Hajdú-Bihar vármegye
Hajdú-Bihar vármegye címere Hajdú-Bihar vármegye zászlaja
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Észak-Alföld
Vármegyeszékhely	Debrecen
Járások száma	10
Települések száma	82
megyei jogú városok	1
egyéb városok	20
ISO 3166-2	HU-HB
Főispán	Rácz Róbert
Népesség
Teljes népesség	ismeretlen
Népsűrűség	96,5 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	6210,56 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Térkép
Hajdú-Bihar vármegye elhelyezkedése Magyarországon
Hajdú-Bihar vármegye weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Hajdú-Bihar vármegye témájú médiaállományokat.

Hajdú-Bihar vármegye, 1950 és 2022 között Hajdú-Bihar megye, közigazgatási egység Magyarországon, az Észak-Alföld régióban. Területe és népessége alapján a negyedik legnagyobb vármegye. Északról Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye, északnyugatról Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye, nyugatról Jász-Nagykun-Szolnok vármegye, délről Békés vármegye, keletről pedig Románia határolja. Székhelye Debrecen.

Földrajz

Természeti földrajzi szempontból a vármegye nem egységes, a szomszédos tájak áthúzódnak területére. Északkeleti részét a homokbuckás Nyírség dél-nyírségi résztája alkotja. Közepén észak-déli irányban húzódik a Hajdúság két kistája: a Hajdúhát és a Dél-Hajdúság. Nyugati részét a Közép-Tisza-vidék egyik tájegysége, a Hortobágy foglalja el. Déli pereme, a Berettyó–Körös-vidék átnyúlik a vármegye közigazgatási határain.

Domborzat

Hajdú-Bihar vármegye felszíne jellemzően síkság. A kevéssé tagolt sík terület teljes egészében az Alföldhöz tartozik. A vármegye legmagasabb pontja (170,5 m) a Nyírségben Fülöptől északra található, míg a legalacsonyabb része a vármegye délkeleti sarkában, Békés vármegye határán, a Hamvas- és Sárrét-csatorna térségében, Püspökladánytól és Szereptől délre nem éri el a 85 m-t.

Vízrajz

Északnyugaton a vármegyehatáron folyik a Tisza, délen található a Berettyó és a Sebes-Körös. A Tiszát a Berettyóval a Keleti-főcsatorna köti össze, és ebből ágazik ki a Nyugati-főcsatorna. A vármegye mesterséges tavakban és hévízekben viszonylag gazdag.

Geológia

A Körösvidék megsüllyedésével a Nyírség és a Hajdúság területén megszűnt a folyóvízi elöntés, és a szárazzá vált felszínen az eolikus felszínformálás vált meghatározóvá. A szél munkájának eredményeként a Nyírségben a hordalékkúp anyagából az északi irányú szelek homokot halmoztak fel, amelyen futóhomok, humuszos homok és kovárványos barna erdőtalajok alakultak ki. A Hajdúság területére a szelek finomabb szemcseméretű löszt halmoztak fel, amelyen igen jó termőképességű csernozjomtalajok képződtek.

A Hortobágy, valamint a Berettyó-Körös-vidék felszínét továbbra is a folyóvíz alakította. A Hortobágyot tulajdonképpen a Tisza hozta létre. A 19. században bekövetkezett folyószabályozásokig a Tisza ártere volt, ahol a folyó kezdetben erodálta, pusztította a pleisztocén időszakban felépített hordalékkúpot, majd finom ártéri üledékével néhány méter vastagságban fel is töltötte. A víz hatására itt szikes (szolonyec és szoloncsák) és réti talajok alakultak ki. Hasonlóan alakult a Berettyó-Körös-vidék holocénkori fejlődéstörténete. Itt is az árvizekből leülepedett iszapos, löszös, agyagos üledék takarta be a hordalékkúp anyagát. Jellemző talajtípusai a réti és öntéstalajok, helyenként a szolonyecek.

Éghajlat

Az időjárást a sok napsütés (évi 2000-2100 óra) és a kevés csapadék jellemzi. Az évi középhőmérséklet 10,5 - 11 °C, ami köszönhető a júliusi 20,5 - 22 °C átlaghőmérsékletnek. A tél általában kemény fagyokat hoz a vármegyében, a leghidegebb január. A csapadék szempontjából Hajdú-Bihar vármegye az Alföld egyik legszárazabb vidéke, a Hortobágy déli része pedig az ország egyik legszárazabb területe, ahol a csapadék évi mennyisége nem éri el az 500 mm-t.

Élővilág, természetvédelem

A vármegye élővilága a mezőgazdasági termelés és a folyószabályozások miatt jelentősen átalakult. Leginkább a Hajdúháttól a Tiszáig terjedő hatalmas szikes területen, a Hortobágyon maradt meg az eredeti füves puszta. Az 1973-ban alapított Hortobágyi Nemzeti Park Magyarország első nemzeti parkja volt, ma már a világörökség része. Értékes növény- és állatvilága révén nemzetközileg is ismert.

Lásd még: Hajdú-Bihar vármegye védett természeti értékeinek listája

Hajdú-Bihar vármegye jellemző földrajzi pontjai

• Szélső települések égtájak szerint:
  • a vármegye legészakibb települése Tiszagyulaháza (Polgári kistérség),
  • a vármegye legdélibb települése Komádi (Berettyóújfalui kistérség),
  • a vármegye legkeletibb települése Fülöp (Hajdúhadházi kistérség),
  • a vármegye legnyugatibb települése Egyek (Balmazújvárosi kistérség).

Történelem

A mai Hajdú-Bihar vármegye létrejötte viszonylag újkeletű, hiszen jelenlegi közigazgatási kereteinek a kialakítására alig több mint fél évszázada, az 1950-es megyerendezés során került sor. A vármegyét alkotó területrészek, korábbi közigazgatási egységek és települések története azonban annál hosszabb múltra tekint vissza, kialakulása valójában hosszú és sajátos történelmi folyamat eredménye. A vármegye területe három, alapvetően különböző történelmi fejlődéspályára visszatekintő földrajzi egységből tevődik össze, így külön kell kezelni Debrecen, a Hajdúság és Bihar történetét.

Debrecen

Bővebben: Debrecen

Debrecen, Magyarország második legnagyobb és legnépesebb városa, Hajdú-Bihar vármegye és a Debreceni kistérség székhelye. A megye mintegy 38,2%-a él Debrecenben. Debrecen a Tiszántúl legnagyobb és legjelentősebb városa. Időnként „a kálvinista Róma” néven vagy „cívisváros”-ként emlegetik. Kelet-Magyarország régió, az Észak-Alföld statisztikai régió és a Tiszántúl nagytáj szellemi, kulturális, gazdasági, idegenforgalmi és közlekedési központja, Magyarország egyik legdinamikusabban fejlődő nagyvárosa.

A 13. században említik először írásban. 1361-ben mezővárosi, 1693-ban szabad királyi városi rangot kapott. Nevét az egész kontinensen ismerték híres vásárairól és református iskolájáról, mely európai viszonylatban is kiemelkedőnek számított. Történelme során kétszer az Országgyűlés színhelye volt: 1848–49-ben, és 1944-ben. Az évszázadok folyamán többször is tűzvész áldozata lett, a második világháborúban jelentős károkat szenvedett. Ma Magyarország egyik legdinamikusabban fejlődő városa. Debrecen város napja: április 11.

Hajdúság

Bővebben: Hajdúság

A vármegye nagy múltra visszatekintő területét jelentik az egykori Hajdú kerület települései, a hajdúvárosok. A hajdúk eredetileg, a 15-16. században az állatkereskedők által felfogadott marhahajcsárok voltak, a század végére azonban két csoportra szakadtak. Egy részük az uralkodó szolgálatában állt, és a végvárak védelmében vett részt, másik részük viszont, a „szabad hajdúk” a hagyományos életmódot folytatták, de keresetüket rablással, fosztogatással egészítették ki. Munkájukból adódóan jól bántak a fegyverrel, ezt bizonyították az 1514-es Dózsa-féle parasztfelkelés során, majd a törökök elleni harcokban is. Különösen a tizenöt éves háborúban (1590–1605) tűntek ki vitézségükkel, ezért is tartotta fontosnak Bocskai István, hogy a saját oldalára állítsa őket a Habsburgok elleni függetlenségi háború idején. A békekötés után Bocskai jelentős részüket letelepítette, fegyveres szolgálatért cserébe földet és munkát adott nekik, mentesítve őket a jobbágyi kötelességek alól.

Az eredetileg több mint 9000 főnyi hajdú katona letelepedésével alakult ki 1608-1609-re a hét ún. öreg- vagy nagy hajdúváros: Böszörmény, Dorog, Hadház, Nánás, Polgár, Szoboszló és Vámospércs. Ezek mindegyike az akkori Szabolcs vármegyében feküdt. Kiváltságaik, különállásuk megőrzése a megyével és a központi államigazgatással szemben nem kevés viszály és harc árán sikerülhetett. Erőiket egyesítve hozták létre a 17. század végén a Hajdú kerületet, ami a vármegyékkel egyenrangú, önálló törvényhatóságként működött, 1790 után követei részt vehettek az országgyűléseken, a nemesi felkeléshez katonákat állítottak és nem fizettek közadót. Központja Böszörmény volt, mint a legnépesebb és központi fekvésű város. A Hajdú kerület az 1876-os vármegyerendezésig létezett, ekkor alakították ki ugyanis a hajdúvárosokat is magába foglaló Hajdú vármegyét a szomszédos (de nem hajdúváros) Debrecen székhellyel.

Bihar

Debrecen és a Hajdúság mellett a mai Hajdú-Bihar vármegye harmadik nagy területi egységét az egykori Bihar vármegye ma is Magyarországhoz tartozó része jelenti. Az Árpád-kori várispánság 1020 és 1050 között a Bihar nevű földvár köré szerveződött, történetében meghatározó szerepe volt a Szent István által alapított püspökségnek, amelynek székhelyét 1080-ban I. László helyezte Váradra. A török megszállásig a megye területének jelentős része (a 16. században közel fele) volt a püspökség birtokában. Az ország három részre szakadás után a terület az Erdélyi Fejedelemség része lett, a reformáció terjedésével a katolikus egyház birtokai a fejedelmi kincstárat gyarapították. Várad 1660-as elfoglalásával vette kezdetét a vármegye teljes török megszállása, amely viszonylag rövid ideig tartott ugyan, mégis hatalmas pusztítást okozott, a lakott porták száma a 17. század végére a 150 évvel korábbinak negyedére csökkent.

A következő évszázadokban gyakran változott Bihar vármegye területe és közigazgatási illetékességi köre, több települést csatoltak a szomszédos Békés, illetve Szabolcs vármegyékhez, ennek ellenére Bihar egészen az első világháború végéig a legnagyobb területű magyarországi megye volt. Drámai változás következett be ekkor, hiszen a trianoni békeszerződés eredményeként csonka megyévé vált. Az 1920-ban létrejött, Berettyóújfalu központú Csonka-Bihar vármegye 60 települése is csak a második világháborút követő közigazgatási reformig maradt összefüggő és önálló területi egység. Az 1949-50-es reformokkal 12 település, Sarkad és térsége a szomszédos Békés megyéhez került, a többi pedig az egykori Hajdú vármegyével alkotja ma is Hajdú-Bihar vármegyét.

1950-től

Hajdú-Bihar megye az 1950-es megyerendezés során jött létre az addigi Hajdú vármegye kibővítésével Bihar vármegye nagy részével és néhány Szabolcs vármegyei községgel, székhelye Debrecen maradt.

Közigazgatási beosztás 1950–1990 között

Járások 1950–1983 között

Az 1950-es megyerendezés előtt Hajdú megyéhez két járás tartozott (Központi és Püspökladányi), Bihar megyéhez pedig hat (Berettyóújfalui, Biharkeresztesi, Cséffa-Nagyszalontai – Sarkad székhellyel –, Derecskei, Nagylétai és Sárréti – Biharnagybajom székhellyel). A megyerendezéskor ezek közül a Cséffa-Nagyszalontai járást Békés megyéhez csatolták, a többi az újonnan alakult Hajdú-Bihar megyéhez került. Az újonnan létrehozott Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár megyék határa kettévágta az eddig Szabolcs megyéhez tartozott Nyíradony székhelyű Ligetaljai és Tiszalök székhelyű Dadai alsó járásokat. Az előbbit megszüntették, az utóbbi viszont tovább működött Szabolcs-Szatmár megyében, Hajdú-Biharhoz került részéből pedig, kiegészítve néhány Hajdú megyei községgel, létrehozták az új Polgári járást.

Az átszervezések nyomán az új megyében 1950. március 16-ától nyolc járás volt (Berettyóújfalui, Biharkeresztesi, Derecskei, Központi, Nagylétai, Polgári, Püspökladányi és Sárréti).

Az 1950-es járásrendezés során, június 1-jén a Sárréti járás megszűnt, a Központi járás elnevezését pedig a székhelyéhez igazodva Debreceni járásra változtatták, így a tanácsrendszer bevezetésekor Hajdú-Bihar megye hét járásra oszlott (Berettyóújfalui, Biharkeresztesi, Debreceni, Derecskei, Nagylétai, Polgári és Püspökladányi).

Ezt követően 1983-ig a hétből négy járás szűnt meg: a Nagylétai (1956-ban), a Biharkeresztesi és a Polgári (1970-ben), végül a Derecskei (1978-ban). A járások megszűnésekor, 1983 végén tehát a megyéhez három járás tartozott (Berettyóújfalui, Debreceni és Püspökladányi).

Városok 1950–1983 között

Az 1950-es megyerendezéskor Hajdú megyéhez három megyei város tartozott, Hajdúböszörmény, Hajdúnánás és Hajdúszoboszló, Biharhoz viszont egy sem, a székhelye, Berettyóújfalu egyike volt az ország három községi jogállású megyeszékhelyének. Ezen kívül Hajdú megye székhelye, Debrecen törvényhatósági jogú város volt, így nem tartozott a megyéhez, hanem külön közigazgatási egységet alkotott. Mivel a törvényhatósági jogú városi jogállás 1950. június 15-én megszűnt, Debrecen attól kezdve Hajdú-Bihar megyéhez tartozott.

1983-ig egyetlen újabb település szerzett városi rangot a megyében: Berettyóújfalu 1978-ban, így 1983-ra a városok száma ötre nőtt.

A tanácsok megalakulásától 1954-ig Debrecen közvetlenül a megyei tanács alá rendelt város volt, míg Hajdúböszörmény, Hajdúnánás és Hajdúszoboszló közvetlenül a járási tanács alá rendelt városként a Debreceni járáshoz tartozott.

Debrecen 1954 és 1971 között, a második tanácstörvény hatálya alatt megyei jogú város volt és nem tartozott a megyéhez. 1971-ben, a harmadik tanácstörvény hatálybalépésével megyei város lett, ami azt jelentette, hogy a megyéhez tartozott, de bizonyos kérdésekben a többi városnál nagyobb önállóságot élvezett. A többi város jogállása 1954 és 1971 között járási jogú város volt, azután pedig egyszerűen város.

Városkörnyékek 1971‑1983 között

Hajdú-Bihar megye városai közül 1983-ig három körül alakult városkörnyék: a Hajdúböszörményi és a Hajdúszoboszlói 1970-ben, a Berettyóújfalui pedig 1978-ban. Ezek mindegyike csak a városhoz legszorosabban kapcsolódó községeket foglalta magába, Berettyóújfalu 1983-ig járási székhely is maradt. A Hajdúböszörményi városkörnyék volt az egyetlen az országban, amely 1990 előtt megszűnt, mivel egyetlen községét, Hajdúvidet 1978-ban Hajdúböszörményhez csatolták.

Városok és városi jogú nagyközségek 1984‑1990 között

1984. január 1-jén valamennyi járás megszűnt az országban és a megye valamennyi városa városkörnyékközponttá vált Hajdúböszörmény kivételével. Ugyanekkor alakult városi jogú nagyközséggé és lett nagyközségkörnyék-központ az addig járásszékhely Püspökladány továbbá Balmazújváros, melyek azután 1986-ban illetve 1989-ben várossá alakultak. Szintén 1989-ben kapott városi rangot Biharkeresztes, Hajdúdorog, Hajdúhadháztéglás és Nádudvar is, ez utóbbi négy település azonban már nem lett városkörnyékközpont. Ezzel 1990-re a megye városainak száma tizenegyre nőtt.

Önkormányzat és közigazgatás

Hajdú-Bihar Vármegyei Önkormányzat

A vármegyei önkormányzat területi önkormányzat, jogi személy, melynek feladatait és hatáskörét a közgyűlés látja el. A vármegyei önkormányzat képviselő-testülete a közgyűlés.  A vármegyei testületek és tisztségviselők munkáját vármegyei önkormányzati hivatal segíti, melynek feladata a döntések szakmai előkészítése, valamint a döntések végrehajtásának szervezése és ellenőrzése.

Járások