Ez a szócikk a modern izraeli államról szól. Hasonló címmel lásd még: Izrael (egyértelműsítő lap).

Izrael Állam
מדינת ישראל Medinat Jiszráél (héberül) دولة اسرائيل Daulat Iszráíl (arabul)
Izrael zászlaja Izrael címere
Nemzeti himnusz: HaTikvá
Fővárosa	Jeruzsálem[megj 1]
Koordináták: é. sz. 31°, k. h. 35°31, 3531.000000°N 35.000000°E
Legnagyobb város	Jeruzsálem
Államforma	köztársaság
Vezetők
Elnök	Jichák Hercog
Miniszterelnök	Benjámín Netanjáhú
A Kneszet elnöke	Amir Ohana
Legfőbb bíró	Eszter Hajút
Hivatalos nyelv	héber arab (nem hivatalos, de különleges státusza van)[1]
Beszélt nyelvek	angol
függetlenség	Az angol Népszövetségtől
kikiáltása	1948. május 14.
Tagság	Lista Egyesült Nemzetek Szervezete Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet Kereskedelmi Világszervezet Mediterrán Unió Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank Nemzetközi Fejlesztési Társulás Nemzetközi Pénzügyi Társaság Nemzetközi Beruházásbiztosítási Ügynökség Beruházási Viták Rendezésének Nemzetközi Központja CERN Interpol Föld-megfigyelési Csoport Egyetemes Postaegyesület Nemzetközi Távközlési Egyesület Eurocontrol Meteorológiai Világszervezet Egészségügyi Világszervezet atomhatalom
Népesség
Népszámlálás szerint	9 187 000 fő (2020)[2]
Rangsorban	96
Becsült	9 026 000 fő (2019)
Rangsorban	96
Népsűrűség	435 fő/km²
GDP	2018 (forrás: IMF)
Összes	390 656 millió USD (43)
Egy főre jutó	37 262 USD (29)
Földrajzi adatok
Terület	20 770 km²
Rangsorban	153
Víz	2%
Időzóna	ISD (UTC+2) IDT (UTC+3)
Egyéb adatok
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „” hivatkozásra.
Pénznem	Izraeli új sékel (ILS)
Nemzetközi gépkocsijel	IL
Hívószám	972
Segélyhívó telefonszám	100 101 102
Internet TLD	.il
Villamos hálózat	230 volt
Elektromos csatlakozó	Europlug Type H BS 546
Közlekedés iránya	jobb
A Wikimédia Commons tartalmaz Izrael Állam témájú médiaállományokat.

Izrael (héberül: ישראל Jiszráél arabul: إسرائيل Iszráíl), hivatalos nevén Izrael Állam (héberül: מדינת ישראל Medinat Jiszráél arabul: دولة اسرائيل Daulat Iszráíl) a Közel-Keleten, a Földközi-tenger keleti partján fekvő ország.

Az izraeli államot 1948. május 14-én alapították meg. Az ország a történelmi Júda és Izrael, ókori zsidó királyságok területén helyezkedik el. Lakóinak nagy része izraelita vallású zsidó, akik a szétszóratás 1850 éve után többnyire a második világháború és az európai holokauszt után vándoroltak vissza a térségbe. A lakosság további jelentős részét arabok alkotják, akik elődei az ókori zsidó államiság megszűnése után települtek be a századok során. A szomszédos államok és Izrael között az 1948-as újjáalapítás óta szinte folyamatosak az összetűzések.

A sűrűn lakott országnak a 2020-as évek elején több mint 9 millió lakosa van.^[3] A fejlett országok közé tartozik és előkelő helyet foglal el a globális emberi fejlettségi listán. Kiemelkedik a kutatás-fejlesztési kiadások GDP százalékos arányában,^[4] az innovációs képességben^[5] és az emberek boldogság indexében.^[6]

Etimológia

A brit mandátum (1920–1948) alatt az egész régiót „Palesztina” néven ismerték. Az 1948-as függetlenség kikiáltása után az ország hivatalosan is felvette az „Izrael Állam” nevet. Az akkor javasolt más neveket, mint például az „Izrael földje” (Erec Israel), a Sion és Júdea, elutasították,^[7] míg a Ben-Gúrión által is javasolt „Izrael” nevet elfogadták.^[8]

Az Izrael földje és Izrael gyermekei elnevezéseket a történelem során a bibliai Izraeli Királyságra, illetve az egész zsidó népre használták.^[9] Az „Izrael” név Jákob pátriárkára utal, aki a Héber Biblia alapján a nevet azután kapta, hogy sikeresen megbirkózott az Úr angyalával.^[10] Jákob tizenkét fiától eredeztetik az ókori Izrael tizenkét törzsét.

Földrajz

• 

  Domborzati térkép

• 

  Műholdkép (Izrael)

• 

  Műholdkép a térségről

• 

  A Jordán folyó Jerikó közelében

• 

  A Holt-tenger, Masszadáról nézve

• 

  A Kineret-tó és Tiberias látképe

• 

  A Negev-sivatag

Libanon Szíria Egyiptom Jordánia Akkó Arad Asdód Askelón Afula Beér-Seva Betlehem Bét-Seán Bét Semes Eilat Gáza Hadera Haifa Hebron Jerikó Jeruzsálem Lod Náblusz Naharija Názáret Netánja Petah Tik. Risón Lec. Tel-Aviv F ö l d k ö z i – t e n g e r Holt- tenger J o r d á n Tiberias tó Akabai- öböl Cézárea Megiddó Kumrán Hácór Masszáda Szamária Negev-sivatag Ciszjordánia Golán Gázai övezet Har Meron Tábor-hegy Kármel térkép szerkesztése

Domborzata

Izrael a Földközi-tenger keleti partján fekszik. Északon Libanonnal, keleten Jordániával, Szíriával, délnyugaton Egyiptommal határos. Délen Eilat kikötőjénél az Akabai-öbölnél keskeny kijárata van a Vörös-tengerhez.

Az ország túlnyomó része krétakori üledékes kőzetekből – mészkőből és márgából – felépült, törésekkel feldarabolt 800-1000 méter magas röghegység.

Legmagasabb része északon Galilea (Har Meron, 1208 m), amelynek keleti felét kiterjedt bazalttakarók fedik. Galileát a fiatal üledékekkel feltöltött Jizreel-síkság választja el a Szamária rögvidékétől, amelyhez délen Júdea csatlakozik.

Az ország déli részét a Negev-sivatag területén idős gránitból és homokkőből álló, enyhén gyűrt és bércekre töredezett hegyvidék foglalja el. A völgyekben a krétakori kőzetek alól triász kori gipsz, és különös sziklaalakzatokban gazdag núbiai homokkő bukkan elő.

A Negev északi peremének kisebb medencéit lösz borítja, máshol kő- és kavicssivatagok, helyenként homoksivatagok alakultak ki.

Izrael hegyvidékei nyugaton lankásan ereszkednek le a Földközi-tenger homokdűnékkel szegélyezett 10–25 km széles parti síkságára, amelyet csak egy helyen szakít meg a Kármel-hegy sasbérce. Itt él a lakosság zöme.

Keleten a röghegységek éles törésvonal mentén meredeken hanyatlanak az országhatáron húzódó Akabai-öböl felé futó szerkezeti árokba, amelynek tengelyében a Jordán folyik.

A Jordán-árok részei: Hula-völgy, Gór, a Holt-tenger vidéke, az Akaba-völgy.

A Holt-tenger partján található Földünk legmélyebb szárazföldi pontja. A víz tükre kb. 420, a tófenék 795 m-rel van a tenger szintje alatt.

Az ország déli részén a Negev-sivatag terül el, amely főleg kréta és eocén kori mészkőből és homokkőből áll.

Az ország belső területeit kelet felé a Palesztinai rögvidék foglalja el, amely észak-déli irányban három részre tagolható: Galilea, Szamária és Júdea.

Legmagasabb pont: Har Meron, 1208 méter, az ország északi végében, Naharijától kb. 35–40 km-re keletre.

Vízrajz

Izrael fő folyója a Jordán, amely 251 km hosszú, átfolyik a Kineret-tavon (másként: Genezáreti-tó) és a Holt-tengerbe torkollik. A Golán-fennsík bazaltláva területei körülölelik a Kineret-tavat. A belső felföldről a tenger, illetve a Jordán felé tartó rövid patakok zöme időszakos.

Az ipar és a lakosság növekvő vízigényét a szennyvizek tisztításával, újrafelhasználásával, mesterséges csapadékkeltéssel, tengervíz-sótalanító üzemekkel (Asdód, Eilat) elégítik ki.^[11]

Éghajlata

Bővebben: Izrael éghajlata

Éghajlata északi és nyugati részén mérsékelt mediterrán. Télen esik némi eső, de a hosszú meleg évszak tavasszal, áprilisban kezdődik és októberig tart. Az ország további részein szubtrópusi sztyepp, illetve szubtrópusi-trópusi sivatagi éghajlat uralkodik.

Az évi csapadékmennyiség északon – Galileában – 600–800 mm, dél felé ez fokozatosan csökken. A Negevben, a Jordán-árok déli felén és a Holt-tenger környékén (Júdeai-sivatag) viszont a 200 mm-t sem éri el. A nyári hónapok az egész országban szárazak.

Élővilága, természetvédelem

Tengerparti területeinek természetes növénytakarója a keménylombú erdő. Állományai azonban mára nagyon megfogyatkoztak, helyükön főként citrusfélék, olajfaültetvények, száraz, szúrós cserjések (macchia) találhatók. A Jordán folyó mentén is mezőgazdasági területek váltották fel a természetes növénytakarót. A szárazföld belsejében – főleg az ország déli részén – pázsitfűfélék, szárazságtűrő libatopfélék alkotta félsivatagi, sivatagi növényzet uralkodik.

Emlősök közül a keleti sün, a vadmacska, a nyest, a vidra, a méhészborz, a dorkászgazella, madarak közül a vörös vércse, a tőkés réce, a macskabagoly, a csuszka és a széncinke jellegzetes. Hüllők közül előfordul pl. a mór teknős, az anatóliai gyík és a négycsíkos sikló. ^[12]

Lásd még: Kategória:Izrael élővilága

Környezet

A korlátolt helyszűke, félszáraz éghajlata, gyors népességnövekedése és az erőforrások szűkössége miatt Izrael rendkívül érzékeny a környezeti válságokra.^[13] Ide tartozik a vízhiány és a szennyezés, a Holt-tenger zsugorodása, a hulladéktermelés és -ártalmatlanítás, a levegőszennyezés és az egyre nagyobb népsűrűség.

Izrael vízmegőrzési és újrahasznosítási infrastruktúrája az egyik legfejlettebb a világon; vízellátásának körülbelül a fele visszanyert és tisztított szennyvízből, sósvízből és sótalanított vízből származik.^[14] Egy 2021-es jelentés szerint azonban az izraeli folyóvizek szennyezettebbek, mint azt korábban gondolták. A kutatók hatvan különféle szennyezőanyagot találtak a vizekben, főleg peszticidet és gyógyszermaradványokat.^[15]

Annak ellenére, hogy jelentős lépéseket tett a környezetvédelem terén, a gyorsan növekvő népesség és az emelkedő életszínvonal hozzájárul az üvegházhatást okozó gázok és a légszennyező anyagok növekvő kibocsátásához, az urbanizáció révén a természetes terek csökkenéséhez, valamint a túlszivattyúzáshoz, ami az ivásra és öntözésre használt víz romlásához vezet.^[13][16][17]

A járműhasználat jelentős növekedése és az erőművek kibocsátása miatt a szennyezőanyagok jelenléte jelentősen nőtt a levegőben.^[18][19] Egy kutatás feltárta, hogy még a kisebb vidéki városok is magas szintű levegőszennyezettségnek vannak kitéve.^[20]

A gyorsan növekvő népesség miatt az elmúlt néhány évtizedben jelentős hulladékkezelési problémákkal szembesült. Az 1990-es évek elejéig Izraelben a legtöbb hulladék nem szabályozott szemétlerakókba került. Az 1993-ban végrehajtott kormányrendelet nyomán ezeket a szemétlerakókat bezárták a talajvízforrások súlyos szennyeződése miatt.^[13]  2010-ben Izraelben a szilárd hulladék megközelítőleg 65%-át elégették és lerakták, és körülbelül 30%-át újrahasznosították.^[21]

Nemzeti parkjai

Bővebben: Izrael nemzeti parkjai és természeti rezervátumai

Természeti világörökségei

Az UNESCO nem tart számon izraeli tájat a természeti világörökségek között.

Története

A történelmi Izrael

Bővebben: A zsidók története a történelmi Izrael területén

A zsidók őseinek megjelenése Izrael területén a Biblia elbeszélése alapján az i. e. 2. évezred első felére tehető. A történet szerint Ábrahám ősatya családjával és félnomád törzsek egy csoportjával kijött a mezopotámiai Háránból, és hazát keresett azon a földön, amelyet Istene mutatott neki a következőképp: „És mondá az Örökkévaló Ábrámnak: Menj el országodból, szülőföldedről és atyád házából azon országba, melyet én neked mutatok. És teszlek téged nagy néppé és megáldalak, s naggyá teszem nevedet; és áldás leszel. Megáldom a téged áldókat és megátkozom a téged átkozókat. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége.”^[22]
Ezek a nomád vándorok azonban nem hagytak maguk után vándorlásaikról kézzelfogható nyomot, bár a bibliai elbeszélés szerint jelentős települést hoztak létre a Kánaán hegyeiben, amely összekötő kapocsként, kereskedelmi központként működött a környéken élő népek között.

A korábbi Kánaán földjére az i. e. 13. században áramlottak be a zsidó törzsek.

Bővebben: A zsidó honfoglalás

A 12 törzs összevonásával az i. e. 11. században alakult ki az egységes zsidó állam. Salamon halála után a fia, Roboám király vezetésével elégedetlen északi törzsek I. Jeroboám vezetésével elszakadtak, s így két állam jött létre: