Ez a szócikk a kémiai elemről szól. Hasonló címmel lásd még: Ezüst (egyértelműsítő lap).

47 palládium ← ezüst → kadmium Cu ↑ Ag ↓ Au 47 Ag Periódusos rendszer
Általános
Név, vegyjel, rendszám	ezüst, Ag, 47
Latin megnevezés	argentum
Elemi sorozat	átmenetifémek
Csoport, periódus, mező	11, 5, d
Megjelenés	csillogó fehér fém
Atomtömeg	107,8682(2) g/mol
Elektronszerkezet	[Kr] 4d10 5s1
Elektronok héjanként	2, 8, 18, 18, 1
Fizikai tulajdonságok
Halmazállapot	szilárd
Sűrűség (szobahőm.)	10,490 g/cm³
Sűrűség (folyadék) az o.p.-on	9,320 g/cm³
Olvadáspont	1234,93 K (961,78 °C, 1763,2 °F)
Forráspont	2435 K (2162 °C, 3924 °F)
Olvadáshő${\displaystyle \Delta _{fus}{H}^{\ominus }}$	11,28 kJ/mol
Párolgáshő ${\displaystyle \Delta _{vap}{H}^{\ominus }}$	258 kJ/mol
Moláris hőkapacitás	(25 °C) 25,350 J/(mol·K)
Gőznyomás P/Pa 1 10 100 1 k 10 k 100 k T/K 1283 1413 1575 1782 2055 2433
Atomi tulajdonságok
Kristályszerkezet	köbös lapcentrált
Oxidációs szám	1 (amfoter oxid)
Elektronegativitás	1,93 (Pauling-skála)
Ionizációs energia	1.: 731,0 kJ/mol
	2.: 2070 kJ/mol
	3.: 3361 kJ/mol
Atomsugár	160 pm
Atomsugár (számított)	165 pm
Kovalens sugár	153 pm
Van der Waals-sugár	172 pm
Egyebek
Mágnesség	diamágneses
Fajlagos ellenállás	(20 °C) 15,87 nΩ·m
Hőmérséklet-vezetési tényező	(300 K) 429W/(m·K)
Hődiffúziós együttható	(300 K) 174mm²/s
Hőtágulási együttható	(25 °C) 18,9 µm/(m·K)
Hangsebesség (vékony rúd)	(szobahőm.) 2680 m/s
Young-modulus	83 GPa
Nyírási modulus	30 GPa
Kompressziós modulus	100 GPa
Poisson-tényező	0,37
Mohs-keménység	2,5
Vickers-keménység	251 MPa
Brinell-keménység	24,5 HB
CAS-szám	7440-22-4
ATC-kód	D08AL30
Fontosabb izotópok
Fő cikk: Az ezüst izotópjai izotóp természetes előfordulás felezési idő bomlás mód energia (MeV) termék 105Ag mest. 41,2 nap ε - 105Pd γ 0,344, 0,280, 0,644, 0,443 - 106mAg mest. 8,28 nap ε - 106Pd γ 0,511, 0,717, 1,045, 0,450 - 107Ag 51,839% Ag stabil 60 neutronnal 108mAg mest. 418 év ε - 108Pd IT 0,109 108Ag γ 0,433, 0,614, 0,722 - 109Ag 48,161% Ag stabil 62 neutronnal 111Ag mest. 7,45 nap β- 1,036, 0,694 111Cd γ 0,342 -
Hivatkozások

Az ezüst (INN: silver) egy kémiai elem a periódusos rendszerben, jele Ag (latin: argentum), rendszáma 47, nyelvújításkori neve ezüstany. Elsősorban ékszerek, pénzérmék, étkészletek, edények készítésére és a filmes fényképészetben hasznosítják.

Jellemzői

Az ezüst fehéren csillogó, jól nyújtható és hengerelhető nemesfém, amiből igen vékony lemezek és huzalok készíthetők. Kémiailag ellenálló, tiszta levegőben vagy vízben megtartja színét és csillogását, de a levegőben levő kén-hidrogén megfeketíti, mert ezüst-szulfid képződik a felületén. Az oxigénnel nem reagál, de olvadt állapotban elég sok oxigént képes oldani. Az olvadék lehűlése közben, az ezüst megszilárdulásakor az oldott oxigén erőteljesen fröcskölve szabadul fel.

Az áramot az összes ismert elektromos vezető közül a legjobban, még a réznél is jobban vezeti. A legalacsonyabb fajlagos ellenállású fém. Drágasága miatt mégis viszonylag keveset használnak belőle az elektrotechnikában. A második világháború rézhiányos idején elektromágneseket készítettek belőle az urán dúsításához. A szupravezető ötvözeteknek minimális az ellenállása, de ezek (egyelőre) csak nagyon alacsony hőmérsékleten léteznek.

Az ezüst hővezető- és fényvisszaverő-képessége minden más féménél jobb; utóbbi tulajdonsága miatt már az ókorban is tükröket készítettek belőle. Öntésre csak ötvözetei alkalmasak. Tiszta állapotában rendkívül lágy, könnyen megmunkálható, viszont puha, könnyen kopik. Leginkább rézzel szokás ötvözni, ez nagymértékben növeli szilárdságát, miközben az ötvözet egészen 50% ezüsttartalomig megtartja fehéres, az ezüstre jellemző színét. Finomságát ezrelékben adják meg, tehát a .800-as ezüst ezüsttartalma 800 ezrelék, azaz 80%.

Története

Története szorosan egybefonódik az aranyéval, mert az ezüst is előfordul elemi formában, és fényével már az ókorban felhívta magára a figyelmet. Ékszereket készítettek belőle, később pénzverésre használták. Az ókori Egyiptomban, amikor előállításra még csak az elemi formát ismerték, a két fém értéke megegyezett. Később, mikor felfedezték a vegyületekből való előállítását, az ezüst értéke csökkenni kezdett az aranyhoz viszonyítva. Az Újbirodalom idején jellemzően 1:2 volt az értékarány az arany javára, ami III. Ramszesz idején (i. e. 1200 körül) rövid idő alatt hirtelen lecsökkent. A középkorban 1 kg arany megfelelt 13 kg ezüstnek, 1895-ben 28 kg-nak, 1939-ben már 77 kg-nak. 2008 végén 65 körül mozog ez az arány. A föníciaiaktól fennmaradt egy ötvözet 75% arany és 25% ezüst összetétellel. A rómaiak és a görögök is arany-ezüst ötvözetet használtak (80% arany-20% ezüst) amit elektrumnak neveztek. Az első arany és ezüst pénzérmék kb. az i. e. VII. századból származnak, Rómában i. e. 217-ben verték az első ezüstpénzt.

Az ókorban az ezüst Indiából, Perzsiából, de főleg Spanyolországból származott. A középkorban az ezüst bányászata kiterjedt Szászország, Csehország és Tirol területére. Amerika felfedezése után a legtöbb ezüst az Újvilágból származik.

Előfordulása

A természetben előfordul elemi állapotban is (ritkábban önállóan; a termésarany és a termésezüst ötvözete az elektrum), de leggyakrabban különböző szulfidásványokban. A tiszta ezüst-szulfid (argentit) ritka, inkább más fémek szulfidjait kíséri alárendelt mennyiségben.

Legfontosabb ércásványai:

• argentit,
• pirargirit (Ag₃SbS₃).

Legtöbbször tartalmaznak ezüst-szulfidot:

• az ólom,
• a réz,
• az antimon és
• az arzén

szulfidásványai is (az ólom-szulfid – galenit – ezüst-szulfid-tartalma elérheti az 1%-ot).

Jogszabályban^[1] előírt, „hivatalos” háttér értéke Magyarország talajaiban 0,3 g/t; szennyezettségi határértéke 2 g/t. Jogszabályban megengedett mennyisége országonként igen különböző; így például Kanadában a terület használatának módjától függően 20–40 g/t.

Tényleges háttér értéktartományai Magyarország geokémiai nagytájain:

• 1. nagytáj: < 0,2 g/t
• 2. nagytáj: < 0,5 g/t
• 3. nagytáj: < 0,2 g/t
• 4. nagytáj: < 1,0 g/t

A felszíni vizekben szokásos koncentrációja 0,055–1,5 µg/l; a vízben az ezüst nagyobb része nem disszociáló AgCl-ként van jelen – a kloriddal és/vagy a huminsavakkal komplexeket képez.

A WHO szerint az ivóvíz ezüst-tartalmára nem kell határértéket megállapítani, mert természetes koncentrációja az egészségre veszélytelen. A magyar jog szerint a megfelelő minőségű ivóvízben legfeljebb 10 µg/l, a tűrhetőben legfeljebb 50 µg/l ezüst lehet. Szántóföldön hasznosítani kívánt szennyvízben Magyarországon megengedhető határértéke 100 µg/l.

A levegőben szokásos mennyisége 0,1–2,0 ng/m³.

Az élelmiszerek többségében rendkívül kevés (0,01–0,1 mg/kg) ezüst van; az ember napi ezüstfelvételét 1–16 µg közé becslik.

Előállítása

Az a felfedezés, hogy az ólom-szulfid (galenit) általában tartalmaz ezüst-szulfidot, amiből ki lehet vonni az ezüstöt, arra a téves következtetésre juttatta az alkimistákat, hogy az ólmot át lehet alakítani ezüstté. De az aranyról is azt képzelték (egyesek), hogy színes ezüst, és ha sikerül eltávolítani a sárga színt, akkor ezüstöt kapnak. (Az ókori Egyiptomban az írásmód szerint az ezüstre alkalmazták a „fehér arany” kifejezést.)

Mivel elemi állapotában elég ritka, ezért ásványaiból nyerték ki különböző módszerekkel:

• már az ókorban is felhasználták azt a tulajdonságát, hogy a higannyal amalgámot alkot – az argentitet konyhasóval kezelték, hogy ezüst-kloridot kapjanak. Ehhez adták a higanyt, majd az amalgám izzításával a higanyt elpárologtatták, hogy tiszta ezüstöt kapjanak. Sematikusan:

${\displaystyle \mathrm {Ag_{2}S+2\ NaCl\rightarrow 2\ AgCl+Na_{2}S} \,\!}$

Ezüst-szulfid és nátrium-klorid reakciója ezüst-klorid és nátrium-szulfid képződése közben.

${\displaystyle 2\mathrm{A}\mathrm{g}\mathrm{C}\mathrm{l}+2\mathrm{H}\mathrm{g}\to <!--\; \to \; -->2\mathrm{A}\mathrm{g}+\mathrm{H}{\mathrm{g}}_2\mathrm{C}{\mathrm{l}}_2}$Információ forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Ezüst
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.

---