Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával.

A „Fernando Alonso” szócikk ide irányít át. Hasonló címmel lásd még: Fernando Alonso (egyértelműsítő lap).

Spanyol személynév: az első, apai családnév: Alonso, a második, anyai családnév: Díaz.

Fernando Alonso
Alonso 2016-ban
Életrajzi adatai
Teljes neve	Fernando Alonso Díaz
Született	1981. július 29. (41 éves) Oviedo, Spanyolország
Nemzetisége	spanyol
Pályafutása
Kategória	Formula–1
Aktív évei	2001, 2003–2018, 2021–
Csapata	Aston Martin (2023–) (Csapattárs: Lance Stroll)
Rajtszáma	14
Korábbi csapatai	Minardi (2001) Renault (2003–2006, 2008–2009) McLaren (2007, 2015–2018) Ferrari (2010–2014) Alpine (2021–2022)
Nagydíjak száma	358 (355 rajt)
Világbajnoki címek	2 (2005, 2006)
Győzelmek	32
Dobogós helyezések	98
Első rajtkockák	22
Leggyorsabb körök	23
VB-pontok	2061
Első nagydíj	2001-es ausztrál nagydíj
Első győzelem	2003-as magyar nagydíj
Legutolsó győzelem	2013-as spanyol nagydíj
Legutolsó nagydíj	2022-es abu-dzabi nagydíj
2022 VB-helyezés	9. (81 pont)
Frissítve: 2022-es abu-dzabi nagydíj
Fernando Alonso aláírása
Fernando Alonso weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Fernando Alonso témájú médiaállományokat.

Fernando Alonso Díaz (Oviedo, 1981. július 29. –) spanyol autóversenyző, 2005, valamint 2006 Formula–1-es világbajnoka, egyben az eddigi harmadik legfiatalabb (Sebastian Vettel és Lewis Hamilton után) és egyetlen spanyol nemzetiségű Formula–1-es világbajnok. A 2018-as és a 2019-es Le Mans-i 24 órás verseny, valamint a 2019-es Daytonai 24 órás verseny győztese.

Pályafutása

A Formula–1 előtt

Alonso egy kétgyermekes családban született Spanyolország Asztúria tartományában. Édesanyja egy áruházban, édesapja szerelőként egy robbanószergyárban dolgozott. Van egy nővére, Lorena.

Fernando Alonso édesapja, José Luis amatőr gokart versenyző volt, aki szerette volna, ha gyermekei is osztoznak szenvedélyében. Épített egy kis, Formula–1-es autót formázó gokartot akkor nyolc esztendős lányának, aki azonban nem mutatott érdeklődést a sport iránt, a három esztendős Fernandónak azonban megtetszett a gokartozás és ez meg is határozta a jövőjét.

Innentől kezdve édesapja különböző spanyolországi gokartversenyekre nevezte be fiát, Alonso pedig általában sikeres is volt. Nyert három spanyol gokart bajnokságot (1994, 1996, 1997), második helyezést szerzett a Gokart Európa-bajnokságon és 1996-ban megnyerte a Junior Gokart Világbajnokságot.

1999-ben kezdett el autókkal versenyezni a Formula Nissan Open sorozatban. Ekkor találkozott az egykori spanyol Formula–1-es versenyzővel, Adrián Camposszal, aki a menedzsere lett. Alonso megnyerte a bajnokságot, 2000-ben pedig a Forma–3000-ben folytatta pályafutását. Ebben a sorozatban egy futamot nyert (Spa-Francorchamps) és a bajnokság negyedik helyén végzett.

A Formula–1-ben

Debütálás a Minardival – 2001

Alonso a Minardi volánja mögött

Teljesítménye nyomán felfigyelt rá a Benetton csapatfőnöke, Flavio Briatore és menedzseri szerződést kötött vele, 2000 decemberében. A 2001-es szezont – mindössze 19 évesen – a Minardi csapat versenyzőjeként kezdhette meg.

A Minardi a mezőny leggyengébb autója volt, és Alonso nem tudott vele pontot szerezni, de az edzéseken rendre csapattársa előtt végzett, többször erősebb autókat megelőzve. Debütáló évének legnagyobb eredménye, hogy Formula–1-es tapasztalatokra tehetett szert egy viszonylag nyomás nélküli környezetben.

Tesztpilótáskodás a Renault-nál – 2002

Alonso a 2004-es kanadai nagydíjon

2002-ben menedzsere, Flavio Briatore úgy döntött, hogy a Renault-hoz szerződteti Alonsót mint tesztpilótát. Egy évig volt a Renault tesztpilótája, majd a következő éven már a versenyzője lett.

Visszatérés versenyzőként – 2003–2004

2003-ban a versenyzési lehetőséget meg is kapta a spanyol versenyző a Renault-nál, ahol az olasz Jarno Trulli volt a csapattársa. Alonso a maláj nagydíjon megszerezte az első rajtkockát, amivel ő lett a Formula–1-es történelem addigi legifjabb pole-pozíciósa – Rubens Barrichello rekordját döntve meg. Később a szezon során, a magyar nagydíjon pályafutása első futamgyőzelmét is learatta – ez szintén rekord volt: Bruce McLarentől vette át a legfiatalabb futamgyőztes címet. A szezon végén Alonso 55 pontjával hatodik volt a világbajnoki pontversenyben. (2008. szeptember 13-án Monzában döntötte meg pole-pozíciós rekordját Sebastian Vettel, aki a vasárnapi futamon a legfiatalabb futamgyőztes címét is átvette Alonsótól). Jellemző volt az RS23 kódjelű motor megbízhatatlansága, jól példázza ezt, hogy öt kiesésből négy motorhiba volt, illetve a francia nagydíjon előbb Alonso, majd két körrel később csapattársa, Trulli esett ki motorhiba miatt.

A 2004-es szezonban nem nyert versenyt – csapattársa, Jarno Trulli azonban győzött Monacóban. Az év második felében azonban Trulli eredményei egyre gyengébbek lettek, végül három futammal a szezon vége előtt elbocsátották a csapattól, noha ekkor még több ponttal rendelkezett a világbajnoki pontversenyben, mint Alonso. 59 ponttal végül Alonso a világbajnokság negyedik helyét szerezte meg. Az R24-es autó már megbízhatóbb volt, mert öt kiesése volt, ebből Kanadában műszaki hiba miatt, Belgiumban motorhiba miatt esett ki.

Az első világbajnoki cím – 2005

Alonso az indianapolisi időmérőn, 2005-ben

2005-ben Alonso új csapattársat kapott Giancarlo Fisichella személyében, aki győzelemmel mutatkozott be a Renaultnál Ausztráliában, míg Alonso a harmadik helyen végzett. Ezt követően a spanyol három futamot nyert sorozatban (Malajzia, Bahrein, San Marino), s fölényes vezetést szerzett a világbajnoki pontversenyben. A szezon során még négy versenyt nyert, (Nürburgring, Magny-Cours, Hockenheim, Sanghaj) és Brazíliában bebiztosította a világbajnoki címet. Alonso 24 év 59 naposan a Formula–1 addigi történetének legfiatalabb világbajnoka lett, az autója miatt szenvedő Michael Schumachert maga mögé utasítva, aki addig zsinórban öt, összesen hét világbajnoki címet szerzett.

A szezon során a McLaren-Mercedes versenyzője, Kimi Räikkönen került a legközelebb ahhoz, hogy veszélyeztesse Alonso elsőségét, ám a McLaren gyakori megbízhatósági problémái miatt sosem alakult ki igazán éles helyzet kettejük között sem a világbajnoki pontversenyben, sem pedig a versenypályán. Räikkönen két alkalommal is Alonso elől esett ki a versenyből (Nürburgring, Hockenheimring) és számos alkalommal kellett motorcsere miatt a mezőny közepéről indulnia. Alonso végül 21 ponttal verte meg Räikkönent a világbajnokságban (133 pont 112 pont ellenében).

Fisichellával a 2006-os maláj nagydíj után

A szezon utolsó két versenyén, amikor már bebiztosította világbajnoki címét, és nem volt komoly kockázata a manővereknek, Alonso agresszívebbé vált, és ennek köszönhetően a japán nagydíjon a 16. helyről indulva a harmadik helyen végzett.

A kínai nagydíjon a Renault a csapat-világbajnoki címet is bebiztosította Alonso futamgyőzelmével és Fisichella „hátvédmunkájával”.

A 2005-ös szezont követően Alonso számos kitüntetésben részesült, különösen hazájában, ahol egy külön kifejezést is alkottak az ifjú Formula–1-es pilótát körülvevő rajongásra: "Alonsomania". A versenyző 2005 végén megkapta az „Asztúria Hercege-díjat”.

2005. december 19-én Alonso váratlanul bejelentette, hogy 2007-től a McLaren-Mercedesnél folytatja Formula–1-es pályafutását.

A második világbajnoki cím – 2006

Alonso tehát egy évig még Briatore vezetésével versenyzett. A szezon során nyert hét futamot (Szahír, Melbourne, Catalunya, Silverstone, Monaco, Montreal, Szuzuka) szerzett hét második helyet (Sepang, Imola, Nürburgring, Magny-Cours, Istanbul, Shanghaj, Interlagos), nem volt harmadik, negyedik, de kétszer volt ötödik (Indianapolis, Hockenheim).

2006-ban, Indianapolisban

Alonso így kétszeres világbajnok lett 134 pontot gyűjtve. Schumacher 121 pontot szerzett, 13 ponttal kevesebbet, mint Alonso. A brazil nagydíj után érzékenyen megköszönte a csapatnak a lehetőségeket és a nagyszerű munkát.

A McLarennél – 2007

Alonso a brit McLaren-Mercedes csapatnál folytatta pályafutását. A szezon során kétszer indult pole-pozícióból (Monaco, Monza) és négy verseny nyert (Sepang, Monaco, Nürburgring, Monza).

Alonso 2007-ben a maláj nagydíjon

Alonsonak számos konfliktusa akadt csapatával és újonc csapattársával, Lewis Hamiltonnal. Ellenségeskedésüket jól példázza a magyar nagydíj időmérő edzése, ahol Alonso feltartotta a boxban Hamiltont, miután az nem teljesítette a csapatutasítást. Bár Alonso a kvalifikáció utolsó pillanataiban megfutotta a győztes időt, manőveréért 5 helyes rajtrácsbüntetést kapott, míg Hamiltont nem büntették meg, így övé lett a pole-pozíció. A versenyt Hamilton nyerte, Alonso végül a 4. helyre kapaszkodott fel, nagyot csatázva Nick Heidfelddel, akit azonban nem tudott megelőzni. A szezonzáró brazil nagydíj előtt a két McLarenes pilótán kívül még a Ferraris rivális Räikkönenek is volt esélye a vb-címre, ám a 7 pontos hátránya volt. Végül Hamilton verseny eleji hibáinak és a ferraris csapattárs, Felipe Massa segítségének köszönhetően, Räikkönen megcsípte a címet, összetettben mindössze egy ponttal megelőzve a két McLarenest.

Fernando Alonso 109 pontot szerzett az idény során, ugyanannyit, mint csapattársa, de mivel Hamilton többször végzett második helyen, ezért ő szerezte meg a bajnokság 2. helyét, Alonso bronzérmes lett.

2007. december 10-én bejelentették, hogy Alonso 1+1 éves szerződést írt alá a Renault csapattal. 2008-ban korábbi sikereinek színhelyén az újonc Nelson Piquet Jr. a csapattársa.

Ismét a Renault-nál – 2008

Ismét a Renault-nál, 2008 januárjában

2008-ban az idénynyitó ausztrál nagydíjon kaotikus körülmények közt a 4. helyen végzett a Renault volánjánál ülve, a 11. helyről rajtolva. Malajziában nyolcadik lett, míg a bahreini nagydíj második körében összeütközött előző évi csapattársával, Lewis Hamiltonnal. A sérült autóval nem szerzett pontot.

Az első versenyek során többször bírálta az autó teljesítményét, amely valóban elmaradt a 2006-os, de még a 2007-esétől is. A bahreini nagydíjat követő háromhetes szünetben a csapat jelentős változtatásokat eszközölt a konstrukción, amiket a Formula–1-es csapatok a spanyol nagydíjat megelőző kollektív barcelonai tesztjén próbáltak ki először. A legszembetűnőbb változtatás a Red Bull csapat által is bevezetett, a motor fölött hosszan hátranyúló légterelő elem volt, amitől jobb stabilitást vártak.

A spanyol nagydíj időmérő edzésén Alonsónak sikerült az előkelő második rajthelyet megszerezni, kevés üzemanyaggal. A versenyen motorhiba miatt Alonso hazai közönség előtt kiesett. A török nagydíjon hatodik lett. Az esős monacói nagydíjon az elsők között váltott száraz gumikra, de a taktika nem jött be és sok időt veszített. Végül körhátrányban, pont nélkül fejezte be a versenyt. A kanadai nagydíjon a harmadik helyen haladt. de a sebességváltó hibája miatt a falnak ütközött.

Franciaországba, a csapat hazai versenyére új fejlesztésekkel érkezett a Renault. Alonso Hamilton rajtbüntetése miatt a 3. helyről indulhatott a futamon, de visszacsúszott, amikor a korai első boxkiállása után nagy forgalomba került. Nem sokkal a leintés előtt a 7. helyen autózott, amikor az egyik lekörözött Force India-versenyző miatt lecsúszott a versenyívről, és a közvetlenül mögötte autózó csapattársa megelőzte. A nyolcadik helyéért járó egy pont az 500. volt pályafutása során. Piquet először szerzett pontot és végzett Alonso előtt a szezonban.^[1]

A 2008-as japán nagydíjon

Az esős brit nagydíj időmérőjén a 6. helyet szerezte meg, de a futamon első kerékcseréjekor nem kapott új esőgumikat. Nemsokára nagyon szakadni kezdett az eső, és a kopott gumikon lassú volt, ezért újra a boxba kellett jönnie. A versenyt szintén a hatodik helyen fejezte be. A német nagydíj időmérőjén az ötödik lett, viszont a versenyen egyre hátrébb csúszott a sok rosszul sikerült előzési kísérlete miatt és csak a 11. helyen ért célba. A magyar nagydíjon a 7. rajtkockából rajtolva a negyedik lett. Második hazai versenyén, Valenciában csak a 12. helyről rajtolhatott. A verseny az első körben Nakadzsima Kazuki nekiment Alonsónak, aki elvesztette a hátsó szárnyát, majd feladta a versenyt. Belgiumban, majd az esős olasz nagydíjon is negyedik lett.

A Formula–1 első éjszakai versenye, a szingapúri nagydíj nem sok jóval kecsegtetett, hiszen az időmérő második etapjában elromlott a benzinpumpa Alonso autójában, így csak a 15. helyről várhatta a versenyt. A rajtnál három helyet lépett előre. A 14. körben Nelsinho Piquet falhoz csapta az autóját, így a már korábban első tankolását megejtő Alonso óriási előnybe került az előtte autózókkal szemben. Hamarosan az élen találta magát, sőt akkora előnyt autózott ki, hogy második kiállása után is újra az élre tért vissza, majd győzött. Egy évvel később kiderült, hogy Piquet balesete csapat utasítására történt, hogy ezzel kedvezőbb helyzetbe kerüljön Alonso. Az FIA felfüggesztett kizárással büntette a Renault-csapatot, míg az érintett mérnököt öt évre, Flavio Briatorét pedig örökre kitiltották minden FIA-rendezvényről. Később Briatore büntetését polgári bírósági eljárás során törölték. Piquet-vel vádalkut kötöttek, Alonsót pedig tisztázták.

Japán is ígéretesen kezdődött számára, a 4. helyről indult, jó rajtot véve feljött a 2. helyre, majd a boxkiálláskor a BMW-s Robert Kubicát megelőzve másodszorra nyert a Renault R28-assal. Kínában egy negyedik helyet szerzett, míg az évadzáró brazil nagydíjon második lett, aminek köszönhetően az 5. helyen zárta a 2008-as évet, egy ponttal megelőzve a BMW Sauber versenyzőjét, Nick Heidfeldet.^[2] A nagydíj után néhány nappal bejelentették, hogy – látva az autó versenyképességének javulását – Alonso 2010-ig meghosszabbította a szerződését a Renault-val.^[3]

2009

A 2009-es szezont változatlan felállásban kezdte a Renaultnál. A 2009-es szabályoknak megfelelően épített Renault R29 az első teszteléseken a leglassabbak között volt, a későbbi tesztek során javítottak. Az idénynyitó Ausztrál nagydíjon kisebb csalódást keltve csak a 10. helyről indulhatott, de a versenyen jól küzdve a kieséseknek is köszönhetően feljött az 5. helyre. A maláj nagydíjon a 9. helyről egy jó rajtot vett a KERS segítségével és harmadikként fordult el az első kanyarban. A jó rajt hiába volt, hiszen a sokkal gyorsabb autók könnyedén elmentek Alonso mellett, aki visszaesett a hetedik helyre. Később egy kicsúszás miatt kiszorult a pontszerzők köréből, majd a hirtelen jött monszuneső miatt félbeszakított versenyen javítani sem volt esélye. A Motorsport Világtanács engedélyezte a duplafedeles diffúzorok használatát, így a Renault is ennek kifejlesztésére kényszerült. Kínára elkészült egy ideiglenes változat, mellyel Alonso a második helyet szerezte meg az időmérőn. A verseny repülőrajttal indult az eső miatt. Mivel a biztonsági autó több körön keresztül is a pályán maradt, tönkretéve a könnyű autóval induló Alonso taktikáját. A mezőny végéről fel tudott kapaszkodni a pontszerző helyekig, ám hibázott és nem szerzett pontot. Egy héttel később Bahreinben 1 pontot szerzett, úgy, hogy a hőségben folyadék-utánpótlás nélkül versenyzett.

A spanyol nagydíjon

Alonso hazai futamán, a spanyol nagydíjon a 8. helyről rajtolva egyenletes teljesítményt nyújtva és egy kis szerencsével az 5. helyen végzett szurkolói előtt. Monacóban Vettel majd Kovalainen kiesése után, a 7. helyen zárt, amivel két pontot szerzett.

Sem Isztambulban, sem Silverstone-ban nem szerzett pontot, majd a Nürburgringen, a második etapban a változó időjárás miatt csak a 12. lett. A futamon felkapaszkodott a 7. helyre és a 2007-es olasz nagydíj után ismét leggyorsabb kört futott versenyen.

A Hungaroringen, 6 évvel első győzelme után ismét pole-pozícióból kezdhette a futamot. Az első helyről rajtolva a 12. körig az élen haladt, amikor kiállt kereket cserélni. Szerelői (a 2006-os magyar nagydíjhoz hasonlóan) rosszul rögzítették a jobb első kerekét, amely levált, így vissza kellett mennie a boxba, majd 3 körrel később műszaki hiba miatt végleg feladta a versenyt. A nagydíj után Piquet-t menesztették a csapatból és a következő versenyen már Romain Grosjean vezette a másik Renault-t.

Valenciában

A Valenciában rendezett európai nagydíjon a 8. rajtkockát szerezte meg. A versenyen szintén jó teljesítményt nyújtott, végül a 6. helyen intették le. Spában csupán a 13. helyről várhatta a rajtot. A verseny a jó boxtaktikának köszönhetően azonban biztatóan alakult, hiszen amikor a mezőny nagy része már kiállt első tervezett kerékcseréjére, Alonso még mindig a pályán körözhetett az egyre könnyülő és gyorsuló Renault-val. Ennek köszönhetően egészen a 3. helyig kapaszkodott fel és csupán néhány másodperccel volt elmaradva a versenyt vezető Räikkönentől és Fisichellától. A dobogós helyezés reménye azonban hamar szertefoszlott, amikor boxkiállása alatt a szerelői nem tudták felrögzíteni a bal első kerekét. Amikor visszatért a pályára, a spanyol lemaradása már hatalmas volt, a pontszerzésre sem maradt sok esélye. Pár körrel később fel is adta a versenyt, így pont nélkül zárt Belgiumban.

Az olasz futam helyszínén, Monzában a Renault ismét bevetette a KERS-t a sok egyenes miatt. A spanyol a 8. helyről indulva megelőzte Kovalainent, majd Liuzzit. Az utolsó körben Hamilton kiesésének köszönhetően az 5. helyen ért célba, újabb 4 pontot szerezve ezzel.

Az előző évi szingapúri nagydíjat ugyan megnyerte, de pont a futam előtt bizonyították be, hogy nem volt véletlen Piquet balesete. Rosberg és Vettel büntetése révén az évben először lett hivatalos a dobogós díjkiosztó ceremónián, a 3. helyet elfoglalva. A gyenge autóval a szezon során nem tudott további pontokat gyűjteni, az évadzáró Abu-Dzabi nagydíjon csapattársával az utolsó helyekért küzdöttek, szomorúan fejezve be az utolsó renault-s szezonját, az összetettbeli 9. helyen mindössze 26 ponttal.

A Ferrarinál – 2010

2009. szeptember 30-án bejelentették, hogy Kimi Räikkönen szerződését óriási végkielégítéssel a csapat felbontja, s helyére Alonsót szerződteti 3 évre. A szezon előtt a bajnokság egyik legfőbb esélyesének tartották, ám a Red Bull mindenkit meglepett a gyorsaságával. A csapat ugyan a szezonnyitó bahreini nagydíjon Vettel technikai problémái révén Alonso vezetésével kettős győzelmet szerzett, a szezon első felében mind az autó, mind a csapat teljesítménye elmaradt a várakozásoktól. Tovább tetézték a helyzetet a szezon eleji motorproblémák, illetve Alonso kisebb-nagyobb vezetői hibái is. Kínában kiugrott a rajtnál, Monacóban összetörte az autót a szabadedzésen. Néhány futamon pedig a balszerencse is sújtotta, így hátránya a brit nagydíj után már 47 pont volt a bajnoki tabellát vezető korábbi csapattársával, Lewis Hamiltonnal szemben.

A maláj nagydíjon

A Ferrari a szezonnyitó után újabb kettős győzelmet szerzett Hockenheimben, de a futam botrányba fulladt, amikor Massa versenymérnöke, Rob Smedley burkoltan arra utasította Massát, hogy adja át a győzelmet Alonsónak, amit Massa meg is tett. A Ferrarit bűnösnek találták tiltott csapatutasítás alkalmazása miatt, azonban a csapat megúszta az esetet pénzbüntetéssel.

A szezon során Alonso nyert még három futamot, Monzában, a Ferrari hazai közönsége előtt, Szingapúrban, valamint az esős első dél-koreai futamon. A szezon második felében rendre a dobogón végzett, míg mások többször is hibáztak, így a szezonzáró Abu-Dzabi nagydíjra a bajnoki tabella élén érkezett. Az évad utolsó időmérőjén a harmadik helyre sikerült magát kvalifikálnia, míg Vettel az élről indulhatott. A rajtot követően Button megelőzte Alonsót és visszacsúszott a negyedik helyre, azonban ez még a vb-címet érő pozíció volt. Az első körben Liuzzi és Schumacher ütközését követően beküldték a biztonsági autót és ezalatt többen is kihajtottak kerékcserére. Alonso a 16. körben állt ki, de Petrov és Rosberg mögé jött vissza, akik már teljesítették kiállásukat. Eközben Vettel még mindig az élen autózott, ezért Alonsónak legalább a 4. helyig előre kellett volna jönnie, hogy megszerezze 3. vb-címét. A Ferrari nem bizonyult versenyképesnek a Renault-s Petrovval szemben, így helyzete egyre kilátástalanabb lett. A versenyt Vettel nyerte, ezzel a világbajnokságot is, mivel Alonso csak a hetedik helyet szerezte meg. Összetettben a második helyet érte el 252 ponttal és 5 győzelemmel.

2011

Mind Alonso, mind a csapat visszavágásra készült az utolsó futamon elszenvedett vereség miatt, de a Red Bull megállíthatatlan volt. Vettel fölényesen nyerte az évet 11 futamgyőzelemmel, és második bajnoki címét szerezte meg, komoly kihívó nélkül. A szezon futamainak többségén nem csak a Red Bull, hanem a McLaren is gyorsabb volt. Alonso a szezonbeli egyetlen győzelmét Silverstone-ban aratta, 60 évvel csapata első sikere után, majd szerzett még további 9 dobogós helyezést, amely az összetettbeli 4. helyet jelentette. Érdekes, hogy Alonso többször is előkelő helyre zárkózott fel a futamok első felében, ám az autó tempója különösen a kemény gumikon elmaradt riválisaiétól, így rendre pozíciókat veszített.

2012

A csapat elkerülve az előző évi leszereplést, átszervezte a technikai részlegét, és kinevezte Pat Fry-t, technikai igazgatónak, aki 2010-ig hasonló pozíciót töltött be a rivális McLaren csapatnál. Az új, innovatív autó elsőre nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, a téli teszteken olyannyira lassúnak bizonyult az autó, hogy a csapat nyíltan elismerte, hogy az első 4 futamon csak és kizárólag a kármentés lehet a cél.

A maláj nagydíjon 2012-ben

Ausztráliában be is bizonyosodtak a várakozások, ám Alonso kisebb meglepetésre az 5. helyen tudott végezni, majd egy szenzációs győzelmet szerzett az esős maláj nagydíjon. Ezt követte egy 9. hely Kínában, és egy 7. hely Bahreinben. A csapat ezután magasabb sebességi fokozatba kapcsolt, így Barcelonában Hamilton büntetése révén a 2. helyről indult és itt is ért célba, sokáig küzdve a pályafutása első győzelmét arató Pastor Maldonadóval. Következett egy 3. hely Monacóban, majd egy 5. hely Kanadában, illetve egy győzelem a hazai közönség előtt Valenciában, ahol a 11. helyről zárkózott fel egészen a második helyre, majd Vettel kiesésével átvette az első helyet. Mivel sem Vettel, sem Hamilton nem szerzett pontot, Alonso a bajnoki tabella élére ugrott az évhez képest szokatlanul nagy előnnyel, 20 ponttal.

Alonso hosszú idő után pole-pozíciót szerzett Silverstone-ban a szakadó esőben, majd a száraz futamon is az utolsó 4 körig vezette a versenyt, ám Mark Webber autóján jobban működtek a gumik és megelőzte a spanyol pilótát, így csak a 2. helyen sikerült célba érnie. Hockenheimben szintén esős körülmények között szerezte meg a pole-pozíciót, majd a száraz futamon is sikerült maga mögött tartania a gyorsabb riválisait, és megnyerte a versenyt. A magyar nagydíjon az autó sebessége egész hétvégén elmaradt a rivális McLaren, Red Bull és Lotus csapatok autóihoz képest, de jó taktikával sikerült egy a bajnokság szempontjából kedvező 5. helyet elcsípnie. A belga nagydíjon belekeveredett a hatalmas rajtbalesetbe, így a jelentős előnyét elvesztette. Olaszországban és Szingapúrban egyaránt harmadik lett, Japánban ismét a rajtnál már véget ért a versenye, így a mindössze 4 pontja maradt Vettelel szemben. Koreában a 4. helyről rajtolt, a rajtnál rögtön megelőzte Lewis Hamiltont, és ezzel 3. lett. Indiában és Abu Dzabiban 2., az Egyesült Államokban pedig 3. lett. A bajnoki listán Vettel volt az első, mögötte pedig nem nagy lemaradásban Alonso volt a második. Az évad utolsó versenyén, Interlagosban Alonso a 8. helyről várhatta a futamot, ellenfele, Vettel pedig a 4. lett az időmérőn. A rajt után Vettel összeütközött Bruno Sennával, ami miatt kipördült, de tudta folytatni a versenyt. Az időjárás kaotikus volt Brazíliában, de Alonso 2. lett a futamon, Jenson Button mögött. Vettel 6. lett, ezzel elég pontot szerezve ahhoz, hogy ismét világbajnok legyen. Alonso harmadjára vesztette el az utolsó futamon a VB címet.

2013

Alonso 2013-ban a Ferrarinál maradt, Massa pedig maradt a csapattársa erre az évre. A szezonnyitó ausztrál nagydíjon az ötödik helyről a második helyre ért fel, Malajziában viszont 1 kör után kiesett, miután a Ferrarija a kavicságyba ragadt. Kínában a harmadik helyről, remek taktikával győzni tudott. Bahreinben jól indult a versenye, de a DRS-e beragadt, ezért a boxba kellett mennie, aminek idővesztesége miatt csak a 8. helyen végzett. Spanyolországban az ötödik helyről történelmet írva nyert, immáron másodszor az évben. Alonso a szenzációs barcelonai győzelem után a legendás monacói nagydíjon csak szenvedett, végül a hetedik helyen intette le a kockás zászló. A spanyol ász Kanadában bombaformában tért vissza, és nagyszerű versenyzéssel a második helyen fejezte be a futamot, életben tartva világbajnoki reményeit. Silverstoneban a gyenge, 9. helyet érő időmérő edzés után a vasárnapi versenyen a nagy kalamajkát és az üldözött Sebastian Vettel kiesését tökéletesen kihasználó spanyol a 3. helyen ért célba Rosberg és Webber mögött, ezzel 36-ról 21 pontosra csökkentette hátrányát a világbajnoki tabellán a világbajnoki címvédő Sebastian Vettellel. Hungaroringen a gyendélkedő Ferrarival csak az ötödik helyet tudta megszerezni így a tabellán visszaesett a 3. helyre, míg Räikkönen előtte 1 ponttal a 2. helyen. Belgiumban szenzációs versenyzéssel a 9. helyről rajtolva, a 2. pozícióban ért célba, majd ezt az eredményt ismételte meg Monzában és Szingapúrban is. Koreában a 6. helyen végzett, majd Japánban negyedik lett, és ő lett a Formula–1 történelmének legtöbb pontot szerző versenyzője, 1571 ponttal. Ez a szám az indiai nagydíjon sem változott, Fernando a 11. helyen ért célba, taktikájának borulása miatt. Sebastian Vettel ezen a futamon biztosította be 4. világbajnoki címét, így a spanyolnak már matematikai esélyei is elszálltak a 2013-as évben. Abu Dzabiban, és az Egyesült Államokban is 5. lett, majd Brazíliában a dobogó harmadik fokán ünnepelhetett. Részben Kimi Räikkönen hátsérülése, részben a riválisok egymást körbeverése miatt Alonso a szezonban 242 ponttal a második helyen végzett az összetettben, ismét Sebastian Vettel mögött, a Ferrarival harmadjára.

2014

Alonso erre a szezonra is maradt, csapattársa Kimi Räikkönen lett.^[4] Állandó rajtszámként a 14-est választotta. A Ferrari a szezon előtti teszteken rendre megbízhatóan teljesített, ám tempóban elmaradt a Mercedestől, és nagyjából egy szintre kalkulálták őket a Williamssel, és a McLarennel is. A szezonnyitó Ausztrál Nagydíjat Alonso az ötödik helyről kezdte, és ott is zárta, ám Daniel Ricciardo kizárásával a negyedik helyet kapta meg. A teszteken látott forma a szezon további részére is állandósult, mindössze két dobogós helyezést sikerült elérnie az év során. Az egyiket Kínában, a másikat pedig Magyarországon. Utóbbi futamon a félig esős félig száraz körülményeknek köszönhetően a győzelemre is komoly esélye volt, azonban a futam vége előtt 3 körrel Daniel Ricciardo megelőzte, így be kellett érnie a második hellyel.

A 2014-es szingapúri nagydíjon

A csapattól év elején távozott a csapatfőnök Stefano Domenicalli, majd szeptemberben pedig az elnök, Luca di Montezemolo is, Alonso és az új vezetőség kapcsolatát pedig a kölcsönös ellenszenv jellemezte, így november 20-án bejelentették, hogy közös megegyezéssel felbontják a 2016-ig szóló szerződést, helyét pedig a csapatnál Sebastian Vettel vette át.

Újra a McLarennél – 2015

A Ferraritól való távozása után pár héttel került sor arra a bejelentésre, miszerint Alonso a 2015-ös esztendőben visszatér az immár Honda-motorokat használó McLarenhez, Jenson Button csapattársaként. Azonban a Honda V6-os erőforrásai rendkívül megbízhatatlanok és a csapatok többségénél gyengébbek is voltak, így mindkét világbajnok pilóta végigszenvedte a szezont. Alonso ebben az évben csak két alkalommal tudott pontot szerezni, a brit nagydíjat a 10., a 30. magyar nagydíjat pedig az 5. helyen fejezte be. A spanyol pilótát rendkívül frusztrálta a wokingi csapatnál kialakult helyzet, a japán futam közben a rádióban például GP2-es erőforrásokhoz hasonlította a Honda motort. A csapat végül mindőssze 27 pontot szerzett, amivel csak a szezont pont nélkül záró Manor istállót sikerült megelőzniük a konstruktőri világbajnokságban.

A 2016-os monacói nagydíjon

2016

A McLaren 2016-ra mindkét pilótáját megtartotta. Alonso az ausztrál nagydíj futamán súlyos balesetet szenvedett, miután ráfutott Esteban Gutiérrez autójára. A spanyolnak több bordája is eltörött, ezért orvosi utasításra ki kellett hagynia a következő, bahreini nagydíjat.^[5] Az autó teljesítményét illetően továbbra is jelentős lemaradásban voltak az élmezőnyhöz képest, ugyanakkor a Honda javulásának köszönhetően a csapat felzárkózott a középmezőnybe, aminek köszönhetően az időmérőn a Q3-ban rendszeres résztvevőnek számítottak, a futamokon pedig rendszeres pontszerzőnek számítottak, így év végén a csapatnak 76 ponttal a konstruktőri 6. helyet sikerült megszereznie. Alonso számára a szezon legjobb eredményét két 5. hely jelentette, amit Monacóban és Austinban sikerült megszereznie.

2017

Buttont az első teljes szezonjára készülő Stoffel Vandoorne váltotta, aki egy évvel korábban a sérült Alonsót helyettesítette Bahreinben. A bizakodásra okot adó 2016-os év után a Honda ismét egy rendkívül gyenge és megbízhatatlan erőforrással állt elő, Vandoorne már a szezon negyedik futamán, Szocsiban rajtbüntetést kapott, ugyanis már itt túllépte az egész szezonra szóló 4 erőforrásegységet 2 elemből is. A csapat első pontjait Alonsonak csak a szezon nyolcadik futamán, Bakuban sikerült megszereznie. A csapatról elmondható volt, hogy a lassabb, kevésbé motorigényes pályákon viszonylag jól szerepelt, ugyanis Monacóban és a Hungaroringen is sikerült mindkét autóval továbbjutniuk a Q3-ba, utóbbi helyszínen a szombati jó eredményt vasárnap sikerült értékes pontokra váltaniuk, Vandoorne a 10. helyen, Alonso pedig a verseny leggyorsabb körét megfutva az előkelő 6. helyen látta meg a kockás zászlót.

Alonso a 2018-as McLaren volánja mögött.

2018

2017 végén a McLaren és a Honda együttműködése felbomlott, ez évtől kezdve a Wokingi gárda története során először Renault motorokkal versenyzett. A McLaren vezetősége, és Fernando Alonso is bizakodó volt. A csapat egy szokatlan kinézetű kasztnit tervezett, ami már a szezon előtti teszteken is problémát okozott, ugyanis nem volt megfelelő a hűtés. A problémákat orvosolták, a kocsi nem tűnt rossznak, bár az előzetes várakozásokat nem tudta elérni. A szezon első 5 futamán a spanyol versenyző pontot szerzett, míg csapattársa csak háromszor. A jó szezonkezdés után három egymást követő versenyen is kiállni kényszerült, majd újabb pontokat zsebelt be az azt követő két versenyen. A szezon második felében nem csak az autóval volt egyre több baj, hanem a csapategységgel is, így az angol csapatnál átszervezésbe kezdtek. Alonso ettől függetlenül jelentette be: év végén visszavonul, de nem tartja kizártnak, hogy pár év múlva visszajöjjön.^[6] A csapatot nem lepte meg a hír, és a bejelentés után pár nappal szerződést kötöttek a mezőny másik spanyol pilótájával, Carlos Sainzzal. Kisvártatva Alonso ezévi csapattársát, Stoffel Vandoorne-t is menesztették, ugyanis a teljesítménye nem volt meggyőző. Év végére az időmérős statisztika a belga számára lelombozó volt. Alonso 21–0 arányban győzte le őt. Mivel az autó a második félévre már semmilyen fejlesztést nem kapott, így a szezon eleji teljesítményt még Alonso se tudta megközelíteni, csupán egyszer tudott pontot szerezni.

Alonso Ausztriában

A visszatérés: Alpine – 2021

2020 júliusában hivatalosan bejelentették, hogy Alonso két év kihagyás után, a 2021-es szezonban visszatér a Formula–1-es mezőnybe, méghozzá a Alpine F1 Team versenyzőjeként, miután a gyári Renault átnevezte az alakulatát.^[7] A spanyol pilóta 2 éves szerződést írt alá.^[8][9]

Aston Martin – 2023

Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

A Formula–1 után

Indy500

2018. november 10-én bejelentette, hogy 2017-hez hasonlóan ott lesz a 2019-es indianapolisi 500-on.^[10] A csapata a McLaren Racing volt, partnerségben a Carlin Motorsport-tal.^[11] A 2019-es verseny időmérőedzésén nem jutott be a legjobb 33 közé ezért további három pilótával együtt "pótselejteznie" kellett.^[12] Ott minimális különbséget kikapott Kyle Kaiser-től és nem jutott tovább, ami azt jelentette, hogy a versenyen sem indulhatott, további két Carlinos csapattársával együtt.^[13][14] A Carlin-tól egyedül csak Charlie Kimball vehetett részt a versenyen.

Le Mans-i 24 órás verseny (2018–2019)szerkesztés

Parádést teljesítményt nyújtva megnyert a 2018-as Le Mans-i 24 órás versenyt a Toyota Gazoo Racing csapatával az LMP1-es kategóriában, Sébastien Buemi és Nakadzsima Kazuki csapattársaként.^[15]

Daytonai 24 órás verseny (2018–2019)szerkesztés

Alonso Le Mans mellett indult az amerikában megrendezendő Daytonai 24 órás versenyen is a United Autosports és annak a Zack Brown csapatának színeiben aki tulajdonosa a McLarennek a Formula–1-ben.

A versenyt összetettben a 38., kategóriában pedig a 13. helyen zárta.

2018. november 27-én bejelentették, hogy újra indul a hosszútávú versenyen a Wayne Taylor Racing csapattal.^[16][17][18] A versenyt kétszer is félbeszakították a rendkívüli esőzések miatt, amely szakasz előtt Alonso az utolsó teljes körben előzte meg Felipe Nasr autóját. A második piros zászlós szakaszt egy órával a stopper lejárta előtt hirdették, ami után el sem indult a mezőny és tíz perccel a futam vége előtt, bejelentették a végeredményt, ami azt jelentette, hogy Alonso és csapattársai: Kobajasi Kamui, Jordan Taylor és Renger van der Zande megnyerték a viadalt.^[19][20][21]

FIA World Endurance Championshipszerkesztés

Alonso a 8-as számú Toyota TS050 Hybrid autóval teljesítette eddigi egyetlen WEC-szezonját.

2017 novemberében Alonso részt vett a Hosszútávú-világbajnokság újonc tesztén Bahrein-ben, a Toyota Gazzoo Racing csapatával,^[22] összesen 113 kört teljesített.^[23] 2018. január 30-án A McLaren bejelentette, hogy engedélyezi számára azt, hogy elinduljon a 2018–19-es Hosszútávú-világbajnokság szuper-szezonjában.^[24] Alonso csapattársai Sébastien Buemi és Nakadzsima Kazuki voltak. A szezon első fordulójában Spa-ban a spanyol megfutotta a leggyorsabb kört élete legelső szabadedzésén.^[25] Alonso 8-as rajtszámú egysége nyerte meg a versenyt, ezzel a 2013. évi spanyol nagydíj óta ez volt a legelső győzelme.^[26] A 2018-as Le Mans-i 24 órás versenyt az autó az élről kezdhette, miután Nakadzsima egy 3:15.377 időt futott meg.^[27] A kockás zászlót elsőként látták meg, ezzel Alonso élete első Le Mans-i 24 órás versenyét is megnyerte.^[28] Silverstone-ban a második rajtkockát szerezték meg, és meg is nyerték a versenyt, azonban az autó szabálytalansága miatt utólag kizárták mindkét Toyotát a versenyből.^[29] Fuji-ban és Sanghaj-ban a második helyet szerezte meg az egység,^[30][31] azonban a szezon hátralévő versenyeit megnyerték, köztük a Sebring-en, Spa-ban és Le Mans-on rendezett futamokat.^[32][33][34] 198 ponttal a 8-as rajtszámú Toyota megnyerte a bajnokságot a gárda 7-es egységével szemben.^[35]

Dakar-raliszerkesztés

2019 októberében hivatalosan is bejelentésre került, hogy indul a 2020-as Dakar-ralin az autósok között egy Toyota Hilux-al.^[36] Navigátora honfitársa, Marc Coma volt, aki motorversenyzőként ötször szerezte meg a győzelmet a legendás viadalon.^[37][38] A verseny 2. szakaszán egy sziklának ütközött, ami kárt tett az autója futóművében, ennek következtében a páros 2 és fél órára a sivatagban ragadt, mert meg kellett várniuk a csapatuk szervizkamionját.^[39] A 8. szakaszon kiegyensúlyozott teljesítményének köszönhetően a 2. helyen ért célba Mathieu Serradori mögött.^[40] A 10. etap elején nagy balesetet szenvedett, miután rossz szögben találta el az egyik homokdűnét. A Hilux több ponton is megsérült, többek között a szélvédője is betört, így több mint 1 órás lemaradást könyvelhetett el az élen haladókkal szemben.^[41][42] Végül összetettben a 13. helyen zárta a 7900 km-es tereprali-versenyt.^[43]

Magánéleteszerkesztés

2006-ban vette feleségül Raquel del Rosario énekesnőt, akitől 2011-ben vált el.

Eredményeiszerkesztés

Teljes Euro Open by Nissan eredménysorozataszerkesztés

(Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)

Teljes Nemzetközi Formula–3000-es eredménysorozataszerkesztés

(Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)

Formula–1-es statisztikáiszerkesztés

(A 2018-as abu-dzabi nagydíj után frissült)

Teljes Formula–1-es eredménysorozataszerkesztés

(Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)