Amfoternek nevezzük az olyan anyagokat, amelyek mind savas, mind bázikus tulajdonságokat mutatnak. Olyan vegyületek, ill. ionok, melyek savként és bázisként egyaránt képesek viselkedni, tehát protonfelvételre és -leadásra egyaránt képesek.

A szó a görög αμφότεροι (amfoterosz) szóból származik, jelentése mindkettő.^[1]

Példák

Amfoterek például az aminosavak, a fehérjék, egyes fémek, például az alumínium, a cink, az ón és a félfémek többsége.

Például a cink-oxid eltérően viselkedik az oldat pH-jától függően:

Savakban:

${\displaystyle \mathrm {ZnO+2H^{+}\rightarrow Zn^{2+}+H_{2}O} \,\!}$

Lúgokban:

${\displaystyle \mathrm {ZnO+H_{2}O+2OH^{-}\rightarrow ^{2-}} \,\!}$

Amfoter vegyületre a legegyszerűbb példa a víz. Ha a víz protont vesz fel, oxóniumion, ha protont ad le, hidroxidion keletkezik:

${\displaystyle \mathrm {H_{2}O+HCl\rightarrow H_{3}O^{+}+Cl^{-}} \,\!}$

${\displaystyle \mathrm {H_{2}O+NH_{3}\rightarrow OH^{-}+NH_{4}^{+}} \,\!}$

Tehát a vízmolekula az egyik reakcióban savként, a másikban bázisként viselkedik. A vízmolekulák egymás közti kölcsönhatásában is megnyilvánul az amfoter tulajdonság (autoprotolízis):

${\displaystyle \mathrm {H_{2}O+H_{2}O\leftrightarrow H_{3}O^{+}+OH^{-}} \,\!}$

Jegyzetek

1. ↑ Fülöp József: Rövid kémiai értelmező és etimológiai szótár. Celldömölk: Pauz–Westermann Könyvkiadó Kft. 1998. 15. o. ISBN 963 8334 96 7  

Ez a kémiai tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!