victoria
Koordináták: é. sz. 22° 16′ 42″, k. h. 114° 09′ 31″22.278333333333, 114.1586111111122.278333°N 114.158611°E
Vezetők
Főminiszter	John Lee
Főtitkár	Matthew Cheung
A Tanács elnöke	Andrew Leung
Legfőbb bíró	Geoffrey Ma
Hivatalos nyelv	kínai, angol[1]
Beszélt nyelvek	mandarin, kantoni, angol
Történelme	főbb eseményei:
Brit megszállás	1841. január 25.
Brit gyarmat	1842. augusztus 29.
Visszacsatolás Kínához	1997. július 1.
Tagság	Lista Kereskedelmi Világszervezet Ázsiai és Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés Ázsiai Fejlesztési Bank Meteorológiai Világszervezet World Customs Organization ICANN Financial Action Task Force on Money Laundering Egmont Group of Financial Intelligence Units Nemzetközi Fizetések Bankja Interpol
Népesség
Népszámlálás szerint	7 413 070 fő (2021)[2]
Rangsorban	101
Becsült	7 219 700[3] fő (2013. december)
Rangsorban	101
Népsűrűség	6480[4] fő/km²
GDP	2011 (becsült)
Összes	350,4 milliárd USD[5] (37)
Egy főre jutó	49 300 USD[5]
HDI (2011)	0,898[6] (13) – magas
Földrajzi adatok
Terület	1104[5] km²
Víz	4,6%
Időzóna	HKT (UTC+8)
Egyéb adatok
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „” hivatkozásra.
Pénznem	hongkongi dollár (HKD)
Nemzetközi gépkocsijel	HK
Hívószám	852 (Makaóról 01)
Segélyhívó telefonszám	999
Internet TLD	.hk
Villamos hálózat	220 volt
Elektromos csatlakozó	BS 1363
Közlekedés iránya	bal
A Wikimédia Commons tartalmaz Hongkong témájú médiaállományokat.

Átírási segédlet
Hongkong
Hiv. nemzetközi formája:	Hong Kong Special Administrative Region of the People's Republic of China
Kínai átírás
Hagyományos kínai	中華人民共和國香港特別行政區
Egyszerűsített kínai	中华人民共和国香港特别行政区
Mandarin pinjin	Csunghua zsenmin kunghokuo Hsziangkang töpie hszingcsengcsü (Zhōnghuá Rénmín Gònghéguó Xiānggǎng Tèbié Xíngzhèngqū) –  hallgat
Kantoni jűtphing	Cungvá janman kungvókvók Hőngkóng thakbít hangcingkhöü (Zung1 waa4 jan4 man4 gung6 wo4 gwok3 Hoeng1 Gong2 tak6 bit6 hang4 zing3 keoi1) –  hallgat

Hongkong különleges közigazgatási terület, röviden Hongkong a Kínai Népköztársaság két különleges közigazgatási területének egyike (a másik Makaó), 263^[7] szigetből álló városállam,^[8] bár a köznyelvben gyakran egyszerű városként értelmezik. A Dél-kínai-tenger határolja.^[9]

Területe Budapest kétszeresét teszi ki, míg lakossága Magyarország népességének körülbelül kétharmada. A Föld egyik legsűrűbben lakott területe,^[10] lakóinak 93,6 százaléka kínai nemzetiségű,^[11] akiknek nagy része a szomszédos Kuangtung (Guangdong) tartományból származik.^[12]

Az első ópiumháború (1839–1842) után a Brit Birodalom fennhatósága alá került, először csak a Hongkong-sziget, majd 1860-ban a Kaulung-félsziget, és 1898-ban az Új területek is. A második világháborúban japán megszállás alá került. A háború után ismét a Brit Birodalom részét képezte, 1997-ben csatolták vissza Kínához.^[13][14] Az 1970-es évektől 2006-ig Hongkongban a „pozitív be nem avatkozás” elnevezésű gazdasági politikát követték.^[15][16] A gyarmati időszak jelentősen befolyásolta Hongkong kultúráját, amelyről gyakran állítják, hogy benne „találkozik Kelet és Nyugat”.^[17] Ugyancsak a gyarmati befolyásnak köszönhetően Hongkong oktatási rendszere egészen 2009-ig a britekét követte.^[18]

A kínaitól eltérő, sajátos jogrendszere van – Alaptörvénynek (Basic Law) nevezett alkotmánnyal –, saját pénzneme és bevándorlási törvényei, továbbá saját közúti forgalmi szabályai (továbbra is a bal oldalon vezetnek). Csak a honvédelmi és diplomáciai ügyekben kötődik szorosan a Kínai Népköztársasághoz.^{[19][20][21][22]}

Egyike a világ vezető kereskedelmi és gazdasági központjainak, kapitalista gazdasági rendszerrel. A hongkongi dollár 2010-ben a világ 8. legtöbbet kereskedett devizája volt.^[23] Az egy főre jutó jövedelem tekintetében Hongkong a világ élvonalába tartozik.^[5]

Híres többek között filmművészetéről, a harcművészetekről, a kantopop zenéről, a kínai és nyugati elemeket változatosan ötvöző konyhájáról és felhőkarcolóiról.

Nevének eredete és jelentése

A Hongkong név a kantoni nyelvű, „illatos kikötő” jelentésű 香港 (hőng kóng (hoeng gong)) szóösszetétel megközelítő ejtésének fonetikus átírásából származik.^[24] 1842 előtt a név a mai Ápléjcau (Aap lei zau)-öbölre utalt, ami az Ápléjcau (Aap lei zau)-sziget és a Hongkong-sziget déli része között található. Ez volt az első helyszínek egyike, ahol az angol hajósok helybéli halászokkal találkoztak.^[25] Az öböl illatos elnevezésének egyik oka lehetett például, hogy itt torkollik a tengerbe az édesvizű Gyöngy-folyó, de elképzelhető, hogy a kikötő menti gyárak exportra várakozó tömjénszállítmányai miatt kapta a nevét.^[24] Az 1842-ben megkötött nankingi szerződés volt az első hivatalos dokumentum, ahol a Hongkong név már az egész szigetet jelölte.^[26]

Földrajza és klímája

Bővebben: Hongkong földrajza

Kapcsolódó lista: Hongkong szigeteinek listája

Hongkong Kína déli partvidékén helyezkedik el, 60 km-rel keletre Makaótól, a Gyöngy-folyó deltájának túloldalán. Keleten, délen, nyugaton a Dél-kínai-tenger, északon Sencsen (Shenzhen) határolja. Hongkong teljes területe 1104 km², amely magába foglalja az Új területeket, a Hongkong-szigetet, Kaulungot (Kowloont), valamint több mint 200 tengeri szigetet, melyek közül Lánthau (Laantau) a legnagyobb. A déli körzetben található Ápléjcau (Aap lei zau) a világ egyik legsűrűbben lakott szigete.^[27]

A terület nagy része dombokból, erdős hegyvonulatokból és nagyon meredek lejtőkből áll, 40%-a állami park, vagy természetvédelmi terület, a beépíthető terület mindössze 25%.^[28][29][30] Legmagasabb pontja a 957 méter magas Tájmouszán (Daai mou saan).^[31] Annak ellenére, hogy Hongkong erősen urbanizálódott terület, több programot is működtetnek a természet értékeinek megőrzésére, és megfelelő mennyiségű zöld terület kialakítására.^[28][29][32] A környezettudatosság egyre inkább meghatározó a növekvő légszennyezés miatt. A városi szmog 80%-a Hongkongon kívülről, a Gyöngy-folyó deltájának másik feléről származik.^[33]

A Ráktérítőtől kissé délre fekvő Hongkong éghajlata nedves szubtrópusi éghajlat. A nyár forró és nyirkos, időnként előfordulhatnak záporok és nagyobb viharok is, ilyenkor meleg levegő érkezik a térségbe délnyugatról. Ilyenkor csaphatnak le legnagyobb valószínűséggel tájfunok, melyek áradásokat és földcsuszamlásokat okozhatnak. A tél általában napos, február felé kezd felhősödni. Ilyenkor jöhetnek északról hidegfrontok, amelyek erős, hideg szelet hoznak magukkal. A legkellemesebb évszak a változékony időjárású tavasz, illetve az ősz, amikor a napos időhöz kevés csapadék társul.^[34] Hongkongban az évi napsütéses órák száma 1948 óra évente,^[35] 2006-ig a valaha mért legmagasabb hőmérséklet 36,1 °C, míg a legalacsonyabb 0,0 °C volt.^[36]

Történelme

Bővebben: Hongkong történelme

Hongkong a gyarmatosítás előtt

Bővebben: Kína őstörténete

Régészeti kutatások szerint a Cheklápkok (Chek Laap Gok)-sziget környékén már 35 000–39 000 évvel ezelőtt is éltek emberek, a Szajkung (Sai Gung)-félszigeten pedig mintegy hatezer évvel ezelőtt jelentek meg.^[40][41][42] Az őskőkorszak legkorábbi települései Vóngtéjtung (Wong Dei Dung) és a Khéjlenghá (Kei Leng Haa) barlang. A régészek úgy vélik, a Khéjlenghá (Kei Leng Haa) barlang valaha folyó menti település része lehetett, míg Vóngtéjtung (Wong Dei Dung)ban kőeszközök készítésével foglalkoztak. Az újkőkorszakból származó leletek tanúsága szerint az itteni kultúra különbözött az észak-kínai Lungsan-kultúrától (Longshan-kultúrától), valamint arra is utalnak, hogy az első betelepülők között volt a Che nép, még a Pajjüe (Baiyue) nép érkezése előtt.^[43][44] A környező szigeteken a Sang-dinasztia (Shang-dinasztia) (Kr. e. 1600– Kr. e. 1046) idejéből származó nyolc sziklarajzot tártak fel.^[45]

Kr. e. 214-ben Csin Si Huang-ti (Qin Shi Huangdi), Kína első császára meghódította a mai Liangkuang (Liangguang) (Kuangtung (Guangdong) és Kuanghszi-Csuang Autonóm Terület (Guangxi)) területén élő Pajjüe (Baiyue) törzseket és beolvasztotta a területet a császárságba. A mai Hongkong területe régen Nanhaj (Nanhai) prefektúrához tartozott, nem messze Nanjüe (Nanyue) királyság fővárosától, Punjüétől (Punyuétől).^[46][47] A Csin-dinasztia összeomlása után a terület a Nanjüe (Nanyue) királyság uralma alá került.^[48] Amikor Kr. e. 111-ben Vu (Wu) császár meghódította a királyságot, Hongkong területét a Csiaocse (Jiaozhi) prefektúrához csatolták. Valószínűleg ebből a korszakból származik a Kaulung-félszigeten található Léjcengnguk (Lei zeng nguk) sírmúzeum (李鄭屋古) is.^[49]

A Tang-dinasztia időszakában Kuangtung (Guangdong) a régió virágzó kereskedelmi központja volt. 736-ban Tang Hszüen-cung (Tang Xuanzong) császár helyőrséget hozott létre Thűn Mún (Tyun Mun)ban (ma az Új területek kerületben található), a régió partvidékének védelmére.^[50] Az első hongkongi iskolát, a könyvtáráról híres Lik Jing Iskolát (力瀛書院) 1075 körül alapították a mai Új területek kerületben.^[51] 1276-ban, a mongol invázió idején a Déli Szung-dinasztia (Song-dinasztia) udvara először Fucsienbe (Fujianbe), majd Lánthau (Laantau) szigetére menekült.^[52][53][54]

Az első feljegyzett európai utazó, aki Hongkongba érkezett, a portugál Jorge Álvares volt 1513-ban.^[55][56] A portugálok hamarosan kereskedni kezdtek Dél-Kínában és letelepedtek Thűn Mún (Tyun Mun)ban is, ahonnan 1521-ben távozni kényszerültek, és végül Makaóban építettek bázist.^[57][58] 1661–69-ben Kanghszi (Kangxi) császár parancsára elrendelték Kuangtung (Guangdong) partvidékének kitelepítését a Csing (Qing)-ellenes mozgalom felszámolása érdekében. Körülbelül 16 000 embernek kellett az ország belsőbb vidékeire költöznie, ezek közül feljegyzések szerint mintegy 1648 tért vissza később.^[59] A rendelet ideje alatt a mai Hongkong területe gyakorlatilag elnéptelenedett.^[53] 1685-ben Kanghszi (Kangxi) korlátozott kereskedelmet engedélyezett a külföldiekkel, a kereskedés Kantonban indult meg. A külföldi kereskedők csak bizonyos városrészekben lakhattak, csak a kereskedelmi időszakban.^[60]

Brit gyarmatként

Bővebben: Hongkong brit gyarmatként

1839-ben, miután a Csing-dinasztia betiltotta az ópiumimportot, kirobbant az ópiumháború. A britek 1841. január 20-án elfoglalták Hongkong-szigetet, melyet először a Charles Elliot kapitány és Csisan (Qishan) kormányzó között létrejött fegyverszüneti egyezmény alapján a britek fennhatósága alá helyeztek volna. Az egyezményt hivatalosan sosem ratifikálták, a két kormány magas rangú tisztviselőinek vitája miatt.^[61] Hongkong hivatalosan 1842. augusztus 29-én, a nankingi szerződés alapján került a Brit Birodalomhoz. A britek Victoria alapításával a következő évben koronagyarmatot hoztak létre.^[62] A brit uralom kezdetekor Hongkong-szigeten 7450 kínai élt, 1870-re Hongkong-sziget és Kaulung (Kowloon) lakossága 115 000 kínai lakosra duzzadt, a városban ekkor 8754 európai élt.^[63]

Miután Kína a második ópiumháborút is elveszítette, a Kaulung (Kowloon)-félsziget és a Kővágók-sziget (昂船洲, Ngongszjűn cau (Ngongsyun zau)) is brit fennhatóság alá került.^[58][64]

1894-ben a Kínában dúló bubópestis-járvány elérte Hongkongot is, több mint 50 000 ember halálát okozva.^[65]

1898-ban a Brit Birodalom 99 évre bérbe vette Lantau szigetét, illetve a tőle északra lévő kisebb szigeteket (Új területek).^[66] A 20. század elején Hongkong szabadkikötő volt, a Brit Birodalom entrepôt (vámszabad) kikötője. Az itt élő külföldiek főképp a Victoria-hegy környékén laktak, a kínai lakosok nemigen érintkeztek velük.^[66]

Japán megszállás

Bővebben: Hongkong japán megszállása

A második világháború idején, 1941. december 8-án a Japán Birodalom megszállta Hongkongot.^[67] A hongkongi csata eredményeként december 25-én a brit és kanadai haderő feladta a várost.^[68] A japán megszállás ideje alatt a civil lakosság élelmiszerhiánnyal küzdött és csak az engedélyezett fejadagokat kapták meg. Továbbá a várost hiperinfláció sújtotta és a japán katonai jent vezették be fizetőeszközként. A japánok statáriumot hirdettek és ez időben sokan meghaltak az éhinség vagy a terjedő betegségek, például a tuberkulózis miatt.^[69]

A megszállók a munkanélkülieket az ország belsejébe telepítették át és Hongkong lakossága ez időben drasztikusan lecsökkent 1945-re 1,6 millióról 600 000 főre.^[69][70] A háború végén 1945-ben az Egyesült Királyság visszaszerezte volt gyarmatát.^[71]

Az 1950-es évektől az 1990-es évekig

1949 után a pekingi kormánynak katonai szempontból aligha jelentett volna nehézséget a brit gyarmat megszállása, ám ezt mégsem hajtották végre.^[58] Ezt a döntést az is befolyásolta, hogy Anglia – tekintettel elsősorban Hongkongra és kínai gazdasági érdekeltségeire – 1950. január 5–6-án megvonta elismerését a Tajvanra menekült „nemzetiektől”, és jegyzékben erősítette meg már korábban is kifejezett szándékát az új hatalom elismerésére.^[72]

Az 1950-es években Hongkong gyors ipari fejlődésnek indult, például az exportra dolgozó textiliparának köszönhetően. A lakosság száma növekedésnek indult, a munkaerő olcsó maradt, de az életszínvonal emelkedni kezdett.^[73] 1953-ban Hongkong Szekkípméj (Sek Gip Mei) városrészének nyomornegyedében tűzvész pusztított, aminek következtében az önkormányzat elindította az lakótelep-programot. Ennek keretében épült fel a város első lakótelepe, a Szekkípméj (Sek Gip Mei)-lakótelep.^[74]

A kereskedelem fejlődéséhez jelentősen hozzájárult, hogy a Hongkonghoz igen közel található Sencsen (Shenzhen) Különleges Gazdasági Övezet lett, Hongkong pedig a külföldi befektetések fő forrásává vált Kínában.^[75] Az 1980-as évek végére a gyáripar Hongkongban hanyatlásnak indult, jórészt a dél-kínai gyárak fejlődésének köszönhetően. Növekedésnek indult azonban a szolgáltatóipar, ami beolvasztotta a bezáró gyárak munkásait.^[76]

1983-ban az Egyesült Királyság Hongkong státuszát koronagyarmatról „függő területre” változtatta és tárgyalásokat indított Kínával az Új területek lejáró kölcsönszerződése miatt. 1984-ben aláírták egy egyezményt, mely Hongkong Kínához való visszacsatolásának dátumául 1997-et jelölte meg.^[66] 1990-ben ratifikálták a hongkongi alaptörvényt, mely a visszacsatolás után volt hivatott biztosítani a város számára a „különleges közigazgatási terület” státuszával járó autonómiát.^[66]

A visszacsatolás után (1997-től napjainkig)

Miután a bérlet meghosszabbításáról nem sikerült megegyezni, 1984-ben kétoldalú szerződésben mondták ki, hogy a lejáratkor egész Hongkong visszakerül Peking uralma alá, egyúttal rögzítették az „egy ország – két rendszer” elvének fenntartását 50 évre. A brit lobogót 1997. június 30-án vonták le, egy nappal később visszacsatolták a várost a Kínai Népköztársasághoz. Ugyanebben az évben Hongkongot két súlyos esemény is érintette, egyrészt az 1997-es ázsiai gazdasági válság, másrészt a H5N1-járvány.^[66]

A Hongkong kormányzójává Peking által 1997-ben kinevezett Tung Kin-vá (Dung Gin-waa) – miután Hu Csin-tao (Hu Jintao) kínai pártfőtitkár-államfő számos vezetési hibájáért nyilvánosan elmarasztalta^[77] – 2005-ben lemondott.^[78] Utóda kétéves mandátummal Donald Tsang lett,^[79] akit 2007 márciusában öt évre újraválasztottak; a második terminusát július 1-jén kezdte.^[80] 2007 novemberében a Peking támogatását élvező Demokratikus Szövetség egy jobb Hongkongért nyerte a helyhatósági választásokat, összesen 115 mandátumot szerezve a 364 képviselőtestületi pozícióból.^[81]

2009-ben Hongkongban rendezték meg az ötödik Kelet-ázsiai játékokat, ami a város történelmének első és legnagyobb nemzetközi sportrendezvénye volt.^[82]

2012-ben a választásokat Lőng Can-jing (Leung Zan-jing) nyerte, aki július 1-től vette át a kormányzói széket Tsangtól.^[83][84] 2017-ben Carrie Lam lett a főminiszter, ő az első nő ezen a poszton.^[85]

A 2019-es tüntetéssorozat

Bővebben: 2019-es hongkongi tüntetések

2019-ben tüntetéssorozat robbant ki a városban, miután a kormány módosítani kívánta a kiadatási törvényt.^[86][87] Ha törvénybe iktatták volna, a helyi hatóságoknak joga lett volna feltartóztatni és kiadatni olyan személyeket, akiket olyan területeken köröznek, amelyekkel Hongkongnak nincs közvetlen kiadatási egyezménye, beleértve Tajvant és a szárazföldi Kínát.^[88] A tüntetések során a tüntetők öt fő követeléssel álltak elő, melyek közé tartozott a törvény visszavonása, a hongkongi rendőrség állítólagos túlkapásainak és brutalitásának kivizsgálása, a letartóztatott tüntetők szabadon engedése, a tüntetések „zavargásnak” minősítésének visszavonása, Carrie Lam főminiszter lemondása és a hongkongi törvényhozás tagjainak, valamint főminiszternek közvetlen szavazással történő megválasztása.^[89][90] A június 9-i tüntetésen mintegy egymillió ember vonult az utcákra a törvényjavaslat visszavonását követelve.^[91]

A tüntetések erőszakba torkoltak, amikor a rendőrség könnygázt és gumilövedékeket is bevetett.^[92] Kína vezetése szerint a tüntetések 1997 óta Hongkong történelmének legnagyobb krízisállapotát jelentik.^[93] Számos öngyilkosság történt, valamint két közvetett és egy közvetlen halálos áldozata van az eseményeknek.^[94][95][96]

Államszervezet és közigazgatás

Hongkong 1997 óta Kína különleges közigazgatási területe. Alaptörvénye (Basic Law) értelmében nagy fokú autonómiát élvez, csak honvédelmi és külügyi kérdésekben függ a kínai kormánytól. Az Egyesült Királysággal aláírt átadási egyezmény szerint Hongkong 1997 után még legalább ötven évig fenntarthatja kapitalista gazdasági rendszerét, és Kína nem vezethet be szocialista rendszert ez idő alatt.^[97][98][99]

A hongkongi kormányzat alappillérei a Végrehajtó Tanács, a közszolgálati kar, a Törvényhozó Tanács és a bíróságok. A Végrehajtó Tanács élén a kormányzó áll, akit egy erre a célra létrehozott, korporatív jellegű Választási Bizottság választ meg és a Kínai Népköztársaság Államtanácsa (kormánya) nevez ki.^[100][101] A közszolgálati kar politikailag semleges testület, mely a törvények végrehajtásában segédkezik és kormányzati szolgáltatásokat nyújt. A köztisztviselők kiválasztása a meritokrácia elve alapján, vagyis az érdemek szerint történik.^[102][103] A Törvényhozó Tanács 60 főből áll, akiknek egyik felét a hongkongi állandó lakosok öt területi választókerületben választják az általános választójog alapján. A tanács másik felét az úgynevezett korporatív választókerületekben választják jóval szűkebb választójog alapján különböző szakmai csoportok képviseletében. A tanács élén a Törvényhozó Tanács Elnöke áll.^[104][105] A bírókat a kormányzó nevezi ki egy független bizottság ajánlása alapján.^[20][106]

Hongkong politikai életére a Végrehajtó Tanácsot támogató Peking-párti csoportok és a pándemokrata tábor közötti ellentét a jellemző, utóbbi a gyorsabb demokratizálódás és az „egy ember – egy szavazat” elv pártfogója.^[107] Egyre erősödnek ugyanakkor a teljes függetlenség támogatói is, akik 2015-ben létrehozták saját pártjukat, szimpatizánsaik száma pedig egyre nő.^[108]

Jogrendszer és igazságszolgáltatás

Hongkong jogrendszere teljesen független a kínai jogrendszertől és továbbra is a gyarmati korszakban bevezetett angol jog „common law” gyakorlatát követi.^[109] A hongkongi bíróságok korábbi ítéletek alapján, azaz precedensalapon hoznak ítéletet,^[20][110] melynek során figyelembe vehetik más, szokásjogot alkalmazó országok bírósági döntéseit is.^[20][110] Arra is lehetőség van, hogy a Legfelsőbb Bíróság nem állandó tagjaként más szokásjogot alkalmazó országbeli bíró is részt vegyen a tárgyalásokon.^[20][110]

A Legfelsőbb Bíróság (Court of Final Appeal) alatt a Felsőbíróság (High Court) található, mely két részből áll, a Fellebbviteli Bíróságból (Court of Appeal) és az Elsőfokú Bíróságból (Court of First Instance). Ezek alatt található a Kerületi Bíróság (District Court), amelynek hatáskörébe tartozik a Családjogi Bíróság (Family Court).^[111] További ítélethozatali szervek az Ingatlanügyi Döntőbíróság (Lands Tribunal), a Békebíróságok (Magistrates' Courts), a Fiatalkorúak Bírósága (Juvenile Court), a Halottkémi Bíróság (Coroner's Court), a Munkaügyi Döntőbíróság (Labour Tribunal), a Bagatell Ügyek Bírósága (Small Claims Tribunal) valamint az Erkölcsbíróság (Obscene Articles Tribunal).^[111] A Legfelsőbb Bíróság tagjait a kormányzó nevezi ki.^[20][110]

Az Igazságügyi Minisztérium felel a kormány jogi ügyeinek intézéséért. Feladatai közé tartozik többek között a jogi tanácsadás és a nemzetközi igazságügyi együttműködés.^[109] A minisztérium jogászai a büntetőügyek mellett polgári és közigazgatási perekben is képviselik az államot, amikor az ilyenekben részes.^[109] Mivel a minisztérium a közérdek képviselője, bírósági felülvizsgálatot kérhet és beavatkozhat olyan ügyekbe, melyek a közérdeket érintik.^[112] Az Alaptörvény a büntetőeljárások tekintetében védelmet biztosít az Igazságügyi Minisztérium számára a kormány befolyása ellen.^[113][114]

Közigazgatási beosztás

Hongkongban 2000 óta nincsenek helyi önkormányzatok, amikor megszüntették a két települési önkormányzatot, és nincsenek formálisan meghatározott települések sem. Hongkong igazgatási tekintetben 18 kerületre oszlik, ezek mindegyikében kerületi tanács működik, melynek tanácsadó hatásköre van olyan helyi ügyekben, mint a közintézmények, közösségi programok, kulturális tevékenységek vagy a környezet fejlesztése.^[115]

A kerületi tanácsoknak összesen 534 tagja van, akik közül 405-öt választanak. A többi tagot a kormányzó nevezi ki, illetve hivatalból tag a vidéki bizottságok 27 vezetője.^[115] A kormányzati politikát és terveket a Belügyminisztérium a kerületi tanácsokon keresztül teszi közzé.^[116]

Védelmi rendszer

Lásd még: Kína hadereje

Hongkongnak nincs saját hadereje, a gyarmati illetve függő területi korszakban a brit haderő látta el a védelmét. Az 1880-as években helyi lakosokat is elkezdtek felvenni, 1948 januárjában pedig megalakult a Hong Kong Chinese Training Unit, mely hivatalosan hongkongi katonák képzését szolgálta a brit haderő hongkongi egységén belül. 1962-ben az egység a Hong Kong Military Service Corps nevet kapta, a helyőrségben körülbelül 1200 kínai katona szolgált. A helyőrség főparancsnoka a mindenkori kormányzó volt hivatalból.^{[118][119][120]}

1997-ben, Hongkong visszacsatolásakor a brit helyőrség feloszlott, az ott szolgáló brit katonák visszatértek az Egyesült Királyságba, a gurka katonák egy része pedig Nepálba. A hadihajókat eladták a Fülöp-szigeteknek.^[121] Hongkong védelmének ellátását a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg Hongkongi Helyőrsége vette át, mely 1994. október 25-én alakult meg.^[119] 2008 óta a hongkongi helyőrség vezetője Csang Si-po (Zhang Shi-bo) vezérőrnagy.^[122] A helyőrség szárazföldi csapatokból, haditengerészeti és légi egységekből áll, összesen körülbelül 6000 főt számlál, melyből körülbelül 3000 tartózkodik Hongkong határain belül. A Helyőrségi Törvény (Garrison Law) alapján a helyőrség nem avatkozhat be Hongkong belügyeibe, feladata a katonai infrastruktúra igazgatása és fenntartása, a külföldi katonai kapcsolatok ápolása, azonban a hongkongi kormány kérésére segítséget nyújthat a rendfenntartásban vagy a katasztrófavédelemben.^[119] Az itt állomásoztatott katonák egy évig maradnak Hongkongban.^[119] A helyőrség felszereléséhez tartozik 12 darab Harbin Z–9B típusú helikopter és öt 037-II-es típusú rakétahordozó hajó.^[119]

A helyőrség minden évben nyílt napokat tart, amikor katonai bemutatót és különféle programokat szerveznek a civil lakosság számára.^[119][123]

Népesség

Hongkong lakossága 2013-ban becslések szerint 7 219 700 fő,^[5] 2006 és 2010 között évente 0,8%-kal nőtt,^[124] 2010-ben a férfiak aránya 46,8%, a nőké 53,2% volt.^[124] 2010-ben a születési ráta nagyon alacsony volt, mindössze 12,5 újszülött jutott 1000 főre, míg termékenység alapján 1108 újszülöttnek adhatott volna életet 1000 nő.^[124] 2010-ben a városban született csecsemők csaknem 45%-ának kínai állampolgárságú nő adott életet, a hongkongi állampolgárság elnyerésének reményében.^[125] Hongkongban a várható élettartam átlagosan 82,12 év,^[5] amely 2012-ben a világon a 8. legmagasabb volt.^[126]

Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás

A lakosság 93,6%-a kínai származású,^[11] többségük a szomszédos Kuangtung (Guangdong) tartományból származik.^[12] Jelentősebb kisebbség a filippínó, az indonéz, a thai, a japán és az indiai.^[11] A városban élő nem ázsiaiak a lakosság 0,8%-át tették ki 2011-ben.^[11]

Hongkong de facto hivatalos nyelve a kantoni nyelv, amelyet Kuangtung (Guangdong) tartományban beszélnek,^[127] az alaptörvényben meghatározott hivatalos nyelv „a kínai és az angol”.^[1] A 2011-es népszámlálási adatok alapján a lakosság 89,5%-ának a kantoni az anyanyelve, 1,4%-nak a mandarin, 4%-nak pedig más kínai dialektus.^[11] Hongkongban a feliratokat általában kínai írásjegyekkel és angolul is kiírják. Az 1997-es visszacsatolás óta egyre több mandarin nyelvű kínai települ Hongkongba, ami nagyrészt a Kína és Hongkong közti gazdasági kapcsolatnak köszönhető.^[128]

A hongkongi lakosok nagy része ateista vagy agnosztikus nézetű,^[129] az amerikai külügyminisztérium tanulmánya szerint a lakosságnak mindössze 43%-a gyakorol valamilyen vallást.^[130] A Gallup felmérése szerint 64% nem vallásos.^[131][132] A középfokú oktatásban az evolúció elméletét tanítják, a kreacionizmus és az értelmes tervezettség elmélete nem része a tananyagnak a biológiaoktatásban.^[133][134]

A vallásos lakosság nagy része a buddhizmus, a taoizmus és a konfucianizmus hívője, becslések szerint a buddhisták és taoisták száma körülbelül 1,5 millió fő.^[130] A keresztények száma 600 000-re tehető.^[135][136] A keresztények túlnyomó többsége római katolikus illetve protestáns, vannak azonban például Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházához^[137] és a Jehova tanúihoz tartozók is.^[138] Léteznek szikh, muszlim, zsidó, hindu és bahái közösségek is.^[135] A Falun kung (Falun Gong) gyakorlása megengedett.^[139]

Szociális rendszer

Hongkong szociális támogatási rendszeréért a Közjóléti Minisztérium (Social Welfare Department) felelős. Nyugdíjra minden 65 év feletti személy jogosult, a 65–69 év közöttiek 2006-ban havi 625 HKD-t kaptak, míg a 70 év fölöttiek 705 HKD-t.^[142] A juttatás feltétele, hogy a kérelem benyújtását megelőzően hét évet Hongkongban kell laknia a kérelmezőnek.^[142] A 18 és 65 év közötti munkavállalók keresetük 5%-át kötelesek nyugdíjalapba fizetni, az összeg minimum 30%-ának hongkongi dollárban kell lennie.^[142] A munkáltató ugyancsak 5%-ot köteles befizetni.^[142] A kötelező nyugdíjhozzájáruláson túl lehetőség van önkéntes nyugdíjhozzájárulás (ORSO: Occupational Retirement Schemes Ordinance) fizetésére is, ezt a munkáltató biztosíthatja bizonyos feltételek mellett.^[142] A munkáltatón ezen felül a munkavállaló nyugdíjba vonulásakor, munkaviszonyának felmondásakor vagy halála esetén bizonyos összeget köteles fizetni, melynek feltétele a legalább ötéves munkaviszony.^[142]

Hongkong az Amerikai Egyesült Államok után a második legdrágább az egészségügyi ellátás területén, egészségügyi rendszere jónak minősített.^[143] Az ellátás díjai eltérőek a hongkongi lakosok és a külföldiek számára.^[144] Hongkongnak 41 közkórháza^[145] és 12 magánklinikája^[146] van, melyek egyaránt az Egészségügyi Minisztérium hatáskörébe tartoznak.^[147] A díjfizetés alól három rászoruló csoport lehet mentesült, azok az alacsony jövedelműek, krónikus betegségben szenvedők és idősek, akik egyébként nem részesülnek szociális ellátásban. A díjfizetés alóli mentesüléshez külön jelentkezni kell a megfelelő hatóságnál, akik a körülmények kivizsgálása után egyszeri vagy bizonyos időszakra szóló mentességet adhatnak. A szociális ellátásban részesülők automatikusan mentesülnek. A jogtalanul juttatáshoz jutók akár 10 év szabadságvesztésre is ítélhetőek.^[148] Egy 2008-tól 2014-ig tartó kísérleti program keretében a 70 év fölöttiek évente öt, egyenként 50 HKD értékű utalványt kapnak, melyet magánrendelőkben használhatnak fel.^[149] Hongkongban nincs klasszikus értelemben vett, kötelező egészségbiztosítási hozzájárulás.^[150] A munkáltató adhat ilyen jellegű juttatást, nagyrészt biztosítókon keresztül, másoknak az életbiztosításukkal jár ilyen szolgáltatás.^[150] 2006-ban önkéntes egészségbiztosítással csupán a lakosság 5%-a rendelkezett.^[150] A köztisztviselők egészségügyi ellátása ingyenes.^[150]

Gazdaság

Bővebben: Hongkong gazdasága

Hongkong egyike a világ vezető pénzügyi központjainak, fontos kereskedelmi csomópont, szolgáltatóiparra épülő kapitalista gazdasággal, melyet alacsony adóterhek és a szabadkereskedelem jellemez. A hongkongi dollár 2010-ben a világ 8. legtöbbet kereskedett devizája volt.^[23] Hongkong gazdaságát Milton Friedman korábban a laissez-faire kapitalizmus legnagyobb kísérletének tekintette.^[152] A gazdasági szabadság mértékét (Index of Economic Freedom) vizsgáló Heritage Foundation szerint 2012-ben Hongkong gazdasága a világon a legszabadabb,^[153] a város 1995 óta minden évben elnyerte ezt a címet.^[154] A régió számos nagyvállalatának központja Hongkongban található.^[155] Gazdaságának gyors növekedése miatt az ázsiai tigrisek között tartják számon. 1961 és 1997 között Hongkongban a GDP 180-szorosára emelkedett, az egy főre jutó GDP pedig 87-szeresére.^{[156][157][158]}

A hongkongi értéktőzsde a hetedik legnagyobb a világon, piaci kapitalizációja 2012 áprilisában elérte a 2607 milliárd amerikai dollárt.^[159] 2009-ben a világ IPO-tőkéjének 22%-a Hongkongban összpontosult, ezzel megelőzte a New York-i és a sanghaji tőzsdét is,^[160] valamint itt lehetett a legkönnyebben tőkét szerezni.^[161] A hongkongi dollárt 1983 óta az amerikai dollárhoz kötik.^[162]

A hongkongi kormányzat jórészt passzív szerepet játszik a gazdaság alakításában, szinte egyáltalán nem avatkozik be a kereskedelem szabályozásába. A gazdaság fejlődését a piaci erők és a magánszektor határozza meg. A „pozitív be nem avatkozás” politikáját Hongkong egészen 2006-ig követte.^[15][16] A második világháborút követően a városállam gazdaságát az exportra termelő ipar gyors fejlődése jellemezte, az 1980-as években azonban a szolgáltatóipar vette át a vezető szerepet.^[163] Azóta Hongkong többek között a pénzügyi, informatikai, valamint üzleti konzultációs szolgáltatások területén kiemelkedő szerepet tölt be.^[161] Bár a kormányzati beavatkozás minimális, 1997 óta növekvő tendenciát mutat, bevezették például az exporthitel-garanciát, a kötelező nyugdíjrendszert, a minimálbért és a jelzálog-támogatást.^[152]

Hongkongban meglehetősen kevés a megművelhető földterület és erőforrásokban sem gazdag, így a nyersanyagokat és az élelmiszereket nagyrészt importálni kényszerül. A mezőgazdasági tevékenység elenyésző, a GDP 0,1%-át teszi ki és leginkább minőségi élelmiszerre és virágtermelésre korlátozódik.^[161] Kereskedelem szempontjából Hongkong a 11. helyen áll a világon,^[164] a világ legnagyobb reexportőre,^[165] évről évre növekvő exporttal.^[161] Hongkong legfőbb kereskedelmi partnere Kína, az USA és Japán.^[5] Szolgáltatóipara a GDP több mint 90%-át adja.^[161] Földrajzi elhelyezkedése miatt olyan logisztikai infrastruktúrát tudott kiépíteni, aminek köszönhetően a világ második legforgalmasabb teherkikötőjével rendelkezik, nemzetközi légi teheráru-forgalmát tekintve pedig első a világon.^[161]

2011-ben Hongkongban 3,7 millió munkavállalót tartottak számon, a munkanélküliek aránya 3,4% volt, ez a mutató évek óta csökken.^[166]

Közlekedés

Bővebben: Hongkong tömegközlekedése

Hongkong közlekedési hálózata nagyon fejlett. A napi utazások több mint 90%-a (11 millió) tömegközlekedési eszközökön zajlik,^[167][168] ami a legmagasabb arány a világon.^[169] A fizetési eszköz egy multifunkciós intelligens kártya, az Octopus kártya, mely nem csak a tömegközlekedésben használható.^[170][171]

A város gyorsvasúthálózata, az MTR négymillió embert szolgál ki naponta és 150 állomása van.^[172][173] A társaság kilenc vasútvonalat és egy könnyűvasút-hálózatot üzemeltet, ráhordó buszjáratokkal kiegészítve.^[172] Ezen felül a környező városokba, valamint Pekingbe és Sanghajba InterCity-járatokat is indít.^[172]

A hongkongi villamosrendszert 1904-ben hozták létre; a világon egyedülálló módon kizárólag emeletes villamosokat alkalmaz.^[174] Hat vonalon összesen 161 jármű naponta 230 000 utast szolgál ki, a járműparkhoz két antik villamos is tartozik.^[175]

Hongkong buszközlekedése magánkézben van, öt magántársaság üzemeltet járatokat, melyek a város egész területét lefedik. A buszokon a kínai mellett angol nyelven is feltüntetik a megállókat. A vonalakon emeletes buszok is közlekednek. A hagyományos buszjáratokon felül iránytaxival (minibuszokkal) is lehet utazni, a zöld jelzésűek meghatározott útvonalon járnak és előre meghatározott árat kérnek, míg a piros jelzésűek esetében nem állandó sem az útvonal, sem az ár.^[176]

A városból indulnak kompjáratok mind a szigetekre, mind a külső területekre (például Makaóra és Kína egyes városaiba). A leghíresebb komp a Kaulungot (Kowloont) a Hongkong-szigettel összekötő Star Ferry,^[177] mely 1888 óta közlekedik és négy vonalon naponta 53 000 utast szolgál ki.^[178] A National Geographic Traveler magazin a világ egyik legszebb útvonalának tartja.^[178] Hongkong kikötői híresek a part mentén cirkáló dzsunkákról és az eldugottabb településrészeket és apróbb szigeteket összekötő káj-tou (kai-to)-kompokról is.^[179][180] Hongkong teherkikötője az egyik legforgalmasabb a világon, évente több mint 24 millió TEU-konténeregységgel.^[181][182]

A Hongkong-sziget magaslataira a feljutást korábban hordszékekkel oldották meg.^[183] A Viktória-csúcsra 1888 óta a Peak Tram elnevezésű siklóval lehet feljutni, ami a város legelső tömegközlekedési eszköze is volt.^[184] A jelentős szintkülönbségekkel rendelkező Központi és nyugati kerületben több mozgólépcső és mozgójárda is segíti a közlekedést, itt található a világ leghosszabb mozgólépcsőrendszere, a Central–Mid Levels mozgólépcső.^[185]

A Hongkongi nemzetközi repülőtér a világ egyik vezető légikikötője, 2011-ben 53,9 millió főnyi utas- és mintegy 3,9 millió tonnányi áruforgalmat bonyolított le. Több mint 100 légitársaság naponta több mint 900 járatot indít innen 160 célállomásra. 2013-ban újabb teherforgalmi terminál nyitásával növelik meg a légikikötő kapacitását.^[186] 2007-ben és 2011-ben a Skytrax felmérésén a világ legjobb repülőterének szavazták meg az utasok.^[187][188]