A Mohs-féle keménységi skála az ásványok karcolási keménységének jellemzésére használatos 10 fokozatú skála. Lényege, hogy minden nagyobb sorszámú ásvány karcolja az előtte álló, nála kisebb sorszámúakat. Két fokozat közé eső keménységet törtszámmal jelölik. Összeállítója Carl Friedrich Christian Mohs osztrák mineralógus és fizikus.

A skála az ásványok előzetes, terepi határozásához ad kiváló segítséget, különösen, ha tűt, zsebkést és egy kisebb üvegdarabot is magunknál tartunk. Az 1812-es megalkotása óta számos, keménységet precízen, laboratóriumi körülmények között megállapító eljárás született.

A skála

Mohs keménység	Referencia ásvány	Képe	Gyorspróba	Kémiai jele	Abszolút keménysége[1]	Vickers-keménysége (N/mm²) [2]
1	talk		körömmel könnyen karcolható	Mg3Si4O10(OH)2	1	27
2	gipsz		körömmel nehezen karcolható	CaSO4·2H2O	3	61
3	kalcit		körömmel nem karcolható, tűvel igen	CaCO3	9	157
4	fluorit		tűvel nehezen, késsel könnyen karcolható	CaF2	21	315
5	apatit		tűvel nem, késsel nehezen karcolható	Ca5(PO4)3(OH−,Cl−,F−)	48	535
6	földpát		késsel nem karcolható, reszelő fogja	KAlSi3O8	72	817
7	kvarc		üveget karcolja, acéllal szikrázik	SiO2	100	1161
8	topáz		üveget karcolja	Al2SiO4(OH−,F−)2	200	1567
9	korund		üveget karcolja	Al2O3	400	2035
10	gyémánt		üveget karcolja	C	1500	10000

Az ásványok keménysége

Az ásványok keménysége különféle módszerekkel határozható meg, aminek alapján a keménységnek különböző változatai ismeretesek: karcolási, csiszolási, nyomási és fúrási keménység. A keménység egyébként vektoriális sajátság és nagyban függ a hasadástól: a keménység mindig a hasadási lapon a legkisebb, erre merőlegesen a legnagyobb. A metamorf keletkezésű disztén (kianit) esetében például 4 és 7 közötti keménységi értékek mérhetők a különféle orientációjú kristálylapokon. Erre utal régebbi elnevezése is: disz = kettős, sztenosz = erősség (görög).

Jegyzetek

Források

• Kohéziós sajátságok a Nyíregyházi Főiskola oldaláról