Ez a apátság a Világörökség része

A lorschi bencés apátság
A kolostor bejárata
Település	Lorsch
Ország	Németország
Vallás	katolicizmus
Építési adatok
Típus	Kulturális helyszín
Stílus	karoling építészet
Építés befejezése	852
Világörökségi adatok
Világörökség-azonosító	515-001 515 515bis
Típus	Kulturális világörökségi helyszínek
Kritériumok	III, IV
Felvétel éve	1991
Elhelyezkedése
A lorschi bencés apátság Pozíció Németország térképén
é. sz. 49° 39′, k. h. 8° 34′49.65, 8.566666666666749.650000°N 8.566667°EKoordináták: é. sz. 49° 39′, k. h. 8° 34′49.65, 8.566666666666749.650000°N 8.566667°E
Az A lorschi bencés apátság hivatalos honlapja
A Wikimédia Commons tartalmaz A lorschi bencés apátság témájú médiaállományokat.

A bencés apátság korai román stílusú műemlék Lorsch város szélén, Németország Hessen tartományában. Az apátságot 764-ben alapították és 468 évig állt fenn, majd 1232-ben a mainzi érsekség bekebelezte. A korai középkorban a Frank Birodalom egyik szellemi és kulturális központja volt. A kapubejárat az egyedüli teljesen fennmaradt építmény a Karoling-korszakból és a korai román építészet legjelentősebb műemlékei közé tartozik Németországban. A kolostor könyvtárának híres könyvei ma világszerte elszórva találhatók.

Története

A lorschi kódex szerint a kolostort Cancor alemann gróf és édesanyja, Williswinth alapították. A templom és az első fából készült kolostorépületek a mai romos Altermünster területén helyezkedtek el. Egyes nyomok arra utalnak, hogy már 764 előtt is létezett itt egy templom, amelyet ugyanez a grófi család építtetett és amelyet Szent Péternek szenteltek. Valószínűleg 764-ben ezt a templomot bővítették kolostorrá, hogy a család sírhelyéül szolgáljon és 764-ben átadták metzi Chrodegang püspöknek, aki Williswinth és Cancor rokona volt. A püspök szoros összeköttetésben állt Kis Pippinnel, pápai legátus volt és a frank egyház új szervezetének a feje. Így a kolostor családi tulajdonban maradt és a szomszédos Worms és Mainz elöljárói nem tudtak hozzáférni.

Már 764-ben felbukkant itt néhány gorzei szerzetes, akiket Chrodegang küldött. Chrodegang mindkét helyen (Lorsch és Gorze) bevezette a benedekrendi szabályokat. Chrodegang kérésére I. Pál pápa átadta a kolostornak Szent Nazarius csontjait, amelyek 765. július 11-én érkeztek meg. Így a kolostor egyike volt az elsőknek a Frank Birodalomban, amelyek egy római szentet kaptak ajándékba.

Az apátság így több adományhoz jutott és a zarándokok száma is megugrott. Ez lehetett az oka annak, hogy 765-től elkezdték a templom újjáépítését. Ebben az évben Chrodegang egyik testvére, Gundeland volt a lorschi apát. A régi helytől nem messze egy magaslaton építették az új templomot. A földet Cancor gróf testvére, Thurinkbert ajándékozta az apátságnak. Amikor Chrodegang 766 márciusában meghalt, a kolostornak 16 szerzetese volt.

A saját kolostor átalakítása birodalmi és királyi kolostorrá Cancor fiának, Heimerichnek tulajdonítható. Amikor Cancor 771-ben meghalt, Heimerich tulajdoni igényt támasztott a kolostorral szemben. Gundeland apát Nagy Károly udvari bírósága elé vitte az ügyet. Itt az apátnak megígérték az apátságot. Hogy elejét vegye a további nemesi túlkapásoknak, illetve a szomszédos püspökségek igényeinek, Gundeland Nagy Károlyra ruházta át az apátságot. Nagy Károly védelmébe vette az apátságot, így az immunitást nyert és megszerezte a saját apátválasztás jogát.

A birodalom szervezetében az apátságnak el kellett látnia a király szolgálatát (servitium regis) és gondoskodnia kellett a belső gyarmatosításról. Ebben az értelemben kell szemlélni Nagy Károly adományát, amellyel 773-ban és 774-ben átruházta Heppenheim őrgrófságot és Oppenheim városát. Míg a kolostor első időszakában a szerzetesek a birtokos nemesekért és népes családjukért imádkoztak, Nagy Károly alatt a királyi családért és a birodalomért kellett könyörögniük.

774-ben kész lett a kolostor új temploma. Gundeland apát meghívta Nagy Károlyt a felszentelésre. Károly egyenesen Itáliából érkezett, ahol legyőzte a longobárdokat. Együtt utazott a mainzi Lullus püspökkel, aki vezette a felszentelést és átvitte Szent Nazarus ereklyéit az új templomba.

A negyedik apát, Richbold scriptoriumot építtetett. Ugyanabban az évszázadban a skriptóriumhoz egy iskolát is csatlakoztattak, így alakult ki a híres kolostori könyvtár. Maga Richbold valószínűleg már 775-től krónikaíró volt a kolostorban, és Nagy Károly udvarában Alcuinus keze alatt tanult. Feltételezhető, hogy az udvarhoz való közelsége miatt választották apátnak 784-ben; 791 és 793 között egyszemélyben trieri érsek is volt. Mint ilyen, Nagy Károly udvarában az Alcuinus körüli szűkebb művelt társaság tagja volt. Így a kolostornak jelentős szerepe lett a könyvek előállításában és ezzel a Frank Birodalom oktatási reformjában.

Ezenkívül Richbold építtette az ecclesia triplex-et is. Ez egy újabb kis templom volt amelyet egybeépítettek az első kőből épült kolostorépülettel. Richbold megerősítette a kolostort kőfallal is.

A különböző adományok következtében, amelyeket a környékbeli nemességtől kapott, az apátság erősen terjeszkedett a következő évszázadokban. Lorsch már 817-ben felbukkant azok között a birodalmi kolostorok között, amelyek a király legfőbb szolgálatára álltak, például juttatásokkal vagy katonák kiállításával. Ez egyértelművé teszi, hogy a kolostor gazdasági szempontból is jelentős volt a Frank Birodalomban.

Adalung apátnak sikerült az apátság birtokát még tovább gyarapítani. Nagy Károllyal jó kapcsolatokat ápolt, így a császár 808-ban az arrasi Saint-Vaast apátság apátjává is kinevezte. Mások mellett Adalung volt Nagy Károly végrendeletének az egyik aláírója. Adalung a következő császár, Jámbor Lajos idejében is a belső tanácsadók közé tartozott. Így például 823-ban Adalung Rómába utazott, hogy ott a császár megbízásából I. Paszkál pápa ellen kémkedjen. Jámbor Lajos császár és fiai közti harcokban Német Lajos 832-ben elfoglalta a kolostort.

Adalung jelen volt 833-ban Lügenfeldnél, és Jámbor Lajos megbízásából ajándékokat adott át IV. Gergely pápának, aki I. Lothár hívására érkezett oda. 834-ben Német Lajos meg akarta nyerni az apátság támogatását a testvére, I. Lothar ellen, és további adományokat juttatott a kolostornak. Ebben az évben a kolostorban már 60 szerzetes volt.

Adalung halála után 834-ben Samuel lett az apát. Sikeresen vezette az apátságot a Jámbor Lajos és fiai között dúló háborúk közepette. Még Jámbor Lajos támogatásával szerezte meg a wormsi püspöki címet, majd Lajos halála után I. Lothart támogatta.

1232-ben a lorschi kolostort alárendelték a mainzi érsekségnek; a benedekrendieknek el kellett hagyniuk a kolostort és a helyükre a premontrei rend költözött. 1461-ben a mainzi érsek elzálogosította egyes birtokait, így került Lorsch a rajnai palotagrófok birtokába. Ezek 1556-ban bevezették a reformációt és megszüntették a kolostort. Amikor a spanyolok 1621-ben visszavonultak a vidékről, a kolostor leégett.

A harmincéves háború végére az apátság ismét visszakerült a mainzi érsekhez és újra katolikussá lett. Lorsch legszomorúbb időszaka XIV. Lajos francia király háborúi alatt következett be, 1679–1697-ben. Egész falvakat döntöttek romba, a parasztok otthonait a tűz emésztette fel és francia katonák felgyújtották a régi apátság épületét. Az épen maradt rész az első világháború előtti időkben dohányraktárként üzemelt.

A sértetlenül maradt bejárat, a "királyi csarnok" Németország legrégebbi egészben fennmaradt kőépülete a római kor utáni időkből.

Apátok

Az apátságnak jelenlegi feje a 47. a sorban.

Források

• Germania Benedictina, Bd.VII: Die benediktinischen Mönchs- und Nonnenköster in Hessen, 1. Auflage 2004 St. Ottilien, S. 768–853 ISBN 3-8306-7199-7

Irodalom

• Beiträge zur Geschichte des Klosters Lorsch. Sonderband 4 in der Reihe Geschichtsblätter für den Kreis Bergstraße. Lorsch: Verl. Laurissa, 1980, ISBN 3-922781-66-7
• Bernd Modrow, Claudia Gröschel: Fürstliches Vergnügen. 400 Jahre Gartenkultur in Hessen. Verlag Schnell + Steiner, Regensburg 2002, ISBN 3-7954-1487-3
• Mathias Wallner und Heike Werner: Architektur und Geschichte in Deutschland. S. 20–21, München 2006, ISBN 3-9809471-1-4
• Weltkulturerbe Kloster Lorsch : das Mittelalter erwacht / Staatliche Schlösser und Gärten Hessen. – 1. Aufl. – Regensburg: Schnell und Steiner, 2003, ISBN 3-7954-1524-1

További információk

• A kolostor a VSG honlapján
• A kolostor honlapja