A | B | C | D | E | F | G | H | CH | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | W | X | Y | Z | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9
Kuril-szigetek | |
Közigazgatás | |
Ország | Oroszország |
Szövetségi körzet | Távol-keleti szövetségi körzet |
Föderációs alany | Szahalini terület |
Székhely | Kurilszk |
Legnagyobb település | Juzsno-Kurilszk |
Népesség | |
Teljes népesség | ismeretlen |
Juzsno-Kurilszk népessége | ismeretlen |
Földrajzi adatok | |
Szigetek száma | 56 |
Terület | 15 600 km² |
Tengerszint feletti magasság | 2339 m |
Legmagasabb pont | Alaid |
Időzóna |
|
Elhelyezkedése | |
é. sz. 47° 20′ 38″, k. h. 152° 28′ 43″Koordináták: é. sz. 47° 20′ 38″, k. h. 152° 28′ 43″ | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Kuril-szigetek témájú médiaállományokat. |
A Kuril-szigetek (oroszul Кури́льские острова́ , IPA: kuˈrʲilskiɪe əstrʌˈva, japánul 千島列島 vagy クリル列島 , más néven 北方領土 am. Északi területek; magyarul régiesen Kurili-szigetek) 56 vulkanikus szigetből és sok kisebb sziklából álló, kettős ív alakban elterülő szigetcsoport az Ohotszki-tenger és a Csendes-óceán között. 1300 kilométer hosszan húzódik a japán Hokkaidó szigettől az orosz Kamcsatka félszigetig. A rétegvulkánokból álló szigetív geológiailag a csendes-óceáni tűzgyűrű része.
A Kuril-szigetek a második világháború óta Oroszországhoz tartozik, de Japán igényt formál a négy legdélebbi szigetre. A területi vita miatt még mindig nem született meg a világháborút lezáró békemegállapodás a két ország között.
Általános jellemzők
A Kuril-szigeteken még ma is sok a működő vulkán és gejzír. Természeti ásványkincsekben nem bővelkedik. Viszont itt található a világon egyedüli módon a rénium nevű ásványi anyag, ami a molibdénnel egy csoportba sorolható. Termálvíz bőven található a szigeteken.
Mielőtt a Kuril-szigeteket elérték volna a japánok és az oroszok, ezen a helyen az ainu népcsoport élt. Ők adták a Kuril-szigetek nevét is. Nyelvükben a Kuru szó „embert” jelentett. Először 1635-ben tettek említést a szigetekről, amikor is a japán felfedezők eljutottak Hokkaidó szigetére. Nem lehet tudni, hogy el is jutottak-e a szigetekre vagy az ott élő népek révén szereztek róluk tudomást, de a japánok az 1644-es új térképükön már ábrázolták azokat.
Ma a szigeteken alig él ember. Mindössze 2 halfeldolgozó gyára működik, amelyek állami kézben vannak. A következő években további 20 állami és 20 magánkézben lévő gyár építését tervezik, amelyek szintén halfeldolgozással, illetve halneveléssel és ritka halfajták újratelepítésével fognak foglalkozni. 2006. augusztus 3-án az orosz kormány elfogadott egy új átfogó fejlesztési programot, amely a szigetek teljes körű felzárkóztatását célozta meg. A 2007-es és 2015-ös évek közötti intervallumban új óvodák, kórházak, iskolák építését tervezték.
Manapság az egyik legfőbb gond az, hogy a szovjet időkben elhanyagolt szigetek erős áramhiányát csökkentsék, mivel itt az orosz átlaghoz képest a villamosenergia-árak akár 4-szer magasabbak, mint Oroszország más hasonló területein, például Szahalinon vagy Kamcsatkán. Az erős áramhiányt modern geotermikus erőművek építésével tervezték megoldani a fent említett években. A lakosság száma kb. 19-20 ezer fő.
Története
A Kuril-szigetek először az Edo-korban kerültek japán irányítás alá, amikor a Macumae család bejelentette rá igényét, azt állítva, hogy a japánok már 370 évvel azelőtt tudtak az északi szigetek létezéséről.[1] Az északi szigetek és Ezo (Hokkaidó) között már sokkal korábban létezett kereskedelem. A „Sóhó Onkuko Ezu” térkép, melyet a Tokugava-sógunátus alatt, 1644-ben készítettek, 39 kisebb-nagyobb szigetet tüntet fel a Siretoko-félszigettől és a Noszappu-foktól északkeletre.
Oroszország a 18. század elején kezdte benyomulását a Kuril-szigetek területére. Bár az oroszok gyakran küldtek kutatóexpedíciókat a szigetekre, és tengeri vidrára is vadásztak, soha nem hatoltak az Urup-szigetnél délebbre.
Az oroszok már a 18. században létrehozták első településüket az Iturup-szigeten. Ennek oka az volt, hogy a Tokugava-sógunátus ellenőrizte az Ituruptól délre eső szigeteket, és őrhelyeket állított a szigeteken a behatolások megakadályozására.
1811-ben az orosz Vaszilij Golovnyin kapitányt és legénységét elfogták a Nambu-klán tagjai, amikor Kunasirben megálltak hidrográfiai felmérésük alkalmával, és a Macumae-hatóságokhoz küldték őket. Mivel a japán Takadaja Kahei kereskedőt ugyanebben az időben fogta el egy orosz hajó Kunasir közelében, Japán és Oroszország tárgyalásokat kezdett a két ország közötti határ megállapítása érdekében.
A Japán és Oroszország közötti első egyezményt 1855-ben írták alá. Ez a simodai egyezmény, mely a határt Iturup és Urup szigetek között állapította meg. A déli szigetek Iturupig japán, az északiak pedig Uruptól kezdve orosz fennhatóság alá kerültek, Szahalin területén pedig mindkét ország népei élhettek. Később, 1875-ben Japán a szentpétervári egyezményben lemondott Szahalinról a Kuril-szigetekért cserébe.
Az 1904-től 1905-ig tartó orosz–japán háború során Gundzsi Sigetada, egy visszavonult japán tengerésztiszt és a sumsui, helyi telepesek egy csoportja megszállta a kamcsatkai partot. Oroszország csapaterősítést küldött a területre, a csoportot elfogták és internálták. A háború után Japán 1945-ig tartó halászati jogokat kapott az orosz vizeken az orosz–japán halászati egyezmény értelmében.
A szibériai intervenció során, 1918–1925 között az északi Kuril-szigetek japán erői az Amerikai Egyesült Államok erőivel, valamint európai haderőkkel együtt elfoglalták Kamcsatka déli részét. Japán hadihajók a tenger felől mértek csapást Petropavlovszk-Kamcsatszkijra.
A második világháború végén a Szovjetunió katonai erővel visszavette Szahalin déli részét és a Kuril-szigeteket, de Japán fenntartja követelését a négy legdélebbi szigetre, Kunasirira, Iturupra, Sikotanra és a Habomai sziklákra, ezeket együttesen Északi Területeknek nevezik. Ezen területi követelések miatt nem került sor békeszerződésre a második világháború óta a két ország között.
Jegyzetek
- ↑ Stephan, John J. The Kuril Islands. Oxford: Clarendon Press, 50–56. o. (1974)
Források
- ↑ Bergman-Kuril: Sten Bergman: A viharok hazájában: Természettudományos kutatóutazás a Kurili-szigeteken. Cholnoky Béla (ford.). Budapest: Franklin. 1934. = A Magyar Földrajzi Társaság Könyvtára,
További információk
- Kuril Island Biocomplexity Project (angolul)
- Kuril Islands – Ocean Dots.com (űrfelvételekkel)
- Kuril Islands at Natural Heritage Protection Fund (angolul)
- https://web.archive.org/web/20020211225504/http://artedi.fish.washington.edu/okhotskia/ikip/index.htm
- Japan's Northern Territories – A szigetekről a Japán Külügyminisztérium honlapján (angolul)
- Chishima: Frontiers of San Francisco Treaty in Hokkaido – Film a vitatott szigetekről japán szemszögből
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.
Analóg multiméterek túlterhelés elleni védelme
Egyenáram
Egyenáram mérése
Egyenirányítós lengőtekercses műszer
Elektromágnes (fizika)
Elektromos feszültség
Elektromos térerősség
Fáziseltolódás
Fázismutató
Fajlagos ellenállás
Feszültséggenerátor
Feszültségváltó
Forgó mágneses tér
Háromfázisú hálózat
Hőelektromosság
Hatásos ellenállás
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.