Bázisnak, lúgnak vagy aljnak nevezzük a hétköznapi életben azokat a vegyületeket, amelyek vízben oldódva hidroxidiont szabadítanak fel, ezáltal a vizes oldat kémhatását növelik (7,0 pH-nál nagyobb lesz). A bázisok protonátadással való reakció során protont vesznek fel, vizes oldatuk lúgos kémhatású.

A kémiában bázisnak tekintjük azokat a molekulákat vagy ionokat, amelyek protont (H⁺ iont) vesznek fel egy másik molekulától, vagy iontól (savtól/víztől), vagy elektronpárt adnak át annak. (Lásd még: sav-bázis elméletek.) A bázisok speciális formái a lúgok, melyek vízbe kerülve hidroxidionokat (OH^-) adnak le.

Savak és bázisok ellentétes karakterű anyagok tehát, reakciójukból keletkeznek a sók (közömbösítés, semlegesítés).

A bázisok vizes oldatát lúgoknak nevezzük.

Bázisok megnevezése

A bázisok megnevezésekor az összetételében részt vevő fém neve után tesszük a "hidroxid" szót. Ha a fém vegyértékkel képez hidroxidot, akkor megadjuk a vegyértékét is.

A név eredete

A középkori vegyészek illékonynak neveztek egy savat, ha az hevítve elpárolgott. Ha ezt bázissal nem illékony sóvá alakították, akkor azt mondták, „a sav megtalálta bázisát”. A bázis szó görögből ered: baszisz (βάσις) azt jelenti: alap.^[1]

Tulajdonságok

A bázisok vízben különböző mértékben oldható anyagok, az oldatok kémhatását emelik. (Az erős lúgok általában vízben jól oldódnak.) Híg vizes oldatuk íze többnyire jellegzetesen keserű. A töményebb lúgoldatok tapintása síkos, szappanszerű, maró hatásúak. A kémhatás emelése a protonfelvételnek/hidroxidion-leadásnak köszönhető:

B + H₂O → BH⁺ + OH^-

Illetve:

NaOH → Na ⁺ + OH^-

Ahol: B jelöli a tetszőleges bázist, BH⁺ a protolizált bázis, mely a protont a disszociáló vízmolekulától veszi fel, OH^- pedig a hidroxidion.

Az első egyenletben a bázis által felvett proton (hidrogénion) a víz autoprotolíziséből (disszociációjából) származik, mely az alábbiak szerint a tiszta vízben is végbemegy:

H₂O → H⁺ + OH^-

(De mivel a fenti reakcióban a csekély számban keletkező protonok, illetve hidroxidionok mennyisége megegyezik, a tiszta víz kémhatása semleges, pH=7)

A bázisok vizes oldata jól vezeti az elektromos áramot (például nátrium- vagy kálium-hidroxid az alkáli-elemekben), azaz elektrolit.

A bázisok szilárd anyagok, amelyek lehetnek:

• fehérek: nátrium-hidroxid, kálium-hidroxid, kalcium-hidroxid
• más színűek: réz-hidroxid (kék), nikkel-hidroxid (zöld), vas-hidroxid (rozsdabarna)

Példák

A legismertebb bázisok (lúgok):

• nátrium-hidroxid, vagy nátronlúg (az összes alkáli- és alkáliföldfém hidroxidja erős vagy nagyon erős bázis)
• nátrium-karbonát ("szóda")
• nátrium-hidrogén-karbonát ("szódabikarbóna", sütőpor)
• ammónia (szalmiákszesz)
• magnézium-oxid ("magnézia", nem oldódik vízben)

Jegyzetek

1. ↑ Fülöp József: Rövid kémiai értelmező és etimológiai szótár. Celldömölk: Pauz–Westermann Könyvkiadó Kft. 1998. 27. o. ISBN 963 8334 96 7  

Kapcsolódó szócikkek

• Lúg
• Sav
• Sav-bázis elméletek