A | B | C | D | E | F | G | H | CH | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | W | X | Y | Z | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9
|
Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. |
Ez a félsziget a Világörökség része |
Siretoko-félsziget | |
Műholdkép | |
Közigazgatás | |
Ország | Japán |
Prefektúra | Hokkaidó |
Alprefektúrák | Abasiri és Nemuro alprefektúra |
Népesség | |
Teljes népesség | ismeretlen |
Földrajzi adatok | |
Fekvése | Hokkaidó, az Ohotszki-tenger és a Csendes-óceán között |
Terület | 1230 km² |
Hosszúság | 70 km |
Szélesség | 25 km |
Tengerszint feletti magasság | 1661 m |
Legmagasabb pont | Rauszu-hegy (1661 m) |
Időzóna | japán standard zóna |
Világörökségi adatok | |
Típus | természeti |
Kritériumok | IX, X |
Felvétel éve | 2005 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 43° 56′ 58″, k. h. 144° 57′ 57″Koordináták: é. sz. 43° 56′ 58″, k. h. 144° 57′ 57″ | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Siretoko-félsziget témájú médiaállományokat. |
A Siretoko-félsziget (知床半島; Hepburn: Shiretoko-hantō ) Japánban, Hokkaidó északkeleti részén helyezkedik el.
2005. július 14-én a Dél-afrikai Köztársaságban tartott találkozón az UNESCO felvette a Világörökség listájára, és július 17-én hivatalosan is regisztrálták. Az északi félgömbön a félsziget a legdélibb olyan pont, ahol gyakran tengeri jég formálódik.
Neve
A „Siretoko” név az ainu nyelvből származik, sir etok, melynek jelentése „a Föld vége”,[1] vagy „a hely, ahol a föld előreugrik”.
Földrajz
Az északkelet-délnyugat irányban elnyúló félsziget az északnyugati oldalán határos az Ohotszki-tengerrel, a délkeleti oldalán pedig a Csendes-óceánnal. A tőle keletre található, Japán által vitatott hovatartozású oroszországi Kuril-szigetekhez tartozó Kunasir-szigettel párhuzamosan fekszik, tőle a Nemuro-tengerszoros választja el. A Kunasir-szigetet látni is lehet a félszigetről. A hideg Oja-Sio-áramlat déli irányban halad a szigetnél.
A Siretoko-foktól egészen a félsziget csúcsáig vulkánok sorozata halad, magában foglalva a Siretoko-hegyet, az Unabecu-hegyet, és az Ió-hegyet. A félsziget része a Csisima vulkanikus zónának.[1][2] A vulkanikus zóna miatt számos onszen (meleg vizű forrás ill. fürdő) található itt, például a Szeszeki onszen és az Ivaobecu onszen.
A félszigeten fekszik Rauszu és Sari városa.
Hegyek listája
- Poromoi-hegy
- Siretoko-hegy
- Dokkarimui-hegy
- Rusa-hegy
- Higasi-hegy
- Csienbecu-hegy
- Minami-hegy
- Ió-hegy
- Okkabake-hegy
- Szasirui-hegy
- Rauszu-hegy
- Csinnisibecu-hegy
- Onnebecu-hegy
- Unabecu-hegy
- Sari-hegy
- Szamakke Nupuri-hegy
- Sibecu-hegy
Klíma
Az Oja-Sio-áramlat mély befolyást gyakorol a félsziget időjárására. A félszigeten a rövid nyár és a hosszú tél a jellemző. Az áramlat ködöt okoz a délkeleti partvidéken és tengeri jeget télen. Szeptembertől júniusig hó fedi a hegycsúcsokat, a nagyon magas hegycsúcsokon a hó megmarad egész nyáron.
Növényvilág és állatvilág
A Siretoko-félsziget otthont ad sok tűlevelű és lombhullató fa fajtának, köztük a makk hordozó Quercus mongolicat (Mizunara). 1000 méter felett nő a Szibériai törpe fenyő. Vörös rókák és szikaszarvasok is lakják a területet. Nagy számban vannak usszuri barnamedvék (fekete grizzlyk) is. A Rauszu-hegy, az Onnebecu-hegy és a Sari hegy felső szakaszaiban az egyetlen ismert költőterülete az Északi füzikének Hokkaidóban. Tengeri sasok fejlődnek itt és fókák gyakran láthatók a tengerparton.
A bálnanézés a helyi turizmus népszerű attrakciója. A cetfélék 13 vagy 14 faját jegyezték fel a területen. Különösen az orkák avagy gyilkos bálnák tartják a félszigetet körülvevő vizeket az egyik legtermészetesebb környezetnek az északkeleti Csendes-óceánon. 2005 februárjában 12 állat partra vetődött, ebből 9 elpusztult.[3][4] A Siretoko-félsziget azon kevés helyek egyike, ahol az ámbráscet és a Baird-féle csőröscet hímjeinek csoportja észrevehető a szárazföldről. Más gyakran látott fajok a következők: csukabálna, Csendes-óceáni fehérsávos delfin, Dall-disznódelfin, közönséges disznódelfin.[5]
Az utóbbi években az Ohotszki-tenger két veszélyeztetett faja, a hosszúszárnyú bálnák és a közönséges barázdásbálnák kezdenek visszatérni a területre. Néhány beluga avagy fehér bálna is előfordul, melyről azt hitték, hogy elvándorolt az Ohotszki-tenger északi részére. A 2000-es években Sibecu városánál több évig folyamatosan megjelentek főleg a felnőtt egyedek.
A Csendes-óceáni északi simabálna, amely a legveszélyeztetettebb faj az összes megfigyelt bálnaféle közül, a szárazföldhöz közel, főleg a félszigetnek az Ohotszki-tenger felőli oldalánál tűnik fel.[6] A kék bálnákat – feljegyzések alapján – az abasiri kikötőben szigonyozzák a bálnavadász napokon, annak ellenére, hogy ezek a fajok nem találhatók meg a szomszédos tengerekben és mostanra már szinte kihaltak a japán vizeken. Mivel a víz mély és termékeny, néhány olyan faj, mint a csőrös bálna, a Stejneger-féle csőröscet és egyéb más fajok is kedvelik ezt a területet. A cetek a legnagyobbja a Baird-féle csőrös bálna, amely leggyakrabban a partokhoz közel figyelhető meg. A kevésbé ismert fajok vagy alfajok nem lakják a Sirekoto-félszigetet és Abasirit.
A hosszúszárnyú gömbölyűfejű bálna, ami Hokkaido területén található meg, a 12. századra már kihaltnak vélték, de rövidszárnyú gömbölyűfejű bálna meg nem erősített észleléseiről számoltak be a Nemuro-tengerszorosnál, noha ez a terület már ezeknek a bálnáknak a normál hatótávolságán kívül esik.
Természetvédelmi intézkedések
A Siretoko-félsziget vadállatai és érintetlen természete megvédése érdekében, 1964-ben a félsziget nagy területét a Siretoko Nemzeti Parknak jelölték ki. Azóta a parkot szigorú szabályoknak tették ki, például tilos a belépés, annak érdekében, hogy megőrizzék a természetet.
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Shiretoko Peninsula című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Jegyzetek
- ↑ a b Hunt, Paul. 33. Shiretoko, Hiking in Japan: An Adventurer's Guide to the Mountain Trails, First edition, Tokyo and New York: Kodansha International Ltd, 200–205. o. (1988). ISBN 0-87011-893-5
- ↑ JP010Shiretoko, Mount Syari-dake. Important Bird Areas of Japan. Wild Bird Society of Japan. (Hozzáférés: 2014. május 10.)
- ↑ „シャチ12頭、流氷で動けず 羅臼の海”, Yomiuri Online, 2005. február 8.. (Hozzáférés: 2014. május 10.) (japán nyelvű)
- ↑ „流氷で遭難、羅臼のシャチ 1頭、自力で沖へ 残る11頭は力尽きる?”, Yomiuri Online, 2005. február 8.. (Hozzáférés: 2014. május 10.) (japán nyelvű)
- ↑ Sato, Hal: The Whale View Park: Observation Deck (self-published nyelven). The SeaLife Watch. . (Hozzáférés: 2014. május 10.)
- ↑ 知床では珍しいクジラ -知床世界遺産クルーズFOX号. Youtube.com (2013-07-07). Hozzáférés ideje: 2014-05-10.
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.
Analóg multiméterek túlterhelés elleni védelme
Egyenáram
Egyenáram mérése
Egyenirányítós lengőtekercses műszer
Elektromágnes (fizika)
Elektromos feszültség
Elektromos térerősség
Fáziseltolódás
Fázismutató
Fajlagos ellenállás
Feszültséggenerátor
Feszültségváltó
Forgó mágneses tér
Háromfázisú hálózat
Hőelektromosság
Hatásos ellenállás
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.